Mit csinálok rosszul?

Bevallom, hallgatóztam. Bár nem kellett nagyon hegyeznem a fülemet: a budapesti 4-es és 6-os villamosok újak, és rendkívül csendesek. Ha valaki nem suttogva beszél a telefonjába, az bizony hallatszik.

A fiatal lány karnyújtásnyira állt tőlem, és éppen dühödten szedte le a keresztvizet valakiről, akit – én nem, de - a telefon „túloldalán” lévő hallgatóság nyilván szintén ismert. Valahogy így hangzott:
- Á, nem! Kizárt dolog, hogy lenne pasija! Évek óta nincs neki. Szerinted szeretné, hogy legyen? Hát akkor kicsit ostobán közelíti meg őket! Nekem legalábbis minden férfiról csak azt mondja el, hogy mi a baj velük. Rohadtul elutasító mindenkivel. Mi, hogy fél?! Ugyan már, mitől félne egy ilyen nyomulós nő?!

A folytatást már nem hallottam, mert kiléptem a villamos ajtaján, majd rögtön megtorpantam. A szűk járdaszigeten akkora volt a tömeg, hogy lépni sem tudtam. Csak miután a lámpa zöldre váltott, és átsétáltam a zebrán, terelődtek vissza a gondolataim újra a félig hallott beszélgetéshez.

Megpróbáltam elképzelni, milyen lehet, akiről szó volt. Ekkor konkrét arcok kezdtek el beugrani – olyan vonzó és nyitott nők, akikkel személyesen is találkoztam, és akik szintén egyedül vannak. Olyanok, akiknek már egy ideje semmilyen kapcsolatuk nem volt, és olyanok is, akiket néhány hónap után váratlanul, látható ok nélkül elhagytak. És egyikük sem volt – hogy a telefonáló szóhasználatával éljek - sem nyomulós, sem ostoba.

Mindannyian ezt kérdezték tőlem:
- Kriszta, mi a baj velem? Mit csinálok rosszul?

Persze mindenki egyedi, így mindenki története is más és más. Mégis, a mindenkire érvényes válasz magában a kérdésben rejlik: Mi a baj velem?

Nos, az a baj, hogy ez a kérdés egyáltalán felmerülhet. Az a baj, hogy természetesnek veszed: valami baj van veled; valamit biztosan rosszul csinálsz.

Ahogy szinte mindenkié, úgy valószínűleg a te gyermekkorod is arról szólt, hogy ha „jól” viselkedtél, megdicsértek, ha „rosszul”, akkor megbüntettek. Persze, hogy melyik családban mi számít jónak, és mi rossznak, az változó. Így egyrészt azt tanultad meg, hogy nem lehetsz önmagad – a külvilág elvárásainak meg kell felelned ahhoz, hogy szeressenek és elfogadjanak.

Másrészt pedig most, felnőttként azzal szembesülsz, hogy ez sem jó – amikor megpróbálsz megfelelni kedvesed elvárásainak, abból nem sok öröm származik, hiszen az ő gyermekkorában egészen más számított jónak és rossznak, így nem tudja díjazni azt, amit te bemutatsz.

Bármivel próbálkozol, csak kudarc a vége. Így lassan bezárkózol, hiszen nem kérsz az újabb csalódásokból és fájdalmakból. Vagy, ha el is kezdődnek a kapcsolataid, azok hamar megszakadnak, mert attól tartasz, idővel nem leszel képes elviselni azt a közelséget, amivel egy elmélyülő párkapcsolat jár. (Ez akkor is így van, ha a felszínen a partnered az, aki kilép a kapcsolatból.)

Mindennek a mélyén egy tévedés rejlik: az, hogy, ha megmutatnád valódi önmagad, abból valami szörnyű katasztrófa származna. Úgy véled, az, aki valójában vagy, egyáltalán nem szerethető, így az a biztos, ha felveszed a helyzethez leginkább illő álruhát, és eljátszod a megfelelő szerepet. Sőt, az is felmerülhet benned, hogy mivel annyira rossz vagy, bizony megérdemled a büntetést, így néhány réteg páncélt is magadra öltesz, hogy megvédd magad az esetleges támadásoktól.

Talán most így reagálsz minderre: Nem, én nem gondolok ilyeneket! Én szeretem és elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok, és nem félek attól, ahogy a többi ember viszonyul hozzám. Nem tartok semmiféle „büntetéstől”, vagy „támadástól”!

Ennek az igazságát úgy tudod ellenőrizni, hogy körbenézel az életedben. Ha harmonikus párkapcsolatban élsz, amelyben sok a nevetés és az öröm, és a meghitt közelséget teremtő pillanat, akkor valóban, ezen a területen minden rendben van. Ha nem ezt tapasztalod (miközben a lelked mélyén nagyon vágysz rá), akkor lehet, hogy érdemes tovább olvasnod.

Ezek a gondolatok valóban nem mindig tudatosak – ám remekül megmutatják magukat, amikor elkezded megfigyelni, mi zajlik az életedben. Mivel a gondolataiddal teremted meg a valóságodat, kívül azt tapasztalod, ami belül is történik. Tehát, ha kívül azt tapasztalod, hogy bántanak, nem fogadnak el, nem szeretnek, esetleg nem kellesz, akkor bizony ennek a mélyén ott rejlik az a gondolat, hogy valami baj van veled, és nem vagy elég jó.

Ám ez a gondolat tévedés. Épp az ellenkezője igaz: valódi lényed jó, és szeretnivaló, és ártatlan, és szép, és bölcs. Nincs veled semmi baj, sőt, minden rendben van veled. Úgy vagy jó, ahogy vagy!

Csinálj egy nagy hátraarcot és indulj el az ellenkező irányba. Vesd le a szerepeket, a páncélt, az álruhákat, és lélegezz fel! Légy szabadon önmagad!

Honnan ismered fel, hogy önmagad vagy? Onnan, hogy szeretsz. Szereted magadat, szereted a többi embert, szereted az életedet, és szereted a világot. Elfogadod, ami van. Nem azért, mert megalkuvó lennél, hanem mert tudod, hogy ami van, az van, a kesergéstől és a dühöngéstől nem fog megváltozni. Attól fog megváltozni, ha visszatérsz valódi önmagadhoz.

Valódi lényed a szeretet és az öröm forrása, és állandóan ott van benned, változatlanul. Nem kell mást tenned, mint lehámozni magadról a félelemből szőtt mintákat, amelyek eltakarják valódi, szeretetteljes és szeretnivaló lényedet.

Ehhez pedig nem szükséges más, mint egy cseppnyi figyelem. Vedd észre, amikor nem szeretettel, hanem félelemből reagálsz. Félelemből reagálsz, amikor ítélkezel, megsértődsz, megharagszol. Amikor támadsz; vagy amikor közeledni szeretnél, mégis inkább visszahúzódsz. Amikor nem vagy hajlandó megbocsátani, és bosszúra szomjazol.

Először persze csak utólag veszed ezeket észre, így ilyenkor fontos, hogy ne bántsd magad ezért. Szeresd azt a részedet is, aki fél. Tedd fel magadnak a kérdést: Ha ebben a helyzetben össze tudtam volna kapcsolódni valódi, szeretetteljes lényemmel, akkor hogyan reagáltam volna? Mit mondtam vagy tettem volna másképp? Ettől hogyan változna meg az egész jelenet?

Légy ebben kitartó: minél többször megteszed ezt, annál gyorsabban hullik le rólad minden szerep, álruha és páncél, amely most talán még visszatart az igazi szerelem és a valódi szeretet megtapasztalásától.

Teljes elfogadás – meditációs est

január 31-én csütörtökön, 18.00-20.30

A szeretet és a szerelem akkor jelenik meg az életedben, amikor önmagadat és az életedet is elfogadod olyannak, amilyen. Ettől nem marad így, sőt: elindulnak azok a pozitív változások, amikre oly régóta vágysz. Olvass tovább és jelentkezz itt >>>!

Párkapcsolati Gyorsszerviz – egyéni konzultáció

február 6-án, szerdán

Ez az önmagadra szánt, teljes óra remek alkalom arra, hogy ránézz azokra a mintákra, amelyek megnehezítik, hogy a félelem helyett a szeretetet válaszd. Eszközöket kapsz ahhoz is, hogyan lépj ki belőlük. Olvass tovább, és válassz időpontot itt >>>!

Szeretlek, kedvesem! – VALENTIN- napi online kurzus pároknak

február 8-14-ig

Épp azt a cseppnyi figyelmet adja meg a kapcsolatotoknak ez a 7 napos online kurzus, amelytől együttlétetek szerelmes szárnyalássá, és örömteli ünnepléssé válik. Olvass tovább és rendeld meg itt >>>!

Emlékezz: Amint ráébredsz valódi, szeretetteljes lényedre, eltűnnek az akadályok és a szeretet áramlása természetessé válik az életedben. Ekkor tudsz félelem nélkül, nyitott szívvel kapcsolódni mind önmagadhoz, mind melletted lévő, vagy megérkező kedvesedhez.

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: Kérésekkel simogatod, vagy elvárásokkal bombázod? Arról szól, mi a különbség az elvárások és a kérések között, és miért fontos tudnunk erről …