Sarkadi Kriszta

Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.

Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.

Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!

E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.

Programajánló

előző2024 ápriliskövetkező

H K Sze Cs P Szo V

Ne pletykálj, kommunikálj!

’13nov25
11 hozzászólás

Pletyka szerintem minden olyan helyzet, amikor egy olyan emberről beszélünk, aki nincs jelen, és más módon sincs lehetősége részt venni a beszélgetésben.

Kommunikáció szerintem minden olyan helyzet, amelyben azok vesznek részt, akikről a beszélgetésben szó van, akik az ügyben érintettek, akiknek lehetőségük van változtatni azon a helyzeten, amiről beszélünk.

Egy párkapcsolat esetén pletyka az, amikor valakinek a kedvesedről beszélsz úgy, hogy a kedvesed nincs jelen.

Egy párkapcsolat esetén kommunikáció az, amikor a kedveseddel beszélgetsz saját magadról, őróla, kettőtökről, és mindarról, ami a kapcsolatotokban fontos, és megoldandó.

Mindez akkor jutott eszembe, amikor arról beszélgettünk nemrégiben néhányan, hogy milyen „veszélyek” leselkednek ránk, ha aktívan használjuk a Facebook-ot. Elhangzott egy történet egy politikusról, akit a választási kampánya közepén azzal hoztak nehéz helyzetbe, hogy előástak egy régi, kompromittáló fotót a Facebook-ról, és közszemlére tették.

A beszélgetés végén a konklúzió az volt, hogy valójában semmi baj nem érhet senkit, ha csupa olyasmit osztunk meg a Facebook-on, amit bármikor, bárki előtt, bármilyen körülmények között vállalni tudunk. Arra ugyanis valóban nincs garancia, hogy ami egyszer oda felkerül, annak később mi lesz a sorsa.

Erről a beszélgetésről jutott aztán eszembe egy olyan gondolat, amit még Chuck Spezzano párkapcsolati és spirituális tanító egyik könyvében olvastam:

Soha ne mondj a kedvesedről olyasmit másoknak, amit nem mondanál, ha ő is hallaná.

Gondolj bele, milyen erőteljes állítás ez! Vajon lehetséges egyáltalán betartani? Amikor én belegondoltam, hogy mi mindent mondtam a hátuk mögött azokról, akiket szeretek, hát elszégyelltem magam.

Sőt, eszembe jutott egy régi beszélgetés is: Annával a tóparton üldögéltünk, és azt figyeltük, ahogy az ő párja, meg Ne pletykálj, kommunikálj! az enyém, néhány éves gyerekeinkkel (összesen néggyel) milyen vidáman bolondoznak a vízben, amikor Anna hosszan sorolni kezdte, mi mindent utál a férjében. Mivel nem barátok voltunk, csak ismerősök, nem tettem fel szokásos, valódi rálátást hozó kérdéseimet, csak hallgattam, és azon csodálkoztam, vajon mindezt Anna miért nekem mondja el, és miért nem a párjának. Miért nem beszélik meg mindezt? Mi értelme van erről panaszkodni, ha maga az érintett nem tud róla semmit?

Soha ne mondj a kedvesedről olyasmit másoknak, amit nem mondanál, ha ő is hallaná. Ennek a mondatnak a lényege ugyanis nem az az erkölcsi megfontolás, hogy nem szép dolog másokról beszélni akkor, amikor ők nem hallják, hanem néhány egészen más megközelítés.

Minél többet panaszkodsz a kedvesedről másoknak, annál inkább elhiszed, hogy minden problémádnak ő az oka, és neked semmi teendőd nincs a kapcsolatotok megjavítása érdekében.
Minél többet panaszkodsz a kedvesedről másoknak, annál több mérgező információval töltöd meg a kapcsolatotokat, és annál nehezebb lesz visszatérni a közöttetek áramló szeretethez.
Mindaddig, amíg a panaszaidat nem neki mondod, hanem másoknak, nincs esély arra, hogy a helyzet ténylegesen megoldódjon, hiszen ő talán nem is tudja, mi zajlik benned. Vagy, ha érzi is, hogy valami nem stimmel, mivel nem beszélsz róla, nem tud elgondolkodni a változtatás lehetőségén.

Nem állítom, hogy mindezt lehetséges lenne egyik napról a másikra megvalósítani. De arra buzdítalak, hogy tegyél egy próbát!

Figyeld meg, hányszor vagy olyan helyzetben, hogy nem magadról, hanem másokról beszélsz. És aztán gondolkodj el azon, mindebből mi az, amit annak a jelenlétében is szívesen felvállalsz, akiről szó van.

Aztán kapd össze magad, menj oda hozzá, vagy hívd fel telefonon, vagy írj neki e-mailt, és válaszd végre a tiszta kommunikációt a pletykálkodás helyett!

Kíváncsi vagyok rá, te mit gondolsz erről, írd meg bátran a hozzászólások között!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Találtál benne számodra fontosat?

Iratkozz fel, és azonnal értesítelek róla, ha egy új írásom itt megjelenik!

Kattints ide:

Ariadné fonala >>>

Tovább olvasnál? Válogass kedvedre itt:

Aktuális programok:

Ez az írás először Sarkadi Kriszta blogján, a www.igazabolszerelem.hu-n jelent meg.

Kategóriák: Kommunikáció

Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

S. Kata’13 nov 25 - 14:16

Kedves Kriszta!

Szerintem nagyon sokszor ( persze nem mondom, hogy mindig) jó néhány kommunikációs kísérlet után kezdenek csak el a nők a párjukra panaszkodni. Elég sok keserűségnek kell ahhoz összegyűlnie, hogy előtörjön az ilyesmi. Ráadásul egy másik nő 99% hogy megérti, miről beszélünk, míg a férfi... hát, nem mindig:)

Kata

Werbovszkyné Mák Tünde’13 nov 25 - 16:53

De nem mindenkivel lehet megbeszélni. Van aki hallani sem akar arról ami a szívedet nyomja..mert azt mondja leszarom a lelked!!!!Ezért hát másnak önti ki a szívét az ember. Ő meg nem is veled akarja megbeszélni sőt azt mondja a saját feleségére idegeneknek,hogy nem normális!!!

Tünde

Borosnyay Péter’13 nov 25 - 17:20

Szerintem a pletyka definíciójából kimaradt egy szó : negatívan.
"Édesanyám olyan finom süteményt sütött tegnap este, még aznap felfaltuk az összeset."
Ez nem pletyka.
A többi stimmel.
Szerintem :-))

Petyus

Sarkadi Kriszta’13 nov 25 - 18:12

Kedves Kata!

Igen, tudom, hogy sokan nagyon nehéz helyzetben vannak, mert hiába próbálnak kommunikálni, süket fülekre találnak (és nem csak a nők).

Amikor valaki másnak panaszkodunk, akkor valóban megkönnyebbülünk, mert kibeszélhettük magunkat. Ám ettől sajnos még nem változik semmi - a változáshoz arra lenne szükség, hogy az érintett féllel is beszélni tudjunk ...

Szeretettel,

Kriszta

Sarkadi Kriszta’13 nov 25 - 18:16

Kedves Tünde!

Nem lenne szabad megengedni, hogy sok időt töltsünk olyan emberek társaságában, akik ilyen stílusban beszélnek hozzánk, vagy rólunk. Egy ilyen helyzetben valóban értelmetlennek tűnik bármiféle beszélgetést is kezdeményezni. Remélem, lesz alkalmad megtapasztalni a tiszteletre és egyenrangúságra épülő párkapcsolatot is.

Szeretettel,

Kriszta

Sarkadi Kriszta’13 nov 25 - 18:19

Kedves Petyus!

Igen, belátom, hogy az enyém egy szélsőséges meghatározás. De én szeretem a tiszta kommunikációt, ezért fogalmaztam meg egyértelműen, hogy én mit értek ezen a szón.

Szeretettel,

Kriszta

Németh Csilla’13 nov 26 - 05:49

Sziasztok! Minden eset után, amikor valakiről a nem a füle hallatán beszélek, egyre rosszabbul érzem magam. Valami azt súgja, ezt most nem kellett volna. Annak sem volt soha értelme, amikor a kedvesről panaszkodtam. Azt hittem megkönnyebbülök, ami talán időlegesen igaz. Olyan, mint amikor édességgel könnyíted az éhséget. Feldobja s vércukorszinted egy pillanatra, de valójában nem oldja meg az igazi problémát.
Amikor másnak beszélsz valakiről, pletykálsz, panaszkodsz, veled van baj. Magadban kutass. Még nem tudod talán mit, de ott keress. Persze ellenállsz. Olyan jó megkönnyebbülni másnak! Sokkal könnyebb, mint az érintettnek. A csoki is jobb, mint a saláta :)

Sly’13 nov 26 - 11:04

Olyan sokszor úgy érzem, hogy hiába beszélünk meg valamit a párommal, nem úgy sül el. Pedig érzem minden nap hogy szeret, de mégis sokszor nem tartja be amit megbeszélünk, vagy olyan nehéz kiszedni belőle a valódi érzéseit és Engem ezáltal bizonytalanságban tart. Hogy tudjam mi a jó Neki, ha nem mondja? Miért nem lehet betartani ha valamit megígérünk, Engem ez sokszor bánt. Vagy túl nagyok az elvárásaim felé?

Sly’13 nov 26 - 11:05

Ja, Én ezért szoktam néha "kibeszélni" Őt a barátnőmmel, vagy a hugommal :)

Sarkadi Kriszta’14 jan 02 - 22:40

Kedves Sly!

Valóban nehéz a kedvére tenni valakinek, aki nem mondja, hogy mit szeretne. És nehéz úgy együtt élni, hogy a másik nem tartja be a megállapodásokat.

Mégis, az elvárás az elvárás, nincs belőle se kicsi, se nagy. Amíg bármit is elvárunk a másiktól, addig újra és újra csalódni fogunk.

tehát vagy el tudod fogadni, hogy ő így működik, vagy nem. Fontos tudnod, hogy nem "szándékosan" csinálja. Nem azért teszi, amit tesz, hogy téged bántson vagy bosszantson, hanem mert nem tudja másképp tenni.

Szeretettel,

Kriszta

Babi’15 febr 09 - 13:22

Kedves Kriszta,

nagyon szeretem az írásaidat, és ez is egy olyan, ami nagyon találó. Én is elkezdtem magamtól azon változtatni, hogy ha bajom van, akkor azt a páromnak mondom, és mikor először tettem ezt, nem tudtam , hogyan reagál, de ő értékelte ezt. azt mondta, hogy sokkal jobb, hogy neki mondtam el, és nem pedig egy barátnőmmel beszéltem meg, hogy mi bajom van vele. ez nagyon jó érzés volt.

Hozzászólás

Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!

Vissza az előző oldalra

Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.