A szeretet szavai és egy ünnepi fohász

Ma, amikor már az ünnep napjait éljük, Kahlil Gibran (XIX. századi libanoni-amerikai költő, filozófus, képzőművész) szeretetről írt szavait szeretném megosztani veled, A próféta című könyvéből.

"Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt, jóllehet minden útja nehéz és meredek. És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat, jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok. És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának, jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat, azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban. Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.

A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából. Nem birtokol, és nem birtokolható. Mert a szeretetnek elég a szeretet.

És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok az útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.

Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre. Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat. Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is. De együttlétetekben legyenek távolságok. És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.

Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék: legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között. Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből. Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek. Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet. Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek. Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét. Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be. És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: mert a templom oszlopai távol állanak egymástól, és a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.

A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát. De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok: hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakában zengi dalát. Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad; hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek; hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza; s ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérje."

Bár ez a kisfilm tulajdonképpen reklám, az üzenete számomra mégis ez: öleld magadhoz az életet. Szeresd magad, és mindazokat, akik éppen most itt vannak veled. Tartsuk meg egymást. 

Az alábbi fohász pedig a segítségedre lehet abban, hogy a külső feltételek megteremtésének látszólagos fontossága ne takarja el előled az éppen megszülető csodát. (Jacob Glass: Invocations – Calling Forth The Light That Heals című könyvéből fordítottam.)

Édes Istenem, az ünnepekkel kapcsolatos minden gondolatomat és elvárásomat most átadom Neked. Magamat és a szeretteimet is felmentem saját elképzeléseim és céljaim alól, így sokkal inkább képesek leszünk átélni a csodákat, melyeket Te készítettél elő nekünk. Hadd részesüljünk az odaadó figyelem, az öröm és a szeretet áldásában.

Most elkezdek visszaemlékezni arra, ami valóban fontos. Semmi szükség rá, hogy siessek, aggódjak, vagy mindent tökéletesen csináljak – épp úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Az ajándékok, az ételek, a díszek, a képeslapok és az összejövetelek csodálatosak, ám pusztán külső kifejeződései egy valójában belül zajló megtapasztalásnak. Emlékezni fogok erre.

Teljesen rendjén való, ha kicsit nagyobb a zűrzavar, mint máskor. Az is rendben van, ha nem tudok mindent elintézni. Ennek az időszaknak a tökéletessége nem a külső dolgokban, hanem a bennem megszülető Fényben rejlik.

Most szélesre tárom a szívemet a csodák előtt, amelyek ebben a pillanatban megtöltik az életemet. Látom, amint körbevesznek az angyalok. Hadd legyek én is egy angyal valaki másnak az életében. Köszönöm, Uram. Áldás.

Írd meg a hozzászólások között, hogyan váltál földi angyallá valaki számára akár most, akár korábban! Vagy írd meg azt, amikor téged lepett meg valaki váratlan segítséggel vagy szeretettel – úgy, mint egy angyal. Milyen érzés volt? Mire késztetett? Hogyan változtatta meg a napodat – vagy akár az életedet?

Átadom a szót neked …

És szépséges; valódi szeretettel teli ünnepnapokat kívánok!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta