Sarkadi Kriszta

Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.

Ajándék, neked!Ariadné fonalaAriadné fonala

Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.

Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!

Ariadné fonala

E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.

Programajánló

2017 május
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Mikor ér véget egy kapcsolat?

’10máj21
109 hozzászólás
Mikor ér véget egy kapcsolat?

Tizenhat évvel ezelőtt, egy téli napon, szilveszter előestéjén, sétára hívott akkori párom. Hosszan gyalogoltunk a gyönyörű csillagokkal teleszórt, hideg téli éjszakában. Később világosan emlékeztem rá, hogy a csomó a gyomromban már a séta kezdetén megjelent, ám okát csak a beszélgetés végén értettem meg. Miután az oldalamon sétáló, szívemnek kedves férfi egy kellemesen követhető eszmefuttatásban összefoglalta az együtt (házasságban) eltöltött négy évet, gondolatait az alábbi mondattal zárta:
 - Szóval az a helyzet, hogy nagyobb szabadságra vágyom, és arra gondoltam, hogy elköltöznék.

Összeomlottam. Ott, helyben leültem egy kerítés alapját képező hideg kőpárkányra, és megállíthatatlanul zokogtam. A párom nem számított erre, és rémületében visszavonta az utolsó mondatot, így nagy nehezen megnyugodtam.

Később hosszasan beszélgettünk erről, mindketten kimondtuk, mi az, amivel nem vagyunk elégedettek a kapcsolatunkra vonatkozóan, és megígértük, hogy sok mindenen változtatunk, annak érdekében, hogy együtt maradhassunk.

Ám, ahogy telt-múlt az idő, éreztük, hogy mindezek ellenére távolodunk egymástól – egymáshoz való viszonyunk nem javult. Ekkor elhatároztuk, hogy egy hónapos próbaidőre külön költözünk, és meglátjuk mi történik.

Az egy hónap lejárta után találkoztunk, és nagy szerencsénkre mindketten ugyanazt éreztük: ez így jó. Jó külön lenni, nem hiányzik a másik. A kapcsolatunk ténylegesen véget ért.

Ma már azt is tudom, miért történhetett ez így: azért, mert – bármennyire is másnak tűnik kívülről –

egy kapcsolat csak akkor érhet véget, ha erről a belső döntést már mindkét fél meghozta.

Az esetek többségében a látszat azt mutatja, hogy az egyikünk szakít, a másikunk pedig ott marad elhagyva. De a valóság nem ez. A valóság az, hogy már mindketten menni akarunk, de az, aki erősebb vagy bátrabb (vagy éppen elkeseredettebb) kettőnk közül, az végre kimondja ezt. Tudom, ettől még a fájdalom valós. Fáj a veszteség, hogy elmúlt valami, ami szép volt, amit megszoktunk, ami ismerős. Az ehhez való ragaszkodásunk okozza a fájdalmat. És fáj a gondolat, hogy azért hagytak el, mert nem kellünk, mert nem vagyunk elég jók. Ám ez sem igaz. Bár a véleményem az, hogy minden kapcsolatért érdemes dolgozni, és újabb esélyeket adni magunknak, mégis az a helyzet, hogy időnként elérkezik a kapcsolatok természetes vége, amikor nem tehetünk mást, mint továbblépünk. És egyik fél sem hibáztatható.

 

Te mit gondolsz minderről? Általában veled szakítottak, vagy te voltál az, aki tovább akart lépni? Hogyan sikerült elengedni a másikat? Van, akivel megmaradt a jó viszony? Ha igen, szerinted mitől függ ez? Mi kell ahhoz, hogy megmaradjon köztünk a barátság akkor is, ha már férfiként és nőként nem vonzódunk egymáshoz, és már nem vagyunk egy pár? Írd meg a hozzászólások között!
 

Bárhogy is van, egy-egy ilyen elválás alaposan megtépázza az önbizalmunkat. Egy időre elveszítjük a reményt, hogy valaha is újra kívánatossá,vonzóvá válhatunk egy másik férfi vagy egy másik nő szemében. Ezért, ha azt szeretnénk, hogy újra megszülessen bennünk, és aztán velünk is maradjon a szerelem, meg kell tisztítanunk számára az utat. És ezt csak azon a módon tehetjük, ha levesszük a figyelmünket a régi kapcsolatról, és elkezdünk újra önmagunkra figyelni.

Hogyan tehetjük ezt?

Az új kapcsolati minták közül ilyenkor az alábbi háromra érdemes összpontosítani:

  • önmagunk feltétlen szeretete,
  • megbocsátás,
  • elengedés.


Önmagunk feltétlen szeretetére azért van szükség, mert minél jobban szeretjük magunkat, annál jobban észrevesszük, hogy szeretnek. A kívülről felénk sugárzó szeretet ugyanis sohasem szűnik meg – mi vagyunk azok, akik elzárjuk magunkat tőle. A szerelem is akkor marad velünk szívesen, amikor teljesek vagyunk; ilyenkor ugyanis túlcsordulunk, és csak adni akarunk. Megszűnnek az elvárásaink.

Három módon is szívesen támogatlak abban, hogy önmagad szeretetében előre lépj:

  • A Szeretem magam című meditációs cd-n lévő megerősítéseket és meditációkat annyiszor hallgathatod meg otthon, ahányszor csak akarod. Így napi gyakorlattá teheted, hogy önmagad szeretetével foglalkozol. Kattints ide >>>, és hallgass bele!
  • A Szeretem magam című meditációs est alkalmával az összegyűlő csoport energiájával megtámogatva mély felismerésekre teszel szert arra vonatkozóan, milyen lépések mentén juthatsz el önmagad feltétlen szeretetének állapotába. Részletek >>> itt!
  • A Nyitott szívvel - SZERETEM MAGAM egész napos elvonuláson pedig olyan konkrét eszközöket kapsz a kezedbe, amelyek abban támogatnak, hogy önmagad szeretete valódivá váljon, és tartós maradjon. Részletek itt >>>!

A megbocsátás pedig egyenesen a boldogságunk kulcsa. Mindaddig, amíg sérelmeket őrzünk másokkal kapcsolatban, és bűntudatot táplálunk önmagunkkal szemben, képtelenek vagyunk elfogadni mindazt, amit az élet kínál nekünk. Amire vágyunk, ott van karnyújtásnyira, mégsem engedjük magunkhoz, mert sérelmekből és bűntudatból falat emeltünk.

Az elengedést kétféle módon is értelmezhetjük:

1. Ahhoz, hogy valami új megjelenhessen az életünkben, el kell engednünk mindazt, ami régi. Helyet kell teremtenünk az újnak.

2. Elengedjük az előítéleteinket, valamint az irányítás vágyát: lehetővé tesszük, hogy az univerzum úgy rendezze el szerelmi életünket (is), ahogy az minden érintettnek a legjobb.

Neked melyek működnek a legjobban? Amikor társaddal elváltak útjaitok, hogyan álltál újra talpra? Mi segített abban, hogy új életet kezdj és megengedd, hogy újra rád találjon a szerelem?


Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Tetszik?


Kategóriák: Egyedül


Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

Arató Mónika’10 máj 21 - 01:27

"egy kapcsolat csak akkor érhet véget, ha erről a belső döntést már mindkét fél meghozta." Ez nagyon kemény, de valószínűleg igaz. Érdekes, hogy most visszagondolva a kapcsolataimra, egy olyat tudok felidézni, ahol a fenti állítást nehéz elfogadnom. Én mentem el, mégsem azért, mert terveztem. Vagy még is? De nehéz ez:)

püspök mónika’10 máj 21 - 14:24

Kedves Kriszta! Fiatal koromban leginkább engem hagytak el,de most,20 évnyi házasság után ,mikor már mindent megteremtettünk,én hagytam el a férjem.Mi is adtunk utolsó esélyt a kapcsolatunknak,de már nem működött.Én el tudtam engedni őt,de fordítva már nem működött a dolog.Ő a ragaszkodását vélte szeretetnek,de az nem ugyanaz,és ezt a mai napig nehezen viseli.Egy férfi egyszerűen nem tudja elviselni ha elhagyják.Főleg akkor nem ,ha nem másért hagytam el.Ahhoz meg hogy megmaradjon a ffi és nő közti barátság,elsősorban elfogadásra,tiszteletre van szükség.

püspök mónika

Miklós Krisztina.’10 máj 21 - 16:13

Én is csatlakoznék az előttem írt,Mónihoz.Mert ugyan is a férfiak többsége
nem tudja el viselni ha a nő akar a férfival szakítani.Akkor akarnak meg változni,mikor
már érzik veszélyes a jácma,az hogy elhagyottá vállnak.Akkor tudatosul bennük,mit veszíthetnek.

Csabi’10 máj 21 - 16:43

Az első kapcsolatom végének okozója én voltam, ugyanis engedtem a csábításnak, és félreléptem. 3 évnyi szenvedés után sikerült végleg lezárnom magamban a történteket, és megbocsátottam magamnak. A második kapcsolatomnak közös megegyezés után lett vége, ugyanis 3 évet voltunk együtt mindennemű szex nélkül (nem egyeztek a kívánalmaink), és tudtuk, hogy ez így nem mehet tovább. Nagyon fájt, mert teljes szívvel-lélekkel szerettük egymást, de meg kellett hozni ezt a nehéz döntést. A harmadik kapcsolatomnak a másik vetett véget, ugyanis bevallotta, hogy csak a szex miatt volt velem (őszerinte 23 éves létemre lepipáltam a 30 akárhány éves pasikat), de már szerelemre/kalandra vágyik, és utamra engedett (kidobott). Azóta is szenvedek, mert én teljes szívemmel imádtam, és még mindig fáj, hiányzik. :(

Csabi

Szilvi’10 máj 22 - 10:20

Ilyenek a faszik.Ott a tojáshéj a fenekeden kedves csabi,és azért szenvedsz,elárulom neked,mert az egód sérült.vigasztalhatod magad,hogy kit pipáltál le,de hidd el,a szex nem minden..bár azt nem írtad a harmadik kapcsolatod menyi ideig tartott a szexpartneres dolgot egy év után meg lehet unni.na meg azt sem értem,hogy a második három évesben mit jelent az ,hogy nem egyeztek a kívánalmaink
?!Jah!és még egy észre vétel,de csak úgy mellesleg..."azóta is szenvedek mert én teljes szívemmel imádtam.....:)Imádom a hamburget,vagy a sült krumplit.vagy a brad pittet:)de ide azt kellett volna írni(önkéntelenül is)hogy szerettem...vagy szeretem.szerintem.mert így tényleg olyan szaga van a dolognak,hogy héé nemmondom el senkinek,elmondom hát mindenkinek,hogy tök jó vagyok az ágyban.

szilvi

Arni’10 máj 23 - 16:37

Az én kapcsolatom... Soha senkibe előtte és azóta sem voltam szerelmes. Nekem ő az igazi. De mindez kevés... Ő 16 én 30 voltam mikor megismerkedtünk. Mindketten tapasztalatlanok voltunk. Túlságosan későn érő vagyok. Jöttek mentek nálam a nők és egyszerre 3-4 csajom is volt, mikor randizni kezdtünk. Mikor ráébredtem, hogy szerelmes vagyok akkor abbahagytam addigi életem. Nagyon nagy szerelem volt. De igazán már nem is tudom mikor hol mit rontottunk el. Egész kapcsolatunk teli volt hibákkal. Együtt nőttünk fel. Tulajdonképpen én akkor mikor elhagyott. Tudtuk, hogy nem jó ha a szőnyeg alá söpörjük a gondokat, de a vége felé már nem működött közöttünk a kommunikáció. Mindketten gyerekesen viselkedtünk és duzzogtunk és vártunk a másik engesztelésére. Egyszer csak én nem bírtam tovább a szenvedést és mikor mellettem feküdt az ágyban a szemébe néztem és annyit mondtam, hogy „csak a kutyusunk miatt nem kell nálam aludnod”. A tekintetéből láttam, hogy iszonyatosan rosszul esett neki, de nem szólt semmit. Így továbbra sem beszéltünk. Még három v. négy napig jött hozzám, majd többé nem láttam. Párkapcsolatban, szerelemben tapasztalatlanságom okán még fél évig minden nap a nyakára jártam, hogy helyre hozzam vele az életünket. De ő azt mondta, hogy
„ha nem állandóan a kapcsolatunkon nyavalyognék, akkor sokkal közelebb lennék hozzá... - 21 évesen az életem ne csak szeretetről szóljon... - most jó így, de (és ami a mai napig erőt ad) leszünk mi még együtt...

Azóta minden szálat megszakított velem. Vele egyidős a mostani fiúja.

És én azóta is várom, hogy megcsörrenjen a telefonom. A kapum mindig nyitva áll, de hiába, mert nem jön... Minden pillanatban rá gondolok és minden reggel úgy ébredek, hogy vele álmodtam... és az annyira valóságosnak tűnik.. látom gyönyörű szép szemét, mosolyát, érzem az arcomra nyomott pusziját, mert ma csak azt kaptam tőle... Nem szeretek felébredni, mert akkor érzem a hiányát, tudatosul bennem, hogy az előbb csak álmodtam...

Hát, ... így ért véget az én kapcsolatom.

Arni

Sarkadi Kriszta’10 máj 24 - 17:24

Arninak

Kedves Arni!

Valóban szép és valódi szerelem lehetett a tiétek - sajnos egyben jó példája annak is, hogyan űzzük el mi magunk a szerelmet azzal, hogy falakat emelünk magunk köré.

Mégis, úgy tűnik, most csak egy dolgot tehetsz: engedd el őt, végérvényesen. Ezzel készen állsz arra, hogy továbblépj - ami jelentheti azt is, hogy a régi kapcsolat újjászületik egy magasabb szinten, és jelentheti azt is, hogy a szerelmet valaki más hozza el újra az életedbe.

Szeretettel,

Kriszta

Sarkadi Kriszta’10 máj 24 - 17:40

Szilvinek

Kedves Szilvi!

Azért érdemes ügyelnünk arra, hogyan reagálunk másokra, mert ha nem tesszük, akaratlanul is elriaszthatjuk őket. Mi, nők, gyakran beszélünk arról, hogy a férfiak milyen nehezen vállalják fel az érzelmeiket, és ezért mennyi "baj" van velük - pedig megtehetnénk, hogy egyszerűen elfogadjuk, hogy ők ilyenek.

Ha pedig valamelyik mégis megnyílik, és megmutatja, hogyan érez, talán valami hasonlót kap a nyakába, mint amit tőled most Csabi kapott.

Mindannyiunknak számtalanszor megsérül az egója, ezzel okozzuk magunknak és másoknak a legtöbb szenvedést - persze tudattalanul és fölöslegesen. Épp ezért fogalmaztam úgy egy korábbi írásomban, hogy az új kapcsolati minták közül az első önmagunk feltétlen szeretete, a második pedig a társunk teljes elfogadása. Amikor ugyanis ítéletet mondunk valakire, akkor önmagunkat is támadjuk. Hiszen a másik tükör - semmi olyasmit nem pillanthatunk meg benne, ami ne létezne már bennünk is.

Ha van kedved, tölts egy pár percet azzal, hogy inkább azon morfondírozol, mi mindent szeretsz a férfiakban. Minél inkább erre fókuszálsz, annál inkább olyan férfiak kerülnek a látóteredbe, akik egyre több szempontból tetszenek neked, és téged is pont olyannak szeretnek, amilyen vagy.

Szeretettel,

Kriszta

Sarkadi Kriszta’10 máj 24 - 17:55

Püspök Mónikának és Miklós Krisztinának


Kedves Mónika és Krisztina!

Amiről írtok, azt én is átéltem.

Egy kedves és humoros írást olvashattok arról, hogy (többek között) miből fakadhat ez a különbség abban, ahogy a férfiak és a nők reagálnak, Domján Móni "Ó, drága fiúk, ha tudnátok ...!" című írásában, a www.monikaesatarot.blog.hu oldalon.

Szeretettel,

Kriszta

Horváth Katalin’10 jún 01 - 09:48

Végígilvastam a hozzzá szolásokat ,hát igen elkelgondolkodni rajta amikor már az ember együtt van valakivel 35 évig ,hogy az a szeretet vagy már csak a megszokás Én nem egy tini vagyok ,az én férjem meghalt itt maradtam egyedül ,vagy is két felnött gyermekemmel akik járják a saját útjikat de elkell mondanom , azt hiszem szerettem a férjem.mert mikor józan volt akkor nagyon jó ember volt,és sajna az utolsó 20 évbe szó szerint alkoholista volt .,most hogy meghalt lelki ismeret furdalásom van ,meg tettem e mindent ,vagy hogy miért lett alkoholista ,de a környeztem a családom a gyerekeim mind azt mondják ennél többet senki nem tett volna ,vagy már rég magára hagyták volna .most hogy meg halt .sajnos ugy érzem hogy megkönnyebültem ,nem kell azon izgulnom mire megyek haza .honnan kell összeszednem megint ,azzal töltenem az estét hogy a röviditalokat keresni hova dugta el és kiönteni a csapba ,ezzel a törnénettel ,csak azt szerettem volna érzékeltetni .nem tudom hogy igy kellett -e csinálni igy végig élni az életet ,vagy igen is lépjen tovább és keresse meg a saját boldogságát ,nem azt mondom hogy leírtam magam de már ennyi idösen nem hiszem hogy tudnék kialakitani új párkapcsoplatot

Nagyon nem jó másoknak tanácsot adni ,mert amit valaki megélt egy kapcsolatba azt egy kivülálló igazán nem érzi át

Nekem is mondhatják ,hogy én egy szemét nö vagyok

Igen de azt senki nem tudja hogy az utolsó 5 évbe 10 szer vittem elvonó kurára ,korházba be vittem
ki hoztam
mindennap mentem látogatni
mindennap a kaját meg ami kivánsága volt neki telsesitettem
mert mindig reménykedtem ,hogy mostmár ha kijön ,biztos meg változik
és mindig pofára estem
És a végére meg mondom öszintén belefáradtam ,és lehet hogy ő is azért adta fel
csak ernnyit szerettem volna elmondani

kati

Sarkadi Kriszta’10 jún 01 - 11:17

Kedves Kati!

Biztos vagyok benne, hogy amíg a férjed élt, megtettél minden tőled telhetőt. Emiatt ne legyen lelkiismeretfurdalásod. Azt, hogy miért lett alkoholista, már nem lehet kideríteni - erre csak ő adhatott volna választ, amíg élt. De ha ez fontos lenne, megtörtént volna. Nem érdemes tovább töprengeni rajta.

A megkönnyebbülés természetes érzés most, hiszen nyilvánvaló, hogy egy ilyen emberrel együtt élni - bármennyire is szeretjük - rendkívüli teher. Ezt nyilván ő maga is érezte, és ez talán hozzátett negatív érzéseihez. Senki sem szeret sem kiszolgáltatott, sem pedig teher lenni mások életében.

Ami számodra most a legfontosabb, az a megbocsátás. Bocsásd meg a férjednek az alkoholizmusát, a megnehezített életet. És bocsásd meg önmagadnak, hogy ezt választottad, hogy sokszor haragudtál rá, hogy a végén megkönnyebbültél.

Pontosan úgy van, ahogy írod: nincs jogunk megítélni, ki, miért döntött úgy, ahogy döntött. Épp ezért szerintem senki nem mondja rád, hogy szemét módon viselkedtél volna. Azt tetted, amire legjobb tudásod szerint képes voltál. És a férjed is megtett minden tőle telhetőt - aki közelről ismer bármilyen függőséget, az tisztában van vele, hogy egyikből se lehet egyik napról a másikra kilépni. Nyilván ő is szeretett volna felhagyni az alkoholizmussal, de adott körülmények között nem volt rá képes.

Neked most semmi más dolgod nincs, mint megbocsátani, önmagaddal törődni, új életet kezdeni.

Kriszta

emi’10 jún 04 - 16:23

Sziasztok!

Velem mindig szakítottak. A háromból kettő azért, mert túl nagy felelősségnek érezték a kapcsolatunkat. A harmadik (az igazi nagy szerelem) valójában… szintén.  Egyszerűen nem mernek elköteleződni mellettem. Nagyon erős a vágyam az elmélyült kapcsolatra, és ezt ki is nyilvánítom.
Mind vissza akartak jönni, de a végén én voltam az, aki befejezte. Igaz, hogy akkor ér véget, ha már mind a két fél készen áll rá.
Három napja váltunk szét hatodik alkalommal is „az igazi nagy szerelem”-mel és úgy érzem, ennek még most sincs vége. Valójában, én is akartam a szakítást, nem bírtam azt a bizonytalanságot. Döntéshelyzetbe akartam hozni. Talán, ha elhagyom, végre eldönti, hogy akar e mellettem elköteleződni vagy sem. Megkérte a kezem lassan egy éve, és utána még elhagyott néhányszor. Ismerem őt, a félelmeit, a hibáit, ami miatt ezt tette.
Hatodik alakalommal is nagyon megvisel, megint elgyászolom, megint reménykedek, megint kiborulok, megint megnyugszom, amit már 5 alkalommal eljátszottam, és még mindig nem tanultam belőle.
Arra a kérdésre nem reagált senki, hogy hogyan állt talpra szakítás után? Miért fáj ez ennyire, ha egyszerűen nem volt más megoldás? Miért nem tudom őt elengedni, és magamnak elég fontossá válni, hogy ne kívánjam ezt a szenvedést tovább?! Miért hiszem, hogy csak vele lehetek boldog?! Ameddig van remény, addig nehéz bármerre is elindulni. Ha meg már remény sincs, nem tudom mi lesz…
Szakításból nem vagyok jó, még jó, hogy ehhez próbálok hozzászólni 

emi

Sarkadi Kriszta’10 jún 07 - 15:56

Kedves Emi!

Azon érdemes elgondolkodnod, hogy ki az benned, aki szintén tart egy kicsit az elköteleződéstől és a mély kapcsolódástól. Ugyanis csak így fordulhat elő, hogy mindig ugyanazzal a helyzettel szembesülsz.

A másik emberen nem tudunk változtatni, csak saját magunkon. Így, ha azt akarod, hogy ő melletted döntsön, akkor először neked kell őmellette döntened. Talán magadban felkiáltasz:
- De hát én már döntöttem és elköteleződtem! - Ám a tények (a sorozatos szakítások ugyanazon ok miatt) azt mutatják, hogy talán mégsem.

Az elkötelezettség azt jelenti, hogy száz százalékban önmagunkat adjuk, és csak adni akarunk - anélkül, hogy elvárásaink lennének azzal kapcsolatban, hogy mit kapunk cserébe. Próbálj meg ebbe az irányba elindulni.

Jól látod: az, hogy csak vele lehetsz boldog, nem igaz - másokkal is boldog lehetsz. Ám valami miatt ő nagyon fontos neked, ezért teszel meg a kapcsolatotokért minden tőled telhetőt.

A szívfájdalmat viszont nem az okozza, hogy a másikat el kell engedni, hanem az, hogy csalódtunk, mert valamilyen elvárásunk nem teljesült: a másik nem a mi szabályaink szerint játszott, nem vette magára neki a kiosztott szerepet. A szenvedést akkor hagyjuk abba, amikor képesek vagyunk teljes mértékben elfogadni a társunkat, épp olyannak, amilyen. Amikor megengedjük neki, hogy ő is önmaga legyen.

Szeretettel,

Kriszta

Bruno’10 jún 20 - 09:52

Szia Kriszta, ajánlásra jutottam el a blogodra, elolvastam pár bejegyzésedet, szeretnék ezúton gratulálni. Elgondolkodtatók az írások! Magamról annyit, hogy jelenleg épp egy se-veled/se-nélküled kapcsolatban vagyok (amit nem is tudom, hogy lehetne kapcsolatnak nevezni), nagyon szeretem a páromat, de nem tudom, hogyan tudnék neki segíteni, hogy megtalálja önmagát és újra szeretni tudjon - nem is engem, hanem saját magát! Azt mondják, hogy "ha szerelem van, akkor minden van...", de sajnos az én tapasztalatom az, hogy ez így magában kevés. Szerintem egy ember csak akkor szerethet igazán egy másik embert, ha először saját magát szereti, és elfogadja. Amikor azt hallom, hogy valaki azt mondja "már nem szeretlek téged", az első kérdésem mindig az: vajon saját magát szereti-e? Sziasztok, Bruno


Sarkadi Kriszta’10 jún 22 - 16:21

Kedves Bruno!

Köszönöm a gratulációt, jólesik.

Teljesen igazad van - másokat szeretni akkor tudunk igazán, ha önmagunkat szeretjük. Az én szememben a "se veled-se nélküled" is teljes értékű kapcsolat, hiszen pusztán arról van szó, hogy eltér a megszokott normáktól. Nem úgy működtök, mint más párok, és ez teljesen rendben van. Mindenkinek magán kell kikísérleteznie, hogy neki milyen kapcsolat a megfelelő.

A párodnak azzal segítesz a leginkább, ha nem akarsz neki segíteni. Hiszen, ha rendszeresen felhívod a figyelmét (nem tudom, így van-e, lehet, hogy nem teszed) arra, hogy nem szereti magát eléggé, csak felerősödik benne mindez. Inkább amennyiszer csak lehet, említsd meg neki, mennyire szereted; milyen szeretnivaló; mennyi pozitív tulajdonsággal rendelkezik.

Nem dolgod megváltoztatni őt. Arra érdemes inkább törekedned, hogy elfogadd és szeresd őt épp olyannak, amilyen. Ha ezt meg tudod tenni, a változás magától bekövetkezik.

Szeretettel,

Kriszta

Zsuzsanna’10 jún 25 - 08:50

Szia Kriszti!
Egy kérdésem lenne, lehet az igaz szerelem, ha a közös élet abból abból áll, hogy van egy közös életünk, és neki van egy külön saját élete?
Nem barátokról van szó, csak a szűk családról.
Ha megy a szüleihez én nem mehetek, mert nem fogadnak el. Ha a testvéréhez megy akkor sem lehetek vele. Elvált férfi két gyermekkel, tehát ha a gyerekekkel van közös program oda sem mehetek. Ha én megyek családi vagy egyéb programra az természetes, hogy Ő is jön. Én
elfogadtattam a családommal.Szerinted szeret engem ez a férfi? Az alapprobléma valószínű, hogy Ő 41 éves én pedig 52.MIt tegyek?

Zsuzsanna

Sarkadi Kriszta’10 jún 27 - 20:42

Kedves Zuszsanna!

Az én álláspontom szerint a szerelem számtalan formában megnyilvánulhat, és ezért azt gondolom, hogy a kedvesed szeret téged. Az fontos információ, amit a korkülönbségről írtál - talán neked könnyebb volt felvállalni ezt a megszokottól annyira eltérő helyzetet, mint neki. De az is lehet, hogy téged akar védeni azzal, hogy nem visz olyan helyekre, ahol azt érzi, nem fogadnának azzal a szeretettel, amit megérdemelsz. Az is lehet, hogy a gyermekeivel töltött idő számára annyira fontos, hogy olyankor csak rájuk akar figyelni, ezért nem visz magával.

A helyedben én arra törekednék, hogy elfogadjam ezt a helyzetet, és azt, hogy ő most ezt így tudja önmagában elrendezni. Megteheted azt is, hogy olyankor, amikor ő a gyerekeivel vagy a családjával van, tudatosan olyan programot szervezel magadnak, amiben te is jól szórakozol. Így elkerülheted azt, hogy egész idő alatt csak szomorkodj és őrá várakozz. Neki is nagyobb öröm lesz egy olyan nővel találkozni, aki közben feltöltődött és jól érezte magát, és nem kell lelkifurdalást éreznie amiatt, hogy nélküled ment el.

Szeretettel,

Kriszta

Sandra’10 júl 11 - 18:05

"Szilvi’10 máj 22 - 10:20"
Bocsi, de ez borzasztó... Elnézést, de tényelg.

Sandra

Edus’10 júl 19 - 08:23

Szia Kriszta.
Fantasztikus oldal minden benne ami a tiszta lélek gyümölcse.
Hmmm a szakítás avagy mikor ér véget 1 kapcsolat.
Én tavaly szeptemberben ismertem meg a Kedvest akit természetesen szerettem.Az hogy már hazugsággal indított ( másfél hónap után derült ki hogy még házas) meg kellett emésztenem.
Nagyon sok kív volt már ebben a kapcsolatban hiszen soha de soha nem szerettem volna sem szerető, sem utolsó lenni.Na persze tipikus védekezés Te nem vagy utolsó.
És még mielőtt pálcát törne bárki is, sosem mennék bele olyan kapcsolatba ahol feleség van.Tisztelem a házosságot annak ellenére hogy egyedül neveltem fel 2 gyereket, 12 évi házasság után.
Tisztelem és becsülöm az embereket, és számomra minden ember jó.
De ez már nem jó.
Végig vittem az édesanyja halálát a Kedvesnek úgy hogy a feleség egyszer sem volt bent a korházban, nem ápolt.Vagy lehet az is egyfajta ápolási mód ha valaki ordítva mondja a telefonba " dögöljön meg minden 70 éves vén öreg aki a korházban fekszik"?
A Kedves 3 éve súlyos beteg volt, here rák nyirok áttéttel.Még nem gyógyult (szerintem, csak tünetmentes, mondom ezt annak tudatában hogy természetgyógyászatot, és parapszichológiát tanulok 1 Akadémián.)
De milyen szeretet lehet, ha a feleség erre is azt mondja " bár dögöltél volna meg rákban? Diplomás hölgyről beszélek, mellesleg óvonő.
Az én belső békém keresője azt mondatja velem, hogy vége.Természetes hogy az ember nem így gondolja, hiszen rengeteg szeret energiát kapott eddig tőlem, ha belegondolok, hülye lenne ezt veszni hagyni.
De már nem elegem van, hanem az egészben szenvedek, hiszen nincsenek közös hétvégék, nincsenek közös napok, csak este hazugsággal övezett edzés helyett téged nézlek meg.
Mennyire elgondolkodtató....Lassan már csak elemzem ezt a Férfit, mert úgy érzem, ha otthon hazudik... mindenhol, ha neki hazudik akkor mikor fog nekem, ha eddig nem.
Az eszem tudja a választ.
Vannak segítőim, akik erőszakkal is, ha még fáj is, de a mély érzésbe képesek levinni.Hmm nagyon fájt amikor feltört a mély minta amit hoztam, amit elfolytottam, hiszen úgy éltem, azt gondoltam a Férfi a teremtés koronája.
Most azt gondolom, hogy 1 kapcsolat 2 emberről szól.
Nem a férfiról aki elmondja búját bánatát, az otthoni eseményekről.1 kapcsolat arról kell hogy szóljon...együtt egymásért.
Szerintem.

Sarkadi Kriszta’10 júl 19 - 12:07

Kedves Edus!

Nagyon úgy tűnik, hogy a Kedvesed valami miatt ragaszkodik mindahhoz, amit a házasságában átél. Valóban, neki kényelmes lehet az, hogy amit viszont nem kap meg otthon, azt nálad pótolja.

Ha a kapcsolatotok számodra már nem más, csak szenvedés, és nem találsz benne örömet, boldogságot, feltöltődést, még csak pillanatokra sem; ha már úgy érzed, kiveszett belőled a remény és az erő ahhoz, hogy kivárd: hátha megváltozik valami, akkor lehet, hogy érdemes kilépned belőle. Mielőtt ezt a döntést meghozod, érdemes felajánlanod a kapcsolatot az univerzumnak (Istennek, Istennőnek, Forrásnak, Felsőbb énednek, ahogy te hívod), és átadnod az irányítást, hadd mutatkozzon meg előtted, hogy mi miért történik.

Vannak olyan szeretői kapcsolatok, amelyekben - minden előítélet ellenére - meg lehet találni a boldogságot. Ám azok nem olyanok, amiről te írsz. Ott nincs panaszkodás - nem esik szó a nem működő házasságról, hanem a két ember - mivel egymás szeretői - csak egymásra figyelnek az együtt töltött időben ...

Szeretettel,

Kriszta

Hozzászólás

Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!

Fontos: a rendszer 30 perc után automatikusan kiléptet; ezért ha a hozzászólásod megírása meghaladta a fél órát, akkor javasoljuk, hogy jelöld ki az üzenet teljes szövegét, másold (CTRL + C), majd végezz el egy frissítést (F5), illeszd be (CTRL+V), és csak ezután kattints az Elküld gombra!

A blogomról

A blogomról

Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.

Ennek is örülni fogsz

Szeretetterápia - egyéni konzultáció Krisztával: június 22.

Eltakarítjuk belső akadályaidat, és ezzel szabad utat adsz a szeretet és a szerelem áram- lásának.  Tovább »

Szerelmes Zarándoklat: szept. 21-24.

Természet, csend, gyaloglás, szerelem, remek társak, izgalmas beszél- getések, teljes feltöltődés! Gyere te is!  Tovább »

Itt vagyok, kedvesem! - szerelemteremtő online kurzus

Vess véget az egyedüllétnek! Készülj fel a szerelemre, és teremts helyet az életedben a társadnak!   Tovább »

A múzsa csókja - ideális életedet megteremtő online kurzus

A heti levelek ötletekkel és energiával töltenek fel, hogy az életed pont olyan legyen, amilyennek sze- retnéd!  Tovább »

Ajándék: 1 könyv + 4 hanganyag!

Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok!  Tovább »

Találkozzunk az Instagramon is!

Itt minden nap egy új boldogságteremtő mantrát találsz, és pillanatképeket arról, mivel foglalkozom éppen.  Tovább »

Legolvasottabb
írásaim


Blog kategóriák

Korábbi írásaim