Menjek vagy maradjak?

Sziasztok!
Szerintem akinek ez eszébe jut, hogy menni vagy maradni az menni akar, és nem maradni. De arról nincs infó, hogy van-e gyerekük, az + gondold hozzá. Persze csak a gyerek miatt együtt maradni nem szabad, mert akkor megy a hazudozás, átverés, marakodás, és a gyerek ebben nő fel, Ő se lesz jobb, mert ezt látja, így kell csinálni. Az én javaslatom, de mindenki maga dönt, mielőtt mennél, beszéld meg, ne keress egy másikat, mert akkor már elvágtad a maradni verziót. Én mindig is befejeztem mielőtt újba kezdtem volna, szerintem így korrekt. Mert egy biciklit ki lehet próbálni mielőtt lecseréljük a régit, de egy társsal ezt nem illik meg csinálni, ja elértünk az illik, nem illik részhez, ezt viszont sokan elfelejtették, vagy nem is lettek megtanítva, mert gyökér szülőktől, csak gyökérséget tanulnak a gyerekek is, és akkor vissza is lehet kanyarodni a legelejéhez. Beszélgetés, esély a másiknak, mert az lehet nem is tudja mi bánt, de mindenki képes (aki akar) változni.
Van egy jó film: Szerelempróba. Ez nagyon szépen mutatja amiről beszélek, szerintem a tiniknek is jobb lenne ilyet nézni, mint a való világ agyatlan szereplőit.
Szép napot mindenkinek!
Gábor

Az első feltétel legtöbb ember számára nem elfogadott, önmagadba nézni, inkább a másik elutasítása könnyebb. Egy megromlott kapcsolatért mindkét fél felelős valamilyen szinten, de el lehet intézni békésen is. Köszönöm a figyelmet! L

Lajos

Kapcsolatom hàrom éve kezdődött.
Én három teljes éve élek jelenlegi párommal ebben a környezetben.
Mennék is,de nem engednek el a szálak amik az elején még nem voltak,amik most rántanak vissza hozzá.
Úgy gondolom egy olyan kapcsolat amelyet csak a szükség határoz meg.
Lépni kellene.

Kitty

Sziasztok! Sajnos én 10 hónapja estem át egy szakításon. A párom elhagyott egy másik nőért. Tudtam, hogy gondok vannak, de valahányszor beszélni akartam róla, mindig elutasítást kaptam. Mielőtt elment azért annyit mondott, hogy "-már régen elhagyott volna, ha talál valakit-". Ez nagyon megalázó volt. Köszönöm. Szép napot mindenkinek!

Lia

Sziasztok!
Olvastam az előzőket, voltak is gondolataim...
Elkezdtem írni a saját sztorimat, de aztán meggondoltam magam.
(Annyira negatívnak és ítélkezőnek hatottatok, hogy inkább megtartom a történetet magamnak.)

Kriszta! Nagyon szépen köszönöm az írásaidat, mélyen elgondolkodtatnak, ahogyan a mai is. Úgy érzem, hogy most is sokat tanultam belőle. Megerősítettél benne, hogy jól teszem, amit teszek. Elindítottál ma is egy gondolatot, aminek a végére értem magamban.
Nagyon köszönöm!
Várom a továbbiakat is és remélem hogy foglak újra látni személyesen valahol.
Nagyon sok sikert kívánok a küldetésedhez!
Lelkes (csendes) tisztelőd:

Vit.

Érdekes, hogy pont azután olvsaom ezt, miután kiadtam magamból a mérget. "Ha szerelemre vágysz..."-nál
Mindkét kérdésre a vélaszom: Nem
Az érzések itt vannak, nem változnak meg, nem múlnak el. A pillanatnyi hangulatom persze hatással van rájuk, de összességében itt van még a szeretet.
A kapcsolatunk magasabb célja: hogy fejlődjünk egymás által, szeretettel segítve. Még nem teljesült be.
Mi a közös dolgunk még? Hát fogalmam nincs. Külön-külön értem a feladatokat, de a közöset nem tudom, valószínűleg ez is a baj.Ráadásul ő sem tudja. Tiszta gáz.
A saját fejlődésem érdekében nem is tudom mit tegyek. Ha mellette maradok megtanulok még ezt azt, abban biztos vagyok. Leginkább az emberi kapcsolataimról. Viszont ezzel együtt jönnek majd a sebek is. Ha megyek, önmagamért teszek. Szembenézek a félelmemmel és idővel erősebb leszek, mint előtte. Addig azonban nagyon fog fájni.
Tudom, hogy még nem járt le a közös utunk, van még bőven mit tanulnunk a másiktól. A kérdés most az, hogy önmagamért mit lépjek? Ha maradok, minden marad a régiben, ha megyek, talán még jól is elsülhet. A sors majd összehoz bennünket ha akar. De többé nem akarom magam feláldozni a szeretet nevében. Mert ez a szívemnek mér nem jó. Ki kell állnom magamért, és ha ennek az az ára, hogy külön leszünk, ám legyen. Vagy összekaphatja magát a drága és megmutathatja, hogy mi az amit eddig tanult tőlem.
Ennyi

Andi

Kedves Kriszta!
Nálunk a párom távolodik tőlem, mert nincs rendben az élete. Fél éve vagyunk együtt, 38-40 évesek. Nem talál munkát egy éve, depressziós és negatív és már utálja magát a sok visszautasítás, igérgetés miatt. A kapcsolatunk jó, szeretjük egymást. Nincs hiszti, balhé, követelőzés. A jövőnket iletően viszont nem tudunk beszélgetni, hizsen nem tud igérni a semmire. Azt mondja, hogy látja mi lesz ennek a vége. Kérdésemre, hogy nem sajnálja-e, hogy elveszít, azt válaszolta, hogy ő az átlagosnál keményebb, amikor meg kell hozni a döntéseket. Racionális alapon dönt érzelmi kérdésekben is. Nem tudom mit tegyek. Szeretem, de hiába biztatom, nem használ. Közben az én pozitív hozzáállásom is gyengül. Egyre szomorúbb vagyok, néha már sirdogálok is magamban. Igazságtalannak érzem az életet, végre egy kölcsönösen szeretetteli kapcsolatra találtam, és egy külsős, "banális" dolgon bukik el. :-(
Mit tegyek?

köszönettel,

Szép napot. Én úgy érzem most nagy bajban vagyok. Van egy barátom akivel lassan egy éve vagyunk együtt. Sajnos volt elég sok mélypont, és a legutóbbinál már szakítani akartam, de úgy döntöttem adok a barátomnak még egy esélyt, hogy javítson magán, a saját érdekében. Megígérte hogy kedvesebb lesz és nem haverként fog velem viselkedni. Ezt be is tartotta, én viszont félek, hogy az a szerelem ami egyáltalán volt e (nem tudom hogy volt e vagy sem mert zavaros a dolog nálam, sosem tudom mit érzek) újra felmelegszik e, vagy teljesen hiábavaló a barátom próbálkozása. Kíváncsi is vagyok emberekre, hogy milyenek lehetnek e ők. de csupán egy csók erejéig, és ezek azok az emberek, akiktől a barátom legszívesebben eltíltana (ebből sok vitánk is volt és úgy gondolom, hogy az van velem, hogy amit tiltanak és amit még nem ismerek igazán az nagyon kíváncsivá tesz és húz maga után.) Segítség, nem tudom mit tegyek. Ilyen téren labilis vagyok és nem magabiztos, és mindentől félni tudok. Nem akarom megcsalni a barátomat semmiképp, de szétmenni se akarok, mert mi van ha végül úgy döntök, hogy mégis vele akarok lenni??
(biky11@freemail.hu)

Szeretettel: Zsuzsanna

En is egy hasonlo problemaval allok szemben, nem tudom, hogy menjek vagy maradjak. A parommal mar 3 eve vagyunk egyutt, tudtam, hogy nem a leghusegesebb szemely volt, de mikor osszejottunk adtam neki egy eselyt es biztam benne 100%ban, tiszta lappal indultunk, probaltam felretenni a multjat. Utana ra par honapra kiderult, hogy volt baratnojevel beszelt titokba volt kapcsolatukrol, es tudtom szerint nem csalt meg, de mivel en az oszinte nyilt kapcsolatot szeretem a bizalmam benne elkezdett csokenni es az evek soran volt par ilyen szituacio, a legutolso komolyabb 1 evvel ezelott mikor elutaztam munka ugyben egy honap erejeig, o meg hazudozott mas lany tarsasagaban bulizott, konkretan nem tudom hogy megcsalt e, de az utolso percig hazudott pedig mar tudtam mindent. Ekkor nagyon komolyan es hatarozottan szakitani akartam, de meggyozott hogy adjak egy eselyt neki, megmutatja hogy megbizhatok benne es ugy ereztem akkor hogy megis o az igazi nekem es megbocsajtottam de felejteni nem tudtam. Utana ra par honapra ahogy szokott lenni, a regi szokasok ujbol elobukkantak, egyre arogansabb lett, meg a haverokkal valo kimenetel a fontosabb, ujra hazudozas es en ebbe most mar belefaradtam. Most hogy megmondtam szeretnem lezarni akarmennyire is szeretem, mert belefaradtam abba hogy allandoan emlekeztessem hogy ezt nem jo csinalni mert nekem ez rosszul esik, ez bant, o most ujbol mindent igerget, parterapiara akar jarni , kettesben eltoltott hetveget hogy atbeszeljunk mindent, de en ugy erzem, hogy itt mar nincs amit javitani, nem tudom megvaltoztatni, probaltam es sok mindenben meg valtozott es jo ember es tamogatott mindenben, de van hogy elojon a "masik enje" es en ezt mar nem tudom elfogadni. Okot nem is nagyon tudok mondani neki, hogy miert pont most akarok szakitani csak azt hogy szerintem ez a kapcsolat mar kihult es nem lehet rajta javitani, o pont az ellenkezojet mondja kerlel es sir allandoan, amit nekem nehez elviselni mert attol fuggetlenul szeretem. Par honap mulva ujbol elutazom egy fel evig kulfoldre es szerintem ugyanaz fog tortenni mint a tavaly nyaron. Vannak olyan szokasai ami miatt mar nem tudom elkepzelni vele az eletem. Hogyan ertessem meg vele, hogy vege? Es hogy neki is jobb lesz igy.

Sari