Egység - szerdai szerelmes útravaló

Reggel óta éheztem. A másfél literes palack alján még volt egy kis víz, de az is fogytán. Fogalmam sem volt, mennyi lehet az idő. Már az egész környéket bejártam: napoztam a mezőn, üldögéltem a sziklákon, sétáltam az erdőben. A naplómat teleírtam a felismeréseimmel, de leírtam az összes olyan ételt is, amit most szívesen befalnék. Tudtam, még nem mehetek vissza a táborba, de már ott keringtem hallótávolságon belül, hogy biztosan eljusson a fülembe, amikor megütik a hazahívó gongot.

Mindez 1995 nyarán történt, egy egyhetes elvonuláson, ahol minden nap jógáztunk, mantráztunk, sátrakban aludtunk, és jéghideg patakban fürödtünk. Az utolsó előtti nap feladata volt a böjt: mind az evéstől, mind a beszédtől meg kellett tartóztatnunk magunkat, már attól kezdve, hogy a tűz körüli beszélgetés után bebújtunk a sátrainkba. A hajnali jóga is csendben zajlott, aztán pedig kicsaptak minket a táborból: egészen addig nem lehetett visszatérni, amíg estefelé meg nem halljuk a gongot. Ha kószálás vagy üldögélés közben összetalálkoztunk valakivel, akkor sem szólhattunk egymáshoz.

Ez volt az első ilyen élményem, és rendkívül erős hatással volt rám. Úgy tűnt, délutánra már "elfogytak" a gondolataim. Már mindenen elmélkedtem, amire választ kerestem; mindenen, ami felzaklatott; és mindenen, amire akkoriban vágytam. Fáradt voltam, éhes voltam, úgy éreztem, a nap elérte a célját, most már igazán megengedhetnék, hogy visszatérjek, és végre beszélhessek, és enni kapjak. Amikor megláttam, hogy egy fa tövébe az ágakon keresztül épp odasüt a nap, úgy döntöttem, ide leülök, innen már nem mozdulok, itt fogom megvárni a gongütést. Letelepedtem, hátamat a fának támasztottam, aztán felnéztem az égre.

És ekkor történt. Hirtelen az egész lényemet elárasztotta a tudás, hogy ez mind én vagyok. Én vagyok a fa, az ég, a felhők, a föld, a fűszálak, a szél, az ágak, a levelek, és az is, aki itt ül, és ezt átéli. Csodálatos, egyre táguló érzés volt, amiben jelen is voltam, és fel is oldódtam benne.

Nem tudom, mennyi idő telt el így. Amikor meghallottam a távoli gongütést, elmosolyodtam, és hangosan kimondtam: köszönöm.

Gyógyító kérdésed mára:

• Mi az, amit megtehetnék azért, hogy lehetőséget adjak magamnak az egység megtapasztalására?
  

Mai szerelemteremtő mantrád:

• Egy vagyok mindennel, és mindenkivel. Szeretet vesz körül.
  

Legyen csodálatos a mai napod is!

Szeretettel: Sarkadi Kriszta szeretetterapeuta

Ha szeretnéd elengedni, ami önmagad szeretetében, és így a párkapcsolati boldogság megtapasztalásában eddig akadályozott, akkor gyere el február 19-én a Teremtő összhang meditációs estre!  >>>

Olvasója vagy már az Ariadné fonalának? Ez a neve a hírlevelemnek, amelyben olyasmiről írok, amit nem találsz meg itt, a weboldalon. Kattins ide >>>, és iratkozz fel, ha szeretnél elsőként értesülni mindenről, és szívesen letöltöd az ajándékokat is, amiket küldök.

Ha szeretnél velem találkozni, akkor kattints ide: Programok és egyéni konzultáció >>>

Ha pedig ahhoz érzel kedvet, hogy meditációs cd-t vagy online kurzust vásárolj, akkor kattints ide: Vásárlás >>>