Sarkadi Kriszta
Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.
Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.
Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!
E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.
Programajánló
Ők is olvasóink
Honnan tudod, hogy igaz szerelemre leltél?
Amikor szerelmesek vagyunk, szinte mindig úgy véljük, ő az igazi, és mostantól örökre összekötjük az életünket. Ám érdemes újra és újra megvizsgálnunk, vajon mi is az, amire a kapcsolatunkat építettük: szükségletek és elvárások kiterjedt rendszerére, vagy pedig valódi elköteleződésre?
Könnyen megkapod a választ, ha megvizsgálod magadban, vajon ki tudnád-e őszintén, szívből mondani az alábbi öt állítást a kedvesednek. (Az öt állítást Martha Beck, amerikai író, coach, terapeuta fogalmazta meg How To Know It's Real Love című írásában, ez a blogbejegyzés az ő cikkének fordításán alapul.)
Kipróbálhatod egyedül is, hogy elképzeled, amint kimondod őket, de tehettek egy próbát közösen is úgy, hogy kimondjátok őket egymásnak. Mély, szeretetteli, vagy éppen tisztázó beszélgetés indulhat el annak mentén, hogy megosztjátok egymással, ki mit érzett, amikor kimondta a mondatokat, illetve, amikor meghallotta őket.
Sok – a párkapcsolatokra vonatkozó – félreértést lehet tisztázni azzal, ha megengedjük, hogy ezek a gondolatok hassanak ránk. Ha képesek vagyunk ezek szerint működtetni a kapcsolatunkat, akkor biztosak lehetünk benne, hogy két szabad, önmagában is teljes életet élő, a másik felé örömmel forduló ember kötötte össze az életét.
- 1. Természetesen tudok nélküled élni.
Ezt a gondolatot részletesen körbejártam Egy állítás, amit ki kell tudnod mondani című írásomban.
- 2. Az irántad érzett szeretetem mindenképpen változni fog.
- 3. Rajtad kívül más dolgokra is szükségem van.
Ezekről részletesen olvashatsz itt: Tudtad, hogy a szeretet is változik?
Az utolsó kettő pedig az alábbiakban következik:
4. Nem foglak mindig a közelemben tartani.
Kevés választja el egymástól a romantikus megfogalmazást, miszerint:
- Annyira szeretlek, hogy szeretném megosztani veled az életem, míg a halál el nem választ,
ettől az őrület szélén egyensúlyozó szózattól:
- Annyira szeretlek, hogy ha megpróbálsz elhagyni, megöllek.
Azok, akik ilyeneket mondanak – vagy akár csak gondolnak – úgy szeretik a másikat, ahogy a pók a legyet: elkapják, a hálójukkal körbeszövik őket, amíg mozdulni sem tudnak, és éhes pillanataikban kiszívják belőlük az utolsó csepp életerőt is. Valószínűleg nem ilyen szerelemre vágysz.
Valójában meglehetősen könnyű megkülönböztetni az igazi szerelmet a pók-szerelemtől:
- a társunk birtoklása, kihasználása és kontrollálása jellemzi az egyiket, míg
a másik – a valódi szerelem – azon alapul, hogy
- lehetővé tesszük a kedvesnek, hogy szabadon meghozza a saját döntéseit.
Érdemes arra is figyelned, milyen szavakat használsz, amikor a párodról beszélsz. Az áldozattá vált, megkötözött légy szerepét játszod, amikor észreveszed, hogy ilyeneket mondasz:
- Miatta érzem ilyen nyomorultul magam.
- Csakis miatta vállaltam el ezt a munkát.
Még ezeknél is beszédesebbek az ilyen mondatok:
- Meg kell értetnem vele, hogy téved.
- Nem mutathatom ki az érzéseimet, mert attól dühös lesz.
Ilyenkor ugyanis nem a légy vagy, hanem a furfangos pók, aki visszatart dolgokat, és manipulálni próbál annak érdekében, hogy irányítani tudja társa érzéseit és tetteit. Bármelyik stratégiára is derül fény, a lényeg az, hogy finom selyemfonállal körbefonva, valakit rövid pórázon tartanak.
Egyszerű – bár nem feltétlenül könnyű – kikerülni ebből a kellemetlen helyzetből: az igazat mondd, a teljes igazat, és semmi mást, csak az igazat.
Kezdd azzal, hogy felelősséget vállalsz a saját döntéseidért – beleértve azt is, hogy egyszer úgy döntöttél, behódolsz a pókként viselkedő férfinak vagy nőnek, és hagyod, hogy irányítson. Majd pedig kezdj el valódi érzéseidről, szükségleteidről, és vágyaidról beszélni a társadnak – anélkül, hogy megpróbálnád kierőszakolni az általad elvárt reakciót. Ha az őszinteség tiszta fényében a kapcsolatotok nem kezd el szárnyalni, akkor lehet, hogy jobb befejezni, mint tovább süllyedni a manipuláció és az irányítás mocsarába.
5. Te és én nem vagyunk egyek.
Spirituális szempontból természetesen nem csak a párunkkal, hanem mindenki mással is egyek vagyunk. Ám ez a fajta „egységélmény” párkapcsolat esetében könnyen félreérthető.
Talán sem a pókok, sem a legyek közé nem tartozol, hanem inkább kaméleonként viselkedsz, aki teljesen olyanná alakul, mint az, akit szerelmesen szeret. Vagy a partnereid azok: talán olyanokat választasz, akik ugyanolyanok (vagy ugyanolyanokká válnak), mint amilyen te vagy.
Bármelyikről is legyen szó, tartós boldogtalansághoz vezet, ha feladjuk önmagunkat azért, hogy a másiknak megfeleljünk, vagy, ha elvárjuk a partnerünktől, hogy ezt tegye. Hiszen így épp azt veszítjük el, akibe beleszerettünk.
Feltétlenül éberré kell válnod, ha azt veszed észre, hogy olyannyira azonosulsz azzal, amit a szerelmed akar, hogy gyakorlatilag elfelejtkezel a saját szükségleteidről. Önmagad megtagadása ugyanis úgy változik nehezteléssé benned, hogy észre sem veszed – ez pedig megmérgezheti a legszebben induló kapcsolatot is.
De könnyen találhatod magad a másik oldalon is: vedd észre, ha rendszeresen olyanokkal randizol, akik csüggnek minden szavadon, és bármit mondasz vagy teszel, egyetértenek vele. Kezdetben ez talán jólesik, ám idővel szörnyen magányossá válsz olyasvalaki mellett, aki nem tesz mást, mint hozzád alkalmazkodik.
Ha az „egyek vagyunk” ideálja szerint éled az életed, talán itt az ideje, hogy felfedezd, milyen csodálatos a szerelem, amikor ténylegesen ketten vesznek benne részt. Kövesd a szívedet olyan irányokba is, ahová a partnered nem indulna el. Legyen bátorságod felfedezni, mi mindenben különböztök! Merj egyet nem érteni! Ha megszoktad, hogy eltűnsz a másik mellett, lassan szokj hozzá a gondolathoz, hogy szerethető vagy épp olyannak, amilyen vagy. Ha pedig te vagy az, aki dominál, vedd észre, mennyire izgalmas egy valódi emberi lényt szeretni, nem pedig saját magunk halvány mását.
Buddhának tulajdonítják a mondást, miszerint:
- Ahogy az óceánt mindig felismerjük sós ízéről, úgy a megvilágosodást is mindig felismerjük a szabadság ízéről.
Valójában a megvilágosodás nem sokban különbözik az igazi szerelemtől (vezettem is egyszer egy találkozó-sorozatot, aminek ezt a címet adtam: Szerelem és megvilágosodás). Bár sokan tartanak az elköteleződéstől, mert csapdának élik meg, egészséges formája épp az ellenkezőjét teszi:
- a szerelmeseket felszabadítja,
- előhozza valódi lényük legjavát, és
- a szeretet olyan hídját építi fel, amely
- a tartós boldogság és harmónia, valamint számtalan csodálatos élmény alapja lesz.
Ha magadra ismertél, és a pók, a légy vagy a kaméleon szerepe helyett szeretnél inkább önmagad lenni egy egyenrangú, szereteten és tiszteleten alapuló párkapcsolatban, akkor gyere el a
2018. február 15-én induló,
Az élet szerelmesei találkozósorozatra >>>.
Kattints a linkre, olvasd el a részleteket, és jelentkezz, várlak!
Aztán pedig írd meg a hozzászólások között: Ismersz magad körül „pókokat”, „legyeket”, vagy „kaméleonokat”? Vagy talán te magad voltál az egy ideig? Ha igen, hogyan változtattál rajta? Vagy most tartasz éppen a „tényállás” felismerésénél?
Átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
szeretetterapeuta, a Szerelmeskönyv írója
♦ Párkapcsolati alapozó - AJÁNDÉK! ♦
► Egy hasznos és szórakoztató könyv (Villányi Péter: Kapcsoskönyv),
► négy inspiráló hanganyag, valamint
► egy hatrészes online kurzus
lesz a segítségedre abban, hogy a párkapcsolati boldogságot minél hamarabb megtapasztalhahd.
Ha szívesen veszed ezt az ajándékot tőlem, akkor a Párkapcsolati alapozót
(a könyvet, az online kurzust és a hanganyagokat)
ide kattintva töltheted le:
Kérem a Párkapcsolati alapozót! >>>
Kategóriák: Együtt
Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!
Hozzászólások
Andi’11 ápr 08 - 12:53
Linna’11 ápr 08 - 14:06
Szia Andi,
Ha jól értem akkor még tart a várakozás fázisa. Szeretném megkérdezni, hogy mióta? Mert én is hasonló élethelyzetben vagyok, de nagyon türelmetlen vagyok, nem tudom mennyi idő a "normális" amíg a másik rájön, hogy az a sorsunk, hogy együtt legyünk? És az események feléd hajtják őt, azért vagy ilyen "nyugodt", vagy inkább tőled el, de mégis nyugodtan tudod szemlélni a távolodását? Ugye most azt mondtad, "meg lehet mutatni", mármint a sorsnak hogy nem véletlen a találkozásotok. Pesze nem véletlen, de mi van ha csak az volt a "célja", hogy tanuljatok egymástól valamit, amit egy következő kapcsolatban tudtok már csak kamatoztatni? Mikor jön el az a pillanat, amikor az ember kénytelen elfogadni minden bizakodása ellenére, hogy ennek bizony vége, mégsem egymásnak rendelt minket a sors...? Félre ne érts, drukkolok neked, csak a saját életem megoldásait és válaszait keresem.
Linna
Andi’11 ápr 08 - 15:55
Szia Linna!
Elszállt amit írtam. Ne haragudj,de nincs időm újra írni most.
Igérem fogok rá időt szakítani.
Amúgy mióta vagytok együtt?
Addig is minden jót! És ne görcsölj a dolgokon!
Andi
Erika’11 ápr 09 - 11:59
A saját kapcsolatunkban nagyon nehéz elfogadnunk azt, hogy nem mennek jól a dolgok, érezzük is azt, kapjuk is a visszajelzést, de iszonyú nehéz határozottan kimondani, hogy vége, mert a szakítással nem szűnik meg rögtön az érzelem is a másik iránt. Andinak igaza van. A szeretetet, kötődést nem lehet kierőszakolni. Az nagyon rossz érzés amikor Te szeretnéd a kapcsolatot, energiát, érzelmet teszel bele és ahogy halad előre a kapcsolat látod, hogy nem kapsz viszont figyelmet, odafigyelést, hogy ilyen esetekben van-e közös jövő?
Ritkán, mert az egyik fél elfárad, de Kriszta azt szokta írni, ha két embernek dolga van egymással, az újra találkozni fog.
Szép napot mindenkinek!
Erika
Linna’11 ápr 09 - 15:14
Andi,
én már nem görcsölök, sírtam már eleget. Én is rábíztam a sorsra, legyen aminek lennie kell. Most éppen nem tudok hinni abban, hogy valaha még rá tudok nézni más férfire. Nemhogy boldognak lenni valakivel, meg harmonikus párkapcsolat... ez most számomra lehetetlennek látszik.
Erika,
pontosan ez volt nálunk is. Én lángoltam, ő meg már csak pislákolt, rossz volt, nagyon rossz, így utólag úgy érzem (meg a barátnőim is ezt szajkózzák), hogy nem érdemelte meg azt a sok érzelmet aminek minden ember örülne egy kapcsolatban, neki viszont már csak teher volt.
Dehát ahogy nem lehet kierőszakolni hogy valaki szeressen, úgy könnyű azt is mondani hogy "NE szeress", de sajnos egyik sem így működik...
Én úgy érzem hogy minket egymásnak teremtett a sors, de ez akkori állapotunkra jellemző, amikor még ő is lángolt értem. Mióta nem lángol, már nem vagyok biztos a dolgomban, mert ha egymásnak vagyunk rendelve, akkor hogy fordulhat elő hogy az ő lángolása csökken???
Linna
Sarkadi Kriszta’11 ápr 10 - 18:08
Hú, de jó kis beszélgetés bontakozott itt ki! Köszönöm mindnyájatoknak. Sok minden jutott róla eszembe, de most nem tudok belefogni, csak kicsit később. Hátha addig még mások is bekapcsolódnak ...
Szeretettel,
Kriszta
Ibolya’11 ápr 11 - 08:39
Sziasztok! Én a magam párkapcsolatából arra jöttem rá, hogy félelem alapokon nyugszik a házasságom. Szeretlek mondtam, és belém hasított a valós jelentése "szükségem van rád" mert ezt mondtam igazából. Szükségem van rád "a jövedelemre, amit haza hozol" ha egészen őszinte akarok lenni. Ezt úgy tudtam meglátni magamban, hogy elhatároztam, feltétel nélkül szeretnék szeretni. Fájdalmas felismerések, de igazak, viszont ezek tudnak segíteni,hogy min változtassak. Így az önbizalmamon kezdtem el dolgozni, hogy képes vagyok független életet élni, képes vagyok felelősséget vállalni az életemért,és így élhetünk szabadon egymással szeretetben, nem pedig egymás mellett félelemben. Ez csak 1 apróság volt, de úgy érem központi téma sok ember életében.
Ibolya
Andi’11 ápr 11 - 15:29
Linna, ne haragudj, de nem tudom elküldeni amit akarok. Béna vagyok. Túl lépem a 30 percet és már a 4. próbálkozásom szállt el.
Ha gondolod írj a magasles.sas@gmail.com címre.
Andi
Andi’11 ápr 11 - 15:32
Még röviden annyit Linnának, hogy 1.5 év, és szerintem akkor kell megkezdeni elengedni a másikat, ha Ő kimondja, hogy vége.
Andi
Sarkadi Kriszta’11 ápr 11 - 16:16
Kedves Andi!
Hozzászólásodban gyakorlatilag leírtad azt a folyamatot, amin én is keresztülmentem, és amely mindannyiunk életében be kell, hogy következzen: amikor "feladjuk", és átadjuk az irányítást egy nálunk hatalmasabb erőnek, amely úgyis jobban tudja, hogyan juthatunk el oda, ahová vágyunk. Azért írok róla olyan sokat, mert valójában nem kellene megvárnunk, amíg kétségbeesésünkben térdre esünk, és úgy engedjük el az irányítási vágyat, hanem megtehetjük ezt már akár ebben a pillanatban is.
És valóban: akivel ténylegesen összetartozunk, az vissza fog térni - de csak azután, hogy teljesen elengedtük a ragaszkodásunkat az általunk kitalált formához.
Ahhoz pedig, hogy ne szálljon el, amit írsz, azt javaslom, hogy időről-időre jelöld ki, amit írtál, és ctrl+c-vel mentsd el, mintha át akarnád valahová másolni. Tedd ezt meg az egész szöveggel közvetlenül azelőtt, hogy megnyomnád az Elküld gombot. Így, ha ilyenkor el is száll, amit írtál, egy új hozzászólásba elég egyszerűen bemásolnod a ctrl+v-vel. Ha ez után ismét megnyomod az Elküld gombot, akkor megmarad az írásod, és bekerül a hozzászólások közé.
Szeretettel,
Kriszta
Sarkadi Kriszta’11 ápr 11 - 16:31
Kedves Linna!
Az én felismerésem ezzel kapcsolatban a következő: nagyon sokféle formája lehet annak, ahogy egy másik emberhez kapcsolódunk. Amikor szerelmesek leszünk, akkor semmi mást nem tudunk elképzelni, csak a párkapcsolatot. Pedig nagyon sokszor engednünk kellene a szerelmet átalakulni valami mássá, mivel lehet, hogy az már nem dolgunk, hogy párként is hosszú időt töltsünk együtt. Meg kell engednünk, hogy a köztünk lévő szeretet kialakítsa kapcsolatunk azon formáját, amelyben áramolni tud.
Nekem azt kellett elfogadnom, hogy bármennyire is szeretem ezt a férfit, ő nem vágyik arra a szoros közelségre, amire én. A lángolás elmúltával ő már inkább csak a barátságunkra vágyott, és nem akarta felvállalni mindazt a fejlődési lehetőséget, amivel egy párkapcsolat jár. Ettől még a szeretetem iránta nem múlt el, de el kellett fogadnom, hogy ő (jelen állapotában) nem tudja (nem akarja) azt nyújtani, amire én egy párkapcsolatban vágyom. Így elkezdtem elengedni őt (nagy segítségemre volt saját, Elengedlek, továbblépek című online kurzusom, amiről a Vásárlás menüpontra kattintva többet is olvashatsz). Most azt figyelem, hogy milyen új forma lesz alkalmas arra, hogy a szeretetteli kapcsolatot fenntartsuk. Én pedig közben (szépen, lassan, türelmesen, semmit sem elsietve) elkezdtem megnyitni magam az új szerelem megérkezésének.
Hogy mikor jön el a pillanat? Gondold végig (akár írd is le), hogy milyen számodra egy ideális párkapcsolat. Aztán nézd meg, hogy ebből mi teljesül a jelenlegiben. Ha semmi, vagy csak egészen minimális; ha sokkal (és tartósan) több a szenvedés, mint az öröm, akkor valószínűleg érdemes útjára engedned őt.
Szeretettel,
Kriszta
Sarkadi Kriszta’11 ápr 11 - 16:37
Kedves Ibolya!
Köszönöm, hogy saját életedből vett példával támasztottad alá, amiről én is annyit írok. Amit megtettél és átéltél, egyáltalán nem apróság! Az egyik legfontosabb dolog, ami alapvető fontosságú ahhoz, hogy valódi szeretetben élhessünk egymással. Gratulálok!
Szeretettel,
Kriszta
Andi’11 ápr 12 - 16:03
Szia Kriszta!
Igazad van abban, hogy nem kell megvárnunk a kétségbeesést, de amíg a szívem nem állt készen, addig én is bárhogy próbálkoztam nem ment. Erósebb volt az eszem, vagy az egóm, nem is tudom? Én akartam irányítani a sorsom. És ahoz, hogy végül is megtudjam tenni elengedni az akarást és semmit nem tenni, csupán a sorsra bízni magam nagyon megkellett dolgoznom. Én örültem volna a legjobban, ha nem kell ennyi negatív dolgon keresztül mennem ahoz, hogy idáig jussak. De sikerült és most nagyon jól érzem magam. Talán ezt nevezik fejlődésnek :)
Andi
Huba’11 ápr 14 - 17:26
Aranyos Kriszta!
Egy van mi csodálatos és az a Nő.
Te egy külön kategória vagy.
Szóval tapasztalatom szerint kell a szerelem ami vagy van vagy nincs,őszinteség,emberismeret,bizalom. Szerintem a hosszútávú szép kapcsolat ilyen alapokon nyugszik
Huba
Krisztina’11 ápr 21 - 09:33
Tavaly elkezdetem járni egy sráccal és a szüleim meg tudták és nem engedték,hogy együtt legyünk de mi ennek ellenére is együtt voltunk majd látták,hogy nem tudnak elválsztani tőle és elvittek külföldre Budapestre most Romániában vagyok!Muszáj volt szakítani!Aztán haza jöttem Romániába 4 napra a szüleimmel és kibékültünk utána vissza mentem és rá 2 honapra ujra haza jöttem és együtt voltunk és másnap kiderült,hogy megcsalt meg a videot is láttam de mivel szerettem megbocsájtottam majd vissza mentunk és ra 4 honapra haza jöttünk Romániába végleg ekkor nagyon boldog voltam és ő is de neki aze- lött volt két barátnője rajtam kivül de állitolag engem szeretett és látszott is de nem tudtam mit hinni!De én csak velle maradtam majd nem volt senkie és nem is csalt meg és nagyon jól ment minden amugy megmi egy kisebb faluban lakunk és így mindent meg tudunk egymásról meg mindenkiről meg közel vagyunk egymáshoz és mindenap tudtunk találkozni mert a szüleim vissza mentek még egy kis időre dolgozni!Majd haza jöttek és mi csak együtt maradtunk majd anyum meg tudott ujra mindent és azt mondta,hogy fel fogja jelenteni a srácot a rendőrségre de ő azt mondta,hogy nem ilyedt meg mert csak 17 éves és még gyerek aztán anyum nem csinált semmit!Az uncsi tesom is meg akarta verni mert elkapott velle a suliban csokolozni!!A srácc lány uncsia 2 évvel idősebb mint én és ő vellünk tartott és mi egymásnak olyan vagyunk mint a tesok!Aztán anyum már nem bírta amit mondanak rollam a faluba és igy mindenap a suli elött megvart és igy suli után nem tudtunk találkozni de a szünetekben igen 5 percet!Az ő családja bele volt egyezve,hogy együtt legyünk és így anyum össze szedte a dolgaim és leküldött a srachoz mentem is volt na csak apum nagyon sirt!Majd 2 hétig nem taliztunk és egy melletünk levő faluból ki jött egy srácc a mi falunkba és így megcsaltam és ő ezt megtudta és szakított azota semmi kedvem és már 3 hete nem vagyunk együtt!!!De amelyikkel megcsaltam még azzal vagyok de nagyon akarok szakítani,hogy kibéküljek a sráccal!!:(:(:(:(:(:(!!!mondtam neki hogy több nem fordul elő és ő is ezt tette velem de nem bocsájtott meg és mindenap láttom és ez nagyon fáj mert ilyenkor csak az emlékek jutnak az eszembe!!!Kérlek segíts,hogy hogyan béküljek ki vele!!Nagyon fontos mert nélküle nem ér semmit az életem és minden üres nélküle pedig anyi fiú van aki nagyon rám van mászva de egyiksem olyan mint ő!!!kérlek adj pár tanácsot!Köszi!
Kikikrisztina
Linna’11 ápr 27 - 23:59
Sziasztok,
sajnos egy ideig nem jártam erre, de örömmel látom, hogy válaszoltatok nekem :) Köszönöm! Olyan furcsa hogy még Krisztának is van hasonló története, én azt hittem, a mi szerelmünk és ez az egész történet teljesen egyedülálló - aztán kiderül hogy mindenki átesik hasonlón, persze maga a történet azért minden esetben egyedi, de valahogy az érzelmi háttér mintha ugyanaz lenne.
Mi azóta újra közelebb kerültünk egymáshoz a párommal, de sajnos nem merem leírni a részleteket, mert félek hogy ha egyszer erre téved, felismeri a történetünket, és nem örülne hogy a nagy nyilvánosság elé tártam... Mindenesetre nagyon kétesélyes még mindig a kapcsolatunk, amiről Ő már bizony kijelentette hogy vége és legyen inkább barátság, de az igen erős "kémia" ezt nem hagyta annyiban....Félek is egy kicsit, hogy CSAK ez van a visszafordulás mögött, de talán éppen ez fog minket újra összehozni érzelmileg is. Vagy nagyon naiv vagyok?? Kriszta, mi a véleményed? Egy sokat szenvedett és többször újrakezdett kapcsolat újraéleszthető, ha a szexuális vonzalom egyszerűen nem múlik? Vagy ezt hívják "egészségügyinek"??
Fogalmam sincs, mi lesz ebből, lehet pozitív is a kimenetele, de most már túl sokat dolgoztam azon, hogy el tudjam engedni, és már ott tartok hogy nem is vagyok biztos abban, hogy valóban Őt rendelte nekem a sors. Nagyon megszenvedtem hogy el akart hagyni és azt mondta legyünk barátok, ettől a sok fájdalomtól elszállt a rózsaszín köd, és bár még mindig nagyon szeretem Őt a - most már - tisztán látott hibáival együtt, már nem lángolok és nem rajongok, főleg nem olyan látványosan ahogy korábban. És ez egész jól "működik" :) Valahogy mintha éppen ez fordította volna vissza hozzám.
De mi értelme az "engedd el és megkapod" elméletnek, ha 1.) ha úgy engeded el hogy még szereted, akkor az csak önámítás, belül dehogyis engedted el!! 2.) ha TÉNYLEG képes voltál elengedni, akkor már belül is lemondtál róla, vagy elfásultál, vagy kiszerettél belőle - de akkor már minek jöjjön vissza?? Akkor már nem is biztos hogy meg akarom kapni...
Andi, köszönöm, hogy kitartóan próbálkoztál, meg foglak keresni emailben :)
Linna
mokus’11 máj 14 - 21:11
Sziasztok én 10 éve élek egy kapcsolatban és nagyon hiányzik a párom szeretete amit nem tud kimutatni,nem érzem magam mellette teljes értékű nőnek!De hisz az vagyok!Nincs egy kedves szava hozzám nem ölel átt éjszakánként ami nagyon hiányzik mert nem érzem azt hogy tartoznék is valakihez!Próbáltam róla beszélni vele de hiába!Ezekhez hozzá teszem azt is hogy van egy 4 éves kisfiunk is akit nagyon imád jó család apa megtesz mindent a családért csak hiányzik a szeretete!Mit tegyek?Van viszont valaki aki nagyon szeretne évek óta de nem tudom mit tegyek hisz mondhatom azt hogy barátok vagyunk de ő olyan kedves szeretetét kimutatja és nem csak addig míg beszélgetünk hanem míndig!Őszintén ezt hiányolom!Ő teljes mértékben nőnek tekint egy édesanyának és persze ez mellett nagyon aranyos is!Kérlek benneteket segítsetek mit tegyek mert én már nem tudom!
mokus
Sarkadi Kriszta’11 máj 24 - 13:55
Kedves Huba!
Az összes nők nevében köszönöm a bókot.
Azon elgondolkodtam, hogy vajon mit értesz külön kategórián. Előfordul, hogy néhányan, akik találkoznak velem, valamiféle ufónak vélnek, mert nem értik a hozzáállásomat és a gondolataimat. Vagy valamiféle androgün (egynemű) lennék, aki se nem férfi, se nem nő?
Abban reménykedem, hogy nem ilyesmire gondoltál, hanem valamiféle egészen kifejezhetetlenül szépséges és csodálatos és különleges, és okos, és vonzó, és és és és ..... nőre. És ez persze jólesik. De azért halkan szólok, hogy bár a blogbejegyzéseimben és személyes tanításaim alkalmával összesűrítem tudásom és tapasztalataim legjavát, a hétköznapokban én sem vagyok más, "csak" egy nő. Aki időnként csodálatos, időnként kibírhatatlan, időnként szeretetteljes és odaadó, időnként önfejű és makacs, időnként éli, amit tanít, időnként olyan, mintha sohasem hallott volna róla ... szóval nyugodtan lökd le a szobromat a talapzatáról, hadd törjön darabokra.
Szeretettel
Kriszta
Sarkadi Kriszta’11 máj 24 - 14:06
Kedves Krisztina!
Ebben az életkorban, amiben most vagy, talán épp arra van szükség, hogy átéld ezt a sokféle történést és érzést. Hiszen megtapasztalhattad a szerelmet; azt is, milyen, amikor hiányzik a társad; azt is, milyen, amikor megcsalnak; milyen, amikor te csalod meg a szerelmedet; milyen, amikor vonzódnak hozzád; milyen, amikor elutasítanak.
Szerintem amikor valóban, mélyen szerelmesek vagyunk a társunkba, akkor anélkül vagyunk hűségesek, hogy ezen gondolkodnunk kellene - nem találjuk vonzónak a többi nőt vagy férfit, mert azt tartjuk a leggyönyörűbbnek, akivel együtt vagyunk. Képesek vagyunk kitartani a szerelmünk mellett akkor is, amikor távol van.
Ami most veletek történik, az nekem inkább egy hatalmi játszmának tűnik: vajon ki tud nagyobb fájdalmat okozni a másiknak, és ezzel bizonyítani saját vélt értékességét? Ezért nem vagyok biztos benne, hogy a párod visszahódítása lenne most a legfontosabb feladat. Inkább gondold végig, hogy mi az, amit a szerelmeddel át akarsz élni, és mi az, amit nem. Majd engedd, hogy megérkezzen az a férfi, aki méltó társad lehet ebben.
Szeretettel,
Kriszta
Sarkadi Kriszta’11 máj 24 - 14:21
Kedves Linna!
Attól, hogy a szex remekül működik köztetek, még szükséges lenne kezdeni valamit mindazzal, ami a szenvedést okozza. Ha ez nem változik meg, akkor kialakul ugyanaz a helyzet, ami már korábban is annyi fájdalmat okozott.
Szabadíts meg a Gonosztól! című könyvében Feldmár András pszichoterapeuta azt írja, hogy egy igazán jól működő párkapcsolatban nagyon erős barátság is kell, hogy szövődjön a felek között. Akit pedig barátomként (is) szeretek, annak a kedvéért hajlandó vagyok változni is, ha ez szükségesnek látszik.
Egy olyan ismerősöm van, akinél végignézhettem, hogy a csodálatos szexualitásra épülő kapcsolatuk hogyan megy tönkre amiatt, hogy az egymás iránt érzett szeretetük nem volt elég erős ahhoz, hogy a személyiségükön változtassanak, és így közelebb kerüljenek egymáshoz.
Az elengedéssel kapcsolatban pedig igazad van, előfordul, hogy az csak önámítás, és nem igazi. Akkor igazi, ha nem csalódottan és szomorúsággal, hanem szeretettel gondolok vissza minden együtt töltött pillanatra. Épp az a lényege, amit az utolsó mondatodban írtál: miután tényleg elengedtem, számomra is kiderül, hogy valószínűleg csak egy illúzióhoz ragaszkodtam - a szeretet, a szerelem nem veszett el, ott van bennem, de már új formát akar ölteni, és ehhez el kell engednem a régit.
Szeretettel,
Kriszta
Hozzászólás
Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!
A blogomról
Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.
Ennek is örülni fogsz
Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed! Tovább »
Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet! Tovább »
A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja! Tovább »
A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak. Tovább »
Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok! Tovább »
Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat. Tovább »
Én már voltam "légy", aki nem merte kimutatni a szeretetét, mert tudta, hogy ez megijeszti a másikat. És voltam "pók", akinek elvárásai voltak, ha nem is teljesen tudatosan. És voltam "kaméleon" is, aki megpróbált olyanná válni és úgy viselkedi ahogy a másik, mert azt hitte szerethető lesz így. Rengeteget agyaltam a magam és a másik tettein. Végül, belefáradtam. Rájöttem (sok sírás után), hogy a szeretet nem lehet kiharcolni. Én már megtettem mindent ezért a kapcsolatért amit csak lehetett. De nem volt elég ezt így gondolnom, így is kellett éreznem. Aztán jött egy pozitív érzés (barátnő, önismeret, cikkek hatására), hogy én is szerethető vagyok. És igen is megérdemlem a boldogságot. Ha pedig ezt nem látja a másik, akkor sajnálom. Régóta éreztem a változást a zsigereimben, de én utálom és félek a változástól. Mégis, mivel veszíteni valóm nem volt és ez így nem mehetett tovább, elkezdtem bízni magamban, a sorsomban. Ha nekünk együtt kell lennünk, márpedig kell, mert nem véletlenül találkoztunk. És ilyen érzések és találkozások nem potyognak minden nap. De akkor tessék itt a lehetőség meglehet mutatni. Innentől a sorsom feladata, hogy végezze a dolgát az enyém pedig az, hogy nyitott szívvel várjam. Rettentő nehéz volt átadni az irányítást és kiadni azt a kezemből. De megérte. Már másképp látom a dolgokat. Felismerem a másik reakcióit és nem értem, hogy lehettem korábban ilyen vak. Hiszen Ő mindig őszintén csak önmagát adta. Már a várakozás sem nehéz, inkább kiváncsisággal szemlélem az eseményeket és nem aggodalommal, mert tudom, hogy nekünk az a sorsunk, hogy együtt legyünk.
Ennyi.
Andi