Sarkadi Kriszta
Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.
Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.
Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!
E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.
Programajánló
Ők is olvasóink
Lehet-e párkapcsolatban is szabadon élni?
Néhány napja egy újságíró a következő kérdést tette fel nekem:
Egy egészséges párkapcsolatban mennyi szabadságot adjunk a másiknak, és azt hogyan tegyük?
Meglepődtem már magán a kérdésen is, mivel én úgy érzem, hogy egy párkapcsolatban nem arra szükséges törekednünk, hogy szabadságot adjunk a másiknak, hanem arra, hogy el ne vegyünk belőle egy szemernyit sem. Hiszen hogyan is állna jogomban csorbítani valaki másnak a szabadságát? Ráadásul olyasvalakiét, akiről azt állítom, hogy szerelemmel szeretem …
Két okot találtam arra, hogy miért merül fel mégis ez a kérdés a párkapcsolatok többségében. Az egyik a szerelem megszületésével szinte természetesen együtt járó birtoklási vágy: ilyenkor szeretnénk minden pillanatot együtt tölteni, és a kedvesünk világában teljes mértékben megmártózni. Ez enyhül valamelyest, amint a kíváncsiságunk kielégül, és birtoklási vágyunk felvesz egy egészséges mértéket, amelyben egyiknek sem kell azt éreznie, hogy a másik szinte megfojtja a szeretetével. Miért fontos, hogy ez így történjen? Tudtad, hogy a szeretet is változik? című blogbejegyzésemben így írtam erről:
„Rendkívül boldoggá tesz minden egyes, a kedvesemmel szeretetteli odafordulásban töltött pillanat, mégis nagyon meglepődöm, amikor valaki azt állítja, hogy a szerelmén kívül senki és semmi másra nincs szüksége, vagy, hogy érzelmi életének megéléséhez nem kell mást tennie, mint együtt lenni a párjával. Az ember arra teremtetett, hogy más emberekkel alkotott csoportok része legyen; felfedezzen, és új ötleteket bontakoztasson ki; valamint folyamatosan új készségeket fejlesszen ki magában. Amikor mindezen impulzusokat megpróbáljuk egyetlen embertől begyűjteni, az olyan, mintha az összes vitamin szervezetünkbe való juttatását egyetlen étel fogyasztásától várnánk. Amikor egy pár elhiszi, hogy képesnek kell lennie arra, hogy társának összes igényét egy személyben kielégítse, mindketten borzasztóan elfáradnak abban, hogy a másik számára „mindenné” váljanak, miközben egyénként egyikük sem tud kiteljesedni.
Amikor feláldozzuk saját szükségleteinket, azzal nem erősítjük a kapcsolatot. Azzal erősítjük, ha kölcsönösen támogatjuk egymás személyes fejlődését. Ilyen támogatásban részesültem én is, amikor rádöbbentem, mennyire fontos nekem a tánc. Csodálatos élmény volt az első szerelmemmel áttáncolni az éjszakákat. Én gyorsan tanultam, őt pedig tánciskolába járatták a szülei már kislegénykorától kezdve. Megmutatott mindent, ami tudott, és az ebből fakadó közös élmény nagy örömet okozott mindkettőnknek. Ám az utána következő férfiak már nem voltak ilyenek, velük nem tudtam együtt táncolni, és kedvük sem volt az efféle közös tanuláshoz. Így kénytelen voltam olyan táncokat felfedezni, amelyekhez nem volt szükséges a partner. Így épültek hát egymásra a flamenco, a hastánc, az afrikai tánc, a jazz balett és a szabad tánc elemei, amelyek az évek során ahhoz vezettek, hogy egy jó ideje improvizatív táncosként szerepelhetek számtalan különleges produkcióban. Mindezt nem élhettem volna át, nem gazdagította volna az életemet, és nem segítette volna nőiségem kibontakozását, ha annak idején nem veszem észre, hogy számomra a tánc olyan szükséglet, amelynek megélésének módját muszáj megtalálnom. Természetesen kellettek hozzá azok a mellettem lévő férfiak is, akik (bár tevőlegesen nem vettek benne részt, mégis) örömmel támogattak abban, hogy ezt az oldalamat is megtapasztalhassam.”
Tehát épp kapcsolatunk gazdagítása szempontjából fontos, hogy lehetővé tegyük a partnerünk számára a nélkülünk való létezést is, vagyis továbbra is szabadságában álljon számtalan olyan – őt energiával feltöltő, számára örömet okozó – tevékenységben részt venni, amelyben mi nem vagyunk vele. (Ettől még az együtt átélt, közös élmények semmit sem veszítenek a fontosságukból. Erről írok az Állj meg egy pillanatra, és szeress! című bejegyzésben.)
No és mi lehet a másik ok? Vajon mi rejlik a féltő gondoskodáson túlmutató, fojtogató féltékenység mögött? Vajon mi késztet valakit arra, hogy eltiltsa a párját attól, hogy szabadon éljen? Mitől vész el a bizalom, amely kapcsolatunk kezdetén még teljes mértékben jelen volt? Természetesen – mint minden kérdésre – ezekre is többféle válasz létezik attól függően, hogyan alakult ki az adott helyzet. Én most csak arról az egyről írnék most, amely azonnal orvosolható, és nem függ senki mástól, egyedül saját magunktól.
Amikor nem bízunk a kedvesünkben, és nem vesszük szívesen, hogy nélkülünk is örömét leli az életben, hanem inkább minden lélegzetvételét az ellenőrzésünk alatt tartanánk, akkor az esetek többségében a saját önbizalmunkkal van a baj. Ha így viszonyulok a társamhoz, akkor én magam vagyok az, aki úgy vélem: Nem vagyok elég jó. Nem vagyok elég érdekes és szórakoztató. Ott, ahová megy, biztosan akad majd valaki más, aki szebb (magasabb, vékonyabb, testesebb, okosabb, stb.) nálam, és elcsavarja a fejét. Elég kitennie a lábát a házból ahhoz, hogy beleszeressen valaki másba. Ám ezzel a gondolkodással, és az ebből fakadó viselkedéssel egyre messzebbre lökjük magunktól a párunkat, aki egy idő után már a végleges menekülés lehetőségeit fogja kutatni …
Ha ezeket a gondolatokat véled felfedezni az elmédben, az azt jelenti, hogy saját magadban nem bízol. Nem szereted magad eléggé ahhoz, hogy elhidd: a másik épp azért van veled, mert olyan vagy, amilyen, és nem áll szándékában mást választani helyetted – hacsak el nem üldözöd magadtól azzal, hogy a szabadságában korlátozni próbálod. Amikor viszont elkezded szeretni és elfogadni magadat épp olyannak, amilyen vagy, magabiztossá, örömtelivé és vonzóvá válsz. Ettől meglévő kapcsolatod meghittebbé válik, vagy, ha egyedül vagy, megérkezik az életedbe a vágyott társ. Ebben szeretnélek támogatni mindazzal, amit a frissen megjelent
SZERETEM MAGAM című meditációs cd-n találsz:
- egy csokorra való pozitív megerősítéssel;
- egy szerelembehívó, és egy kapcsolatgazdagító, gyönyörű fohásszal;
- egy teremtő, egy napindító, és egy napzáró meditációval.
Meggyőződésem, hogy a boldog, örömteli élet alapja önmagunk egészséges szeretete. Különösen igaz ez a szerelem és a párkapcsolatok esetében, ahol a legtöbb – a kapcsolatunkat észrevétlenül romboló – hatalmi harc épp azt célozza, hogy megszerezzük a másiktól hiányzó szeretet-adagunkat. Biztos vagyok benne: ezt a meditációs cd-t kiváló eszközként tudod használni ahhoz, hogy a szerelem és a párkapcsolat területén (is) megteremtsd magadnak azt az életet, amire vágysz!
Addig pedig írd meg a hozzászólások között: Te hogy állsz a szabadság kérdésével? Úgy érzed, szabadon él melletted a párod? És te őmellette? Vagy rabságban tartjátok egymást? Ha nálad ez jól működik, írd meg nekünk: hogyan teremted meg az egyensúlyt a közösen és a külön eltöltött idő között? Vagy ha éppen most egyedül vagy: hogyan zajlott ez korábbi kapcsolataidban?
Átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: Ugyan, miért kellene megbocsátanom? (Arról szól, hogyan járul hozzá megbocsátási képességed ahhoz, hogy szerelemben és boldog, örömteli párkapcsolatban élj …)
Kategóriák: Gyorssegély
Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!
Hozzászólások
Eszter’11 aug 05 - 12:24
Deli’11 aug 05 - 13:18
Mindent elmondtál...mit is lehet ehhez még hozzáfűzni!:)
"Egy párkapcsolatban nem arra szükséges törekednünk, hogy szabadságot adjunk a másiknak, hanem arra, hogy el ne vegyünk belőle egy szemernyit sem!"
Na...igen. Ezt is tanulni kell, hozzá megfelelő partner kell! Ha megvan a bizalom, akkor egyik félnek sem kell "feláldoznia" semmit sem a szerelemért, kapcsolatért! Szerencsére ez már a jelenlegi kapcsolatomból merített tapasztalat!:)
dELI
Sarkadi Kriszta’11 aug 05 - 13:54
Kedves Eszter!
Valójában mindegy, hogy a Skorpió miatt van-e ez így, vagy más miatt. A fontos az, hogy te tudsz erről, ismered magad, így szabadon eldöntheted, hogy akarsz-e változtatni rajta vagy sem. Az a lényeges, hogy nem váratlan automatizmusok működtetnek, hanem tudatos döntések.
Szeretettel,
Kriszta
Sarkadi Kriszta’11 aug 05 - 13:56
Kedves Deli!
Nagyon fontos a hozzászólásod, mert arról szól, hogy mindaz, amiről írok, az nem csak az én véleményem és megtapasztalásom, hanem a tiéd is. Örülök, hogy szabadon és boldog párkapcsolatban élsz!
Szeretettel,
Kriszta
Pocok’11 aug 05 - 17:37
Gyonyoru iras gratulalok hozza! Sok helyen hallom, hogy a szabadsag fontos es ezt en is vallom. Tobben meg azt is hozzateszik, hogy mindenfele korlat nelkul. Csodalatos felesegem, csaladom van, szeretetben, bosegben, szabadsagban elunk. Meg azt is mondanam, igazabol szerelemben, megis a szabadsag odaig vezetett, hogy Kedvesem mas agyaban talaltam, mondvan a szabadsag engedi a megtapasztalasokat. Szerintem igenis szukseges a szabadsag, bizalom, de egeszseges onkontroll is kell, ha egy parkapcsolatot hosszu tavra tervezunk. Ha tudom, hogy a masiknak fontos a huseg, akkor nem csalom meg, mert szeretem. Ha tudom, hogy nem tud tancolni, es zavarhatja mas ferfiak kozeledese, akkor nem lambadazok, hanem egyeni tancban elem meg a szabadsagom. Ehhez mit szoltok holgyek?
PocokPuszi
AnnaMária’11 aug 06 - 10:01
Szintén azokhoz tartozom, akinek fontosa az önállósága, vagyis aszabadság
érzet megtartása.Ha valaki, légyen az akár a szerelmem, ezt nem tolerálja, akkor igazán nem tudunk egypárt alkotni.
Ehhez hozzátenném, hogy mindig megvan az önkontrollom,soha nem aláznám meg a másikat, semmiért.
a másik személyiségfejlődéséhez is hozzájárulok és elfogadok,de mindkét félnek érezni kell , hogy szükség van erre.Szeretni nagyon jó érzés, ha viszontszeretik az is csoda de nekem a párkapcsolati lét nem feltétlenül az együttéléssel azonos.Legalábbis már nem! Üdvözlettel minden gyakorló szerelmesnek.
anna
Aranóra’11 aug 08 - 14:40
Elfogadom az elvet, sőt, hiszem, hogy szükség van a szabadságra. Lehet olyan azonban, hogy két ember aki szereti, becsüli, tiszteli egymást, nem illenek össze, és a kompromisszumok nem elegendőek. Szóval, amikor túl másmilyen a másik. Úgy értem, hogy közös magasabbrendű lét-tér nélkül, illetve, ha az túl kicsi, vagy túlontúl csak az anyagi síkon jelenik meg, akkor nem működik jól a kapcsolat.
Egyszer egy nő mondta a tévében, és nagyon megérintett:"fiatal koromban az első férjem a tenyerén hordott, és teljesen szabad voltam mellette. Én utazni szerettem, ő nem, de mindig elengedett, sőt fizette az útjaimat, mert tudta, hogy az tesz boldoggá. Aztán egyszer az utazásaim során boldog párt láttam nyaralni, és akkor először jöttem rá, hogy nem az a normális, hogy egyedül utazgatok, míg a férjem otthon van. Aztán elváltam (a riport készítésekor második férjével élt együtt évtizedek óta nagy boldogságban)
Aranóra
Sarkadi Kriszta’11 aug 14 - 21:58
Kedves Pocok!
Nekem azért könnyű hűségesnek maradnom még szabad kapcsolataimban is, mert azt vettem észre, hogy amíg a kedvesemhez tartozónak érzem magam (ami nekem azt jelenti, hogy szerelemmel szeretem), addig a többi férfit gyakorlatilag észre sem veszem, bárhogyan is próbálják felhívni magukra a figyelmet. És amikor mégis észreveszem őket, az azt jelzi nekem, hogy valami hiányzik a kapcsolatunkból, és először ennek igyekszem utánajárni, és megteremteni a lehetőségét a kedvesemmel is.
A tánc az én esetemben azért jó példa, mert nagyon korán megtapasztaltam, hogy akivel jól tudok együtt táncolni, abba azonmód bele is szeretek. Ezért - ahogy te is említed -, amíg párkapcsolatban éltem, tudatosan választottam olyan táncokat, ahol ez nem fordulhat elő.
Talán annak lenne érdemes utánanéznetek, és beszélgetni róla, hogy mélyen, legbelül mi készteti egyikőtöket arra, hogy annyi mindent meg akarjon tapasztalni. És hogy ez vajon hogyan szól mindkettőtökről?
Szeretettel,
Kriszta
LovásziNiKolett’12 máj 08 - 15:29
Nekem ez egy nagyon kényes téma. A kapcsolatunk elején nem volt ezzel gond, nem akartuk egymást korlátozni. Aztán jöttek a gondok, gyerek stb. és megcsalt, majdnem egy évig csalt folyamatosan. Azóta nem bízom benne, és ezért rettenetesen féltékeny vagyok mindenkire (főleg nőkre) akikkel beszélget. Ő megbízik bennem teljes mértékben, én pedig szinte egyáltalán. Szakítani nem szeretnék. Szerintetek mit lehet tenni? Köszönöm a válaszokat előre is.
Kollie
Sarkadi Kriszta’12 máj 11 - 16:55
Kedves Kollie!
Fontos lenne közösen utánanéznetek, hogy mi hiányzik a kapcsolatotokból, amit a párod más nőknél szerez be. Ha ezt aztán sikerül a ti kapcsolatotokban is megjeleníteni, akkor nem lesz szüksége a többiekre.
Másrészről pedig fontos lenne megerősítened az önmagadba vetett hitet. Ha újra tudod magadról, hogy gyönyörű, vonzó nő vagy, aki után csak úgy forognak a férfiak, akkor nem lesz miért féltékenynek lenned.
Ennek a mikéntjéről sokat írok ebben a bejegyzésben is, de érdemes a blog többi írását is végigböngészni, mert rengeteg gyakorlati ötletet találsz bennük.
Szeretettel,
Kriszta
Judit’14 ápr 12 - 18:16
Nagyon jó érzés volt számomra ezt a ciket olvasni,mert mintha nekem szolot volna igaz ezzel még nem változok meg de lehet hogy igyekezni fogok ,de azért nagyon szeretném ha valaki választ addna nekem ,önzö vagyok,? és elveszem a párom szabadságát? ha azt kérem tölle hogy amikor 3 havonta a baratjaval elmegy pár napra kirándulni szorakozni amit el is mond nekem néha miért nem tehetjük együtt meg ?azt a kirándulást,,helyes ez a viselkedés vagy velem van gond?
szjudit
Pilizota Szandra’14 jún 09 - 16:48
Nem. A párkapcsolat már kötöttség. Ha te nem is vagy kötődős, a másik akkor is kötni akar.
Magam részéről szeretek egyedül lenni, nem kötődök, nem vagyok féltékeny. Nagyon nem kedvelem, ha birtokolni szeretnének. A legjobb szingliként élni: "terrorista"-veszély kiiktatva.
Szandi
Desia’15 márc 20 - 15:17
Nagyon tanulságos, amit írtál, elméletben így is gondolom. Viszont ha egyszer egy valószínűleg félreértés következtében befészkeli a fejedbe magát az a gondolat, hogy kevés vagy a párodnak ( mert más lányoknak kedves dolgokat, bókokat ír félreérthetően), akkor szinte nem tudsz fellélegezni egy pillanatban sem, hogy igen, ez az ember csak az enyém. Persze, hogy féltékeny vagy nagyon ezt Ő is észreveszi, de ezen nagyon nehéz változtatni, hogy elmúljon a féltékenység és a számonkérés.. Ilyenkor az ember próbálja lekötni magát és változtatni magán, hátha segít.....
Desia
Tomas’15 szept 21 - 13:41
A szabadságot el kellene fogadni, bár amikor interneten a másik random emberekkel kezd el ismerkedni, eléggé fel tud húzni idegileg. Sajnos én ilyen vagyok és tudom magamról, hogy önbizalom hiányom is van, amin hiába próbáltam változtatni, nem igazán sikerült, de igyekszem.
Tomas
Abigél’19 máj 16 - 19:23
Sziasztok! A mostani kapcsolatom elején egész jól ment az egymás szabadságának tiszteletben tartása. Aztan kiderült, hogy amíg a párom még külföldön volt (amikor megismerkedtünk, nem élt itthon, csak 5 hónappal később költözött haza) az első kb. 2 hónapban még találkoztam az exemmel, nem voltam biztos abban, hogy az alakuló kapcsolat működni fog, tényleg hazaköltözik. Azóta már bánom, amit tettem, de nem tudom meg nem történtté tenni. A lényeg, hogy elkezdődött egy kemény féltékenységi vita, harcok, próbáltam mindenhogy éreztetni, hogy őt valasztottam. De a lehallgatások, a követések, a telefonom átvizsgálása egy idő után kiölte belőlem a vágyat, hogy helyrehozzam. Az intim együttléteket erőltette, ettől ez a vágy is megszűnt bennem,amit persze ő újabb bizonyítéknak tekint arra, hogy biztos megcsalom. Csak akkor járhatok külön, ha ő dolgozik, elém jön heti 1-2 alkalommal a munkába, ami nekem már kellemetlen. Nem mehetek el sétálni egyedül, ha otthon van, és ha dolgozik, otthon kell lennem, mire hazaér. Ha külön szeretnék menni, akkor megijed, és azzal vádol, hogy én meg sem próbálok javítani a kapcsolaton, és már az is baj, ha a munkahelyi örömöket, rossz dolgokat szeretném megbeszélni. Ha eltér a véleményünk, akkor kiakad, megsértődik. Elfáradtam ebben a kapcsolatban. És talán ez nem is az én hibám főleg.
Abigél
Katalin’21 dec 27 - 10:12
Kedves Krisztina!
Most akadtam rá erre az írásra, és pont nagyon aktuális az életemben.
Másfél éves párkapcsolatomban és az előző 30 éves házasságomban is, soha nem korlátoztam senkit, a partnerem és a volt féljem szabadon hódolhatott az érdeklődési és baráti körének, magam is vágyom a szabadságra, önálló döntésekre, tehát ezt tartom normálisnak párkapcsolatban is. Viszont azt tapasztaltam, hogy visszaéltek vele, a jelenlegi párom eljárt bizonyos rendezvényekre, ahová én nem követtem, mert nem érdekelt a téma. Hamarosan tapasztaltam eltávolodását tőlem, (erről beszélgettünk is) aztán az is kiderült, hogy ott összebújt egy hölggyel. A viszonyuk csak futó kaland volt, de azóta is kattog rajta az agyam, megingott a mindig is erős bizalmam és önbizalmam és azt hiszem, egy ilyen dolog bármikor előfordulhat újra. Nem volt méltó a bizalmamra? Párkapcsolatban bizonyos mértékben szabályoznunk kell a nagy szabadságigényünket, hiszen nem vagyunk már egyedül, tehát a döntéseinkben gondolnunk kell a társunkra is. Nem jól gondolom?
Katalin
Hozzászólás
Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!
A blogomról
Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.
Ennek is örülni fogsz
Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed! Tovább »
Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet! Tovább »
A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja! Tovább »
A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak. Tovább »
Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok! Tovább »
Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat. Tovább »
Nem vagyok jó alany a hozzászóláshoz, mint nagyon önálló típus. Először a birtoklási vágyam volt túl nagy, minden percet "Csak velem!" szerettem volna. Jelenleg, hogy egyedül vagyok, a kapcsolataimban nem érdekel, hogy marad, vagy megy, bár a megcsalást egy percre sem nézném el még most sem. Lehet, hogyx a skorpió csillagjegy is hozzájárul a "nincs közép úthoz"?