Sarkadi Kriszta

Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.

Ajándék, neked!Ariadné fonalaAriadné fonala

Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.

Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!

Ariadné fonala

E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.

Programajánló

2017 augusztus
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Tudtad, hogy a szeretet is változik?

’11márc16
4 hozzászólás
Tudtad, hogy a szeretet is változik?

Elsőre erősnek tűnik az az öt állítás, amit az előző, a mostani, valamint a következő blogbejegyzésemben idéztem Martha Becktől, hiszen látszólag mindegyik épp az ellenkezője annak, amit eddig arról hittünk, hogy mit is jelent a valódi elköteleződésen alapuló, szeretetteli párkapcsolat. Ám most arról az elköteleződésről beszélünk, amit az jelent, hogy „annyira szeretlek, mint az emberek a sót” (ahogy a mesében mondja a királylány az apjának), bármennyire is szokatlannak tűnnek ezek az állítások. Akkor számíthatsz boldog, örömteli párkapcsolatra, ha ezeket a mondatokat mindketten őszintén ki tudjátok mondani egymásnak.

Az első állítást itt olvashatod: Egy állítás, amit ki kell tudnod mondani. Az alábbiakban pedig a második és a harmadik következik.

 2. Az irántad érzett szeretetem mindenképpen változni fog.

A legtöbb ember ösztönösen idegenkedik a változástól. Mihelyt elérjük a kényelem és a stabilitás egy bizonyos fokát, megpróbáljuk azt örökre állandósítani, nehogy véletlenül elveszítsük. Így aztán érthető, hogy mindannyiunkra nagy hatással van, amikor valaki azt mondja: Mindig ugyanúgy foglak szeretni. Sajnos, ez is egy olyan ígéret, amely ahelyett, hogy a kikötőbe vezetné, inkább zátonyra futtatja szerelmünk hajóját.

Az oka ennek az, hogy minden és mindenki folyamatosan változik. Növekszünk, korosodunk, tanulunk, megbetegszünk, meggyógyulunk, meghízunk, lefogyunk, új dolgok érdekelnek, és elhagyjuk a régieket. Amikor pedig két ember szoros kapcsolatot alakít ki - akár együtt is él -, akkor lehetővé kell tenniük, hogy mindaz, ami köztük van, folyamatos áramlásban legyen: a szerelmük csak így maradhat fenn. Sokan félnek attól, ha megengedik, hogy a szeretetük változzon, az egyszer csak eltűnik. Ám ennek épp az ellenkezője igaz. Gyakorlatilag legyőzhetetlen az a szeretet, amelynek „megengedik”, hogy az új körülményekhez alkalmazkodva változzon. A rajongás mély barátsággá szelídül, majd újra lángra lobban, amint új, szeretnivaló tulajdonságokat fedezünk fel egymásban. Nehézségek vagy betegség idején a kötelesség erősebbnek tűnhet, mint a vonzódás, egészen addig, amíg észre nem vesszük, hogy a bajban való kitartásunk mélyebben összekapcsolt minket, mint korábban bármi más. Akár a csobogó víz, az állandó változásban lévő szerelem megtalálja az akadályokat kikerülő utakat. Amikor megpróbáljuk változatlanná fagyasztani, törékennyé és merevvé válik, és könnyen darabokra hullik.

Biztosan ismered Gary Chapman: Egymásra hangolva - öt szeretetnyelv a házasságban című könyvét. Ebben leírja, hogy a legtöbb ember az alábbi öt mód valamelyikén keresztül érti meg a leginkább azt, hogy valaki más szereti őt:

  • elismerő szavak,
  • együtt töltött minőségi idő,
  • fizikai érintés,
  • szívességek,
  • ajándékok.

Te már felfedezted, hogy a kedvesed melyik kifejeződési formának örül a leginkább? Ha még nem, talán éppen itt az ideje. Ha pedig igen, akkor most próbálj ki valami újat! Fejezd ki más módon a szeretetedet! Derítsd ki, még mi az, amivel örömet szerezhetsz neki!

 3. Rajtad kívül más dolgokra is szükségem van.

Rendkívül boldoggá tesz minden egyes, a kedvesemmel szeretetteli odafordulásban töltött pillanat, mégis nagyon meglepődöm, amikor valaki azt állítja, hogy a szerelmén kívül senki és semmi másra nincs szüksége, vagy, hogy érzelmi életének megéléséhez nem kell mást tennie, mint együtt lenni a párjával. Az ember arra teremtetett, hogy más emberekkel alkotott csoportok része legyen; felfedezzen, és új ötleteket bontakoztasson ki; valamint folyamatosan új készségeket fejlesszen ki magában. Amikor mindezen impulzusokat megpróbáljuk egyetlen embertől begyűjteni, az olyan, mintha az összes vitamin szervezetünkbe való juttatását egyetlen étel fogyasztásától várnánk. Amikor egy pár elhiszi, hogy képesnek kell lennie arra, hogy társának összes igényét egy személyben kielégítse, mindketten borzasztóan elfáradnak abban, hogy a másik számára „mindenné” váljanak, miközben egyénként egyikük sem tud kiteljesedni.

Te is érezted már fenyegetve magad, amikor a párod felelevenített egy gyerekkori szenvedélyt, vagy új tevékenységbe fogott, ami aztán a hobbijává vált? Vagy a te társad volt az, aki megijedt, amikor úgy döntöttél, kipróbálsz valami újat?

Ilyenkor érdemes egy beszélgetés során feltárni, mi is az, ami zavaró ebben a helyzetben. A megbántott partner talán valami ilyesmivel jön elő:
- Hogyhogy egy héten teljes három órát töltesz teniszezéssel (vagy kertészkedéssel, vagy üvegfestéssel, vagy természetjárással, vagy tánctanulással, stb.)? Azt mondod ezzel, hogy én már nem is vagyok elég a boldogságodhoz? - Erre a kérdésre az egészséges válasz valami ilyesmi lehet:
- Így igaz; a kapcsolatunk önmagában nem elegendő ahhoz, hogy engem teljes mértékben boldoggá tegyen. És, ha azt tettetném, hogy elegendő, akkor kalitkába zárnám a lelkemet, és megmérgezném a szerelmet, amit irántad érzek. Gondolkodtál már azon, hogy mi lenne az, amit viszont te próbálnál ki szívesen?

Amikor feláldozzuk saját szükségleteinket, azzal nem erősítjük a kapcsolatot. Azzal erősítjük, ha kölcsönösen támogatjuk egymás személyes fejlődését. Ilyen támogatásban részesültem én is, amikor rádöbbentem, mennyire fontos nekem a tánc. Csodálatos élmény volt az első szerelmemmel áttáncolni az éjszakákat. Én gyorsan tanultam, őt pedig tánciskolába járatták a szülei már kislegénykorától kezdve. Megmutatott mindent, ami tudott, és az ebből fakadó közös élmény nagy örömet okozott mindkettőnknek. Ám az utána következő férfiak már nem voltak ilyenek, velük nem tudtam együtt táncolni, és kedvük sem volt az efféle közös tanuláshoz. Így kénytelen voltam olyan táncokat felfedezni, amelyekhez nem volt szükséges a partner. Így épültek hát egymásra a flamenco, a hastánc, az afrikai tánc, a jazz balett és a szabad tánc elemei, amelyek az évek során ahhoz vezettek, hogy egy jó ideje improvizatív táncosként szerepelhetek számtalan különleges produkcióban. Mindezt nem élhettem volna át, nem gazdagította volna az életemet, és nem segítette volna nőiségem kibontakozását, ha annak idején nem veszem észre, hogy számomra a tánc olyan szükséglet, amelynek megélésének módját muszáj megtalálnom. Természetesen kellettek hozzá azok a mellettem lévő férfiak is, akik (bár tevőlegesen nem vettek benne részt, mégis) örömmel támogattak abban, hogy ezt az oldalamat is megtapasztalhassam.

Te hogy állsz ehhez a kérdéshez? Mi az, ami téged feltölt? És a kedvesed – ő milyen tevékenységben leli az örömét? Előfordult, hogy féltékeny voltál rá, amikor nélküled fogott bele valamibe? Vagy inkább téged akart valaki más megakadályozni valami új kipróbálásában? Hogyan oldottátok meg a helyzetet?

Átadom a szót neked …

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta
 

Kategóriák: Együtt


Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

Domján Mónika’11 márc 16 - 12:45

Buda Laciék Duettjében, a márciusi Ezo térben olvastam ezt a zseniális mondatot Lacitól, a szerelembe emelkedés útjával kapcsolatban: "Arról van szó, hogy tisztelem-e magam annyira, hogy követem a vágyaimat, befejezem az áldozathozatalt ("én kiteszem a lelkem"...) és a rossz kompromisszumok megkötését ("nem esik jól, de megcsinálom, a fene essen beléd"), önzővé válok, egészen addig a pontig, amikor már senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy amit csinálok, szívből csinálom."
Asszem, kiírom a falamra jó nagy betűkkel. :)

Domján Móni monikaesatarot.blog.hu

Andrea’11 márc 16 - 23:17

Kedves Kriszta!
Válaszolva az előzőekre, sajnos az a rossz tapasztalatom, hogy az új hobbi valakinek a hatására bukkan fel.Innen már nem kell magyarázni miért is félelmetes az újdonság a másik életében...Ne haragudj a negatív hozzáállásért, de többször is volt ilyen, különböző pasikkal.

Sarkadi Kriszta’11 márc 17 - 10:29

Szia Móni!

Igen, teljesen egyetértek az idézettel. Ám azért nem könnyű ez, mert előfordulhat, hogy a környezet (vagy saját magunk) valamiféle - sokszor hamis - önzetlenséget vár el tőlünk, és azokat élteti, akik ezt jól láthatóan propagálják is magukról. Ayn Rand írja ezt le csodálatosan Ősforrás című könyvében.

Két héttel ezelőtt egy beszélgetésben én jól meg is kaptam a magamét. Azért ültünk le - az egyébként ismeretlen - fiatalemberrel beszélgetni, hogy megnézzük, egy ötletből fakadóan lehetséges-e valamiféle üzleti együttműködés közöttünk. A beszélgetés helyett vallatásnak vetett alá, folyamatosan kérdezett, én meg őszintén, nyitott szívvel válaszoltam, ahogy szoktam. A vége az lett, hogy kijelentette, ő ilyen önző, csak magára figyelő emberrel soha nem akarna együtt dolgozni ...

Sajnos néhány napra sikerült elérnie, hogy kételkedni kezdjek abban, hogy jó úton haladok-e. De néhány baráti beszélgetés, és most a te hozzászólásod is megerősített abban, hogy igen, jó úton haladok. Ám nem felejthetem el, hogy az ezzel az úttal járó szabadság és a belső erő jelenléte mindig is ijesztő lesz bizonyos emberek számára.

Szeretettel,

Kriszta

Sarkadi Kriszta’11 márc 17 - 10:46

Kedves Andrea!

Bizony, megnehezítheti a helyzetedet, ha ilyen tapasztalatokkal rendelkezel. Hadd meséljek el egy rövid történetet, ami nekem arról szólt (mint annyi más élmény is), hogy a dolgok sokszor nem azok, aminek látszanak.

Az a férfiú, akivel hosszú ideig éltünk együtt, egyszer azzal az örömhírrel fogadott , hogy elhatározta, hogy megtanul salsázni, és már be is iratkozott egy tanfolyamra, és megkérte egy munkatársnőjét, hogy menjen el vele. Ez sok évvel ezelőtt történt, amikor sokkal kevesebb tudatossággal rendelkeztem a párkapcsolatok területén, mint most. Rettenetesen megsértődtem, ilyen gondolatok jártak a fejemben:
- Jól tudja, hogy mit jelent nekem a tánc! Miért nem velem megy oda?! Ki ez a nő? Hogy képzeli a párom, hogy majd valaki mással fogja ezt az érzéki, izgalmas táncot lejteni?! - Ám a kapcsolatunkban egymás szabadsága szent volt, így nem tilthattam meg neki, hogy azt tegye, ami jólesik. De belül éreztem, hogy legszívesebben ezt tenném.

Hónapokkal később derült csak ki, hogy végül is az egészből nem lett semmi, mert a munkatársnő végül nem ért rá, neki pedig egyedül nem volt kedve nekivágni. Ekkor rákérdeztem, hogy vajon én miért nem jutottam eszébe, amikor táncpartnert keresett? Kiderült, hogy őt feszélyezte volna, hogy én olyan jól táncolok, és bár salsázni soha nem tanultam, biztos hamarabb megtanulnám, mint ő. Ezért úgy gondolta, hogy előbb ő elsajátítja az alapokat, hogy aztán odavihessen engem, és ő lehessen az, aki bevezet a salsázók világába, és végre megadhassa nekem az együtt táncolás örömét, amire mindig is annyira vágytam ...

Nagyon szégyelltem magam. Ki tudja, milyen csodákat élhettünk volna át, ha nem akadályozni próbálom, hanem inkább támogatom őt ebben a folyamatban? Ugyanis akkor akkora ügyet csináltam belőle, hogy soha többet nem próbálkozott ilyesmivel ...

Szeretettel,

Kriszta

Hozzászólás

Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!

Fontos: a rendszer 30 perc után automatikusan kiléptet; ezért ha a hozzászólásod megírása meghaladta a fél órát, akkor javasoljuk, hogy jelöld ki az üzenet teljes szövegét, másold (CTRL + C), majd végezz el egy frissítést (F5), illeszd be (CTRL+V), és csak ezután kattints az Elküld gombra!

A blogomról

A blogomról

Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.

Ennek is örülni fogsz

Szerelmes Zarándoklat: szept. 21-24.

Természet, csend, gyaloglás, szerelem, remek társak, izgalmas beszél- getések, teljes feltöltődés! Gyere te is!  Tovább »

Tárt karokkal - ELFOGADÁS elvonulás Debrecenben: szeptember 30.

Itt a helyed, ha szeretnél elvárások helyett teljes elfogadással fordulni azok felé, akik fontosak neked!  Tovább »

Itt vagyok, kedvesem! - szerelemteremtő online kurzus

Vess véget az egyedüllétnek! Készülj fel a szerelemre, és teremts helyet az életedben a társadnak!   Tovább »

A múzsa csókja - ideális életedet megteremtő online kurzus

A heti levelek ötletekkel és energiával töltenek fel, hogy az életed pont olyan legyen, amilyennek sze- retnéd!  Tovább »

Ajándék: 1 könyv + 4 hanganyag!

Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok!  Tovább »

Találkozzunk az Instagramon is!

Itt minden nap egy új boldogságteremtő mantrát találsz, és pillanatképeket arról, mivel foglalkozom éppen.  Tovább »

Legolvasottabb
írásaim


Blog kategóriák

Korábbi írásaim