Behunyom a szemem, és Téged látlak

Behunyom a szemem, és Téged látlak. Látom, amint pontosan egy év múlva – december 31 és január 1 fordulóján – visszatekintesz az eltelt egy évre, és az emlékektől mosoly ragyogja be az arcodat.
- Micsoda egy év volt! – sóhajtod boldogan.
Ahogy az ablakon át merengve látszólag a kinti tájat nézed, belső látásod előtt gyorsan peregnek a képek. Visszaemlékszel arra az időszakra, amikor végre teljes mértékben helyreállt az egészséged, és a tested olyan erőssé és ruganyossá vált, amilyennek már régóta szeretted volna érezni. Te csak a belső változásról tudsz, de valami kívül is meg kellett, hogy változzon, mert egy idő után egyre másra kaptad az elismerő pillantásokat és a kedves szavakat. Aztán szinte hitetlenkedve emlékszel vissza arra napra, amikor felismerted, hogy az anyagi helyzeted valószínűleg végérvényesen a helyére billent. Azóta tudod, hogy soha többé nem kell sem a nélkülözéstől, sem pedig életszínvonalad csökkenésétől tartanod. Egyre inkább megengedheted magadnak mindazt, amiről évek, évtizedek óta csak álmodoztál.

Aztán lassan elszakítod a tekinteted a kinti világtól, megfordulsz, és elégedetten körbenézel az otthonodban. Most végre minden és mindenki elfér; szinte egész nap árad befelé a napfény, és ezek a finom színek! Meleg bensőségességet, és vidám szeretetteliséget sugároz minden apró részlet, ahová csak nézel.
- Persze – gondolod -, ez is csak annak köszönhető, hogy végre időt szántam magamra. Ó – nevetsz fel vidáman -, mennyire nem akarózott közelebbi ismeretségbe kerülnöm önmagammal! Mennyire tartottam attól, hogy ránézzek árnyékos részeimre, aztán pedig megbocsássam és elengedjem, amit szükséges! Milyen sokáig tartott ténylegesen megismerni, és valóban, szívem legmélyéről megszeretni magam! Pedig hát valójában nem volt mitől félni; ahogy haladtam előre a folyamatban, minden csak egyre jobb és jobb lett …

Később eszedbe jut a sokféle kreatív „próba”, aminek alávetetted magad: a táncórák, az énektanulás, a selyemfestés, a jobb agyféltekés rajzolás, a barkácsolás, a rejtvény-készítés, az írótanfolyam, a versíró-kör, az akrobatikus rock and roll klub … Annak ellenére, hogy a legtöbbjükről kiderült, hogy semmit sem konyítasz hozzá, remekül mulattál, és sok új barátra tettél szert közben. De így legalább világossá vált, melyik az az egy, ami valódi táptalaja alkotói vágyadnak. Megint elmosolyodsz, amint felidézed, mennyi örömet hoz a hétköznapjaidba, hogy ezen a téren is kifejezheted magad.

Azt viszont soha, még legmerészebb álmaidban sem gondoltad volna, hogy a munkád terén is ekkora változások állhatnak be! Kész csoda, ami történt! Minden nap óriási lelkesedéssel látsz neki az aznapi teendőknek, akkora örömet okoznak. A munkatársaiddal remek a kapcsolat, a legfontosabb dolgokat meg tudjátok beszélni, és mindenki azzal foglalkozik, ami neki a legjobban megy. Bár mindenki ilyen környezetben dolgozhatna! Így aztán szinte magától értetődő, hogy elegendő időd jut a feltöltődésre, a szórakozásra, az ismerkedésre, és a sok őrült kaland megélésére, amit még az év elején beterveztél magadnak.

- Azért ezt nem ismételném meg – gondolod kuncogva, amint odasétálsz a falra kitett fotókhoz, melyek közül az egyiken halálra vált arcodat láthatod egészen közelről …
- Bár, ha ez nincs, akkor talán a Kedvessel sem ismerkedhettem volna meg … vagy nem itt, vagy nem vele, hanem egy másik nekem rendelt ideális társsal – folytatod a gondolatmenetet, de aztán elkalandozol, mert eszedbe jut az elmúlt éjszaka, és szinte elakad a lélegzeted, amint felidézed a szenvedélyes pillanatokat, amik mintha egyre csak fokozódnának azzal, hogy már egy jó ideje ismeritek egymást. Elgyengülsz, és le kell ülnöd, amint megrohannak az emlékek: az egész teljesen másképp zajlott, és zajlik ma is, mint ahogyan vártad.

Tényleg el kellett hozzá engedni minden régi beidegződést. De megérte: ha semmi másról, csak erről az egyről szólt volna az egész év, akkor is úgy gondolnád, hogy ez volt életed legjobb éve. Még ma is, minden nap hálát adsz érte, hogy egy olyan társ van melletted, aki vonzó és szexi, és a legjobb barátod. Aki mindenben a legfőbb támogatód. Akivel szívesen megosztod az örömödet, és – ha nagy ritkán úgy alakul – a bánatodat is. Az iránta érzett szereteted és csodálatod nem szűnik, ő pedig újra és újra biztosít ugyanerről. Időnként megölel, és a füledbe suttogja, mennyire szerencsésnek érzi magát, hogy találkozhatott veled, és hogy te épp őt választottad társadul. Újra elmosolyodsz, amint eszedbe jut, mennyire hitetlenkedtél:
- Ideális társ pedig nincs! – vitatkoztál azokkal, akik amellett érveltek, hogy ha két ember ténylegesen szereti egymást, akkor együtt a tűzön is átmennek, ha kell. Hát igen, átmentünk a tűzön … - réved a tekinteted újra a messzeségbe – voltak pillanatok, amikor csak egy hajszál tartott össze minket … De az elegendő volt, és megtartott minket. Megtartottuk egymást.

Most már a meghatottság könnyei peregnek az arcodon, és úgy érzed, szavakkal nem is leírható az a boldogság, amit érzel. Bár tudod, hogy a ragaszkodásról minden spirituális tanítás azt állítja, hogy nem vezet jóra, most mégis arra vágysz, hogy az ezután következő éveid mind ugyanilyenek legyenek: telve szeretettel, szerelemmel, kalandokkal, alkotással, nevetéssel, játékkal, társakkal, könnyedséggel, megvalósuló vágyakkal. Aztán hangosan kimondod:
- Tudom, hogy ez máris így van, mert szívem legmélyéről, feltétel nélkül szeretem magam.

Nos, ezt kívánom neked a most kezdődő új esztendőre. Remélem, eltaláltam. Ha te is ugyanezeket kívánod magadnak, akkor már ketten vagyunk, és ez hatalmas erőt jelent.

A hozzászólások között írd meg, ha valamit kihagytam, vagy ha van valami, amit másképp szeretnél magadnak! És írj erről is: mi a legfontosabb, amit megtanultál magadról, a szerelemről, a párkapcsolati boldogságról ebben az évben? Mi az, amit mindenképpen szeretnél megélni a következőben? Mi az, amit megtartasz; mi az, amit elengedsz; és mi az, amibe belekezdesz?

Optimális esetben ennyi elegendő is: megfogalmazzuk, mit szeretnénk, aztán elindítjuk a megvalósulás útján, és reménykedünk, hogy a folyamat nem akad el sehol. Ha a reménykedésnél szeretnél többet tenni, és tudatosan eltakarítani az akadályokat álmaid megvalósulásának útjából, akkor gyere, találkozzunk, hadd legyek támogató útitársad! Fogadd meg, amiről a Nox együttes énekel neked Eskü című számában:

Neked is új reményt ad minden nap, adj esélyt a rejtett álmodnak.
A szíved rég valóra váltaná, tégy ma esküt rá!

Álomvilágból ültess csodát, és jó szívvel ápold, hogy nőjön tovább.
Vár még varázs, nemcsak olcsó csalás. De tűz kell, nem parázs.

A szeretet új erőt ad minden nap, sorsod is csak tőled változhat.
Senki nincs, ki álmod áthozná, tégy ma esküt rá!

Ha mindebben szívesen veszed az odaadó figyelmet és a szeretetteli támogatást, tudd, hogy én (az új évben is) itt vagyok.

Átadom a szót neked …

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: Boldogan élsz-e a kedveseddel? Richard Bach: Illúziók című könyvéből idézek, illetve megosztok veled egy egyszerű gyakorlatot is, amivel lezárhatod az éppen elmúló évet, és megteremtheted a következőt.