Sarkadi Kriszta
Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.
Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.
Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!
E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.
Programajánló
Ők is olvasóink
A romantikus lángolástól a valódi szerelemig
Ha voltál már úgy igazán, mélyen szerelmes, akkor tudod, mi történik ilyenkor: úgy érzed, kibillentél a valóságból, és felajzottan figyeled, amint az érzelmeid hatalmas hulláma végigsöpör rajtad újra és újra. A gondolataid irányíthatatlanná válnak, mert egyre csak a szerelmed, és a találkozásaitok, a beszélgetéseitek, az érintéseitek körül forognak. (Egy barátom egyszer – amikor ebben az állapotban találkozott velem – így fogalmazott: A szerelmes nő mind bolond.)
Ezt az időszakot talán a lángolás idejének nevezhetnénk, hiszen hétköznapi életünket szinte teljesen felemészti a szerelem tüze. Nem tudsz a tennivalóidra koncentrálni; egész nap csak álmodozol; az utcán mindenkire rámosolyogsz, vagy épp ellenkezőleg: mindenkibe beleütközöl, mert észre sem veszed, hogy ott vannak. Az életedet működtető gondolatokat teljesen háttérbe szorítja a vágy, hogy minél többet együtt lehess a kedveseddel. Szeretnél a bőrébe bújni, eggyé válni vele, hogy sohase kelljen elválni, egy pillanatra sem.
Ez a lángolás elkerülhetetlenül csökken, amint megtette a feladatát: tudniillik azt, hogy összehozzon két embert, akik egyedülálló lehetőséget biztosítanak egymásnak arra, hogy érzelmi sebzettségüket begyógyítsák. Innentől kezdve könnyen úgy érezheted, kapcsolatotok csak egyre küzdelmesebbé válik. Pedig épp ez az időszak az, amikor az igazi szerelem, a benneteket mélyen összefűző, szerelmes kapcsolódás kialakulhat – ha hagyod.
Ez az időszak persze sokkal kevésbé tűnik izgalmasnak. Hiszen a szerelem kialakulásának egyik legfontosabb összetevője épp a meglepetés gyakori megtapasztalása: váratlanul ér, és az újdonság erejével hat minden, ami a kedveseddel kapcsolatos. Ám amint közelebb kerültök, és megismeritek egymást, egyre kevesebb a meglepetés, és egyre kevesebb az újdonság.
Ekkor válik fontossá, hogy mennyire vagy tudatosan jelen a saját életedben, és a párkapcsolatodban.
Mit jelent a tudatosság?
- Annyit, hogy tisztában vagy vele, mi történik benned és körülötted. Észleled az érzéseidet, a
gondolataidat, és a tetteidet. Észreveszed, ha automatizmusok működtetnek, és arra törekszel, hogy változtass ezen. Tisztában vagy vele, mire van szükséged, és ezt megteremted magadnak, vagy kéred azoktól, akiktől megkaphatod. Hiszen szereted magad. - Ha tudatos vagy, odafigyelsz a kedvesedre, és tisztában vagy vele, mi történik benne és körülötte. Kíváncsi vagy az érzéseire és a gondolataira, mert ő egy másik ember, aki mindenben rendkívüli módon különbözik tőled. Észreveszed, ha automatizmusok működtetik, és tudod, hogy ami ilyenkor történik, az nem rólad szól, hanem az ő önmagával vívott küzdelméről. Tisztában vagy vele – vagy, ha nem, akkor megkérdezed tőle -, mire van szüksége, és ezt a tőled telhető legteljesebb módon adod neki. Hiszen szereted őt.
Ha tudatos figyelmet fordítasz arra, hogy éppannyira törődj a kedvesed jóllétével, mint a sajátoddal, akkor kialakul köztetek a mély elköteleződésen alapuló, valódi szerelem.
Talán ez a folyamat kezdetben nem olyan színpompás és felhőtlenül szórakoztató, mint a lángoló szerelem időszaka, ám az egyik legédesebb és legkielégítőbb érzés bontakozhat ki belőle: az igazi szerelemé. Ez pedig akkor jön el, amikor megérted, és megérzed, és megtapasztalod, hogy olyasvalaminek vagy a részese, amely önmagadnál sokkal hatalmasabb és jelentőségteljesebb, épp ezért a teljes bizalom és a végtelen öröm forrása.
A romantikus lángolás idején a kedvesedet akarod. Amikor viszont igazából szerelmes vagy, akkor a kedvesed javát akarod: az okozza számodra a legnagyobb örömet, ha őt boldognak látod.
Október 17-én (18.00-20.00), a Szerelem Szerda alkalmával arról beszélgetünk, mit tehetünk annak érdekében, hogy ez az átalakulás minél zökkenő mentesebben, és minél kevesebb hatalmi harc megvívásával történjen. Részletek itt >>>!
Október 18-án csütörtökön (18.00-20.00) a Szeretem magam meditációs esten elkezded megadni magadnak azt a szeretetet, amelyből aztán bőven jut majd a kedvesednek is. Részletek itt >>>!
Október 24-én szerdán (bejelentkezés alapján egész nap) a Párkapcsolati Gyorsszerviz (korábban Szerelmi jóslás – másképp) keretében ránézünk azokra a régi mintákra, amelyek eddig fogva tartottak, aztán feloldjuk őket, hogy szabadon szerethess másokat, és ők szabadon szerethessenek téged. Részletek itt >>>!
November 4-én, vasárnap (10.00-18.00) a Tiszta érzésekkel elvonuláson megbocsátod magadnak, s másoknak azokat a régóta őrizgetett sérelmeket, amelyek eddig észrevétlenül mérgezték az érzelmeidet, és távol tartották az igazi szerelmet. Részletek itt >>>!
Emlékezz: a tudatosság az, amikor nem a múltból hozott automatizmusaid irányítanak, hanem te magad döntesz arról, miként kívánsz érezni, gondolkodni és cselekedni egy helyzetben. Minél tudatosabb vagy önmagadat, a többi embert és a világot illetően, annál nagyobb az esélyed arra, hogy igazi szerelemben, boldog, harmonikus párkapcsolatban élj.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: A szerelem ott él benned. Érzed? Arról szól, miért olyan kulcsfontosságú az igazi szerelem megéléséhez az, hogy először önmagunkat szeressük …
Kategóriák: Szerelem
Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!
Hozzászólások
Moncsi’12 okt 15 - 21:34
Kedves Kriszta!’12 okt 16 - 13:20
Már nem először fordul elő, hogy írásod a legjobbkor érkezik. Két év lángolás után most egy számomra nehezen emészthető időszak következett be. Ennek oka elsősorban a Kedvesemre nehezedő nyomás, a diploma közeledte. Bár az eszemmel tudom, hogy ugyanúgy szeret...mégis olyan nagyon hiányzik a meghittség. Azért bízom benne, hogy az egymás iránt érzett szerelem, szeretet, tisztelet átsegít bennünket ezen az időszakon.
Deli
Sarkadi Kriszta’12 okt 26 - 16:10
Kedves Moncsi!
A párunkat mindig az alapján választjuk, hogy minél több lehetőséget nyújtson számunkra a sebzettségeink meggyógyítására. Tehát bármit látsz benne, az olyan, mintha tükörbe néznél.
Amikor elkezded észrevenni a "negatívumokat", akkor valójában a sajátjaidat látod meg, és valóban, ilyenkor az első reakciónk a menekülés, vagyis összetörjük a tükröt, mert nem akarjuk látni, amit megmutatott. Ám a következő kapcsolatban újra ugyanez történik.
Ezért én a helyedben arrafelé indulnék, hogy feltérképezzem és begyógyítsam ezt a sebzettséget. Amikor ez megtörténik, akkor elkezded valóban szeretni magad. Amikor szereted magad, akkor képes vagy megadni magadnak mindazt, amire szükséged van, ezért nem kell valaki mástól elvenned azt.
Amikor valóban szereted magad, akkor van bőven, így örömmel és könnyedén adsz másoknak is. Így az önzés/önzetlenség kérdése fel sem merül, mert állandóan csak adni akarsz: először magadnak, aztán másoknak.
Az intimitás megélését gyakran az nehezíti meg, hogy túlságosan irányítani akarjuk a párunkat és az egész kapcsolatot is. Amikor valóban közel kerülünk valakihez, akkor önként lemondunk az irányításról. Az ettől való félelem okozhatja, hogy nem teszed lehetővlé az intimitás létrejöttét.
Érdemes lenne minél több váratlan helyzet elé állítanod magad, ahol nem tudsz irányítani, így megtapasztalhatod, hogy ilyenkor sem esik bajod.
Szeretettel,
Kriszta
Borosnyay Péter’12 okt 28 - 23:42
Hát nekem fogalmam sincs mi a különbség, nyilván azért mert nem volt részem még egyikben sem.
Legalábbis ebben a mostani életemben.
Peti
Csilla’13 ápr 27 - 08:39
Szia Kriszta!
Igen örülök az írásaidnak, mert sok mindent megértettem a segítségükkel, illetve segítenek még jobban körvonalazni, mit is akarok valójában.
Van azonban valami, amit nem nagyon értek. Azt írod: "Ha tudatos figyelmet fordítasz arra, hogy éppannyira törődj a kedvesed jóllétével, mint a sajátoddal, akkor kialakul köztetek a mély elköteleződésen alapuló, valódi szerelem." Ez nagyon úgy hangzik, mintha elegendő lenne, ha az egyik fél törődik magával, meg a másikkal is, és akkor ott a nagy boldogság. A másik félről nincs is szó... Tudod, olyan sokszor hallottam már, hogy egy nőnek van nagyobb szerepe egy kapcsolatban, jóformán az ő igyekezetén múlik minden. Meg hogy a párom csak tükröt tart nekem. Ezzel az a gond, hogy én nagyon egyoldalú hozzáállásnak látom. Ha a párom a mindenkori viselkedésével tükröt tart, akkor kizárja, hogy én is tükröt tarthatok neki. Akkor csak nekem kell fejlődnöm, ő meg a passzív tükör szerepét tölti be, és nem mondhatom, hogy nekem így nem jó a kapcsolat, tegye ő is bele magát a kapcsolatba, mert minden az én fejlődésemről szól. Aztán meg pont azt tapasztalom évek óta, hogy nekem igyekeznem kell, de a másik fél nem érzi, hogy bármit is tennie kellene értem, esetleg néhanapján. Nagyon is elégedett lenne azzal, hogy törődöm, boldoggá teszem magamat, meg törődöm és boldoggá teszem őt is... De akkor meg pont elvész egy kapcsolat lényege, nem? Úgy értem, egyoldalú így az egész, és messze nem mély elköteleződést meg harmóniát eredményez. Meg hogy pusztán az boldoggá fog tenni engem, hogy boldoggá teszem őt... miközben ő meg elvan a kis világában, és ritkán enged be, és minden kapcsolati felelősséget rám terhel. Bevallom, kicsit irritálnak az ilyen gondolatok, mert ha egyedül cipelem az egészet, akkor az olyan, mintha nem társam, hanem gyerekem lenne. Ki sem mondhatom már azt sem, hogy neki is van felelőssége a kapcsolatban. Szerintem az ilyen egyoldalúság nem működik. Mitől hozna ez harmóniát? Szeretnék már világosan látni, de úgy tűnik, a fentiek maga a világosság, és én berzenkedek ellenük...
Köszönöm, ha válaszolsz!
Sarkadi Kriszta’13 máj 11 - 05:39
Kedves Csilla!
Egyetértek veled, az egyoldalú kapcsolat nem hoz sem örömet, sem boldogságot, sem harmóniát. Nem is erről szól, amit írtam, de belátom, hogy talán félreérthetően fogalmaztam.
A kölcsönösségre szükség van, anélkül nem jön létre a mély elköteleződés. Ugyanakkor a másik viselkedésén nem tudsz változtatni, bármennyire is bántó, amit tesz vagy nem tesz.
Amellett, hogy szereted, táplálod és gyógyítod magad, fontos, hogy őszintén beszélj az érzéseidről a párodnak. Megkérheted őt arra, hogy változtasson a dolgokon. De ebből nem teremthetsz elvárást, el kell fogadnod, ha ő nem tud, vagy nem akar változni.
Az önmagaddal való törődés a kapcsolatotokat is gyógyítja, ha valódi szeretet van közöttetek. Saját gyógyulásodat abban az irányban is elindíthatod, hogy végiggondolod: vajon mikor bánsz te is ugyanúgy magaddal (vagy másokkal), ahogy a párod bánik veled?
Szeretettel,
Kriszta
Hozzászólás
Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!
A blogomról
Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.
Ennek is örülni fogsz
Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed! Tovább »
Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet! Tovább »
A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja! Tovább »
A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak. Tovább »
Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok! Tovább »
Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat. Tovább »
Kedves Kriszta!
Nagyon tetszenek az írásaid, a fentiek ismét elgondolkodtattak. Azt vettem észre magamon, hogy minden kapcsolatomban előbb-utóbb elkezdem a negatívumokat látni a másikban, és ezekre hivatkozva aztán el is menekülök, mondván, hogy ennél jobbat érdemlek. Azonban az igazság az, hogy ezek a kapcsolatok az én hibámból nem múködtek, ugyanis túl önző voltam/vagyok és elveszem azt ami nekem kell , adni viszont nehezemre esik. Tudom jól, hogy többet kéne figyelnem a páromra, mint magamra, és akkor harmonikusabb lenne a kapcsolat, de azt hiszem problémáim vannak az önzetlenséggel és a valódi intimitással. Hogyan tudnék változtatni ezen?
Moncsi