Mikor ér véget egy kapcsolat?

Kedves Kriszta!

Nagyon szeretem a meditációs videóidat, a Teremtek mély dolgokat megmozgatott bennem.
Egy kérdéssel fordulnék hozzád.
Két éve vagyok boldog párkapcsolatban együtt párommal. Teljes a harmónia köztünk, nagyon szeretem és ő is engem.
Folyton rettegtem attól, mi van, ha ez a csodálatos és tökéletes kapcsolat egyszer csak véget ér? Mi van, ha elveszítem őt, valami történik vele, vagy
felébredek ebből a szép álomból, és szakít velem?
Két hónappal ezelőtt egyik nap elég rossz kedvű voltam. Aznap pont meglátogatott párom, és mikor megláttam, egy váratlan, azelőtt soha nem látott kérdés jelent meg bennem: "Mi van, ha nem szeretem?"
Az események felgyorsultak, annyira megviselt ez a gondolat, hogy roham jött rám.
Két ilyen rohamom volt, de még legrosszabb óráimban sem gondoltam arra, hogy elengedjem párom. Nem tudtam nélküle elképzelni az életem, és most sem tudom. Nem is szeretném.
Azóta a két alkalom óta nem volt ilyen rohamom, csupán kisebb rosszullétek, de azok is azért, mert túlságosan sok időt szántam negatív gondolatokra.
Kérdésem az lenne feléd, hogy honnan és miért jött ez a kérdés? Miért pont annál jön ki ez, akit a legjobban szeretek?
Tudom, teljes mértékben az Én hibám, hogy ilyen sok negatívval terheltem a lelkemet, de szeretnék meggyógyulni. Szeretnék javítani a hibámon, csak a szívemmel gondolkozni, de esténként néha még mindig megtámadnak a rossz gondolatok.

Köszönettel: Evelin

Kedves Kriszti!

Én egy "boldog,kiegyensúlyozott"házasságban élek!
Szerintem is és a férjem szerint is minden működik nálunk,az ágyban is,mégis többször lebukott,hogy chatelt a neten és most rájöttem,hogy egy bizonyos oldalon szex kapcsolatokat keres,pároknál,lányoknál:-(
Pedig sokat beszélünk az ilyen dolgokról és elég paradox:néha azt mondja,hogy hogy fájna neki,ha megcsalnám és Ő sem tenne velem ilyet,mert mindent megkap tőlem és nem tudna bántani,máskor meg hogy ha más pasival szexelnék,azt ő előtte lehet,a háta mögött nem,meg különben is a férfiak sokszor nem azért csalják meg a párjukat,mert nem szeretik,hanem csak a micsodájuk vezérli őket!az csak szex,ez meg szerelem is!
3gyerekünk van es ez nekem a második hazassagom!
Válni nem akarok,de így éljen le az életem?
Ha lebukik a chat miatt,tagadja,hogy nők miatt megy oda,de ezen a bizonyos oldalon ki is írta!Ezt még nem tudja,hogy tudom,de valahogy megleckeztetnem,bár attól félek később megint kezdi!

Mit tegyek?
Kérlek segíts!
Válaszod előre is köszönöm!

Üdv:Kati

Kedves Kriszta!

Én egy "boldog"párkapcsolatban élek,szerintem is es a férjem szerint is minden működik nálunk,az ágyban is!
És mégis a férjem többször lebukott,hogy chatel,de azt bizonygatta,hogy nem azért,hogy nőkkel ismerkedjen (amit en sosem hittem el)most meg rájöttem,hogy szexkapcsolatokat keres egy bizonyos oldalon,lányokkal,párokkal!
Sokat szoktunk beszélgetni,mindenről,megcsalásról is de ő elég paradox módon áll hozzá:hol azt mondja ha en csalnak meg az nagyon fájna neki,de ha belevennem egy hármasban,vagy csak nézne minket az nem zavarna,sőt izgatja!viszont azt is mondja,hogy ő sosem csalna meg,mert nem akarna bántani es mindent megkap tőlem,máskor meg úgy vélekedik a meg csalásról,ha egy pasi teszi,az nem azt jelenti,hogy nem szereti a párját,mert az csak szex!
Nem tudom mi tévő legyek,ha lebuktatom,idő kérdése és újra kezdi!

Arról még nincs tudomásom,hogy már megcsalt volna,de ki tudja??

Szóval a segítségedet szeretném kérni,hogy mit tegyek?

Válni nem akarok,van 3 gyerekünk es ez a második házasságom!
Gondoltam arra is,hogy vhogy megleckeztetem..

Kérlek segíts!

Köszönettel:Kati

Kati

Több, mint 20 éve vagyunk együtt a párommal. Egyidősek vagyunk, gimi óta együtt. Az a bizonyos 7. év nálunk is bejött. Azaz utólag az az elég szokványos helyzet volt, amit minden első "igazi" kapcsolatban élő nő megtapasztal amikor a felmerülő problémák kezdik maga alá temetni a kapcsolatot. Én akkor 27 voltam, biztos állással, egyetemi végzettséggel. A páromat nem vették fel, illetve kimaradt a pesti főiskoláról, ilyen olyan IT tanfolyamokon vett részt, de neki is volt állása, szerény jövedelemmel. Akkor kezdtem érezni, 27 évesen először, hogy nekem már fontos lenne a család, jó lenne ezt a közel 7 éve tartó helyzetet valahogy tovább, de jobban megtervezve folytatni. Amikor tnulmányaim alatt egy ideig egy külföldi egyetemen tanultam ösztöndíjjal 23 évesen, emaileztünk amiben itt-ott azért a jövőre vontakozóan vicces köntösben, de elejtett egy két szót arról hogy engem hamarosan feleségként képzelne el, meg is látogatott. Nagyon szerettem, ezért a szívem mélyén nagyon rosszul esett, hogy a kilátogatása alkalmával erről szó sem esett többé, illetve, hogy a párjával jóval kevesebb ideje együtt levé, velem kinnt lévő barátnőmet már megkérték (azóta is boldog házasok). Nagyon jó volt együtt, de ez a téma gondosan lekerült a napirendről, én mindig csak reméltem, hogy hátha... Akkor, 27 évesen egy külföldi út alkalmával emailzett ahol a szállásadómnak írta bemutatkozáskor, hogy ő az én "hamarosan férjem". Ez így most ki van sarkítva egy kicsit, hiszen évek teltek el és én már szóba sem hoztam ezt az egészet. Ezért örömmel vártam, hátha közben ő is jelzi, hogy ez már egy komolyabb döntés. Közben összeköltöztünk és kisebb nagyobb nehézségekkel de szeretetben éltük az éveinket. Legalábbis azt hittem..aztán megjelentek az első jelek, amiket már sokan leírtak.....a lényeg, hogy megtudtam, hogy egy másik nővel találkozgat, mert szerinte nem kap elég szeretet otthon, miközben én vártam, hogy hátha nyilatkozik végre. Lehet, hogy így volt, de a jövőre vonatkozó nyugtalanságomat már nem tudtam veszekedés nélkül magaban tartani, de persze a veszekedés oka nyíltan soha nem ez volt. No, az én szeretett párom gyorsan talált megoldást a problémájára, ezzel remelkül elérve, hogy még én érezzem megalázva és rosszul magam. Szörnyű időszak volt, életem legrosszabb időszakai között tartom számon. Ment a se-veled se nélküled. Végül egyszerűen nem bírtuk egymás nélkül és újra összejöttünk, de évekbe telt amíg a bizalom helyre állt. Viszont amikor együtt voltunk az fantasztikus volt. Egy nagyon rendes, gondos fickó, jó humorú és szándékú, rossz pénzügyi érzékkel. No, most jön a lényeg.: Házasság akkor sem volt, de engem akkor már ez nem is érdekelt, hiszen évekig újra nagyon jól megvoltunk, próbáltam nem gondolni erre. Atán itthon elvesztette a munkáját és azt mondta, hogy kimegy külföldre és mindent megtesz, hogy gyereket vállalhassunk. Úgy is lett. Talált munkát, becsülettel küldött haza pénzt, s bár távol volt, nagyon éreztem, hogy fontos vagyok neki. A gyerek is összejött, (házassági gondolatok ismét voltak emailben de aztán megint semmi, mondanom sem kell) nagyon boldogok voltunk. A második gyereknél már dönteni kellett, mi legyen. Mivel szépen beilleszkedtünk, a gyerekeknek is itt van már az igazi otthona, nem volt más választásom, mint feladni az otthoni munkámat abban a reményben, hogy 3 idegen nyelvi és egyéb elvileg használható végzettséggel majd találok valamit. Közben a második gyerek után nagy nehezen összejött a feleség szerep is, (nagyon egyszerű szertartás) de ez akkor már nem is érdekelt, hiszen annyi másban találtam örömet, jól éltünk és minden nehézség ellenére éreztem, hogy nagyon szeret. Közel két évtized egymással sok-sok szép évvel azért nem kevés idő. A két egyerek között otthon is voltunk, devzahitelt vettünk fel, építkeztünk én dolgoztam, abban a reményben, hogy majd haza költözünk és az a távmunka amit csinált majd bejön, ahogy remélte. Végülismét kimentünk, hogy a korábbi jó gyereknekvelési tapasztalat után majd a gyed után hazajövünk a közel felépült házunkba....

Azóta a helyzet nagyon megváltozott. Mivel döntenem kellett az otthoni munka és a család között, nem volt más választásunk, hiszen a devizahitelt otthoni fieztésből nem tudnánk finanszírozni. Sajnos a munka azóta sem jött össze nekem, most érzem a saját brömön, hogy a 2 gyerek vállalása, az eltelt idő 40 felett mekkora probléma. Bezzeg a párom, bár neki is voltak nehézségei, de most jól megy neki, de egyedül a rengeteg költséget nem bírja. Aztán két munkaváltása között kidőlt a bili. Kiderült, hogy tudtom nélkül otthon még egy devizahitele van, és több milliós tartozást halmozott fel. Sorra derülnek ki az eddig anyagilag gondosan leplezett hazugságok, amelynek a lényege, hogy a gyerevállalás időszakában engem nem akart ezekkel "zavarni" egyedül akarta megoldani.... de nem sikerült és ezért a család megsegítése érdekében címszóval teketória nélkül nekiállt megdézsmálni az én tartalék pénzemet, hogy majd később megadja. Se köpni, se nyelni nem tudok. Most itt állok két fantasztikus gyerekkel, egy nagyon jó, gondos apával és egy társsal, akiről már nem is tudom mit gondoljak. Teljesen magam alá zuhantam. Nem tudom, merre lépjek. Tudom, hogy egy jószándékú ember, de ez a fajta felelőtlenség és sumák hazudozás teljesen megrontotta a kapcsolatunkat. Bármit mond, nem tudom anélkül hallgatni, hogy ne valami mást képzeljek e mögé, vagy mi lehet az igazság. Mit lehetne tenni...? A két gyereket nagyon szeretjük, a párom is közeledne felém, de bennem valami rettenetesen megroppant. Persze túl naiv vagyok és voltam, de egyszerűen nem tudom felfogni azt, hogy azért , hogy a családom egyben legyen, velük lehessek, pont azt veszítem el mindig, amit szeretnék, amiért küzdöttem. A páromat és a család melegét. Most itt tartok, életem egyik legszebb (gyerekek) és legborzalmasabb időszaka (teljesen megrendült mindenféle bizalmam a páromban, nincs munkám, fenyeget a hitelek bedőlése...stb..). Attól is joggal félek, ha megint nem kap elég szeretet és megbecsülést itthon akkor jönnek a másik nők, én meg csak állok tátott szájjal és tátogok, hogy hová jutottam. A fene egye meg, hogyan lehetnék egyszer az életben én urrá egy ilyen helyzeten??? A fentiek alapján képes lehetek-e erre?

Kedves Kriszta!
Én csak annyit írnék, tudnunk kell elngedni a másikat akár mennyire is faj, vagy akar mennyire is nehéz. Tudnunk kell hogyan tovabb. Mindig van tovább. Ajanlanam: Éld az életed című könyvet mindazoknak akik még nem olvasták.

Szia Kriszta! 12 éves házasságom 8 hónapja haldoklik. A férjem megismerkedett egy nővel majd mondtaho gy ő nem boldog velünk ( van egy 3 éves gyerekünk) és hogy ő most jött ár hogy évek óta nem boldog. Aztán a nő kiment külföldre dolgozni de közben megismerkedett egy másikkal. A mai napig vele van ( holott völegénye van a nőnek) és mondta hogy mi nagyon régen elrontottuk a kapcsolatunkat mert nem beszélgettünk eleget. Mondtam nekki ez nem igaz de ő azt mondja így érzi. Már nem is akar velünk lenni mint család és most csak szórakozik és évezi az életet én meg itthon vagyok a gyerekkel és csak sírok. Mindenki mondja hogy engedjem el csak hát minden hozzá köt.Viszont már annyi sérelem van a lelkembe hogynem is vagyok benne biztos hogy szeretem. Hogyan tudom túltenni magamat a dolgon?

Rita

A nevem Damian Úr.Én szeretem megosztani az én bizonyságot, minden ember ezen a fórumon, mert soha nem gondoltam, én akarat volna az én-m barátnő vissza, és ő azt jelenti, annyira számomra...A lány szeretné, hogy kap feleségül hagyott 4 héttel az esküvőnk, a másik ember, mikor én hívott őt soha nem válaszoltál az én hívások, ő töröl én a neki Facebook.when elmentem ő azt mondta, a főnöke, és mindenki az irodájába, hogy ő soha nem akar látni engem munkavégzés helye...Elvesztettem az állásom, ennek, mert nem tudtam magam többé, az életem volt fejjel lefelé, és minden nem megy sima-val az én-m élet...Én próbált minden én tudna csinál-hoz volna őt vissza, de minden nem működik amíg találkoztam egy ember, mikor utaznak Afrikába, hogy végre néhány üzleti tranzakciók, már a fejlődő néhány évvel ezelőtt.Mondtam neki a problémám és minden áthaladtak abban, hogy a hátát, és hogyan elvesztettem az állásom... azt mondta, gonna segít MEI... nem hiszi, hogy az első helyen, de megesküdött, hogy ő fog segíteni nekem, és azt mondta az OK, amiért a barátnőm hagyott, és azt is elmondta, néhány rejtett titkait. én is csodálkoztam, amikor hallottam, hogy tőle. azt mondta, ő lesz egy varázsigét, nekem, és fogom látni az eredményeket a következő pár nap...akkor én utazás vissza az USA-ban a következő napon, én hívott őt Mikor hazaértem, és ő azt mondta, hogy ő azzal elfoglalva, azok varázslatait és vásárolt a szükséges anyagot, a varázslatokat, mondta hogy pozitív eredményt a következő 2 nap, azaz csütörtökön megyek...A barátnőm elhívott pontosan 12:35:00 csütörtök, és elnézést minden csinált...azt mondta:soha nem tudta, mit csinál, és hirtelen viselkedése nem szándékos volt, és ő megígérte, hogy nem újra. olyan volt, mint egy álom mikor meghallotta, hogy a lány, és végül a hívás, hívott a férfi, és azt mondta neki a feleségem hívott és azt mondta, én még nem láttam semmit, mégis... azt mondta, hogy vissza, 2 nap múlva is lesz állásom.és amikor a szombat, úgynevezett nekem a helyem, hogy folytatnia kell a hétfőre munka és mennek, hogy kompenzálja nekem a határidő töltött otthon nélkül...Az én-m élet hátsó formába, van barátnőm vissza és mi is boldog házasságban él most a gyerekek és nekem van az én-m feladat hát túl, ez az ember egy nagyon hatásos.Ha van 20 emberek, mint neki a világ, a világ lett volna egy jobb hely. Ő is segített sok barátom, megoldani sok problémát, és ők minden boldog most. Vagyok kiküldetés ez a fórum, senkinek, hogy érdekli a találkozó az ember részére segít. akkor mail vele ezt e-mailben; priestebafortaresolutionshrine@hotmail.com nem adja ki a számot, mert azt mondta nekem, nem akarnak zavart sok ember szerte a világon.azt mondta, ő elektronikus levél rendben van, és ő "asap válaszolni minden e-maileket.Remélem, ő segített is.jó szerencse-ő e-mail; priestebafortaresolutionshrine@hotmail.com

emmabuggy07@hotmail.com

Sziasztok!
Másfél éve vagyok együtt a párommal.Elég eseménydús, és hullámzó volt az első fél év.Hol azt éreztem hogy szeret, hol nem.De mióta odaköltöztem hozzá nagyon sokat javult a kapcsolatunk.Viszont még mindig nem tudom kijelenteni 100%-ig hogy ez egy biztos kapcsolat.Van hogy 1,5-2 hétig nem veszekszünk,aztán meg kiborul a "bili".Ami elég furcsa dolgok miatt történik.Pl. nem akarja hogy vigyek magammal kispárnát a sátorozáshoz,mert biztos nekem luxus kell,és ez nem egy wellness szálloda.Holott én egy szerény, jószívű embernek vallom magam.És nem tudom miért feltételez rólam ilyet.Azt hittem hogy már ismer ennyire.Vagy pl. maga után elmosogat,de ha van egy koszos poharam a mosogatóban,azt már nem.Mondván neki arra már nincs ideje.EZeket leszámítva sok jó tulajdonsága van,intelligens és okos.Nagyon szeretem őt,de én sem tudok minden elnézni,és ennek hangot is adok.Hol megfogadja, hol meg nem.Mert öntörvényű ember.
Üdv: Mesi

Sziasztok.. én megismerkedtem egy nálam 10 évvel idősebb pasival és kérte hogy találkozzunk. természetesen bele mentem a találkozóba mert megszerettem volna ismerni. aztán valahogy tönkre ment a kapcsolatunk 1 hónap után.. azt mondta ne keressem felejtsem el a számát is ... és az volt az utolso szava hogy nagyon szeret.. ez miért történhetett meg?

Szia Kriszti!

A segítségedet szeretném kérni. Másfél éve vagyok kapcsolatban a velem egykorú barátommal előtte volt egy 4éves kapcsolata amit szerencsére letudott zárni bár néha volt, hogy írt neki egy smst, de ez az utóbbi fél évben már nem fordult elő. Nagyon sokáig féltékeny voltam az exére, hogy esetleg érez e még iránta valamit, és beis vallotta, hogy még kötődik hozzá de már nem jelent neki semmit mert velem vanés engem szeret.. Én ennek ellenére is sokszor veszekedtem vele mikor megláttam az exét (hozzáteszem hogy a volt barátnője is 2éve kapcsolatba van és látszólag nagyon szeretik egymást). Pár hónapja sikerült mindent tisztáznunk és már nem aggódok az ex miatt.. Azonban ő focista és ez szinte teljesen leköti az idejét, közben most 3hetet dolgozott, valamint Budapesten tanul így csak hétvégén tudunk majd találkozni. A nyár folyamán sokszor megígérte nekem, hogy elmegyünk nyaralni, kirándulni stb. De a végén semmi nem lett belőle, így néha veszekedés lett belőle. Közben a barátaival elment bárhova, iszogatni stb.
Nemrég hirtelen szakított velem mert egyedül akar lenni, nem kell neki párkapcsolat. Mert valami elmúlt benne, nem érzi azt a kezdeti lángolást. Azt mondta, hogy szeret de már nem úgy és kötődik hozzám, nem akar megbántani, de már 1-2 hónapja ezt érzi, és azért halogatta, hogy hátha változnak az érzései..Korábban már megbeszéltük , hogy töb közös programot kellene szerveznünk, egy kicsit kimozdulni, de sosem tett érte semmit, hogy változzon a helyzet. Én közben meglepődve hallgattam ezt és nem értettem. Mert nem éreztem azt, hogy benne múltak el érzések felém.. Volt, hogy kedveskedett nekem, sokszor megölelt, megpuszilt, többször mondta, hogy szeretlek, ő hozta fel, hogy elmegyünk télen wellnessezni, úgymond a jövőt is velem tervezte és ez alig 2 nap múlva változott meg benne, hogy egyedül akar lenni szüneteltessük pár hétre a kapcsolatot mert nem akar most velem lenni. Én végig megértettem, hogy fáradt másnap korán kel és nem találkozunk, megkapta mellettem a "szabadságot" is, nem veszekedtem amiatt, hogy többször találkozik a barátaival. Én nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni, mert úgy érzem szeret még, mikor megölel, álmomban megpuszil, megcsókol.. A kommunikáció is jól működik köztünk, mindent megosztunk, megbeszélünk egymással. Az tény, hogy kevés ideje van kettőnkre, azt mondta próbált tenni érte, bár én észre sem vettem, csak azt, hogy ígérget mindent de nem tartja be. Ezért nem tudom mit tegyek, tanácstalan vagyok. Biztos, hogy nem fogom keresni, mert nincs értelme. Nem értem mi zajlik le most benne, talán besokallt a foci,munka és a tanulás miatt? Vagy tényleg nem szeret már? Vajon van még ennek a kapcsolatnak jövője?

Kedves Kriszta!
Tanácstalan vagyok. :( Elég "érdekes" a kapcsolatunk. Én 29 éves leszek, a párom 36 lesz. Szerintem elég későn érő típus, én meg talán már túl felnőtt gondolkodású hozzám képest. Jelenleg a 32 éves öccsével élünk együtt hárman. Akármilyen nézeteltérés támad köztünk, mindig rám próbálja hárítani a felelősséget, és ő soha nem képes döntéseket hozni. Komoly visszatérő vitánk a különköltözés, és a gyermek kérdés. Én az utóbbi kettőt már nagyon szeretném, pedig még csak 1 éve vagyunk együtt. Tőle mindig csak kifogásokat hallok, hogy miért nem akarja még. Sőt egy egy ilyen komoly vita alkalmával mindig eljutunk odáig, hogy ő bizonytalan magában az érzéseiben, a kapcsolatunkban. Azt nem akarja, hogy elköltözzek, mert akkor tudja, hogy elveszít végleg, viszont szünetet tartana ha tudná, hogy ha meggondolja magát akkor visszamennék hozzá.
Kérlek adj tanácsot mit tegyek! Én nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni őt, de ez a folyamatos bizonytalansága és döntésképtelensége engem is elbizonytalanít; nem tudom, hogy érdemes e várni rá.

Köszönöm

Üdvözlettel

Niki

Sziasztok.11 honapja vagyok egyutt a parommal.tegnap a megelhetes vegett kulfoldre utaztam.ez vajon jot tesz a kapcsolatunknak?amiota egyutt vagyunk azota egy napot sem toltottunk kulon.

marcsi

Kedves Kriszta!

Egy édesanya vagyok,aki tanácstalan.Nem akarok beleszólni a 17 és fél éves lányom szerelmi életébe de nem látom h helyesen cselekszik-e?Volt egy barátja akivel őrülten szerették egymást.A lányom ezt a fiút (aki nagyon intelligens,kedves,...és imádta őt)2-szer hagyta faképnél.Nem azért mert nem szerette csak mert szabadségra vágyott.Az első szakítás után 3 hónap szünet után újra összejöttek.Tartott 9 hónapig,Majd utána a lányom szintén egyik pillanatról a másikra faképnél hagyta.4 hónapig élt,bulizott,..de sem ő sem a fiú nem tudott kapcsollatot létesíteni mással.Ezidő alatt beszéltek,de a szakításnak csúnya vége volt-Természetesen a fiú szülei alányom látni sem akarják,hiszen a fiúknak nagyon nagy bánatot okozott.Most eljutottak oda,hogy mindketten találkozni akarnak,mondván hogy még minidg szeretik egymást.A lámyomról tudom h szereti,de a fiúban nem vagyok biztos ..illetve azt gyanítom hogy csak sexet akar tőle.Nagyon megfordult a srác amióta a lányom otthagyta,..és joggal.Tratok h csak azért akar majd vele találkozgatni,hogy sexuálisan kihasználja.Bízom a lányom eszében,és a fiú őszinteségében..Nem hagyja h beleszóljak.Tikos kapcsolatról beszélnek,mert a fiú szülei nem fogadnák el a lányom ezek után.Arról beszéltek,hogy 1-2 éven belül önálló életet tudnak majd kezdeni.Létezhet hogy újra működne köztük az ami volt....ezek után?Ennyire szeretheti a fiú hogy többször képes lenne megbocsájtani neki?Sokat csalódott a lányom az elmúlt időben ,mert egy nagyon szép csinos lány,és rájött h ő volt az a fiú aki nem csak ezt látta meg benne.Tanácsra lennék kiváncsi és véleményre.Előre is köszönöm

egy anyuka

Kedves Krsiztina!

Ezen a néven irtam le egy történetet,de még nem kaptam rá választ(

Anita

Sziasztok!
Nekem az lenne a kérdésem, hogy hogyan lehetne azon túl lépni, hogy párunknak nem biztos, hogy mi vagyunk a 'nagy' szerelme?
Kedvesemnek évekkel ezelőtt volt egy 3 éves kicsit bonyolult kapcsolata azóta több is volt neki és nem győzte/győzi hangsúlyozni, hogy mennyire problémás volt az a kapcsolata még is, lassan 1 év után azt kaptam tőle, hogy: "téged sosem foglak úgy szeretni, mint őt, csak nem mondom ki". bármennyire is szeret, sosem fog úgy szeretni mint őt, ezt hogy lehet feldolgozni? Nekem is volt kapcsolatom előtte, de nekem még is ő az első igaz szerelmem, ezért is nehezebb felfognom ezt a dolgot, és hihetetlenül fáj. Sokkal több mindent megteszek érte, mint az összes barátnője eddig együtt véve, szó szerint feladom önmagam érte, de észre se veszi.
Majdhogynem hallgatásra kényszerülök, mert utálja, ha valamin "drámázok", de ha nem mondom el mi a bajom, akkor az szintén probléma. Bele kell törődnöm mindenbe, és mintha nekem nem lenne szavam, még is kíváncsi sokszor a véleményemre és mindig azt mondja, hogy 'te vagy a főnök." Szeret, mert apróságokban próbál odafigyelni, de hihetetlen tiszteletlen is velem, sokszor úgy beszél velem mint a kutyával. Hogy lehet, hogy bármit megteszünk a párunkért, sokszor olyan szintű türelmességet erőltetünk magunkra, amit senki más nem hajlandó elviselni, még sem vagyunk elegendők?
tudom, hogy csak a mesékben vagy csak nagyon ritkán létezik az, amikor két ember valóban egymás nagy szerelmei, még is önző dolog, ha arra vágyom, hogy a páromnak én legyen az IGAZI? Miért van az, hogy más kevesebbet tett meg érte, még is több?

Szia Kriszta! Sziasztok!
Nem tudom mit tegyek! jelenlegi házasságom a második. Hetedik éve vagyunk együtt amiben ciklikusan előforduló krízisek vannak. A feleségem szerint ezek okozója én vagyok. Le kell szögeznem nagyon szeretem a feleségemet, és már rengeteget gondolkoztam hol lehet a hiba ami miatt mindig belecsúszunk olyan állapotba mikor nem az összetartás hanem a távolodás a domináns. Most leírom a legutóbbi krízis kezdetét az én szemszögemből.
Lementem vásárolni, a reggelihez előtte tisztáztuk, hogy utalvánnyal fizetek hogy ne használjuk a készpénzt ha pedig szükséges akkor fizessek kártyával. Mikor visszatértem a feleségem kérdőre vont miért használtam bank kártyát? Mondtam neki hogy "megbeszéltük nem?" Az asztalon volt némi aprópénz azt elvihetted volna csak "Te olyan szétszórt vagy hogy biztosan elfelejtetted!" jött a válasz. Na ezen kitört a háború. Teljesen nevetséges szerintem! Na de kb. 10 perc után rájöttem hogy ez nem állapot hogy fasírtban vagyunk próbáltam megölelgetni és rávezetni nyugodt hangon hogy értse meg nem hibáztam csak a megbeszéltek szerint jártam el. Na ez még olaj volt a tűzre. Közvetlen ez után egy baráti összejövetelre vártak bennünket ahová ennek hatására nélkülem ment el. Ott persze hiányoltak azt füllentette hogy otthon tanulok.
Na ilyen bagatell okokból kirobbant viták után egy két hétig tartó mosolyszünet van nálunk aminek szinte mindig válás szaga van. A feleségem minden vita után azt mondja "Te miattad van az egész a Te dolgod hogy változtass!" Kezdek elfáradni és az eszköztáram is véges hogy bizonygassam a szeretetemről. Arról hogy ha valami apró dologban nem is értünk egyet tulajdonképpen hónapokig teljesen konfliktus mentes az életünk. Vagy csak szőnyeg alatt vannak a valós problémák? Van itt valós megoldás hogy ne alakuljanak ki viták? Tényleg én vagyok a "hunyó"? Mit kell változtatni hogy jobban működjön a kapcsolatunk?

Cs.János

Kedves Kriszta!
En még viszonylag fiatal vagyok..16 eves...de az ember fiatalon is lehet szerelmes..sott..boldog parkapcsolatba elek..tobb mint feleve..nagyon szeretem a parom..de megsem vagyok boldog. A multbol fent maradt egy fiu aki messze lakik tolem..es hat...nem sikerult teljesen elfelejtenem.a baratnoim aztmondjak ,hogy a jelenlegi parommal probalom elfelejteni a regebbit...de en ezt nem igy latom. Tudom mi a helyes ut... Tisztaznom kell vele az erzeseimat..csakhogy en erre nem vagyok kepes..ugyerzem,hogy jatszadozom vele,holott nagyon szeretem!
Segits kerlek...ilyenkor mi a teendo?