Sarkadi Kriszta

Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.

Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.

Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!

E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.

Programajánló

előző2024 ápriliskövetkező

H K Sze Cs P Szo V

A szerelmes görög esete Sarkadi Krisztával

’12febr01
7 hozzászólás

Rendkívül mulatságos e-mailt kaptam még tavaly év vége felé, amely több forrásból is megérkezett hozzám, így talán te is olvastad már. Íme:

Tudtad, hogy a világválságon túl lehet lépni? Egy kampány indult el, amely megmozgatja minden érző ember szívét! Adoptálj egy görögöt! Tessék megmozdulni és félretenni az egoizmust - egyszer Te is tehetsz valami jót!

Aztán az alábbi képsorozat következett, magyarázó felirattal ellátva:

Adoptálj egy görögöt!

Ez az ember görög és 36 éves. Őt kellene adoptálni ... Saki Rouva-nak hívják és a világ legszebb férfijának választották. Most már becsukhatod a szád … töröld le a nyálcseppet a billentyűzetről, és koncentrálj a munkára! Na EZ egy igazi továbbküldős levél! Nem a szokásos pénz, szerelem, stb …

Annyira jót mulattam, hogy arra gondoltam, továbbküldöm én is, de aztán elfeledkeztem róla. Egészen addig, amíg a Facebook-ra érkezett üzeneteim között rá nem bukkantam egy angol nyelvű szerelmes levélre, amit kitől kaptam? Egy GÖRÖG férfitól! Ezt is beillesztem ide, lefordítom. Persze nem csodálkoznék, ha más is kapott volna belőle - sok helyütt hangzik úgy, mint egy egyen levél …

Szia Szépség! El sem tudom képzelni, hogyan engedhetett el Isten maga mellől, hiszen pont olyan vagy, mint a mennyország egy angyala! Amint megláttalak, azt gondoltam: hoppá, ez az angyal most nagyon hiányozhat a fentieknek! Soha nem gondoltam volna, hogy elérkezik a nap, amikor abban a megtiszteltetésben részesülök, hogy megpillantsam a világegyetemben létező legszebb arcot, és hogy éppen egy társkereső oldalon bukkanok rá. (Ajajaj, micsoda baki! Nem vagyok fenn társkereső oldalakon …)

Mély hatást gyakorol rám bájos és ellenállhatatlan külsőd, teljesen levettél a lábamról. Elvarázsoltál és meghódítottál! Amikor megpillantottam a fotódat, azonnal tudtam, hogy a magányt a múltba száműzhetem. Rendkívüli örömet okoz a tudat, hogy az online világban ilyen csodákra lehet bukkanni, mint amilyen te is vagy. Igazi megkönnyebbülés volt elolvasni, amit magadról írsz (Ezek szerint magyarul is tud, mert más nyelven nem írok!), nagyon tetszik benne minden, és szeretném, ha tudnád, hogy nagy örömmel találkoznék veled azért, hogy egy igazán komoly kapcsolatot alakítsunk ki. Káprázatosan nézel ki ezen a képen, ami gondolom, téged ábrázol …

Görög vagyok, de évekig éltem üzletemberként Angliában. Szobrász vagyok … szobrok sokféle fajtájával kereskedem. A világ sok országát bejárom, miközben iparművészeti tárgyak után kutatok, amiket aztán hazahozok, és értékesítek. Van egy saját művészeti galériám.

Négy éve vagyok özvegy. Egy kedves, gondoskodó, kommunikatív nő társaságát keresem, aki a legjobb barátom és a szerelmem lesz egy elköteleződött kapcsolatban. Szeretném, ha összeházasodnánk, és együtt élnénk, még akkor is, ha most még látszólag mérföldekre vagyunk egymástól. Szeretném veled megbeszélni az ezzel kapcsolatos terveimet. Nem vagyok a szavak embere, inkább a tettekben hiszek, és mélységesen tisztelem a nőket. Van egy lányom, aki boldogan találkozna veled. Kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot, hogy elkezdhessünk beszélgetni. Lehet chat-en vagy e-mailben is. Kérlek, drága angyal, örvendeztesd meg a szívemet azzal, hogy válaszolsz erre a levélre … Üdvözlettel, Conrad

Amikor végigolvastam a levelet, az jutott eszembe: ez az ember egy gondolatolvasó! Minden benne van, amit az ember lánya szívesen hall egy férfitól: Sok dicséret és elismerés. Komoly, elköteleződött kapcsolat, házasság ígérete. Egyszerre művész és üzletember, aki sokat utazik. Önálló, jól felépített egzisztenciája van. Özvegy – tehát nem elvált, és nincs váratlanul felbukkanó korábbi feleség sem. Tiszteli a nőket. És egy fotó alapján szerelmes lesz, és házasodni akar …

Bevallom, mindez nekem inkább komolytalannak tűnik, mint vonzónak. Mégis, sok olyan történetet hallok, amelyből az derül ki, hogy egyre-másra bedőlünk az információnak, amely ilyen módon jut el hozzánk. Azon kezdtem el gondolkozni, hogyan történhet ez meg. Mi vezethet el valakit odáig, hogy elhiggye: az ehhez hasonló szavak mögött esetleg valódi érzések is rejtőzhetnek, és úgy vélje: ez sem nem vicc, sem nem sokszorosított levél, sem nem számítógépes vírus, hanem valóság.

Tudom, hogy kivételes esetekben ez valóban lehetséges. Ám többnyire mégis inkább valami másról van szó, amit én így fogalmaztam meg: rászorultság. Akkor csapunk le örömmel egy ilyen levélre, ha már olyannyira kiéhezettek vagyunk a szeretetre, annyira vágyunk az elismerésre és a figyelemre, hogy annak bármilyen morzsájával megelégszünk.

Néhány napja arról mesélt nekem valaki, hogy azért volt féltékeny a kedvese korábbi barátnőire, mert a férfi hosszan beszélt neki arról, mi mindennel halmozta el azokat a nőket, hány helyre vitte el őket, hogyan udvarolt nekik. Ez a szép és okos, fiatal nő pedig – aki mindezt elmesélte nekem -, nem értette, ő most miért nem kap mindebből. És arra jutott, hogy nyilván vele van a baj. Nyilván ő nem elég jó ahhoz, hogy kiérdemelje mindezt …

Mivel biztos vagyok benne, hogy a valódi szeretetet egyáltalán nem kell kiérdemelni, megkérdeztem tőle, honnan tudja, hogy ez mind így is van? Mi van akkor, ha ez csak mese? Ha egy szépen felépített fantáziavilág? Ha a többi barátnőjével is ugyanúgy zajlottak a találkozások, mint vele? Hiszen az, ahogyan flörtölünk és udvarolunk és csábítunk, az többnyire ugyanaz: csak kis mértékben változtatja meg az, hogy kivel találkozunk éppen.

Mit gondolsz minderről? Te jártál már így? Előfordult már veled, hogy valaki elvarázsolt a szavaival, ám utóbb kiderült, hogy nincs mögötte semmi? Írd meg a hozzászólások között: Mit tettél ekkor? Hogyan oldottad meg a helyzetet?

Ha jól emlékszem, Feldmár András egyik könyvében olvastam arról (de nyilván mások is osztják ezt a nézetet), hogy megbíznunk csak olyan emberben érdemes, akinek a tettei és a szavai összhangban vannak egymással. Ha csak szavak vannak, tettek pedig nincsenek, akkor az nem más, mint mese. Ettől még szerethetjük őt, csak tudatában kell lennünk annak, hogy nem feltétlenül bízhatunk meg benne.

Tehát, ha észreveszed, hogy rászorultságból fakadóan elkezded leértékelni magad, csak azért, hogy felments valakit, aki rosszul bánik veled, akkor kezdj el tudatosan sokkal nagyobb figyelmet fordítani magadra. Keresd meg azokat a helyeket, tevékenységeket és embereket, akik/amik táplálnak. Ha úgy érzed, téged nem lehet szeretni, akkor vizsgáld meg, vajon képes vagy-e befogadni a szeretetet. A befogadás felé tett első lépés lehet az is, ha végiggondolod, mi az, amit te magad szeretsz, és mi az, amit nem: így egyre jobban fel tudod mérni, hogy mi okoz neked örömet. Amint ezzel megvagy, elkezdheted megadni magadnak, amire vágysz; elkezdheted kielégíteni a saját igényeidet. Ezzel elindulsz egy boldogabb, teljesebb élet felé, ami pedig lehetővé teszi, hogy befogadd a valódi szeretetet, és megnyílj a szerelemnek.

Ehhez valószínűleg meg kell szabadulnod néhány idejétmúlt szokásodtól vagy korlátozó hiedelmedtől. Programjaimon örömmel támogatlak abban, hogy ez a folyamat benned is a lehető legkönnyedebben történjen:

Együtt, könnyedén – meditációs est február 7-én

Ebben a meditációban felvesszük a kapcsolatot azzal az énrészeddel, aki - úgy tűnik - szabotálja, hogy szerelemben, harmonikus párkapcsolatban élj. Várlak Téged is, ha nem érted, miért nem teszel lépéseket olyan dolgok érdekében, amelyekről tudod, hogy a javadra válnak; észrevetted, hogy néha önmagad "ellenében" cselekszel; szívesen felismered és elengeded az automatizmusaidat; szeretnél tudatosabbá válni a párkapcsolatodban és más kapcsolataidban is; szeretnéd végre nem csak kitűzni, hanem el is érni a céljaidat. Kattints ide a részletekért >>>!

Szerelmi jóslás – másképp: február 9-én

Amikor a Szerelmi jóslás keretében találkozunk, azt fogod érezni, hogy itt végre önmagad lehetsz, végre te vagy a fontos, itt nem kell elvárásoknak megfelelned. Ebben az önmagadra szánt, megszentelt időben és térben összekapcsolódhatsz a lelkeddel (a belső bölcsességeddel, a valódi lényeddel, a felsőbb éneddel), és választ kaphatsz azokra a kérdésekre, amelyek oly régóta foglalkoztatnak. Kattints ide a részletekért >>>!

Szerelem Kávéház: február 15-én

Chuck Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem című könyve mentén az alábbi kérdésekre keressük a választ: Miért fontos az érzelmi kockázatvállalás? Egyáltalán mit jelent ez? Miért adjak, amikor kapni szeretnék? Mi az összefüggés az elvárások és a stressz között? Miért fontos egyre jobban szeretni magamat? Hogyan engedjem el az elvárásaimat? Mitől marad izgalmas egy kapcsolat? Hogyan árthat a kapcsolataimnak a bűntudat és a félelem? Mire figyelmeztetnek a felmerülő problémák? Hogyan lehet újra mozgásba hozni egy megrekedt kapcsolatot? Mit tanulhatok abból, ha elutasítva érzem magam? Miért jó, ha különbözőképpen gondolkodunk a társammal? Kattints ide a részletekért >>>!

Várlak!

Addig pedig átadom a szót neked …

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Kategóriák: Szerelem

Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

Zsuzsa’12 febr 01 - 10:22

Kedves Kriszta!
A vonzás törvénye valóban működik! Az írásod megadta nekem azt a választ, ami már régóta kérdésként bennem van! Számomra nagyon fontos a szeretet, és mindent meg is adok a páromnak, mert így helyes! Sajnos az én párom nem a szavak embere, így mindig én döntöm el, hogy ő hogyan is gondol dolgokat! Sajnos azt, hogy "Szeretlek", még sosem hallottam. És ha valamire nem akar, vagy nem tud (főleg ez) válaszolni, akkor a válasz "nem tudom".
„Hiszen az, ahogyan flörtölünk és udvarolunk és csábítunk, az többnyire ugyanaz: csak kis mértékben változtatja meg az, hogy kivel találkozunk éppen.” Ez mennyire igaz, és eddig kételkedtem benne! De az ember egy bizonyos idő után talán már nem változik. A baj talán az, ha szavak egyáltalán nincsenek, tettek pedig csak akkor, amikor már nagyon elhanyagolt a másik! Sokáig rágódtam azon, hogy velem van a baj, de mindig kapok megerősítést, hogy velem minden rendben, a párom értékrendje más. Ha mindig „görcsölnék” és nem bíznék magamban, nem élnék teljes életet!
„Ha csak szavak vannak, tettek pedig nincsenek, akkor az nem más, mint mese. Ettől még szerethetjük őt, csak tudatában kell lennünk annak, hogy nem feltétlenül bízhatunk meg benne.”A bizalom nagyon fontos, és az én bajom az, hogya sajnos nem bízok benne! Félek, hogy újra megcsal, és majd jön valaki más. Én komolyan tervezek, és erőm nincs már mindent újra kezdeni. Nem akarok mindig félni!
Ismét a lehető legjobbkor írtál. Fontos, és igazán erőmerítő minden írásod! Hálás vagyok érte!

Zsu

Ildi’12 febr 01 - 11:31

Kedves Kriszta! Egyetértek Veled és Zsuval is. Sajnos nagyon sokan beleesünk ebbe a hibába. Én a számtalan önvizsgálat során mindig arra a végső következtetésre jutottam, hogy mindig akkor történik ilyen, amikor nem szeretem önmagam. Amikor mástól teszem függővé azt, hogy jó ember vagyok-e. Mi Nők, főleg hajlamosak vagyunk erre az önostromló tettre, ráadásul az a fránya hatodik érzék mindig ott van és egyfolytában kongatja a vészharangokat, hogy nem jó ez így... És mi addig törjük magunkat, addig szenvedünk a másikért, amíg elég erőt nem gyűjtöttünk ahhoz, hogy végre rácsodálkozzunk önmagunkra, hogy mennyire szeretreméltóak vagyunk, és kilépjünk a kapcsolatból. Nekem ez már a sokadik tanulási fázisom és még mindig iszonyatosan nehéz, bármennyire is tudatában vagyok a megoldásnak. Engem mindig a sikerélmény visz előre. Amikor más téren bizonyítom magamnak, hogy igen is jó vagyok. De ehhez sok energia kell, éberség és önmíting. És nem utolsó sorban, tudnunk kell, hogy meg kell élnünk mindazt, amit az élet elénk tár. Amikor elérkezik az ideje, akkor újra és újra felállunk - mi ez, ha nem elég erő?? És még így sem hiszünk eléggé önmagunkban... De tudjátok mit? Ez a legutolsó, amiért ostoroznunk kell magunkat, mivel mi Nők vagyunk. És esetleg Anyák is. A mi szerepünk az elfogadás, a kötelékekért küzdés és a türelem. Ezért küzdünk az utolsó percig. Így azt tudom csak mondani mindenkinek, aki hasonló cipőben jár, hogy figyeljünk a belső hangra, harcoljunk, ha ezt érezzük helyénvalónak, és mindvégig legyünk tudatában annak, hogy mindaz, amit teszünk, még ha esetleg szélmalomharcnak is tűnik, tulajdonképpen pont az egyik legszeretetreméltóbb tulajdonságunk. Ha pedig ezt a másik nem tudja értékelni, akkor az az ő baja - nem a Miénk.

Ildi

Páll Lajos’12 febr 01 - 12:20

Nos kedves ez nemigen történhet meg vééem, érzem az embereket az életben és az írás mögött is, nem tudom megnatározni mevel de ez van, hazugságot is megérzem, sőt az emberek hangulatát ha közel érkeznek hozzám. Ki ie lehetne ahsználni, de az nem én volnék, szembe kerülnék saját maágammal és ott csak veszíteni lehet. Köszönetel! L

Lajos

Zsuzsa’12 febr 01 - 12:41

Kedves Ildi!
Nagyon szépen megfogalmaztad mindazt, ami például bennem is zajlik! Biztos vagyok benne, hogy visszaolvasom ezeket a sorokat! Látni, hogy más is talpra tud állni, és tud bízni önmagában, nekem erőt ad!

Zsu

Zsuzsa’12 febr 01 - 13:37

Kedves Kriszta!
Köszönöm az írásodat. Szomorúan konstatálva be kell látnom, hogy én is abba a hibába estem, hogy mivel az önbecsülésem a nullához közelített, ezért illúziókba ringattattam magam. Nevezetesen olyasmiket hittem el, aminek a valósághoz semmi köze nem volt. Nem hogy a tettek és szavak nem voltak összhangban egymással, de ezek meg sem történtek külön külön sem.
A felismerés nagyon fájdalmas, részletezni ezért nem is szeretném jobban.
Köszönöm az írásodat.

Zsuzsa

Anna’12 febr 01 - 17:20

Húúúú, de sokan vagyunk! Én már régen észrevettem ezt a kettősséget. Egyébként más kapcsolatokban is nem csak apárkapcsolatban felismerhető szavak és a tettek egységének a hiánya. Sőt már az udvarlásnál is felismerhető ennek léte. Köszönöm Kriszta.

Melinda’12 febr 10 - 10:46

Kedves Kriszta!
Ez a történet a szerelmes göröggel nagyon betalált. :) És ahogy olvastam a hozzászólásokat, meg kell,hogy állapítsam, nem vagyok egyedül a problémámmal.
Karácsony táján történt velem egy hasonló eset, valaki betoppant az életembe... de amilyen hévvel érkezett, azzal a hévvel távozott is az 5. találkozás után. Főleg az első két találkozáskor elhalmozott bókokkal és olyan szavakkal, amit mi nők mindig is hallani szeretnénk. "Örülök, hogy Rád találtam, meg akarlak őrizni, mint egy kincset", "hosszú távra szeretnék tervezni veled", "szeretnélek bemutatni a kisfiamnak", "gyönyörű szép vagy" stb.stb. Elbűvölt, elvarázsolt a szavaival és az egész lényével... de emellett végig ott volt bennem a kétely, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Hihetek neki? Féltem attól, hogy ő is ugyanúgy, ahogy az összes többi, esélyt sem fog adni arra, hogy megismerjen még jobban és egyszerűen lelép. Nem igazán tudtam bízni benne. Ha nem is szó nélkül, de az 5. találkozáskor jelentette be, hogy nem fog működni a dolog. Nem szeretném részletezni, hogy miért, de végül is a félelmeim beigazolódtak. A szavai és a tettei valóban nem voltak összhangban egymással. Annyira vágytam a szeretetre és a figyelmességre, hogy ezzel a parányi morzsával is, amit ez alatt a rövid idő alatt kaptam, meg kellett, hogy elégedjek. Nem haragszom rá, egyszerűen nem ő volt az én emberem. Csak amikor már sokadik alkalommal történik ugyanaz az életemben, nehéz abban reménykedni, hogy végre rám talál az igazi.
Ezt az egész helyzetet úgy fogtam fel, hogy mindaddig, amíg nem tanulok a hibáimból és nem változok, ugyanazokat a helyzeteket fogom bevonzani. Levontam a tanulságokat, elgondolkoztam azon, hogy mi az, amit rosszul csináltam (persze ilyenkor mindegyikőjük azt mondja: ez nem a te hibád), és mi az, amire legközelebb jobban oda kell figyelnem.
A történtek ellenére ez a férfi egy nagyon pozitív élmény volt az életemben, mert egy vagány, életrevaló, intelligens embert sodort elém az élet.
Én mindig a szívemre és a belső hangokra hallgatok és figyelek... kezdetektől fogva volt bennem rossz érzés, de reménykedtem, hogy ez talán megváltozik...
Egyet értek azzal, amit javasoltál az írásodban. Tudatosan sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani önmagunkra és befelé figyelni, megteremteni a harmóniát, hogy később be tudjuk fogadni a valódi szeretetet. Én ezen dolgozom most. :)

Melinda

Hozzászólás

Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!

Vissza az előző oldalra

Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.