Sarkadi Kriszta
Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.
Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.
Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!
E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.
Programajánló
Ők is olvasóink
Mit tennél, ha újraírhatnád a múltad?
Mielőtt tovább olvasnál, állj meg egy pillanatra, és ténylegesen válaszold meg a címadó kérdést: Mit tennél, ha újraírhatnád a múltad? Melyik pillanathoz mennél vissza? Mit csinálnál másképp? Milyen új döntést hoznál - birtokában mindannak a bölcsességnek, amivel most rendelkezel? És ettől milyen változást remélnél a továbbiakra nézve?
Én egy általános iskolai élményemhez mennék vissza, amikor egy incidens kapcsán elhittem, hogy csúnya vagyok. Ez okozta ugyanis azt, hogy az egész fiatalkoromat azzal töltöttem, hogy kerültem a nekem tetsző fiúkat és férfiakat – ugyanis biztos voltam benne, hogy ők engem észre sem vesznek. Azóta már tudom, hogy amit magamról gondolok, az kisugárzik, így nyilvánvalóan ténylegesen elriasztottam sokakat.
Ám kiderült valami más is: főiskolásként nagyon tetszett nekem egy fiú, aki két évvel fölöttem járt, de vonzalmamnak soha nem adtam jelét, annyira biztos voltam benne, hogy úgyis viszonzatlan. Tizenvalahány évvel később – már mindketten házasságban, gyerekekkel – összefutottunk valahol, és mivel épp volt rá időnk, beültünk egy kávézóba, és felelevenítettük diákéveinket. Legnagyobb megdöbbenésemre egyszer csak ezt mondta:
- Sosem mertem elmondani neked, mert biztos voltam benne, hogy elutasítasz, de évekig, fülig szerelmes voltam beléd …
Elábrándoztam: mi lett volna, ha …?
Szóval visszamennék ahhoz a gyerekkori élményhez, és más döntést hoznék. Úgy döntenék, hogy eddig is szép voltam, eztán is az leszek, mivel az én szépségem nem attól függ, hogy mások (osztálytársak, tanárok, szülők, kollégák, a tévé, a rádió, a plakátok, a magazinok, stb.) mit mondanak róla, hanem attól, hogy én mit gondolok. Ettől az változna meg, hogy fiatalkoromra többé nem úgy tekintenék vissza, mint rettegő bolyongásra a szerelem és a párkapcsolatok útvesztőjében, hanem úgy, mint egy játékos, örömteli kalandra, amelyben a férfiakkal való kapcsolatokban az élet különböző, izgalmas oldalait tapasztalhattam meg. Ki sem alakulna az a sebzettség, amelynek gyógyításával oly sok időt töltöttem. (Persze nyilván lenne másik, de ebbe az irányba most nem megyek el …, meg arról sem gondolkodom, hogy létezne-e éppen ez a blog, éppen ezzel a témával, vagy sem …)
Mindez onnan jutott eszembe, hogy a múlt héten elolvastam egy könyvet, amit szeretnék a figyelmedbe ajánlani:
Jude Deveraux: Madame Zoya látogatói
Ennek a regénynek az alcíme a kérdés, amit a címben én is feltettem. A történet arról szól, hogy három nő – akik korábban futólag ismerték egymást – a 40 éves születésnapjukon újra találkoznak. Elmesélik egymásnak a történetüket, és kiderül, hogy valójában egyikük sem boldog – látszólag a körülmények összjátéka juttatta őket ebbe az állapotba. Összetalálkoznak Madame Zoyával, aki felajánlja nekik az időutazást életük egy korábbi pillanatába, ha tudják, hová akarnak menni, és mit akarnak megváltoztatni.
A könyv se nem egyszerű romantikus regény, se nem sci-fi vagy fantasy. Nagyon is komoly kérdéseket feszeget azzal kapcsolatban, hogyan határozzák meg az életünket a saját – tudatos vagy tudattalan – döntéseink. A három nő ugyanis mind olyan helyzetekbe tér vissza, amelyekben lemondtak saját magukról, lemondtak saját álmaikról és vágyaikról, mert úgy vélték, ez a „helyes” cselekedet.
Akkor érdemes elolvasnod, ha - a kellemes szórakozás mellett – jólesne egy kis bátorítás arra vonatkozóan, hogy mindig van remény a dolgok megváltoztatására, mert a döntés mindig a te kezedben van. Amikor kiolvastam a könyvet, láttam magam, hogy mosolyogva csukom be, és teszem le magam mellé, és máris azon kezdtem gondolkodni, vajon én mikor hagytam cserben saját magamat. Rájöttem, hogy nem kell visszamennem a múltba ahhoz, hogy most új döntést hozzak ezekre a helyzetekre vonatkozóan. Ismét felismertem, hogy semmi sem fontosabb annál, mint hogy megismerjük, elfogadjuk és megszeressük saját magunkat. Muszáj lehámoznunk magunkról azt az elvárás tömeget, ami a nap minden ébren töltött órájában kívülről folyamatosan bombáz minket.
A történet még napokig foglalkoztatott. Elkezdtem ezeket az új döntéseket meghozni, és azt éreztem, hogy egyre jobb a kedvem, egyre több az erőm, egyre nagyobb a szabadságom, egyre több az új ötletem arra vonatkozóan, hogy mit is szeretnék valójában. Megnőtt bennem a bizalom és a remény: még tisztábban éreztem, hogy rajtam múlik minden, ami az életemben történik.
A könyvet a bolti árnál kedvezményesebben, ide kattintva máris megrendelheted. Addig pedig játssz el a gondolattal, és írd meg a hozzászólásodban: te melyik időpillanathoz mennél vissza? Miben hoznál más döntést? Hogyan segítenél akkori önmagadnak mostani bölcsességed birtokában? Ez hogyan változtatná meg mindazt, ami azóta történt?
Átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Kategóriák: Gyorssegély
Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!
Hozzászólások
Sarkadi Krisztina’10 okt 29 - 11:24
Moni’10 okt 29 - 12:59
Tinédzserkoromra mennék vissza, amikor testvérem sokat cukkolt, hogy nem vagyok így kissé túlsúlyosan szép és nem kellek majd senkinek,
valamint, amikor még korábbra kihullott a hajam és ez kialakított bennem egy "nemvagyok teljes" érzést, amit örülten próbáltam kompenzálni, ami persze se nekem, se kapcsolataimnak nem tett jót .
Ehelyett elfogadnám jelenlegi önmagam,idöt szánnék arra, hogy sajnáljam magam emiatt, aztán az értékeimre tekintenék,azoknak örülnék, öltöztetném magam, és bíznék abban, hogy így szerethetö vagyok- úton vagyok...
Móni
Virág’10 okt 29 - 15:58
Én ezelőtt 2hétre mennék vissza, amikor hirtelen hoztam egy rossz döntést, és akihez szerettem volna közelebb kerülni lelkileg, éppen az ellenkezőjét kommunikáltam felé! Vajon mi lehet néha az emberrel? Elmegy az esze? Mindezt azért, mert a levelemre nem válaszolt 2 napig. (Én úgy értelmeztem, hogy nem vagyok fontos neki.) Utólag Ő az ellenkezőjét állította, de már nem akar velem megismerkedni. :-( Nem tudom magam megvigasztalni! Nőtársaim! ne kapkodjatok ha döntöteni akartok egy kapcsolat sorsáról!
Anna’10 okt 29 - 16:07
Én ma döntöttem el, hogy mindig és mindenben a magam vágyait helyezem előtérbe. Amikor megláttam ezt a kérdést, akkor is ez jutott eszembe, a másik pedig, hogy nagyon figyelek a jelekre és el is fogadom a vezettetést. A múltamban is ezt a két fontos dolgot hagytam figyelmen kívül.
Mary’10 okt 29 - 18:12
Eljátszottam a gondolattal, de végűl arra a dönétsre jutottam, hogy minden úgy jó ahogy van. Ahhoz hogy a Leányom Megszülessen és hogy megismerjem Életem Nagy Szerelmét ahoz az kellett, hogy olyan legyek és abban a helyzetben legyek amiben éppen voltam vagyok. Lerövidíthetném az érési folyamatot, de akkor sosem ismerem meg a gyermekem apját, sosem hagy el és sosem ismerem meg azt a férfit aki mellett igazi nővé értem.
Mary
Cathie’10 okt 29 - 18:37
1996 novemberébe mennék vissza, és megakadályoznám az öcsém öngyilkosságát. Az ő halálakor romlott el bennem valami, amit azóta is cipelek és nem találom magam a világban.
Cathie
Szilassy Péter’10 okt 29 - 22:00
1988-ba mennék vissza,mikor is egy nagy pofont kaptam a suliban.Ha most újra az lehetnék,aki akkor voltam,minden erőmet,és időmet a sportra és a bunyóra fordítanám,mert akkor természetes,vonzó volnék,a számomra ideális nő nem utasítana el,és már régen katona volnék.
Gyöngyi’10 okt 31 - 07:28
Én semmin se változtatnék a múltamban!minden rossz és jó ami történt velem azzá formált aki most vagyok.Ne siránkozzatok azon hogy mi lett volna ha...Persze játéknak jó ez is.Talán nem lennék annyiszor "balek"...
Gy.
Domján Mónika’10 okt 31 - 12:13
Csatlakozom a nem változtatnék semmin-táborhoz, akármennyire fájdalmas emlékeket tudok felidézni a múltamból. Azok megértésére koncentrálok inkább, és örülök a megkönnyebbülésnek, hogy most már nem muszáj úgy döntenem, és úgy éreznem, ahogy akkor, régen, és átélnem azt a fajta fájdalmat, amit az egykori helyzet kapcsán átéltem.
Domján Móni monikaesatarot.blog.hu
Beáta’10 nov 01 - 17:17
2004-be mennék vissza,mert onnantól kezdve mindent magam elé helyeztem.Lemondtam a vágyaimról,s az álmaimról.Ha most az lennék,aki akkor voltam,a vágyaimat helyezném előtérbe,csak utána jöhetne minden más.S boldogabban élhetnék.
Beáta
Csabi’10 nov 01 - 17:25
Nem a múltat, hanem a jelent és a jövőt kell megváltoztatni - azokat még meg lehet. A múltból csak és kizárólag tanulni szabad, nem pedig beletemetkezni. Ki tudja, lehet lesz még esély egy múltbeli probléma kijavítására (lásd Peti estét, még találkozhat azzal a lánnyal), és akkor és ott kell bizonyítani.
G. Csaba
Tóth Anna’10 nov 02 - 09:08
Én sok mindenben más döntést hoznék. Nem ahhoz a fiúhoz mennék feleségül, akihez mentem, nem azt a szakmát választanám, amit választottam. és sokkal önzőbb módon képviselném a saját érdekeimet.
Klári’10 nov 02 - 15:54
Én a gyerekkoromba, ill. inkább a születésemhez mennék vissza.
Kislánykoromban legtöbbször boldogtalan voltam, ill. soha nem gondoltam, hogy bennem vannak értékeim is, azt gondoltam, mindenkinek tök rossz, hogy én vagyok. De volt egy elképzelt nagynénim, aki minden este megszeretgetett, mielőtt elaludtam. Ha újra születhetnék, kérnék egy ilyen, de hús-vér nagynénit magam mellé, aki folyamatosan elmondta volna, hogy akkor is szabad élnem, és van bennem egy csomó jó, ha az egész családom az ellenkezőjét sulykolja. Akkor kevesebb könnyel és nehézséggel jutnék el oda, amerre ma már tartok.
ZSÓKA’10 nov 03 - 08:49
NEM VÁLTOZTATNÉK SEMMIT, MERT AKÁR JÓ, AKÁR ROSSZ TÖRTÉNT VELEM, SOHA NEM ÉN DÖNTÖTTEM...
ELFOGADTAM, BÁR VOLT, HOGY SOKÁIG SZENVEDTEM MIATTA, MÉGIS, A ROSSZ UTÁN A JÓ SZOKOTT BEJÖNNI... MOST IS HISZEM, HOGY A FÁJDALOM UTÁN, A MEGNYUGVÁS KÖVETKEZIK...
ZSÓKA
Akinda’10 nov 03 - 16:30
Ahogy végigolvastam a hozzászólásokat, megdöbbentem: de durva, mennyi törés van az emberek életében! Azt gondoltam, hogy csak nekem vannak szüleim legjobb akarata ellenére is brutális gyermekkori megtapasztalásaim, és rá kellett döbbennem, hogy sokan vagyunk, akik feleslegesnek, rossznak stb. éreztük magunkat, és ezzel a szörnyű romboló tudattal nőttünk fel... Én kb. 3 éves koromra mennék vissza, és úgy, ahogyan az én gyerekem is teszi most, én is sokkal-sokkal határozottabban kiállnék önmagamért, kikövetelném magamnak a figyelmet és a szeretet mindennapi megtapasztalását verbálisan és tevőlegesen is a környezetemtől. Mindent kimondanék, nem folytanék magamba semmit, még akkor sem, ha az bántó, vagy zavarbaejtő lenne a szüleimnek...
Akinda
Sarkadi Kriszta’10 nov 04 - 22:04
Kedves Útitársak,
de jó, hogy ennyi mindent megosztottatok a fentiekben! Most, hogy már tudod, mit tennél másképp, hát kezdj bele! Ma már nem vagy gyerek, felnőtt vagy, önállóan dönthetsz arról, hogyan működsz ettől a pillanattól kezdve. Olvasd el újra, amit írtál, és ez alkalommal tényleg csináld másképp! Soha sincs késő ahhoz, hogy fordítsunk az életünkön; legyen hát ez a pillanat az, amikor megkezdődik a csoda!
Szeretettel,
Kriszta
Papp Hedvig’10 nov 07 - 12:14
Sokat gondolkoztam a hozzászólásokat olvasva , hogy mit változtatnék meg , de rájöttem , hogy ha változtatnék a múlton , akkor az egyetlen jó dolog , ami az életemben jelenleg van -a három csodás gyerekem - nem születtek volna meg Az életemnek valamiért így kellett alakulnia , de bízok benne , hogy lesz még jobb.
Hédi
Ilona’10 nov 11 - 02:46
Az eddigieken már nem tudok változtatni,de a jövőmet még tudom befolyásolni! A jövőmre kell összpontosítanom amit még meg tudok változtatni!Rádöbbentem arra ,ha másoknak segítek a jó döntések meghozatalában akkor nekem is jobbá válik az életem!!
ilona.acstari41@gmail.com
PO. BOX’11 máj 21 - 16:40
Én azon változtatnék, hogy nem mennék egy olyan ember után aki már nem szeret, nem alázkodnék porig, reménykedve, hogy visszatér. Nem kutatnám, hogy ki az utódom, és nem hasonlítgatnám magam hozzá. Nem okoznék magamnak annyi értelmetlen fájdalmat. De ha ez nem lett volna, soha nem jutok el olyan helyekre, ahová eljutottam, nem ismertem meg volna azokat az érzéseket, amik teljessé tették az életem. Bárcsak kihagyhattam volna, de ha jött... megéltem.
Ildikó’15 jún 09 - 12:49
Nem írnám újra a múltam egyik pillanatát sem. Minden apró ballépésem és óriási hibáim, a jó és rossz döntések sorozatai és azok következményei az enyémek. Megéltem őket, és ezek a tapasztalatok segítettek azzá válni aki ma vagyok. A megélt múltnak szükségszerűen helye van az életemben. Pontosan úgy ahogy megtörtént. A múlt egy gyökér, melyen keresztül a jövő lombos fája táplálkozik.
Ildikó
Hozzászólás
Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!
A blogomról
Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.
Ennek is örülni fogsz
Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed! Tovább »
Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet! Tovább »
A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja! Tovább »
A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak. Tovább »
Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok! Tovább »
Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat. Tovább »
Én meg sem születnék sokkal jobb lenne!!!!!!!!!!
Árvai Jánosné