Sarkadi Kriszta
Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.
Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.
Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!
E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.
Programajánló
Ők is olvasóink
Mikor ér véget egy kapcsolat?
Tizenhat évvel ezelőtt, egy téli napon, szilveszter előestéjén, sétára hívott akkori párom. Hosszan gyalogoltunk a gyönyörű csillagokkal teleszórt, hideg téli éjszakában. Később világosan emlékeztem rá, hogy a csomó a gyomromban már a séta kezdetén megjelent, ám okát csak a beszélgetés végén értettem meg. Miután az oldalamon sétáló, szívemnek kedves férfi egy kellemesen követhető eszmefuttatásban összefoglalta az együtt (házasságban) eltöltött négy évet, gondolatait az alábbi mondattal zárta:
- Szóval az a helyzet, hogy nagyobb szabadságra vágyom, és arra gondoltam, hogy elköltöznék.
Összeomlottam. Ott, helyben leültem egy kerítés alapját képező hideg kőpárkányra, és megállíthatatlanul zokogtam. A párom nem számított erre, és rémületében visszavonta az utolsó mondatot, így nagy nehezen megnyugodtam.
Később hosszasan beszélgettünk erről, mindketten kimondtuk, mi az, amivel nem vagyunk elégedettek a kapcsolatunkra vonatkozóan, és megígértük, hogy sok mindenen változtatunk, annak érdekében, hogy együtt maradhassunk.
Ám, ahogy telt-múlt az idő, éreztük, hogy mindezek ellenére távolodunk egymástól – egymáshoz való viszonyunk nem javult. Ekkor elhatároztuk, hogy egy hónapos próbaidőre külön költözünk, és meglátjuk mi történik.
Az egy hónap lejárta után találkoztunk, és nagy szerencsénkre mindketten ugyanazt éreztük: ez így jó. Jó külön lenni, nem hiányzik a másik. A kapcsolatunk ténylegesen véget ért.
Ma már azt is tudom, miért történhetett ez így: azért, mert – bármennyire is másnak tűnik kívülről –
egy kapcsolat csak akkor érhet véget, ha erről a belső döntést már mindkét fél meghozta.
Az esetek többségében a látszat azt mutatja, hogy az egyikünk szakít, a másikunk pedig ott marad elhagyva. De a valóság nem ez. A valóság az, hogy már mindketten menni akarunk, de az, aki erősebb vagy bátrabb (vagy éppen elkeseredettebb) kettőnk közül, az végre kimondja ezt. Tudom, ettől még a fájdalom valós. Fáj a veszteség, hogy elmúlt valami, ami szép volt, amit megszoktunk, ami ismerős. Az ehhez való ragaszkodásunk okozza a fájdalmat. És fáj a gondolat, hogy azért hagytak el, mert nem kellünk, mert nem vagyunk elég jók. Ám ez sem igaz. Bár a véleményem az, hogy minden kapcsolatért érdemes dolgozni, és újabb esélyeket adni magunknak, mégis az a helyzet, hogy időnként elérkezik a kapcsolatok természetes vége, amikor nem tehetünk mást, mint továbblépünk. És egyik fél sem hibáztatható.
Te mit gondolsz minderről? Általában veled szakítottak, vagy te voltál az, aki tovább akart lépni? Hogyan sikerült elengedni a másikat? Van, akivel megmaradt a jó viszony? Ha igen, szerinted mitől függ ez? Mi kell ahhoz, hogy megmaradjon köztünk a barátság akkor is, ha már férfiként és nőként nem vonzódunk egymáshoz, és már nem vagyunk egy pár? Írd meg a hozzászólások között!
Bárhogy is van, egy-egy ilyen elválás alaposan megtépázza az önbizalmunkat. Egy időre elveszítjük a reményt, hogy valaha is újra kívánatossá,vonzóvá válhatunk egy másik férfi vagy egy másik nő szemében. Ezért, ha azt szeretnénk, hogy újra megszülessen bennünk, és aztán velünk is maradjon a szerelem, meg kell tisztítanunk számára az utat. És ezt csak azon a módon tehetjük, ha levesszük a figyelmünket a régi kapcsolatról, és elkezdünk újra önmagunkra figyelni.
Hogyan tehetjük ezt?
Az új kapcsolati minták közül ilyenkor az alábbi háromra érdemes összpontosítani:
- önmagunk feltétlen szeretete,
- megbocsátás,
- elengedés.
Önmagunk feltétlen szeretetére azért van szükség, mert minél jobban szeretjük magunkat, annál jobban észrevesszük, hogy szeretnek. A kívülről felénk sugárzó szeretet ugyanis sohasem szűnik meg – mi vagyunk azok, akik elzárjuk magunkat tőle. A szerelem is akkor marad velünk szívesen, amikor teljesek vagyunk; ilyenkor ugyanis túlcsordulunk, és csak adni akarunk. Megszűnnek az elvárásaink.
Három módon is szívesen támogatlak abban, hogy önmagad szeretetében előre lépj:
- A Szeretem magam című meditációs cd-n lévő megerősítéseket és meditációkat annyiszor hallgathatod meg otthon, ahányszor csak akarod. Így napi gyakorlattá teheted, hogy önmagad szeretetével foglalkozol. Kattints ide >>>, és hallgass bele!
- A Szeretem magam című meditációs est alkalmával az összegyűlő csoport energiájával megtámogatva mély felismerésekre teszel szert arra vonatkozóan, milyen lépések mentén juthatsz el önmagad feltétlen szeretetének állapotába. Részletek >>> itt!
- A Nyitott szívvel - SZERETEM MAGAM egész napos elvonuláson pedig olyan konkrét eszközöket kapsz a kezedbe, amelyek abban támogatnak, hogy önmagad szeretete valódivá váljon, és tartós maradjon. Részletek itt >>>!
A megbocsátás pedig egyenesen a boldogságunk kulcsa. Mindaddig, amíg sérelmeket őrzünk másokkal kapcsolatban, és bűntudatot táplálunk önmagunkkal szemben, képtelenek vagyunk elfogadni mindazt, amit az élet kínál nekünk. Amire vágyunk, ott van karnyújtásnyira, mégsem engedjük magunkhoz, mert sérelmekből és bűntudatból falat emeltünk.
Az elengedést kétféle módon is értelmezhetjük:
1. Ahhoz, hogy valami új megjelenhessen az életünkben, el kell engednünk mindazt, ami régi. Helyet kell teremtenünk az újnak.
2. Elengedjük az előítéleteinket, valamint az irányítás vágyát: lehetővé tesszük, hogy az univerzum úgy rendezze el szerelmi életünket (is), ahogy az minden érintettnek a legjobb.
Neked melyek működnek a legjobban? Amikor társaddal elváltak útjaitok, hogyan álltál újra talpra? Mi segített abban, hogy új életet kezdj és megengedd, hogy újra rád találjon a szerelem?
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Tetszik?
Kategóriák: Egyedül
Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!
Hozzászólások
Rea’11 ápr 22 - 10:59
Sarkadi Kriszta’11 máj 24 - 14:39
Kedves Éva-Emese!
A megbocsátásról nagyon sokat írtam, ha itt a blogban beírod jobb oldalon fönt a keresőbe a "megbocsátás" szót, kapsz egy listát az összes olyan bejegyzésről, ami ezzel a témával foglalkozik. Ezen kívül a lap alján a Vásárlás menüpontra kattintva megrendelheted a Megbocsátás című meditációs cd-t, ami konkrétan a segítségedre lehet a megbocsátás folyamatában.
Az, hogy megbocsátasz, még nem jelenti azt, hogy benne kell maradnod egy olyan kapcsolatban, amelyben folyamatosan bántanak, semmibe vesznek, megaláznak. Ezért fontos lenne, hogy kezdj el magaddal törődni, az álmaidat megvalósítani, és sok olyan élményt átélni, ami megnevettet, ami boldoggá tesz, ami örömmel tölti el a szíved. Ebben a folyamatban meg fogsz erősödni annyira, hogy el tudd dönteni, mit szeretnél tenni.
Szeretettel,
Kriszta
Sarkadi Kriszta’11 máj 24 - 14:50
Kedves Rea!
Mivel ettől a férfitől nyilvánvalóan nem kapod meg, amire egy kapcsolatban neked szükséged van, szerintem engedd őt el.
Régi tanítás ez, de most Feldmár András: Szabadíts meg a Gonosztól! című könyvében újra elém került: ne az alapján ítélj valakiről, hogy mit mond, hanem az alapján, hogy mit tesz. Mondani lehet bármit arról, hogy ő miért nem keres téged: ami történik, az feketén-fehéren ez: nem keres. Valószínűleg nem vagy számára annyira fontos, mint ő neked.
Engedd meg magadnak, hogy megérkezzen az életedbe az a férfi, aki méltó társad lehet.
Az elengedésben segítségedre lehet az Elengedlek, továbblépek online kurzus, amiről lent a Vásárlás menüpontra kattintva olvashatsz.
Szeretettel,
Kriszta
tartarossz’11 szept 17 - 01:47
A szakítás mindig annak lesz könnyű, akinek van hova lépnie, a másik sorsa ilyenkor egyáltalán nem is számít, ha zuhanás is, ezért ilyen esetben azt az illúziót is le kell rombolni, hogy ebben bármi is szép volt - hazugság volt, amit előbb kellett volna felfejteni és a bátorság ott veszett el, hogy nem merték a hazugságot sarokba szorítani- mert kényelmes illúziókban élni, szeretet helyett, ami nincs, csak akaratok vannak és különbözőek.
Keysha25’12 jan 08 - 12:57
Egy 25 éves lány vagyok, volt egy 7éves kapcsolatom, nagyon viharos volt, én is sebzett voltam/vagyok és ő is az volt/van. nagyon indulatos ember volt, de kezdtem megváltoztatni, jobb emberré vált, de az indulatok megmaradtak... 2010 januárjában különváltunk, egy évig csak néha beszéltünk, aztán 2011ben ismét találkoztunk, és hol találkoztunk hol nem, nem tudjuk elengedni egymást, ill ugy érzem ő nem tud engem elengedni, én már nem keresném őt, ha nem hívna, jobb ez így érzem, de ha keres, valamiért elgyengülök... és igy megy ez egy éve... :( mit tegyek? miért nem tudom megtenni azt, hogy nem veszem fel a telefont? miért nem tudom lezárni magamban? sok szép pillanat volt az életünkben, együtt nöttünk fel, de bizonytalan embernek tartom őt. nem építeném rá már az életem... tul sok durva dolog történt a kapcsolatunkban, ami miatt már nincs bizalmam irányában... mit tegyek, hogy ő is eltudjon engedni? Azt mondja, ő nagyon szeret, és ugy érzi sosem fog tudni már mást szeretni, mert ő probálta, de nem ment...
Előre is köszönöm válaszát
Keysha
Sarkadi Kriszta’12 febr 01 - 15:56
Kedves Keysha!
Az elengedés valójában egy hosszú folyamat - annál hosszabb, minél több időt töltöttünk együtt, és minél több közös élményünk van. Attól, hogy elhatározzuk, a kapcsolatunknak most véget vetünk, az érzelmi szálak nem szakadnak el azonnal. Ezért van az, hogy időnként újra kapcsolódtok egymáshoz.
Ő akkor fog elengedni téged, ha te is elengedted őt. Az ő ragaszkodása csak azt tükrözi, hogy benned is van még valamennyi. Az elengedés folyamata zajlik magától is, ha újra és újra megerősíted azt a szándékodat, hogy te ebbe az irányba akarsz menni. Ebben a segítségedre lehet az ELENGEDLEK, TOVÁBBLÉPEK online kurzus, amelyet itt alul, a Vásárlás menüpontra kattintva tudsz megrendelni.
Szeretettel,
Kriszta
Iduska’12 febr 06 - 14:09
Szia Kriszta!
12 éve vagyok a férjemmel, ebből 5 év a házasság. Nagyon szeretem, de rettentően féltékeny vagyok, mert van egy női barátja, akinek mindent elmomd őszinte vele, éreztem már azt is hogy szerelmes bele a férjem. De mindig le voltam tolva, most ott atunk, hogy mindenből kombinálok igaz vannak rá okaim, soha nem kértem számon hol van hova megy kivel stb... még bulizni is elkültem, hogy ráfér. Most úgy érzem mégis eltávolodtunk, nagyon ritkán vagyunk együtt szexuálisan, csókolni is ritkán csókol meg.Hazaérve netezik. Beszélni sem beszélünk. Azt mondja én tehetek mindenről, mert nem bízok benne. Hogy nem csalt meg. A barát csak barát, de még is ott van az az érzés, hogy mi van ha mégis... vele miért őszinte miért más a viszonyuk??? Én miért nem vagyok jó?? Mit csinálhatok? Meghóditsam, vagy ennek már nincs értelme??
Segíts.
Szeretem, ő az első igazi nagy szerelmem.
Köszönöm
Idus
Sarkadi Kriszta’12 márc 12 - 11:54
Kedves Idus!
Talán most úgy tudnád a leginkább meghódítani, ha levennéd a figyelmedet őróla, és a kapcsolatotokról. Kezdj el inkább magadra figyelni, és arra, hogy nélküle is sok örömteli élményben legyen részed. Akkor vagyunk a legvonzóbbak, amikor jól érezzük magunkat a bőrünkben. Most egy kicsit rászoruló módon viselkedsz, olyan, mintha a boldogságod kizárólag a párodon múlna - azon, hogy ő mit tesz/nem tesz, mond/nem mond. Ez a viselkedés sajnos, épp távolabbra űzi őt, ahelyett, hogy közelebb hívná.
Írd össze, hogy mi minden az, ami (a pároddal való együttléten kívül) örömet okoz neked, és kezdd el szépen sorban megvalósítani őket. Amikor már nem várod el tőle, hogy állandóan rád figyeljen, mert "nélküle" is boldog vagy, akkor újra feléd fog fordulni, mert érdekessé válsz, és már nem szorulsz rá.
Ebben a segítségedre lehet a Szükségem van a szeretetedre - vagy mégsem? című könyv, amiről itt lent a Könyvajánlóra kattintva olvashatsz.
Szeretettel,
Kriszta
Claudia’12 márc 12 - 14:44
Kedves Kriszta,
19 eve vagyunk hazasok a ferjemmel ö volt az elsö es 17 evesen ismertem meg.Ö nallam 9 evvel idösebb.Egy ev mulva mar összehazasodtunk.Nagy szerelem volt.Jött az elsö gyerek es utanna a 2. es utanna öneki lett valakije .Ez engem annyira összetört,h nagyon megvaltoztam.Egyik kapcsolatbol a masikba 3 ev szünetekkel.Ez nem azt jelenti,h 3 evig voltam vkivel.Hanem addig voltam vele mig birtam tartani,h megmondom a ferjemnek.Utanna szünet es ujra.közben megszületett a 3.gyerekünk is.Mindig azt hittem majd a gyerekek megvaltoztatnak engem.Ez mostmar annyira terhes,h.Mivel most is van vkim akit nagyon szeretek.ez is a baj.Mindakettötöl meg kellene vällni csak ez nekem annyira nehez.el akartunk vallni a ferjemmel de azt ajanlotta ,h mindkettönknek es a gyerekeknek jobb ha eggyütt maradunk.
Nem is tudom,h mit erzek neha a ferjemmel kapcsolatban.
Segitsegedet kerem,
Köszönettel:Claudia
Claudia’12 márc 12 - 14:51
Az elözö levemre mas irhat ha van ötlete velemenye.
Köszönettel:Claudia
Sarkadi Kriszta’12 márc 13 - 15:55
Kedves Claudia!
Amikor gyerekünk születik, az hatalmas öröm, a kapcsolatunkra nézve azonban krízishelyzet. Minden megváltozik, és sokkal kevesebbet tudunk egymásra figyelni, mint annak előtte. Így sajnos abban reménykedni, hogy majd a gyerek összehoz minket, nem érdemes.
Ha együtt maradtok, akkor a gyerekeitek azt fogják megtanulni tőletek, hogyan lehet boldogtalanul élni egy olyan házasságban, amely hazugságokra épül, amelyben nincs szeretet, és amelyben terhesnek érzik az egymással való kapcsolatot a felek. Mivel ezt a mintát látják, ezt fogják követni, így ők is boldogtalan kapcsolatokat alakítanak majd ki.
Ha külön váltok, mindketten új életet kezdhettek, tiszta lappal indulhattok, és megpróbálhattok olyan kapcsolatokat kialakítani, amelyek szeretetre, tiszteletre, bizalomra és őszinteségre épülnek. Így a gyerekeiteknek már két mintájuk lesz, ami közül kiválaszthatják azt, amelyiket működőképesebbnek tartják.
Önmagunknak, a többi embernek, a gyerekeinknek és a világnak is azzal tesszük a legnagyobb szolgálatot, ha boldog életet teremtünk magunknak.
Szeretettel,
Kriszta
Veronika’12 márc 26 - 19:00
Kedves Kriszta!
Annyi lényeges dolgot olvasok tőled és mégis kételkedem önmagamban.
3 éve ismertem meg egy fiút, akinek személyisége több mindenben hasonlít az általam megálmodott társra. Jártunk is együtt, de elejétől az az érzésem, hogy félelmeink miatt folyamatosan elromlik a kapcsolat. Már az elején észerevettem, hogy rohanunk a vesztünkbe és vége lesz a kapcsolatnak, ha így folytatjuk. Mindenféle beszélgetés és probálkozás ellenére mégis folyamatosan megbántott-megbántódtam és már 2 éve csak arról szól a kapcsolatunk, hogy szakítunk. Már ezerszer próbáltam szakítani, de valami miatt nem tudom elengedni-érzelmileg. Annyira hiányzik és mindig ugyanazt érzem, hogy összetartozunk. Már már gyanus vagyok önmagamnak ebben az érzelmi és tudatos ambivalenciában. Tudom, hogy rosszul müködik a kapcsolat és elrontottuk és mégis arra vágyom, hogy valamilyen változás hatására egyszer csak jön és teljes határozottsággal, őszinte érzéssel azt mondja: szeretlek és mostantól együtt leszünk örökre.
36 éves én meg 33. Nekem már volt két hoszabb kapcsolatom, távkapcsolat jellegük miatt szakítás lett belőle. Ő a szüleivel él és nem akar onnan elköltözni. Ez az örökös veszekedésünk témája.
Jól érzem én azt, hogy ennek a férfinek én nem vagyok elég fontos, illetve nem határozta el magát? Érdemes nekem 3 év után még próbálkoznom? Várnom?
Tisztelettel, Veronika
Sarkadi Kriszta’12 márc 30 - 14:31
Kedves Veronika!
Sajnos jól érzed. Szerintem ne várj rá: úgy tűnik, ő nem akar felnőni. Ezt támasztja alá az is, hogy a szüleivel akar maradni. Egyenrangú kapcsolat viszont csak két felnőtt között jöhet létre. Engedd őt el, és engedd be az életedbe a hozzád méltó társat: azt, akinek fontos, vagy, és aki örömmel elköteleződik melletted.
Az elengedésben segítségedre lehet az ELENGEDLEK, TOVÁBBLÉPEK című online kurzus, amelyet itt lent, a Vásárlás menüpontra kattintva rendelhetsz meg.
Szeretettel,
Kriszta
Noemi’12 júl 09 - 21:27
Erdekes dolgokat olvastam itt....Szeretnem en is megosztani roviden a tortenetem es valaszokat,velemenyeket kapni...Parommal mar lassan ketto es fel eve egyutt vagyunk,egyutt lakunk.Szeretjuk egymast,de a szulei nem fogadtak el igy titokban de egyutt vagyunk.
Sajnos a parom a hatam mogott tobb nonek,lanynak udvarolgat interneten keresztul...vagyis csak beszelget veluk.
En 24 vagyok o meg 35....a kerdesem az lenne vajon szeret engem?
N.Noemi
Sarkadi Kriszta’12 júl 26 - 19:42
Kedves Noémi!
Azt megítélni, hogy a párod szeret-e téged, ennyiből nem lehet. Ezt csak te tudod eldönteni abból, ahogyan viselkedik veled. Arra figyelj, hogy mit tesz, ne arra, amit mond. Mindenkinek a tettei bizonyítják, hogy milyen valójában, nem a szavai. Ha úgy érzed, sokat tesz érted és a kapcsolatotokért, akkor mindegy, miről "beszélget" másokkal az interneten.
Szeretettel,
Kriszta
Blankaflora’12 dec 16 - 11:50
Kedves Kriszta!
15 év házaaság után oriásit csalodtam a férjemben... Nem azért mert megcsalt egykori nagy szerelmével 1 éven át, hanem mert a szemembe hazudott, amig csak lehetett. Amikor szembesitettem a hazugságokkal, semmit nem mondott, még egy bocsáss meg-et sem. 2 gyerekünk van és nem tudom eldönteni, h mi legyen tovább. Megkértem, h ha felhivja én is szeretném hallani azt a beszélgetést, h tényleg bebizonyosodjak, hogy vége és hogy a nő is ugy gondolja... Neki is családja van.. De ehelyett ezzel is átvágott. Nélkülem beszélt vele és állitólag vége, de nem hiszem. Mindennap gyomorfájással és idegesen ébredek néhány órás alvás után. Ennek már 2 hónapja is eltelt, mióta ebben a szituban vagyok és nem látom az alagút végén a fényt. Azt mondja mellettünk akar maradni, de se megbánást, se törődést, se szeretetet nem tanusit. Sőt, ha kérdezek vmit a kapcsolatáról, hidegen és idegesen elutasít. Mit tehetnék ebben a helyzetben??? Egyszerű lenne, ha nem lennének érzéseim iránta, de sajnos vannak és nagyon mélyek. Segits kérlek!!
hazugság
Sarkadi Kriszta’13 jan 04 - 13:28
Kedves Blankaflora!
A hazugság csendben megmérgezi a kapcsolatokat, még akkor is, ha nem derül ki. Nagyon nehéz ilyenkor újra megbízni a másikban, és az ő tevőleges részvétele nélkül nem is nagyon megy.
A javaslatom az, hogy egy időre távolodj el ettől a kérdéskörtől, és kezdj el intenzíven magadra figyelni, magaddal törődni. Ne foglalkozz azzal, hogy a férjed hová megy és mit csinál, és kivel beszél, csak azzal, hogy te minél több örömteli tevékenységben vegyél részt - nélküle.
Ha kell, utazz el, vagy kezdj el táncórára járni, vagy sportolj, vagy járj moziba, színházba, vagy fogj alkotó tevékenységbe. Szépítsd magad, építsd magad. Menj el önismereti csoportba, vagy gyógyítóhoz, terapeutához.
Amikor kellően megerősödtél, rá fogsz tudni nézni arra, hogy milyen kapcsolatra vágysz, és hogy ebben a férjed-e a partnered.
Szeretettel,
Kriszta
Csilla’13 febr 20 - 00:33
Sziasztok!
Hát velem a helyzet az hogy sok csalódást kellett megéljek és úgy néz ki hogy pár héten belul megint át kell éljem ezt. 19 éves vagyok és van egy 29 éves barátom. Eloszor nagyon jól ment minden koztunk, elvitt helyekre és sokat torodott velem ami nagyon jól esett és kb 10x felhivott egy nap hogy elmondja mennyire szeret és sokat smseztunk amig en iskolába voltam. 1 éve vagyunk egyutt és az elso 4-5 hónap ami nagyon szép volt és akkor kezdodtek a gondok és a problémák mert soha nem volt rám ideje, minden fontosabb volt mint én és az onbizalmamat maximálisan lerombolta. A legjobb barátnommel nem beszélek miatta mert nem engedte hogy beszélgessek vele, mondván nem volt neki szimpatikus, de én voltam a hulye es hallgattam rá. Ha nem az van amit o mond akkor világ vége van és nagyon bunko velem é fenyeget hogy elhagy, Sehova nem járunk és nagy ívbe leszarja hogy élek vagy halok. Az a baj hogy sokszor csalodtam az életbe és félek a magánytól és lezárni még 1 kapcsolatot. Nincs 1 barátom se mert mindenkit eluzott melolem es senkire se számíthatok.
Nem tudom mivel érdemeltem ki hogy mindeki pasi megaláz. Sokan mondták hogy lehet nem is a pasimba vagyok szerelmes hanem magába a szerelembe. Szuksegem van arra hogy valaki szeressen és számíthassak arra az emberre de a jelenlegi párommal el nem valószinu. :(
Csilla
Sarkadi Kriszta’13 márc 04 - 10:05
Kedves Csilla!
Valójában soha többet nem szabadna megengedned, hogy valaki így bánjon veled. Egy ilyen ember semmiképpen sem érdemel meg téged. Mindenkinek szüksége van barátokra és a párja nélkül végzett tevékenységekre, akár kapcsolatban van, akár nem.
Az egész valószínűleg abból fakad, hogy nem szereted magad eléggé, és úgy véled, nem jár neked ennél jobb. De ebben tévedsz!
Lépj ki a kapcsolatból, és fordítsd minden figyelmedet önmagadra, arra, hogy pontosan úgy élj, ahogy szeretnél. Amikor ezzel kész vagy, akkor jöhet egy párkapcsolat. És abban már nem fognak bántani.
Szeretettel,
Kriszta
booomooo’13 márc 06 - 15:33
Egy kapcsolat megléte sok mindentől függ.
Én egy 7 éve tartó kapcsolatban élek társasmagányban.
Igazából már nem szeretem a páromat, vagy legalább is ha rá gondolok csak dühöt elégedetlenséget érzek. Nem lehet megbeszélni vele a problémákat. Éli az egyik napot a másik után.
Dolgozik, hazajön, eszik, fürdik, összemocskolja a házat kiszolgáltatja magát, majd jön a rengeteg haver és kellemesen eltöltik a nap hátralevő részét. Én gyesen vagyok 1,5 éves kislányommal. Vele sem törődik sokat, mondjuk őt szereti. Megcsinálta a nevemre a sok adósságot, felvetette velem a diákhitelt, addig nem hagyott békén míg meg nem tettem neki, mondván, hogy ez majd jó lesz mindkettőnknek, a gázórámat mágnesezte, amiért megbüntettek 500e ft-ra. De nem fizeti. Én meg nem tudom a gyesből ezt finanszírozni. Ha felhozom a témát akkor én maradjak csendbe, mert tisztába kell legyek vele hogy egy fizuból élünk. Bezzeg a hátamat én tartsam mindenért. addíg meg nem tudom ott hagyni míg a saját lábamra nem állok. De ha otthagyom is, persze találhatok magamnak társat, de a gyermekemet egy ffi sem fogja úgy szeretni mint az édesapja. Nem tudom hogy mit tegyek. Ezek a problémáink csak egy töredéke. Jah és itt nem történt megcsalás egyik fél részéről sem. Mi tévő legyek? Meddig húzzam???
Vagy mivel bírjam jobb belátásra?
Booomooo
Hozzászólás
Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!
A blogomról
Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.
Ennek is örülni fogsz
Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed! Tovább »
Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet! Tovább »
A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja! Tovább »
A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak. Tovább »
Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok! Tovább »
Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat. Tovább »
Kedves Kriszta!
Van egy újra és újra felbukkanó kapcsolat az életemben, mely nekem sokat jelent. Mivel az előző találkozásokkor nem láttam, h a másik fél részéről is ekkora lenne az érdeklődés, nem könnyen és fájó szívvel, de túl akartam lépni a kapcsolaton. Úgy tűnt, h sikerült is és jött helyette egy nagy szerelem az éltembe, ami aztán nagy sebet hagyott évekkel ezelött. Nagyon nehezen tudtam felállni akkor. Azóta nem is volt az életemben komoly kapcsolat. Titkon a jelenlegire vártam. Fél éve éreztem, h végre felkészültem a komoly kapcsolatra és vhogy így alakult, h egymásra találtunk ismét. De a kapcsolatunk elég nehezen indult amit nehezen fogadtam, de sok mindent megpróbáltam annak reményében, h hátha most működni fog. A kapcsolatot a távolság is befolyásolta, a mindkettőnk akadályokba ütköző munkakörülményei és a párom részéről ki nem mondott még el nem feledett volt élettársa. A szerelem részemről nagy volt. Gond abban jelentkezett, h az érdeklődés az ő részéről most se volt sokkal intenzívebb, mint régen. Furcsa mód akkor látszólag működtek a dolgok, ha én tettem a kapcsolat fenntartásáért. Ezt ő örömmel vette, h rendszeresen keresem. De én nem vagyok ilyen alapvetően és egy idő után ú gondoltam nem keresem, sőt megharagudtam rá és próbáltam törölni vele minden kapcsolatomat. Persze pár nap múlva mindent vissazfordítottam volna. De kivártam míg 3 hét alatt végre jelentkezett. Félve vártam ezt a pillanatot, de reméltem tisztázni tudjuk a helyzetünket, vagy így vagy úgy. De erre nem került sor, sajnos. Mivel látom, h számára nem jelentek annyit, mint nekem ő, megszüntetném vele a kapcsolatot, de szívem nem engedi. Ahhoz túl büszke vagyok, h én jelentkezzek nála, ő viszont ritkán keres. Állítása szerint ő olyan típus, akinek biztatásra van szüksége, a párkapcsolat elején nem ő az irányító, a nők választják. Nekem ez furcsa. Nem tudom, h valóban ilyen-e. Bizonytalan vagyok. Mert ha csak tényleg erre van szüksége, akkor megtenném, ha tudnám. De kommunikáció nélkül ezt nem tudom eldönteni, csak találgatok. Tudnál nekem ebben tanácsot adni?
Rea