Sarkadi Kriszta

Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.

Ajándék, neked!Ariadné fonalaAriadné fonala

Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.

Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!

Ariadné fonala

E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.

Programajánló

2017 október
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Van-e bátorságod a saját utadat járni?

’11aug14
12 hozzászólás
Van-e bátorságod a saját utadat járni?

Láttad A szabadság útjai című filmet Kate Winslet és Leonardo DiCaprio főszereplésével? Amikor tavaly megnéztem, olyan mértékben a hatása alá kerültem, hogy nem is tudom, hogyan találtam haza a moziból. Később olvastam róla a kritikákat is, és meglepődve láttam, hogy azok között bizony van olyan is, amely meglehetősen lesújtó véleménnyel van a filmről. Persze tisztában vagyok vele, hogy az én véleményem nem feltétlenül kell egybeessen egy filmkritikuséval, ám most még valami eszembe jutott: ha valaki nem élte át azt, amiről a film szól, akkor nem is értheti meg – ezt nyilván nem lehet egy filmkritikába beleírni, így inkább azt írjuk, hogy a film rossz. Szóval ez egy erős film, erős - a párkapcsolatokra vonatkozó - mondanivalóval, és szükségeltetik némi bátorság ahhoz, hogy igazán mélyre engedjük, ami benne van. De nem csigázlak tovább, leírom gyorsan a sztorit, és azt is, miért lett ez a mai blogbejegyzésem témája.

Frank (DiCaprio) és April (Winslet) egyetemistaként szeretnek egymásba. Különleges embereknek tartják magukat, akik nem fogják feladni álmaikat. Így amikor összeházasodnak, és beköltöznek az új házukba a Revolutionary Road-on (ez a film eredeti címe is), büszkén deklarálják függetlenségüket az őket körülvevő kertvárosi tespedtségtől, és megfogadják, hogy sosem fogják őket foglyul ejteni a kor társadalmi korlátai. Mégis, minden bájuk, szépségük és pimaszságuk ellenére egy napon azon veszik észre magukat, hogy pontosan azzá váltak, amik nem akartak lenni. Egy férj, aki értelmetlen munkát végez és kezdi elveszíteni a hidegvérét; egy nem túlságosan boldog háztartásbeli, aki eleped egy kis önmegvalósításért és egy kis szenvedélyért; valamint egy szerelemmel induló, és elszürkülésbe forduló párkapcsolat. Egy amerikai család, akik elvesztették álmaikat, csakúgy, mint a többiek. April szeretne változtatni a sorsukon, ezért merész tervet kovácsol az újrakezdésre: hagyják ott Connecticut kényelmét az ismeretlen jövőért Párizsban (megismerkedésükkor beszélgettek először Párizsról). Ahogy elkezdik új életüket tervezgetni, eltölti őket a boldogság és a lelkesedés; könnyedebben, lazábban vesznek mindent, hiszen hamarosan úgyis elutaznak, és maguk mögött hagyják megszokott világukat. Ettől a férfi már nem megfelelni akar a munkahelyén, hanem felszabadultan alkotni kezd, amire felfigyelnek a főnökei is, és elő akarják léptetni, ami sokkal több jövedelemmel, és a vezetői pozíció biztonságával jár. Váratlanul felmerül a kérdés: vajon feladjuk-e a sok pénzt, a biztonságot, a társadalmi elismerést, a beilleszkedettség kényelmes tudatát a szerelmünkért, a kalandért, az álmainkért, az ismeretlenért?

A szabadság útjai

A „hibát” ott követik el, hogy terveikről lelkesen mesélni kezdenek a környezetükben élőknek is. A film szerintem azért kiváló, mert olyan apró rezdüléseket is megmutat, amelyeket sokszor hétköznapi életünkben sem veszünk észre. Amikor például a szomszédban élő, négy gyereket nevelő, példamutató életet élő házaspárnak mesélnek boldogan, ők először döbbenten hallgatnak, mert el sem akarják hinni, amit hallanak. Aztán kiül az arcukra a rémület, amikor a lelkesen magyarázó párt hallgatva saját életük fásultságával és boldogtalanságával szembesülnek. Ezt azonban gyorsan elrejtik, és kedvesen bólogatnak, úgy téve, mintha mindenben egyetértenének velük. Majd, amikor a vendégek távoznak, felháborodva megbeszélik, micsoda őrült ötlet ez, és mennyire nem fog sikerülni. A gyerekeket visszaültetik a tévé elé, a férfi visszaül az újságjához, az asszony folytatja a főzést. Visszaállt az ismerős, régi rend. De a szemükben megmaradt a kérdés: nekünk miért nincs bátorságunk ehhez?

Ha nekünk nincs, nekik se legyen! – ez a reakciója mindenkinek, és ki ilyen, ki olyan manipulatív módszerekkel, de az összes ismerős elkezdi aláásni a tervet. Sajnos sikerrel, mert April és Frank elkezdenek kételkedni – önmagukban, a másikban, az összetartozásukban, az álmaikban …

Jól emlékszem a film azon pillanatára, ami a leginkább megérintett: miközben az aláfestő zenében a zongora egyetlen billentyűjét ütik le egyenletes ritmusban, April a szobában áll, kibámul az ablakon, és a szeméből, a testtartásából, az arckifejezéséből süt a mélységes kétségbeesés, tehetetlenség és kilátástalanság: Nincs tovább, vége van, minden ugyanolyan marad, amilyen volt. És ha minden ugyanolyan marad, amilyen volt, abba belepusztulok.

Épp azért érintett meg annyira ez a jelenet, mert életem egy pontján én is eljutottam ide, és felidéződtek ugyanezek az érzések, amiket én is átéltem. Az én történetem azonban happy end-del (nem végződött, hanem) folytatódott, mert sikerült egy nagyot ugranom, és átlendültem a szakadékon: utánajártam az álmaimnak, és elkezdtem megteremteni őket. És talán nekem sem sikerült volna, ha nincsenek oly sokan körülöttem, akik szeretettel támogattak, vagyis nem tanácsokkal láttak el, hanem egyszerűen csak mellettem álltak a változásban, ezzel erőt adva ahhoz, hogy végigvigyem, amit elhatároztam.

Amikor ugyanis a környezetedben élő emberek észreveszik, hogy komolyan veszed az álmaidat, és nem mondasz le róluk, ráébrednek, hogy ezt ők is megtehetnék, ám ők nem merik, és ezért inkább elfordítják a fejüket. Amikor elkezded a saját ösvényedet járni (tehát például elengeded a párkapcsolatokra vonatkozó régi mintákat, és bátran, sőt boldogan élsz egy „szabálytalan” kapcsolatban), nem csak ilyen emberekkel találkozol, hanem olyanokkal is, akik elítélik, amit teszel. Nem azért, mert rosszat művelsz, hanem azért, mert megrémíted őket. Amikor elkezded a saját életedet élni, ez felhívja a figyelmüket arra, hogy ők még mindig nem élik a sajátjukat.

Ugorj!

Talán épp azért olvasod most ezeket a sorokat, mert mélyen belül valami arra hív (ahogy engem is hívott), hogy bízz önmagadban, és ugorj bele az ismeretlenbe, hogy a szerelem és a párkapcsolatok területén is a járatlan utat válaszd a járt út helyett. Olvastad már itt jobb oldalt fent, hogy milyen szavakkal foglaltam össze, miről szól ez a blog?

Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.

Vagyis írásaimmal arra ösztönözlek, hogy bátran engedd el a régi mintákat, mindazt, amit eddig a szerelemről és a párkapcsolatokról hallottál, és engedd meg, hogy kialakuljon életedben az a forma, ami neked és (leendő) kedvesednek a legnagyobb boldogságot okozza.

Persze (ahogy bennem), valószínűleg benned is megjelenik a félelem, és a sok „mi lesz, ha …” kezdetű kérdés. És ez pontosan az, aminek történnie kell: mivel minél közelebb jutsz ahhoz, hogy a saját életedet éld, egy ideig annál nagyobb lesz benned a félelem. Hiszen nem akarod elrontani. Ám csak egyetlen módon ronthatod el: ha bele sem kezdesz. Nem kell sem meggyógyulnod, sem megvárni, amíg nem félsz, sem pedig tökéletes tervet készítened. Egyszerűen csak össze kell szedned a bátorságodat, és meg kell tenned az első lépést. Minden felmerülő kifogásod a félelemből fakad, ugyanakkor azt is mutatja, hogy olyasmi zajlik, ami számodra életbevágóan fontos. Azt akarod, hogy amibe belekezdesz, az működjön. Ilyenek juthatnak az eszedbe: Nem vagyok elég jó. Miért sikerülne bármi is?

Mégis azt mondom, amikor érzed, hogy eljött az idő, vágj bele. Félelmetes lesz? Igen. Lesznek-e útközben kétségeid? Remélem igen, hiszen ez csak azt mutatja, hogy elkezdtek történni a dolgok. Megéri vajon? Jobban megéri, mint a világon bármi más …

Ha útközben elbizonytalanodnál, engedd meg, hogy a segítségedre legyek

A MÚZSA CSÓKJA című, új online kurzusommal.

A heti rendszerességgel érkező mini levelekben szellemedet és lelkedet tápláló apróságok érkeznek egyenesen a postafiókodba.A múzsa csókja

  • A megerősítések,
  • az egyszerű gyakorlatok,
  • az elgondolkodtató kérdések, valamint
  • az örömteli tevékenységekre vonatkozó ötletek

lelkesedéssel és energiával töltenek fel, így egyre inkább jól érzed magad a bőrödben. Ez pedig az első lépés ahhoz, hogy a szerelem, a párkapcsolatok, valamint életed többi területén is egyre inkább a vágyaid szerint alakuljanak a dolgok …  Kattints ide, olvass tovább, és tudd meg a részleteket!

Addig pedig írd meg a hozzászólások között: Te honnan merítesz erőt? Neked mi segített, amikor nagy változások zajlottak az életedben? Mit tettél, amikor érezted, a kedveseddel a kapcsolatotok nem arra halad, amerre eredetileg akartátok? Hogyan indultál el az álmaid irányába? Vagy még csak most készülődsz? Vagy fel sem mered ismerni, hogy lépned kellene?

Átadom a szót neked …

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: Ha menni akar, engedd el! (Arról szól, mit tehetsz krízishelyzetben annak érdekében, hogy helyreálljon benned a béke …)

Kategóriák: Gyorssegély


Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

MSE’11 aug 14 - 21:17

Húúúú, Kriszta! Ezt most ANNYIRA nekem írtad. KÖSZÖNÖM!

Homolya Emese

Sarkadi Kriszta’11 aug 14 - 21:30

Drága Emese,

örülök, örülök! Nekem is jót tett, hogy megírtam. Az meg különösen jólesik, hogy alig néhány perccel azután, hogy kiraktam az oldalra az új bejegyzést, máris ilyen lelkes visszajelzést kapok ...

Szeretettel,

Kriszta

Marika’11 aug 15 - 12:59

Kedves Krisztina!
Köszönöm, nagyon igazad van, én megtettem, nagyon nehéz volt 26 év nagyon rossz házasság után csapot-papot, pénzt, egyszóval mindent otthagynom. Tapasztaltam, hogy az emberek elfordultak tőlem, még a testvérem is, csak két ember állt mellettem és persze a gyerekeim, mert nekik sem volt jó, amiben éltünk.
Most pedig örömmel írom Neked, hogy megtaláltam az igazi párom, pedig már nem vagyunk fiatalok, aki tisztel, becsül, hercegnőnek érzem magam mellette.

Merem ajánlani mindenkinek, merjen változtatni, nehéz lesz nagyon, de érdemes.
Köszönettel: Marika

Anna’11 aug 15 - 13:16

Csatlakozom Emeséhez! Nincsenek véletlenek!





Anna

Odri’11 aug 15 - 13:28

Kedves Kriszta!
Köszönöm ezt a levelet. Nagyon aktuális volt. Talán tényleg nincsenek véletlenek.
Pont ilyen válaszút előtt állok. A párkapcsolatom Budapesten én Szegeden. És kaptam munkát Szegeden, nem vagyok a munkám mellett boldog mert igazából egyedül vagyok hiányzik a társam. És napról napra jobban érzem hogy lépnem kell. Köszönöm ezt az üzenetet Elgondolkodtató volt.

Odri

Zsuzsanna’11 aug 15 - 15:35

Kedves Kriszta ! Én léptem 47 éve, amikor egyetemista koromban házasságot kötöttem, és gyereket szültem.Első fiam 47 éves 4 gyermeke van . Kisebb fiamnak is van l van 2 gyermeke. Nagy nyomorban éltünk, veszekedés is volt , sok gondom volt szakmai fejlődésemmel is, de most nagy családom van büszke nagymama vagyok, szakmailag is teljesítettem, bár a jeled diplomámnak nem teljesen megfelelő szinten . Már nyugdíjas vagyok,de most is dolgozom azért a kis faluért , melyben 4 évtizedig dolgoztam

Zsuzsanna

Katalin’11 aug 15 - 19:11

Kedves Krisztina!
Már megijedtem, hogy nem kapok több információt tőled. De ez a mai nagyon telibe talált. Hosszú ideig csak ültem és folytak a könnyeim. Sok idő eltelt az én új életem felé vezető úton amit még a mai napig járom, senki segítsége nélkül, mert én elmesélni senkinek nem tudom, nem tudom megosztani aggályaimat, örömeimet, mert én már szembesültem, azokkal a problémákkal, mint a filmbeli hősök, elmondani senkinek nem lehet, semmit, mert így reagálnak rá. Egyedül élek már több mint 5 éve, sikertelen kapcsolataimért mindig csak magamat tudom okolni, de még mindig bátor, és pozitív, vidám vagyok. Itt írás közben is folyik a szemből a könny. Sok sikert kívánok. Katalin

Lilla’11 aug 15 - 22:50

Szia Kriszta! Az én utam most indul,ősszel kezdek válni.37 évesen fel kell nőnöm...De megcsinálom és felépítem magam!Köszönöm!

Lujza’11 aug 16 - 08:12

Kedves Kriszta!
Nagyon megérintett a leveled, a filmet meg fogom nézni a párommal. Kb. 1/2 éve tipródok azon, hogy NAGY LÉPÉSt megtegyem, ne tegyem?
Párkapcsolatom tőlem 2,5 óra utazásra lakik, 2 gyereket nevel... én 21 éve élek egyedül, felneveltem a gyerekemet egyedül, sok-sok magányos év van mögöttem. Most itt a lehetőség, hogy ne legyek életem végéig egyedül és én félek lépni...nagyon rám férne a bátorítás, összeszorul a szívem, mi lesz, ha nem sikerül? mi lesz, ha nem adódik több ilyen lehetőség? Tudom az időhúzás nem tesz jót egyikőnknek sem... talán a film után tudok döntést hozni? meglátjuk! köszi a levelet:)

Sarkadi Kriszta’11 aug 16 - 15:55

Kedves Katalin!

Attól nem kell tartanod, hogy nem kapsz több információt tőlem: a törekvésem továbbra is az, hogy péntekenként új blogbejegyzés kerüljön fel, és kimenjen az Ariadné fonala is, de néha összecsapnak a fejem fölött a hullámok, és nem tudom tartani a magam szabta határidőt. Júliusban pedig egyáltalán nem írtam semmit, ez alatt készült a Szeretem magam című meditációs cd, és A múzsa csókja online kurzus (no, meg pihentem is).

Lezárult kapcsolataidért pedig ne hibáztasd maga tovább - talán épp ez gátol meg abban, hogy megérkezzen a társad. Egy kapcsolatban a boldogság mindig két emberen múlik, sohasem csak az egyiken. Bocsáss meg magadnak, és engedd, hogy megújuljon az életed.

Szeretettel,

Kriszta

Zsuzsanna’11 aug 20 - 07:30

VÉLETLEN ?
47 éve vagyunk házasok , volt 1-2 komolyabb válság is életünkben, melyet megoldottunk, mert egymáshoz tartozónak érezzük egymást 2 éve derült ki, hogy azon a napon írták alá férjem családjának Erdélyből történő hazatelepülését, amikor megszülettem

Zsuzsanna

Panni.’11 aug 21 - 10:46

Kedves Kriszta!
Én már 16 éve vagyok egyedül, neveltem 2 gyermekemet. Felnőttek, és felettem elrepültek az évek! Most vettem csak igazán észre, hogy egyedül maradtam.
Szeretném megtalálni a társamat, valóban nem úgy mint eddig mert az sikertelen volt. Ellentétesen a hagyományokkal, és megpróbálom figyelmen kívül hagyni az előítéleteket.
Mert az ugye mindig akad bőven, ha valaki nem a mások elvárásainak cselekszik. Hát Én eldöntöttem, hogy nem érdekel ki mit mond, mert senki nem jön oda engem vigasztalni, ha szomorú vagyok, vagy nem kérdezi meg ,hogy ugyan jól érzem e magam!
Tehát az életemnek Én vagyok a saját kovácsa! Ismerkedem, beszélgetek, mindenkivel, míg megtalálom azt az embert akivel kölcsönösen jól tudjuk érezni magunkat.Igaz nem könnyű, de nem adom fel!

Panni

Hozzászólás

Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!

Fontos: a rendszer 30 perc után automatikusan kiléptet; ezért ha a hozzászólásod megírása meghaladta a fél órát, akkor javasoljuk, hogy jelöld ki az üzenet teljes szövegét, másold (CTRL + C), majd végezz el egy frissítést (F5), illeszd be (CTRL+V), és csak ezután kattints az Elküld gombra!

A blogomról

A blogomról

Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.

Ennek is örülni fogsz

Itt vagyok, kedvesem! - szerelemteremtő online kurzus

Vess véget az egyedüllétnek! Készülj fel a szerelemre, és teremts helyet az életedben a társadnak!   Tovább »

Ajándék: 1 könyv + 4 hanganyag!

Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok!  Tovább »

Találkozzunk az Instagramon is!

Itt minden nap egy új boldogságteremtő mantrát találsz, és pillanatképeket arról, mivel foglalkozom éppen.  Tovább »

Legolvasottabb
írásaim


Blog kategóriák

Korábbi írásaim