Honnan tudod, hogy Ő az?

Mikor jön el végre? Honnan fogom felismerni? Mitől lehetek biztos benne? Ezek a leggyakoribb kérdések, amik felmerülhetnek benned, miközben arra várakozol, hogy ideális társad – és vele a párkapcsolati boldogság – megérkezzen az életedbe.

Azt, hogy ő az, akire vártál, onnan tudhatod, hogy jól érzed magad a társaságában, és újbóli találkozásokra vágysz. Sőt, ő is erre vágyik, és keresi a találkozás lehetőségét. (Tehát akit noszogatni kell, és nagy nehezen kierőszakolni egy-egy újbóli randevút, az biztosan nem Ő …)

Onnan is tudhatod, hogy amikor vele vagy, önmagadat adod, szabadnak érzed magad, és képes vagy arra, hogy ne latolgasd már előre a lehetőségeket.

Tehát nagyon fontos: nem azt kell nézned, hogy ő megfelel-e neked, hanem azt, te hogyan érzed magad a társaságában.

Ezért amikor ideális társad magadhoz vonzásába fogsz, akkor elsősorban azt kell tudnod, hogyan akarod érezni magad egy számodra ideális párkapcsolatban.

Vagyis nem attól fogod jól érezni magad valakivel, hogy ő ilyen, vagy olyan, vagy amolyan. Attól fogod jól érezni magad vele, hogy ő az, aki kell neked; ő az, akire éppen most (életed jelenlegi szakaszában) szükséged van. És lehet, hogy ez egy egészen másmilyen ember, mint akire korábban gondoltál volna.

Ha tényleg ő az, akkor ellenállhatatlanul vonzónak fogod találni – teljesen függetlenül attól, hogy milyenek a külső vagy belső adottságai. Ez az, amikor valóban, feltétel nélkül szeretsz valakit. (Először persze magadat, aztán a többieket …)

Abban, hogy mit gondolsz arról, külsőleg milyen férfi vagy nő tetszik neked, hatalmas szerepe van annak a sokféle ideálnak, ami kívülről folyamatosan bombáz minket. Egyrészt mi magunk is meg akarunk ennek felelni, másrészt úgy véljük, csak akkor vagyunk „valakik”, ha ennek az ideálnak megfelelő partnerre lelünk.

De épp az a lényeg, hogy a szerelemben már nem akarunk „valakik” lenni. A szerelemben feloldódik mindez, és egyszerűen csak annak a boldogsága létezik, hogy a másik itt van mellettem, és ez nekem örömet okoz.

Úgy másfél évvel ezelőtt egy online divatmagazinban rövid cikket olvastam a gitárkészítésről, mint mesterségről. A cikk bevezetője arról szólt, mennyire vonzó egy olyan férfi, aki gitáron játszik, és hogy a legtöbb nő álma, hogy egyszer neki is legyen egy gitárosa. Nos, azonmód megkérdeztem akkori kedvesemet (mivel ő épp egy ilyen gitáros), szerinte hogy van ez. Egyetértett: elmondta, hogy amikor egy zenész játszik, akkor létrejön valamiféle varázslat, amit nem ő, hanem a zene hoz létre, aminek ő pusztán a csatornája. Ettől tényleg könnyű ámulatba esni, és beleszeretni ebbe a varázslatba, miközben eltűnik a valódi kapcsolódás lehetősége.

Ugyanerről számolt be egy régről felbukkant ismerősöm is, aki elmesélte, hogy egy koncerten beleszeretett az egyik zenekar énekesébe. Mivel szegről-végről ismerősök, még lehetőségük is lenne arra, hogy találkozzanak, és kapcsolódni kezdjenek. A telefonban azonban Adrienn arról faggatott engem, mit tegyen azzal, hogy külsőleg ez a férfi neki nem tetszik, mert kicsit testesebb annál, amit ő vonzónak talál.
- Amikor találkozom vele, ezt is mondjam meg neki? Kérjem meg, hogy fogyjon le? Szerinted hogyan fogadná? – kérdezte megmosolyogtató naivitással.

Nem csak arról van szó, hogy egy első randevún nem feltétlenül ezt érdemes szóba hozni. Hanem arról is, hogy ez egyértelművé teszi: Adrienn nem szerelmes, nem valódi kapcsolódásra lelt, hanem elvarázsolta a misztikus felhő, ami egy színpadon álló embert mindig körülvesz. Ha nem így lenne, egyszerűen eszébe sem jutna a férfi külsejével foglalkozni.

Mélyen hiszek benne, hogy nagyon fontos megfogalmazni a szándékainkat, és nagyon fontos tisztán látni, mi az, amit az élettől várunk. Tudatosítanunk kell, hogyan akarunk élni, milyen élet az, amire szívünk mélyéről vágyunk. Épp ezért van létjogosultsága minden olyan listának, amit arról írunk, hogy milyen a számunkra ideális párkapcsolat.

Ám amíg ezekben a listákban – a lehetséges partnerre vonatkozó - konkrét külső és belső tulajdonságokat fogalmazunk meg, addig bizony korlátozzuk a lehetőségeinket.

Meggyőződésem, hogy nem az a fontos, milyen a másik, hanem az, hogyan érzem magam, amikor vele vagyok.

Merengj el egy pillanatra: milyen érzés számodra, amikor harmonikus, boldog párkapcsolatban élsz? Hogyan telik egy napod? És egy heted? Egy éved?

Nem attól érzed ezt, hogy ő ilyen vagy olyan. Hanem attól, hogy mivel ezt akartad érezni, egy olyan partner érkezett, akivel ez lehetséges.

Előfordulhat, hogy most megjelenik benned a félelem: ha nem fogalmazom meg, milyen legyen, mondjuk, külsőre, akkor biztosan valami csúf, fogatlan, kivénhedt maradék jut csak nekem! Tudd, hogy ez tévedés! Gondolj bele: ha egy olyan partner van melletted, akibe szerelmes vagy; akit a szíved mélyéről szeretsz; akivel csodálatosan érzed magad, akkor hogyan lenne lehetséges, hogy nem tetszik neked?

Csak most még korlátozott a gondolkodásod a tekintetben, hogy ki az, aki tetszik, és ki az, aki nem.

Ekkor viszont azonnal felüti a fejét egy újabb félelem: De mit szólnak majd a többiek? Nekik vajon tetszeni fog az én új, imádnivaló kedvesem? Nos, ha ez tényleg döntő szempont, akkor tudd: ebben az esetben nem magadnak választasz, hanem nekik: a barátaidnak, a szüleidnek, a külvilágnak.

Egy barátnőm egyszer így fogalmazott:
- Amikor Zsoltot bemutattam a szüleimnek, láttam, hogy anyámnak nem tetszik. Ebből tudtam, hogy őt végre tényleg én választottam, magamnak. És nem pedig nekik, az ő elvárásaiknak való megfelelési vágyból.

És tényleg: az elmúlt közel tíz évben valódi boldogság, szeretetteli kapcsolódás, sok közös teremtés és élmény a részük.

De lehet, hogy olyasmi is tetszik neked, amit most még elképzelni sem tudsz. Amit nem írnál fel a listára, mert még sohasem találkoztál ilyen emberrel, és nem tudsz ennek a tulajdonságnak a létezéséről. Lehet, hogy ez annyira fontos lesz neked, hogy minden más egyszerűen eltörpül mellette. A többi dolog, amit eddig fontosnak tartottál, hirtelen a jelentőségét veszti. Számtalan variáció létezik …

Szóval, most azonnal, és aztán újra, meg újra idézd fel magadban az érzést, hogy szeretsz, és szeretnek – majd tárd ki szíved ajtaját, és engedd, hogy mindez megvalósulhasson!

Sokat írtam már arról, hogy a szerelmes kapcsolódás és a hosszantartó párkapcsolati boldogság kulcsa elsősorban önmagunk feltétlen szeretete. Így a Lélekmelengető Esten épp azon dolgozunk, hogy ennek az útjából minden akadályt elhárítsunk. Olvass tovább, és tarts velünk, ha van kedved ebben a játékos, szeretetteli légkörben megnyitni a szíved!

Lélekmelengető Est

március 21-én csütörtökön, 18.00-21.00

Amikor valódi, szeretetteljes lényed szerint kezdesz el élni (és egyre inkább meghallod és követed a lelked hangját), akkor tulajdonképpen egy hátraarcot csinálsz: úgy döntesz, többé nem a külvilág fogja meghatározni a gondolataidat és az érzéseidet, hanem te magad. Ez egy bátor, és szükségszerű döntés. Társakkal sokkal, de sokkal könnyebb – mind elindulni az úton, mind végigjárni azt. Gyere, és próbáld ki!

Olvass tovább és jelentkezz itt >>>!

Várlak!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Találtál benne számodra fontosat?

Iratkozz fel, és azonnal értesítelek róla, ha egy új írásom itt megjelenik!

Kattints ide: 

Ariadné fonala >>>

P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: Mennyire szereted a tested? Arról szól, hogyan akadályoz a szerelem megtapasztalásában, ha nem szeretjük a testünket, és mi az az apró lépés, amit megszeretése érdekében minden nap megtehetünk ...