Mikor ér véget egy kapcsolat?

Sziasztok!
Én 21 éves lány vagyok, és a párom 25 éves. Én nem tudom őt elengedni, nagyon szeretem de ő sűrűn felhozza azt, hogy szakítani akar velem azért, mert hogy ő nem való párkapcsolatba.. meg hogy én jobbat érdemelek.. stb. Mindig felhozza ezt, sőt szokott olyant is mondani, hogy nem érzi jól magát a párkapcsolatban, egyedül akar lenni. Engem mindig szíven üt, de még sem szeretném elengedni, mert én azt érzem, hogy számomra ő az igazi. Mit tegyek? Segítsetek!

A

Szia még csak 15 éves vagyok de nagyom szeretnék komoly kapcsolatot!Ezelőtt két héttel összejöttem egy lánnyal (sajnos osztálytárs) én nagyon szerettem ès mindent meg tettem érte,de sajnos egy hét alatt szakitott velem.Engem ez nagyon le tört és még most is egyfolytában rá gondolok minden percben.Nem tutom el fogadni hogy el hagyott ezèrt próbáltam vele beszèlni erröl de ő már le zárta az ügyet!Sajnos én ez alatt a két het alatt töbször akartam öngyilkos lenni miatta mint egész életemben még egyszer sem.
Azt szeretnèm hogyha tudsz segits valami tanáccsal hogy el tudjam felejteni vagy vissza tudjam nyerni mert nekem nagyon fontos ő.Minden nap sajog a szivem hogy lát ő nem is szomorkodik a történtekért én meg most is ölni tudnák èrte.
Ha tudsz légyszives adj valami tanácsot.

Köszönettel Beni

Szia még csak 15 éves vagyok de nagyom szeretnék komoly kapcsolatot!Ezelőtt két héttel összejöttem egy lánnyal (sajnos osztálytárs) én nagyon szerettem ès mindent meg tettem érte,de sajnos egy hét alatt szakitott velem.Engem ez nagyon le tört és még most is egyfolytában rá gondolok minden percben.Nem tutom el fogadni hogy el hagyott ezèrt próbáltam vele beszèlni erröl de ő már le zárta az ügyet!Sajnos én ez alatt a két het alatt töbször akartam öngyilkos lenni miatta mint egész életemben még egyszer sem.
Azt szeretnèm hogyha tudsz segits valami tanáccsal hogy el tudjam felejteni vagy vissza tudjam nyerni mert nekem nagyon fontos ő.Minden nap sajog a szivem hogy lát ő nem is szomorkodik a történtekért én meg most is ölni tudnák èrte.
Ha tudsz légyszives adj valami tanácsot.

Köszönettel Beni

Kedves Kriszta,
ha Te lennél a feleség, és megtudnád, hogy a férjed szeretőt tartana, akkor is hasonlóan válaszolnál Edusnak?

Üdv, Jutka

... nem tudom, a mi kapcsolatunk véget ért-e, de hogy krízis van, az biztos...
Azért nem értem mi történik most, mert eddig olyan jól kezeltem a dogokat, de most valami megtört bennem és a féltékenység megöl. Ő is állítja, én is úgy hiszem, mások is meg vannak győződve róla, hogy nem történt semmi, de mégis szenvedek. 27 éve vagyunk együtt, most harmadszor vagyok így, amikor azt érzem, hogy valaki el szeretné szeretni, és én újra megküzdök érte. Kérdés, hogy ő mit tesz, hiszen rajta áll. Ezt kell újra magamévá tenni. A válság abból fakad, hogy új kapcsolati fázisba kellene lépnünk, hiszen az üres fészek időszakába léptünk + korunknál fogva a kapuzárási pánik problémakörei is jelentkeztek. Tudatosan kellene megújulnunk, közös célokat, tevékenységeket kitalálni, de magunkat ismerve, marad minden a régiben és külön (de egymás kezét fogva) küzdünk a fennmaradásért + egyéni boldogságkeresést hajtunk végre a szabadidős tevékenységünkben. Mindezt egymás beleegyezésével és egyetértésben. Titkos vágyaink megmaradnak magunknak, mert úgyis tudjuk, felesleges felszínre hozni, hiszen az csak felkavarná az "állott vizet". Vágynék egy olyan emberrel való kapcsolatra, akivel lehet hülyeségeket csinálni, megmártózni az ismeretlenbe (eddig soha nem tettem), de az is vonz, hogy együtt maradjunk a szeretett férfival és megélhessük életünk utolsó - nagyszülői és öregkori - szakaszát is együtt.
...nem tudom...

Zsuzsa

Én ma szakitottam a barátommal és nagyon fog hiányozni ez okból szakitottam vele: soha ez életben nem találkoznánk mert egy másik országban lak és amikor majd teljesen fel nőttünk szexelni akart velem és bikinis és fehérnemüs képeket akart rólam látni tudom hogy sok fiú és férfi éhezik erre de akkor is ez nem normális szokás és úgy gondoltam hogy nem ér a kapcsolatunk semmit sem ha külön leszünk egész életünkben ezért szakitottam vele 3 napig tartott a kapcsolatunk de nagyo fog hiányozni és nagyob bün tudatom van de még nem válaszolt hogy mit szól ahhoz hogy szakitani akarok vele sőt soha nincs fent a saját oldalján.

Kornélia,

Hali! Jómagam 22 évet töltöttem el a valamikori párom mellett, és annyit mondhatok, a cikk szerzőjének minden következtetése igaz. Folyamatosan változunk, mint egyéniségek, és, ha a másiknak nem tetsző a változás, vagy maga nem változik, bizony, a kapcsolatnak vége lesz... Ez van. Fel kell dolgozni (első kérdés: mi volt az én szerepem ebben a folyamatban), elengedni (amikor nem szorul ökölbe már a kezed a neve említésekor, akkor jó úton jársz), nem kapkodni (újra ugyanazt a hibát fogod elkövetni). Élni és élni hagyni, pláne, ha gyermek is van a képben. Na meg bízni. Hinni, hogy érsz valamit... sőt. Megélni mindezeket maga az újjászületés.

Ps.: egy hibás sehol sincs. Kettőn áll a vásár.

Thor

Kedves Kriszta!
Én most egy olyan szakításnak a részese vagyok, ahol nem lett kimondva az utolsó szó, söt a partnerem inkább eltünt, már 5 napja semmiféle hírt nem adott magáról, csak így némán lelépett, ezt hogy lehet feldolgozni? Hogyan tudom túl tenni magam rajta, és én sem szeretném már keresni! Köszönöm szépen előre is válaszod!

Tóth Tímea

Kedves Kriszta! Én 18 éves vagyok és lassan 2 éve van barátom. Nagyon szerelmes voltam belé viszont az utóbbi időben néha úgy érzem, ez már elmúlt. Tovább tetézi a gondokat, hogy a szeretkezunk nekem mindig faj, es sokszor ugy érzem, hogy nincs ertelme az egésznek. Nem tudom mit kéne tennem, ez az első kapcsolatom és neki is, mindenbe ő volt az első nekem, neki meg én. Ő amugy 21 éves. Nem tudom, mit tegyek. Kérlek segíts!

Vera

Öreg, álmaiban csalódott ember vagyok. A magam útját járom. Egész felnőtt életemben kerestem a hozzám illő párt, de nyomát sem leltem. Kiket közelebbről megismertem, egyik sem volt képes felülemelkedni önmagán.

Legutóbbi párom élete mindig maga körül forgott. Szükséglete volt másokat felkarolni. Seregnyi emberrel tartott fenn felszínes kapcsolatot (közéjük sorolhatom immár magam is), s tette ekképpen változatossá hétköznapjait, fejlesztette önbizalmát. Örökös megerősítésre volt szüksége női mivoltát illetően.

Felnőtt gyermekeit túlzásba vitt szeretetének erejével láncolta magához, s ezzel megfosztotta őket önállóságuktól, a fejlődés lehetőségétől. Körülötte rajzottak múltjának összes szereplői: levitézlett házastársak és szeretők, Facebook- és Skype-barátok és a többi. Készleten tartotta őket, levelezést folytatott velük stb. S hozzá még bujkált, titkolózott előttem, mert maga is tisztában volt vele, hogy cselekedetei rossz színben tüntetnék fel, s ekképpen kockára tenné kapcsolatunkat.

Nem volt elegendő neki, mit kapcsolatunk nyújtani tudott, másoknál kellett keresnie az izgalmat, az újdonságot? Rajongókra volt szüksége? Újra és újra át akarta élni kamaszkori érzéseit? Vissza akart rázódni régi szerepeibe? Olyasmiről csevegett másokkal, mit előttem nem vállalhatott, mert maga sem tartotta helyesnek, esetleg több volt mint, amit a jó erkölcs megenged? Meggyőződésem szerint valamennyi kérdés tartalmazhat egy-egy morzsát az igazságból.

Úgy vélem, ha nem lett volna semmi takargatnivalója, nem lett volna oka bujkálni sem. Bizonyos értelemben nem voltam elég neki, ez nyilvánvaló. Kapcsolatunk akadályozta függetlenségének és személyiségének kibontakoztatásában. Mindezt pedig nem merte nyíltan felvállalni, mert nem akarta bizalmamat eljátszani. Alighanem tartott attól, hogy egynémely cselekedetei okán megtagadom, odébbállok, s átmenetileg egyedül maradna. S ebben van is némi igazság. Más elvek szerint élek, szigorúbban ítélem meg önmagamat, s hajlok arra, hogy másokat is eszerint értékeljek. Mindazonáltal tisztában vagyok vele, nem követelhetem meg, sőt nem is várhatom el, hogy a világ hozzám igazodjon.

Tanultam, műveltem magam, s okos lettem; eszesebb, semhogy el tudnám viselni helyem a többi ember között. De mindezeken hatvan év után alighanem kár töprengeni.

Esküdt

Szerintem, akkor szűnik meg egy kapcsolat, amikor már nincsenek közös megbeszélni való témák, nincs közös érdeklődés, nincsenek közös élmények, nincs együtt örülés, elmaradnak a becéző szavak, elmaradnak az érintések, amikor idegesítő a másiknak minden megnyilvánulása :(

Szia Kriszta.
Sokat gondolkodtam hogy írjak e ide. De végső elkeseredesemben úgy döntöttem hogy írok. 12 évig voltunk együtt. Nagy volt a szerelem. Részemről meg mindig. Decemberben jelentette be a parom egy veszekedés után hogy nem szeret és nemtudja megadni azt amire szükségem van. Elmúlt a szerelem részéről. Szeret de csak mint barát. Létezik? Még együtt élünk. De nem pártként. Szerethet még valaha.? Vagy mondjak le róla enis.

Sziasztok!

Nem rég ért véget egy hosszú kapcsolatom.
Ő mondta ki, már nem akarja, haladékot kértem, időt, sírtam, könyörögtem maradt. Titkolózott ez féltékenységet szült, szinte megörültél.
Az utolsó veszekedésünk alkalmával azt mondta nincs visszaút. Csak előre, soha többé nem akar velem lenni, semmi esély, hogy kibéküljünk.
Közben rájöttem ő már tovább lépett. Itt maradhat, egyedül...
Szeretem és nem tudom elengedni, titkon remélem egyszer visszatalál hozzám. De a szavai és ő is nagyon határozott a döntésében.
Barátságot kért, de nem keres, nem hív, sosem kapom már vissza, hogy újra kezdjük tiszta lappal.
Összetörtem, darabokra hullottam....

Bree

Üdv..Kedves Kriszta.Hol is kezdjem...21 éve élek együtt a férjemmel van 3 közös gyönyörű fiú gyermekünk.16 éves korunk óta együtt élünk most 37 évesek vagyunk. Én kb..6 éve ugy érzem el távolodtunk egy mástól .Sokat veszekszünk. Sokszor szomorúak vagyunk azt érezúk jogy nem vagyunk boldogok.De mind ennek ellenére én is szoktam neki mondani hogy szeretem és ő is nekem.Azt neg kell hagyni hogy Építőipari vállalkozó és szerintem pénz fügő.Ő már bagyon rég nem beszélget kettönkről vagy az érzelmeinkről .Mindig csak a munkákról a pénzrőr a pokitikáról a gyerekeink hibáiról a pénz ügyi gazdaságokról. A sztrárok milyen gazdagok. A kolégái Mikyen nunkat menbyi péntt keresnek.Ez nekem már fel hábórító unom már ezeket a témákat. 6 éve nem tud időt szakítani ketönkre ha egy évben egyszer is akkor is csak Moziba visz.Én bem ezf szeretném .Jó nyilván azt sem várom el hogy olyan legyen mint 15 évvel ez elött de azért szerintem ez tulzás.Ráadásul nagyon sok mindenve segítek neki .Az üzleti dolgaiba.a munka menet folyamataiba. De ami a leg rosszabul szokott esni sosem dicsér meg vagy ha veszekszünm azt mondha hogy ő egyedük csinál mindent hom ott ez nem igaz. Merg rá adás nek még a fyermek bevelés és a házimu ka nelett neki is segítenem kell minimum heti 1x vagy 2 szer .Néha azt érzem hogy máf nem szeretném ezt csinálni nyügnek érzek mindent.De ami a leg rosszabb érzés sosincs sem siker élményem sem jó napom sem szorakozás és a boldogságot nem éreztem már nafyon rég .Sajnos házas életre eléggé ritkán van alkalmunk mert a gyerekek elég sürün meg gátolják.ezt valahogy ek szerezném mlnsani a férjemnek amit most ide le írtam de sajnos nem tudom hogy mondjam elneki hogy ne bántsam mev vafy ne törjön ki veszekedés.Nagyon sokszor érzem azt az érzését hogy nem kívánám már tovább ezt az élet formát Regfelente már rossz kedvel ébredek fel mert tzdo. Hogy milyen napom lesz .Aajnos az én álmaim nem teljesültek.Énejesnő éy Festő művész szerettem volba kenni.

Üdv..Kedves Kriszta.Hol is kezdjem...21 éve élek együtt a férjemmel van 3 közös gyönyörű fiú gyermekünk.16 éves korunk óta együtt élünk most 37 évesek vagyunk. Én kb..6 éve ugy érzem el távolodtunk egy mástól .Sokat veszekszünk. Sokszor szomorúak vagyunk azt érezúk jogy nem vagyunk boldogok.De mind ennek ellenére én is szoktam neki mondani hogy szeretem és ő is nekem.Azt neg kell hagyni hogy Építőipari vállalkozó és szerintem pénz fügő.Ő már bagyon rég nem beszélget kettönkről vagy az érzelmeinkről .Mindig csak a munkákról a pénzrőr a pokitikáról a gyerekeink hibáiról a pénz ügyi gazdaságokról. A sztrárok milyen gazdagok. A kolégái Mikyen nunkat menbyi péntt keresnek.Ez nekem már fel hábórító unom már ezeket a témákat. 6 éve nem tud időt szakítani ketönkre ha egy évben egyszer is akkor is csak Moziba visz.Én bem ezf szeretném .Jó nyilván azt sem várom el hogy olyan legyen mint 15 évvel ez elött de azért szerintem ez tulzás.Ráadásul nagyon sok mindenve segítek neki .Az üzleti dolgaiba.a munka menet folyamataiba. De ami a leg rosszabul szokott esni sosem dicsér meg vagy ha veszekszünm azt mondha hogy ő egyedük csinál mindent hom ott ez nem igaz. Merg rá adás nek még a fyermek bevelés és a házimu ka nelett neki is segítenem kell minimum heti 1x vagy 2 szer .Néha azt érzem hogy máf nem szeretném ezt csinálni nyügnek érzek mindent.De ami a leg rosszabb érzés sosincs sem siker élményem sem jó napom sem szorakozás és a boldogságot nem éreztem már nafyon rég .Sajnos házas életre eléggé ritkán van alkalmunk mert a gyerekek elég sürün meg gátolják.ezt valahogy ek szerezném mlnsani a férjemnek amit most ide le írtam de sajnos nem tudom hogy mondjam elneki hogy ne bántsam mev vafy ne törjön ki veszekedés.Nagyon sokszor érzem azt az érzését hogy nem kívánám már tovább ezt az élet formát Regfelente már rossz kedvel ébredek fel mert tzdo. Hogy milyen napom lesz .Aajnos az én álmaim nem teljesültek.Énejesnő éy Festő művész szerettem volba kenni.

Kedves Kriszta!
Nagyon tetszenek az írásaid, tele van bölcsességgel és szeretettel. Szívből gratulálok!
Nagyon elakadtam, ezért szeretném a segítségedet kérni.
Tavasszal egy gyermekkori szerelmemmel elkezdtünk levelezni, majd találkoztunk is, amiből elsöprő szerelem lett. Ő 2 éve vált el, nem tudták megoldani a házasságukat, és úgy érzem, hogy még mindig lelkiismeret-furdalása van a 2 gyermekük miatt. Én házasságban élek, 21 éve vagyunk együtt, nekünk is két, kis gyerekünk van. Sajnos csak baráti szálak fűznek minket össze a férjemmel, nincs testi kapcsolatunk sem, csak szeretet van köztünk. Eddig ezt elfogadtam, a gyerek miatt eszemben sem lett volna kilépni. Most viszont úgy érzem, hogy képtelen vagyok a szerelmem nélkül élni sem, magam sem értem, borzalmasan szenvedek a hiányától. Pedig az idilli, rózsaszín köddel teli egy hónap lángolás után néhányszor összevesztünk, sajnos meg is bántottuk egymást. Mindketten sérültünk, mert nem tudtunk mit kezdeni ezzel a helyzettel. Én jobban benne vagyok érzelmileg és már néhányszor érdeklődtem is, hogy tervezzünk-e közösen, de ő az első időszak után egyre jobban próbál elszakadni tőlem érzelmileg, kontrollálni magát. Azt mondta, hogy bűntudata van, nem akarja, hogy miatta menjen tönkre a házasságom, sérüljenek a gyerekeim. Szeret, de már egyre kevésbé fantáziál az együttélésünk lehetőségén is. Én kétségbeesésemben próbáltam szakítani, mert először azt hittem, hogy azért kezd kevésbé figyelni rám, távolságot tartani, mert csalódást okoztam és ezért kiszeretett belőlem. De találkoztunk és most mondta el, hogy elfogadta a döntésemet és nem azért nem figyelt rám, mert baj van velem, hanem azért, mert nem lehet köztünk több. Azt gondoltam, ha nem vagyunk együtt, mindketten megtapasztaljuk, hogy mit jelent a másik. Én egyre jobban szenvedek, képes lennék bármikor kilépni a házasságomból. A gyerekeim ugyanúgy megkapnák mindenkitől a szeretetet. Rengeteget beszéltünk a gyerekeinkről és vágytunk rá, hogy együtt neveljük őket, kölcsönösen elfogadtuk és vágytunk a másik gyerekeire is. Érzem, hogy szeret, de az eszére hallgat, próbál józanul gondolkodni. Én ilyet még nem éreztem, és nem is tudok mit kezdeni magammal. Próbálok nem nyomulni, igyekszem elfogadni a saját döntésemet, ami –úgy tűnik - végül számára lett jó és megnyugtató. Sajnos képtelen vagyok elengedni, és elveszettnek érzem magam nélküle. Mit érzel, gondolsz? Hálásan köszönöm a segítésedet!

Kétségbeesett

Sziasztok!
Én most vagyok abban a fázisban, hogy elég volt, de mégis orlodom és nehéz kilepni, mert szeretem, de tudom ez már sehova sem vezet hosszútavon. Sajnos folyamatosan nyeltem és elneztem a dolgait. Aztán rajottem, hogy igazából a barátok és minden más fontosabb mint én. Azok a dolgok amik az ő érdekeit szolgaljak előtérbe vannak helyezve, de ha én szeretnék valamit vagy olyan esemény van ami nekem fontos, mint pl a szülinapom o lazán elmegy inkább egy nem kötelező céges rendezvényre, mint velem egy wellness hétvégére. Ha ez először fordulna elő meg nem is lenne baj úgy lehet, de állandóan ez van, hogy ami nekem fontos az neki nem és levan szarva, illetve azt kérte volna, hogy otthon üljek amíg haza jön és majd megunnepeljuk :) hmm :) És itt elgondolkoztam. A munkája nehéz volt az elmúlt időszakban és minden nap 9 kor aludt... Majd a barátokkal elment sörözni és kértem, hogy időben jöjjön haza, hogy másnap tudjunk valamit csinálni, ő ezt semmibe nézte és bulizni ment reggel 5 ig :) majd másnap reggeltől estig aludt és pihent és én mit kaptam? Semmit! Felettem a kérdést magamnak, hogy szamithattal e rá valaha azokban a dolgokban amik nekem sokat jelentették volna? Pl a nagymamám vagy a nagypapám temetés, vagy épp ez a szülinap, vagy csak egy apró keres esetén és rajottem, hogy nem, mert nem jött el a temetesekre, nem tölti velem a szülinapomat és nem tartja be a keresem, persze fordítva jó ha én mindenben mellette vagyok és eleget teszek a kereseinek azt sem tudom mivel lépjen meg szülinapján, legutóbb bulit szerveztem neki. Most 5.napja nincs köztünk semmi igazából együtt lakunk, de mint két lakotars kB. Nem tudom hogy valaha is megerti e ezt az egészet, de őszintén kétlem. Mert neki a legfontosabb saját maga a barátai és a munka én pedig valahol hátul kullogok. Persze ez mellett ő nagyon szeret és fontos vagyok hát igen mondani bármit lehet. Egyébként ez egy nagyon érdekes dolog mert nehéz észrevenni. Azt hiszed minden működik, hiszen a puszilgat as, olelesek stb megvannak közös nyaralás foglaltunk le ilyesmi, de felbontottam a dolgokat 3 részre és akkor megertettem. Hogy nyilván egy nyaralás vagy egy kirándulás amit mindketten szeretünk működik, hiszen ez az ő erdeke is, jól érzi magát elmegyunk kikapcsolódunk. Viszont a szülinapom már kevésbé fontos hiszen a 3 napos céges bulira menni kell kihagyhatatlan...és ez amúgy is olyan esemény ami inkább nekem jó. A keresem szintén mellékes dolog hiszen én majd úgy is elnezem ezt is neki, mint mindent. Szerinte velem van a baj. De szerintem nem. Valahogy én úgy vagyok vele hogy ami viszont neki fontos és nekem kevésbé nekem is fontossá válik hiszen ő a másik felem és fontos nekem. Érdekes, hogy emberek, hogy tudnak olyan emberrel lenni akik nem fontosak neki és emberek hogy tudnak olyannak lenni akinek nem fontos.

Kata

Szia :)
A meditacios hanganyag erdekelne, de jelenleg a vilagot utazzuk es nincs allando lakcimem, el tudod esetleg kuldeni emailben a hanganyagok letoltheto helyet a vasarlas utan a postazas helyett?
Koszonom

Alexandra

Onertekelesi gondjaim vannak , es neha ha valaki mond valamit nekem es rosszul esik , vagy gondolok valamit magamrol rosszat a paromtol varok megerositest. Tudom en vagyok a felelos a sajat boldogsagomeer, es neha lelkiismeret furdalasom is van mikor igy erzek, foleg akkor mikor elmondom a paromnak hogy rosszul esett valami es egy bokot vagy szep szavakat varok, de gunyolodast kapok helyette vagy azt hogy hibas vagyok amiert ugy erzem vagy nekem rosszul esik. Miert olyan nehez neki annyit mondani gyonyoru vagy , vagy barmi . Tudom hossxu tavon ez nem segit , dolgozom rajta hogy elhigyjem ugy vagyok jo ahogy, de rovid tavon nekem ugy erzem egy kedves szo jol esne, es kinek mondjam ha nem a paromnak? Ugy erzem mar nem akarok neki elmondani semmit, mert magara veszi es azt mondja azert mert ba**ogatom, marmint annak veszik ha megkerdezem tenyleg ugy van e ahogy magamrol gondolom( hogy idosebbnek nezek ki, nem vagyok szep , nem vagyok eleg jo..stb) es mar nincs kedvem odamenni megvigasztalni mert ez utan o van megsertodve. Ez egy pelda a szazbol. Dolgozunk rajta egyutt is de valahogy nem latom ilyenkor a fejlodest a kapcsolatunkba, vagy hogy en boldogga tennem ot. Mit tegyek ? :( lehet csak mergezzuk egymast es egyedul kellene ezen dolgoznom? Lesz ez jobb ? Mert peobalkozunk, de nem latom hogy javulna :(

Alexandra