Boldogan élsz-e a kedveseddel 2011-ben?

Richard Bach: Illúziók című, izgalmas kisregényét még az első megjelenés évében, 1995-ben szereztem be, és azóta is nélkülözhetetlen és gyakran forgatott olvasmányaim közé tartozik. Sok előadásomban idéztem már belőle a most következő történetet, amely kiváló múzsája lehet egy szerelemben és egyéb csodákban gazdag, 2011-es esztendőnek!

„És így beszélt hozzájuk a Mester:
- Mindannyiunknak hatalmunkban áll választani egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szabadság és szolgaság között. A miénk a döntés, nem pedig bárki másé. - Megszólalt erre egy molnárlegény, és azt mondta:
- Te könnyen beszélsz, Mester, mert terád gondot viselnek, nem úgy, mint ránk, és neked nem kell a mindennapi betevődért gürcölnöd, mint nékünk. Ebben a mi világunkban az embernek keményen meg kell dolgoznia a megélhetéséért. - A Mester felelt neki, mondván:
- Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszak – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba, meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától. Végül azonban az egyik lény így szólt:
- Elegem van ár ebből a kapaszkodásból! Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba. - A többi lény kinevette, és azt mondták:
- Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág, és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba! – De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta. Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.

Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel:
- Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindannyiunkat megváltson! – És a sodródó így szólott:
- Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland. - De ők csak egyre azt kiáltozták:
- Megváltó! – és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.

És történt, hogy amikor látta, a tömeg napról napra erősebben szorongatja, egyre közelebb nyomulnak hozzá, és látta, hogy mind vadabbul akarják kényszeríteni, hogy szünet nélkül gyógyítsa és csodákkal halmozza el őket, hogy ő tanuljon helyettük, és az ő életüket élje, azon a napon a Mester egymaga felment egy elhagyatott dombtetőre, és ott imádkozni kezdett. És azt mondotta az ő szívében:
- Örökkévaló Tündöklő Lét, ha Te is úgy akarod, múljék el tőlem ez a pohár, engedd, hogy feladjam ezt a lehetetlen vállalkozást. Egyetlen egy lélek helyett sem élhetem az ő életét, mégis tízezrek követelnék ezt tőlem. Nagyon sajnálom, hogy hagytam, hogy mindez megtörténjék. Ha Te is úgy akarod, engedd, hogy visszatérjek a gépeimhez, meg a szerszámaimhoz, és ugyanúgy élhessek, mint a többi ember.

És akkor ott a dombtetőn egy hang szólott hozzá, sem nem férfié, sem nem asszonyé, sem hangos nem volt, sem halk, egy végtelenül szeretetteljes hang. És a hang azt mondotta neki:
- Ne az én akaratom, hanem a tiéd teljesüljön, mert ami a te akaratod, számodra az az én akaratom is. Járd hát utadat, akár a többi ember, és légy boldog a Földön.

Ezeket hallván a Mestert öröm fogta el, és köszönetet rebegett, és miközben lejött a dombtetőről, egy kis munkadalocskát dúdolgatott. És amikor körülfogta a siránkozó tömeg, és könyörögni kezdtek, hogy gyógyítson, és tanuljon helyettük, és napi huszonnégy órán át hallgassa panaszaikat, és csodákkal szórakoztassa őket, rámosolygott a sokaságra, és kedvesen azt mondta nekik:
- Abbahagytam.

A sokaság meglepetésében egy pillanatra megnémult. És ő így szólt hozzájuk:
- Ha egy ember azt mondja Istennek, hogy mindeneknél nagyobb vágya a szenvedő világon segíteni, bármekkora árat kell is ezért fizetnie, és Isten válaszol neki, és megmondja, mit kell tennie, vajon úgy kell-e cselekednie az embernek, ahogyan Istentől hallotta?
- Természetesen, Mester – kiáltotta a tömeg. – Örömmel kell elszenvednie akár a pokol kínjait is, ha egyszer Isten így kívánta!
- Mit sem számít, mekkorák a kínok, vagy hogy mekkora a feladat, amelyet kapott?
- Ha Isten kívánja így, tisztelet annak, akit felakasztanak, dicsőség, akit keresztre feszítenek és megégetnek – felelték.
- És mit tennétek akkor – kérdezte a Mester a sokaságtól -, ha Isten maga közvetlenül hozzátok szólna, és azt mondaná: - MEGPARANCSOLOM, HOGY LÉGY BOLDOG, AMÍG CSAK ÉLSZ E VILÁGON! Akkor mit tennétek? – És a sokaság hallgatott, néma csönd borult a dombvidékre, a völgyekre, amelyeket a tömeg ellepett. És a csöndben felhangzott a Mester szava:
- Boldogságunk útján találhatunk rá a tanulnivalóra, amelynek kedvéért ezt a létidőt választottuk. Ezt tanultam én a mai napon.”

Így aztán arra kérlek – ma, a 2010-es és a 2011-es év fordulóján, hogy a saját boldogságod szempontjából gondold végig az elmúlt évet! Fogj papírt, meg írószerszámot (vagy ragadj billentyűzetet, nyiss meg egy új dokumentumot most, miközben olvasol), és válaszold meg az alábbi kérdést:

Mi minden az, ami boldogságot okozott nekem 2010-ben? Milyen örömöket éltem át? Mikor voltam boldog?

(Az én listámon például ilyenek szerepelnek: fellépéseink a MantraLight zenekarral; görkorcsolyázás a gyerekeimmel a Margitszigeten; az igazából Szerelem honlap megszületése májusban; a Kedvessel közös alkotásunk, a Megbocsátás meditációs CD.)

Csak írj le mindent, gondolkodás nélkül. Aztán fogj egy másik lapot, és ide pedig írd le mindazt, ami eszedbe jut, miközben megválaszolod a kérdést:

Milyen lenne az élet 2011-ben, ha minden, ami történik, az én legnagyobb boldogságomat szolgálná? Mit csinálnék? Hogyan érezném magam? Mi mindenre tekintenék vissza örömmel egy év múlva?

Most viszont egyáltalán ne legyél realista, és engedd szabadon szárnyalni a fantáziádat! Írj le mindent, amire vágysz, és ne gondolkodj azon, vajon mik az esélyei a megvalósulásnak! Csak írj, mint egy őrült, legalább 15 percen keresztül. (A legjobb az, ha beállítod a telefonod időzítőjét, vagy egy stoppert, vagy egy ébresztőórát, hogy mérje a 15 percet.) Aztán állítsd az időzítőt 5 percre, és írj a háláról, és a jó érzésekről, amit a felismerések hoztak. A végén pedig – az egészet újraolvasva – megfogalmazhatsz magadnak egy megerősítést (egy pozitív, jelen idejű állítást), amely egész évben emlékeztet arra, hogy nincs más dolgod csak az, hogy boldog légy, és ehhez minden a rendelkezésedre áll!

Aztán, kérlek, oszd meg velünk a boldogságodat a hozzászólások között! Írj nekünk néhány dologról, ami örömet okozott 2010-ben, és írj a boldogságról, ami 2011-ben köszönt be az életedbe!

2011 januárjában három olyan program is lesz, amely abban támogat, hogy eltakarítsd a szerelem és a boldogság útjában álló esetleges akadályokat.

Január 5. Égi randevú – meditációs est szerelmes társad bevonzásáért. Ahogy mindenkire, rád is vár egy társ, akivel megélheted a létező legnagyobb szerelmet és szeretetet. Valahol már indulásra kész az a nő vagy férfi, aki épp rád vágyik, és épp veled szeretné átélni a szerelemben rejlő örömöket és fejlődési lehetőségeket. Ezen az estén egy vezetett meditáció formájában felvesszük vele a kapcsolatot.

Január 15. Tárt karokkal – egész napos workshop önmagunk és mások elfogadásáért. Ahhoz, hogy boldog, örömteli párkapcsolatban élj, elengedhetetlenül fontos, hogy képes légy elfogadóbban fordulni önmagad; általában a férfiak; általában a nők; és különösen a társad felé. Így tárod szélesre a kaput, hogy megérkezzen, és aztán veled is maradjon a hozzád méltó partner. Ezen a napon egy gondosan felépített folyamaton vezetjük végig magunkat, aminek a célja az, hogy a nap végére feltöltődjünk örömmel, bizalommal, pozitív energiákkal, valamint olyan módszereket és eszközöket kapjunk, amelyeket önállóan, a hétköznapokban is használhatunk.

Január 19. Könnyed elengedés – meditációs est a belső béke megteremtésért. Ez a meditációs est a belső béke egy olyan állapotába visz el minket, amelyben képesek vagyunk elfogadni, hogy valamely kapcsolatunk véget ért. Megértjük, hogy miért történt minden éppen úgy, ahogy szükséges volt, és felismerjük, hogy szétválásunk egyáltalán nem kudarc, hanem éppen, hogy siker.

Most pedig átadom a szót neked … tudod, írj a boldogságodról!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta