Sarkadi Kriszta
Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.
Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.
Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!
E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.
A lezárult kapcsolat is siker
Egy alkalommal, amikor arról meséltem valakinek, hogy miért éreztem úgy: akkori párkapcsolatom valószínűleg véget ért, ő így fakadt ki:
- Tessék, már megint! Ugyanez van a pszichodráma csoportban is, ahová járok: odajönnek a nők, magukra találnak, aztán kilépnek a kapcsolataikból!
- Hogy érted ezt? Ezek szerint csak nők lépnek ki kapcsolatokból, férfiak nem? Vagy a férfiaknak szabad, és a nőknek nem? És miért baj az, hogy „magukra találnak”: ahogy te fogalmaztad? – kérdeztem kissé felindultan, vitára készülve.
- Nem, egyáltalán nem baj, sőt! Ne érts félre – épp arról beszélek, hogy egyre több ember (férfiak és nők vegyesen, csak a pszichodráma csoportomban sokkal több a nő, mint a férfi) kezd el a kívülről érkező elvárásokon túl végre arra is figyelni, hogy mit is akar ő valójában. Számtalan kiváló eszköz létezik arra, hogy önismeretre tegyünk szert, és összekapcsolódjunk valódi lényünkkel – a pszichodráma az egyik közülük. Így aztán egy ilyen rendszeresen találkozó csoportban jól megfigyelhető ez a folyamat. És hát bizony a párkapcsolatokra vonatkozóan elég sok idejétmúlt elvárást és mintát cipelünk …
Most már te is sejtheted, hogy végül is nem került sor vitára, hiszen ugyanarról beszéltünk: arról a folyamatról, amely oda vezethet, hogy valamely kapcsolatodat be kell fejezned, bármennyire is szerettétek egymást kezdetben, vagy szeretitek akár most is. Arról már sokat írtam, mi mindent tehetünk azért, hogy megérkezzen az életünkbe a szerelem. Szintén több blogbejegyzés szól arról, hogy milyen módon tudjuk a kapcsolatunkban tisztán tartani a teret ahhoz, hogy a szerelem velünk is maradjon. Most pedig arról írok, hogyan könnyítheted meg magadnak azt a folyamatot, amelyben rá kell nézned, és el kell fogadnod, hogy egy szerelmi kapcsolatod véget ért. (Forrásként ismét Sanaya Roman: Soul Love – Lélekszerelem című könyvét hívtam segítségül.)
Amint egyre inkább felfedezed, hogy mire vágysz igazán, és a szíved útját kezded el követni, észreveszed, hogy az életed is lassan átalakul. A múltban történtek, vagy a régi párkapcsolati minták a felszínre kerülnek, hogy megvizsgálhasd őket. A benned egyre növekvő szeretet, és az önmagadról alkotott kép megváltozása miatt talán egyre kevésbé vagy elégedett a fennálló helyzettel, meglévő kapcsolataiddal, vagy a móddal, ahogy bizonyos emberek bánnak veled. Amint átalakítod a hozzáállásodat, és felszámolod azokat a gondolatokat, hiedelmeket és energiákat, amelyek eddig a szerelem útjában álltak, talán megváltozik az is, amit egy párkapcsolatban át szeretnél élni. Így talán egy olyan időszak következik, amelyben elkezded magad mögött hagyni a múltat - és mindazt, amit megteremtettél benne -, mivel belső bölcsességedre (a lelked hangjára) hallgatva új álmok, látomások, célok és törekvések születnek meg benned.
Amint önismereti, szellemi és lelki fejlődésedben egyre tovább haladsz az utadon, talán a kapcsolataid is megváltoznak, és a bennük résztvevők támogatnak ebben a folyamatban. Előfordulhat, hogy a melletted lévők együtt fejlődnek veled. De az is lehet, hogy nem úgy változnak, ahogyan te. Talán az ő életük is átalakul, de más irányban, vagy más ritmusban, mint a tiéd.
Amint egyre inkább összekapcsolódsz valódi lényeddel – azzal, aki valójában vagy -, elkezded meggyógyítani magadban azokat a pontokat, ahol korábban úgy érezted, nem vagy szerethető, vagy nem vagy elfogadható. Amint egyre teljesebbnek érzed magad, egyre inkább olyan kapcsolatokra vágysz, amelyek szeretettelik, támogatóak, és amelyek gazdagítanak és táplálnak téged. Azt szeretnéd, ha tiszteletteljesen bánnának veled. Többé nem akarsz semmilyen drámának a részese lenni, amelyben kevesebbnek érzed magad másoknál, vagy sajnálod, vagy áldozatnak érzed magad. Már nem vágysz ezekre az érzésekre, így többé nem engeded bele magad olyan helyzetekbe, amelyek létrehozzák őket. Nem szeretnél többé olyan emberek közelében lenni, akiknek az élete nem működik, és megpróbálnak téged is bevonni állandó dilemmáik és drámáik átélésébe. Már nem akarsz olyanokkal találkozni, akik folyamatosan panaszkodnak az életükre, mégsem tesznek semmit annak érdekében, hogy megoldják a problémáikat. Inkább olyanokkal szeretnél együtt lenni, akik örömteli életet élnek, folyamatosan fejlődnek, és a szívük útját követik.
Előfordulhat, hogy azért szeretnél egy kapcsolaton változtatni, vagy kilépni belőle, mert megtanultatok mindent, amit együtt kellett elsajátítanotok. Talán együttlétetek már beteljesítette a neki rendelt magasabb célokat. Máskor azért fontos, hogy el tudj engedni valakit, mert a vele való találkozások valamilyen módon ártanak neked. Talán fontos, hogy bizonyos emberektől fizikailag is eltávolodj. Megtörténhet, hogy el kell engedned olyan régi kapcsolati formákat, amelyek már nem működnek a számodra, és megtalálni azt az új formát, amely mindkettőtök számára lehetővé teszi, hogy továbbfejlődjetek, beteljesítsétek az életfeladatotokat, és egyre több és több szeretetet fejezzetek ki.
Talán olyan módon változtatod meg egy kapcsolat formáját, hogy valaki, aki eddig a társad volt, most kilép a kapcsolatból, vagy távolabb húzódik, és kevesebbet találkoztok. A fejlődésedre és a változásodra ugyanis az emberek különbözőképpen reagálnak. Lesznek, akik együtt örülnek veled, és megfürdőznek a belőled sugárzó belső erőben és szeretetteli fényességben. Lesznek, akik észre sem veszik a változást, vagy legalábbis nem törődnek vele. Lesznek, akik fenyegetve érzik magukat, és megpróbálnak beleavatkozni az életedbe, hogy megállítsák a változást. És lesz, aki eltávolodik tőled, mert még nem áll készen arra, hogy a benned kialakult magasabb, tisztább, és kiegyensúlyozottabb szeretethez kapcsolódjon. Neki továbbra is arra van szüksége, hogy egy olyan párkapcsolatban éljen, amelyben megtanulhatja azokat a leckéket, amelyeket együtt sajátítottatok el, mielőtt a te változásod elkezdődött. Ha ez a helyzet, akkor nagy valószínűséggel ki fog lépni a kapcsolatból. Talán rövid időn belül talál is valaki mást, akivel megismételheti azokat a párkapcsolati mintákat, amelyeket veled is átélt. Ez az új társ megtaníthatja neki azt, aminek átadására te már nem vagy képes, mivel te már megtanultad ezeket a leckéket.
Ha valaki elhagyni készül – vagy épp a közelmúltban hagyott el – téged, vagy közömbösen, esetleg elutasítóan viselkedik, ne kezdj el azon rágódni, hogy mit mondhatnál vagy tehetnél annak érdekében, hogy újra a közeledbe csalogasd. Inkább gondolkodj el azon, vajon a másik tettei hogyan tükrözik mindazt, ami tebenned zajlik. Kérdezd meg magadtól: Milyen módon léptem ki ebből a kapcsolatból én magam? Talán érzelmileg nem voltál elérhető egy ideje, vagy fizikailag nem voltál már jelen. Valószínűleg számtalan kétséged merült fel a kapcsolatra vonatkozóan, illetve intuitív üzeneteket kaptál arról, hogy változtatnod kellene rajta, vagy befejezned, de mégsem tettél semmit.
Amikor éppen egy szakítás kellős közepén tartasz, el sem tudod képzelni, hogy ez a lehető legjobb dolog, ami mindkettőtökkel történhet. A körülmények megváltozása éppen azt teszi lehetővé, hogy új módon kapcsolódva, másképp, mint eddig, de továbbra is szeretni tudd ezt az embert. Felszabaduló energiáiddal pedig megteremthetsz egy új kapcsolatot olyasvalakivel, aki ezen az új szinten képes közeledni hozzád. Emlékezz rá, és mondd el magadnak sokszor, hogy valahányszor valami véget ér, valami sokkal jobb készül megérkezni. Minden szükséges összetevő megvan benned ahhoz, hogy csodálatos és szeretetteli párkapcsolatot teremts magadnak.
Ebben a folyamatban szeretnélek támogatni két meditációs esttel is.
című meditációs est a belső béke egy olyan állapotába visz el minket, amelyben képesek vagyunk elfogadni, hogy valamely kapcsolatunk véget ért. Megértjük, hogy miért történt minden éppen úgy, ahogy szükséges volt, és felismerjük, hogy szétválásunk egyáltalán nem kudarc, hanem éppen, hogy siker.
című meditációs est az önmagunkba vetett hit megerősítéséről szól. Ha képesek vagyunk felépíteni, majd megtartani önbecsülésünket, elkezdjük szeretni és elfogadni magunkat épp olyannak, amilyenek vagyunk. Ekkor magabiztossá, örömtelivé és vonzóvá válunk, amitől meglévő kapcsolatunk meghittebbé válik, vagy, ha egyedül vagyunk, megérkezik az életünkbe a vágyott társ.
Addig pedig mesélj magadról a hozzászólások között: írj olyan történetekről, amikor tényleg megtapasztaltad, hogy egy esetleg fájdalmas szakításról utólag kiderült: valóban ez volt a legjobb dolog, mi mindkettőtökkel történhetett! Mi vezetett ehhez a felismeréshez? Milyen a kapcsolatotok azóta? Sikerült megőrizni a barátságot? Mit tanácsolnál nekünk: ha már mindenképpen külön kell válnunk, hogyan tehetjük ezt a lehető legjobban?
Átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: Nyitva van-e a szíved? (Arról szól, melyek azok a lépések, amelyeket érdemes megtennünk annak érdekében, hogy fenntartsuk kapcsolatunkban a szerelmet …)
Kategóriák: Gyorssegély
Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!
Hozzászólások
Klári’11 jún 03 - 14:10
lány’11 jún 03 - 15:14
én még nem tartok ott, hogy kilépjek a kapcsolatomból (20 év hosszú idő), de értem amit írsz, és meg is érint, a kapcsolatomban lenni inkább lehúzó érzést kelt, mint szárnyalót, előbbrevivőt. olyan "jó hogy van de minek?" kapcsolat ez számomra. a társam rendes, becsületes, jól is néz ki, egy rossz szavam sem lehet rá, tényleg. most azt játszom, hogy hozzáidomulok a páromhoz, mintha várnék valamire - várok arra, hogy a párom felfedezze magában a teremtőerejét, és akkor együtt szárnyalhatunk. no persze ha ez megtörténik, abszolút nem biztos, hogy velem akarna szárnyalni. hisz ebben a kapcsolatban valami mindkettőnket benntartja. és itt van azért ez a fránya anyagi kérdés is, ami egész szépen egymáshoz tud láncolni a két embert, mert külön nincs annyi, hogy továbblépjen bármelyik fél.
én azt hiszem, nem merem bevállalni az új életet. egyedül. és ha akarnék továbblépni, sem tudnám per pillanat meglépni, mert nem vagyok anyagilag abban a helyzetben. és nincs hová mennem. van ilyen.
ezzel együtt azt is meg kell állapítanom, hogy amikor hallok olyan esetről, ahol két ember külön folytatja az útját, akkor szinte érzem a felszabadultságérzést, amit ők átélhetnek. és hát vágyom erre én is.
tudom, hogy magam kötöm ide magamat a jelenlegi életemhez. de ettől még nem könnyebb a döntés.
egyikünknek sincs senki harmadik a játékban. tehát tiszta játék lenne így eldönteni, mi legyen tovább. úgy néz ki, mintha az lenne eldöntve, hogy együtt tovább, de nekem az az érzésem, hogy ez csak időhúzás.
Panni.’11 jún 05 - 14:14
Köszönöm leveledet!
Én már 16 éve kiléptem a házasságomból.
Ami nem működik ,abból menekülni kell.
Én nem bántam meg.Szépen felneveltem két gyermekemet, csak éppen felettem járt el az idő. Most viszont már új kapcsolatot létrehozni, nagyon nehéz.
De azért nem adom fel, biztosan van olyan ember aki úgy gondolkozik, mint Én, egy hullám hosszon mozgunk.Boldogságot megtaláljuk. Optimista ember vagyok!Soha semmit nem adok fel! Mindenkinek sok sikert kívánok!
Panni
Deli’11 jún 27 - 15:08
Igen...ez történik, megtörtént! Benne éltem egy házasságban sok évig, szültem két csodás gyermeket...és vártam. Mire? Ki tudja!? Éreztem, hogy tudnom kell...még...és még. Megismerni önmagamat. Ez is megvolt! Egyedül maradtam a felismeréssel, aki a kapcsolatban vagyok...igazából nem az igazi ÉN-em. Hiányérzet, csalódottság, kiszakadni vágyás. A vége: válás. Az érzés: megkönnyebbülés, tisztánlátás, elfogadás, megbocsájtás...minden megvolt! És persze hozzá egy nagy adag "bizalom a szépben"! Eredmény: csodálatos párkapcsolat...baráti, megértő, óvó, elengedő, elfogadó, kiegyensúlyozott, szenvedélyes...nekem való! Szeretem állapot!!!
Deli
70 éves nő’12 jún 03 - 15:16
Kedveseim,akik tisztán látják a saját helyzetüket, és várnak valami megoldásra, azt ne feledjétek hogy közben az idő múlik és el megy mellettetek az élet.Jön az öregség! Nincs vissza út! Ne habozz dönts,csak jobb lehet.
Hozzászólás
Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!
Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.
Ennek is örülni fogsz
Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed! Tovább »
Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet! Tovább »
A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja! Tovább »
A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak. Tovább »
Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok! Tovább »
Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat. Tovább »
Köszönöm szépen! A lehető legjobbkor kaptam Tőled ezt az üzenetet! Nagyon megnyugtatóan hatott rám!
Ugyan engem nem elhagytak, hanem én készülök kilépni egy kapcsolatból, mégis rosszul esett éppen most, hogy a párom elkezdett sértegetni, amiért nem engedtem meg neki, hogy visszaköltözzön hozzám. (Mostanában eléggé se-veled-se-nélküled játékot játszottunk.)
Ebben a nem-tudom-mit-tegyek, ill. kiakadt helyzetben olvastam az írásodat, és nagy-nagy megkönnyebbülést éreztem tőle.
Azt még nem tudom, mit tegyek ebben a helyzetben, de már megkértem az "égiektől" a támogatást, hogy jól tudjak dönteni.
Köszönöm még egyszer!