Sarkadi Kriszta
Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.
Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.
Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!
E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.
Programajánló
Ők is olvasóink
Szeretlek. De elfogadlak-e olyannak, amilyen vagy?
Az egyik előadásomról felháborodva rohant ki egy hölgy, és zaklatottságát azonnal megosztotta az első útjába eső gyógyítóval, akit történetesen ismerek. Így jutottak el hozzám a részletek, amiket most veled is megosztok.
- Hűha, mindennek elmondott téged! – kezdte Mária. – Alig tudtam megnyugtatni!
- De mégis, mi volt a baj? Mi zaklatta fel annyira?
- Szerinte azt mondtad neki, hogy kötelessége elfogadni az alkoholista férjét, és eltűrni a kibírhatatlan viselkedését.
- Semmi ilyet nem mondtam … hacsak nem arra gondol, amit az új kapcsolati minták részeként a másik elfogadásáról fogalmaztam meg … egy Popper Péter idézet volt, úgy látszik, alaposan félreértettük egymást.
- Nem tudom, én nem voltam bent az előadásodon, de ő teljesen kikelt magából. Most már én is kíváncsi vagyok: miről beszéltél ott bent, amivel ezt érted el?
Az idézet Popper Pétertől így hangzott:
Egy embert szeretünk vagy utálunk a maga teljességében. Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra, nem mondhatjuk, hogy vállaljuk belőle azt, ami kellemes számunkra, elutasítjuk, ami zavaró és bosszantó. Egyetlen kérdés létezik csak: Úgy, ahogy van, és ha ilyen marad, kell-e nekem?
Mielőtt továbbolvasnál, állj meg egy pillanatra, figyelj befelé, idézd fel magad előtt a kedvesed képét (vagy valaki másét, aki közel áll hozzád), és válaszold meg az idézet utolsó mondatában megfogalmazott kérdést:
Úgy, ahogy van, és ha ilyen marad, kell-e nekem? Fordíts különös figyelmet erre a három szóra: ha ilyen marad.
A csapda ugyanis ott rejlik, hogy a válaszunk esetleg „igen”, ám valahol mélyen mégis abban reménykedünk, hogy bizonyos dolgok azért talán megváltoznak. Márpedig esélyük sincs megváltozni, amíg teljes mértékben el nem fogadjuk őket.
A feldúlttá váló hölggyel ott értettük félre egymást, hogy nem hangsúlyoztam eléggé: az, hogy valakit elfogadok olyannak, amilyen, nem törvényszerűen jelenti azt, hogy mellette kell maradnom akkor is, ha az árt nekem, vagy tartós szenvedést okoz.
Ám ahhoz, hogy megszülessen bennünk, és velünk maradjon a szerelem, képesnek kell lennünk arra, hogy a társunkra vonatkozóan nyitott, elfogadó, támogató, pozitív hozzáállással rendelkezzünk. Mindannyian arra vágyunk, hogy pontosan olyannak fogadjanak el, és szeressenek minket, amilyenek vagyunk. Szívesen vagyunk olyan emberek társaságában, akiktől ezt kapjuk. Ezért érdemes arra törekednünk, hogy épp úgy szeressük a társunkat, ahogy van – ha ezt megkapja tőlünk, örömmel elköteleződik mellettünk.
Azt, hogy képesek legyünk a teljes elfogadásra, az elvárásaink nehezítik meg. Pedig nyilván te is ismered a törvényszerűséget: minél kevesebbet várok el, annál többet kapok. A kapcsolatainkban a legtöbb fájdalmat mégis az okozza, hogy
- valamilyen elvárásom nem teljesült; vagy
- a másik nem az én (kimondott vagy kimondatlan) szabályaim szerint működött; vagy
- nem az általam ráosztott szerepet játssza; vagy
- nem hajlandó kielégíteni valamely igényemet.
Ilyenkor aztán elfeledkezünk az elfogadásról, és megpróbáljuk átalakítani a másikat, hogy elérjük: valahogy mégiscsak megfeleljen az elvárásainknak. Ám valójában saját magunkon kívül senki más megváltoztatására nincs lehetőségünk. Ha mégis megpróbáljuk, annak állandósult hatalmi harc lesz az eredménye, ami messzire üldözi a szerelmet.
Hiszen a szeretet nem követel; amikor szeretünk, akkor nincs szükségünk arra, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy jónak tartjuk. A szeretet megértés, elfogadás, megbocsátás, kommunikáció. Épp ezért bármennyire is szeretnénk a másikat hibáztatni, a másikra mutogatni, csak rajtunk múlik, hogyan érezzük magunkat a kapcsolatunkban.
Ahhoz, hogy boldog, örömteli párkapcsolatban élj, elengedhetetlenül fontos, hogy képes légy elfogadóbban fordulni általában a férfiak, általában a nők, és különösen a társad felé. Így tárod szélesre a kaput, hogy megérkezzen, és aztán veled is maradjon a hozzád méltó partner.
Ehhez az is szükséges, hogy felismerd: a saját boldogságod a te kezedben van. Amikor vállalod a felelősséget az életedért, és elköteleződsz önmagad mellett, kisüt a nap, megtelik a levegő virágillattal, megindul a pozitív energia áramlása, és hamarosan észreveszed, hogy az egész univerzum mozgásba lendült azért, hogy szándékaid megvalósításában a segítségedre legyen. Hidd el, odafigyelni, gondolkodni és cselekedni nem is olyan bonyolult. Nem hiszek az eleve elrendelésben; sem abban, hogy bármilyen helyzetben szenvednünk kellene. Szerintem a változás igenis lehetséges, és a tanulás folyamata igenis lehet szórakoztató.
Írd meg te is a véleményedet az elfogadásról! Szerinted lehetséges a teljes elfogadás? Megtapasztaltad már? Átélted, hogy téged teljes mértékben elfogadnak? Vagy képes voltál te elfogadni és szeretni valakit pontosan olyannak, amilyen? Mi tette ezt lehetővé? Vagy mi nehezítette meg?
Átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
♦ Párkapcsolati alapozó - AJÁNDÉK! ♦
► Egy hasznos és szórakoztató könyv,
► négy inspiráló hanganyag, valamint
► egy hatrészes online kurzus
lesz a segítségedre abban, hogy a párkapcsolati boldogságot minél hamarabb megtapasztalhasd.
Ha szívesen veszed ezt az ajándékot tőlem, akkor a Párkapcsolati alapozót (a könyvet, az online kurzust és a hanganyagokat) ide kattintva töltheted le:
Kérem a Párkapcsolati alapozót! >>>
Kategóriák: Szerelem
Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!
Hozzászólások
vica06@hotmail.com’10 okt 01 - 12:41
Edit ’10 okt 01 - 15:19
Egy kapcsolatban két ember van . Szerintem egy kapcsolat alapja a szeretet ,ami az adásról is szól. Nem elég ,ha csak az egyik törekszik ,h jó kapcsolat legyen fontos ,h a másik részről is legyen elfogadás és a szeretetre való törekvés.
Szép Ilona’10 okt 01 - 15:23
A férjemet én is megpróbáltam elfogadni olyannak, amilyen. De azévek során mindannyian változunk, egyikünk erre, másikunk meg arra indul el. Én hajlandó voltam sok mindenben változtatni, változni, ami különösebben nem okozott nehézséget, ez által nem lettem más, csak a kedvesemnek szerettem volna jobban a kedvében járni. Amikor észrevettem, hogy én nem kapok efféle kedvességeket, lehet, hogy önzőnek tartassz, de akkor egy kicsi hiányérzetem volt. Vagy amit én megadok a másiknak, annak csak nagyon kevés részét kapom vissza tőle? Egyébként másokkat semmilyen problémám sincs, csak a kedvesemmel. Mit tegyek?
Hegedűs Zsóka’10 okt 01 - 15:32
Lehet, hogy bennem van a hiba...elfogadó vagyok másokkal, főleg a társammal, soha nem kritizálom, mégis van olyan pillanat, vagy történés, amikor kell, hogy szóljak... Nekem is rossz, ha ezt kell tennem, szinte szégyellem is miatta magam, de vannak olyan férfiak, akik nem viselik el a kritikát... Nos, én ilyennel akadtam össze és sajnos, vége lett... Talán talált egy olyan nőt, aki őt soha nem bírálja, hanem teljes odaadással áll mellette. A hibái ellenére is. Ő teljesen saját tulajdonának akar tekinteni minden társát, pedig a család és a barátok kell, hogy megmaradjanak... Mert ezek a kapcsolatok bizony örök életre szólnak...
Hegedűs Zsóka’10 okt 01 - 15:33
Lehet, hogy bennem van a hiba... Minden barátomat elfogadtam olyannak, amilyen, nem kritizáltam őket, mégis vannak élethelyzetek, amikor szólnom kellett.. Ezt lehetetlen volt kikerülni... És vannak olyan férfiak, akik egyszerűen nem tűrik a bírálatot... Nos én is ilyennel akadtam össze legutóbb, erre ő úgy reagált, hogy furkálódós vagyok.. Vége is lett a kapcsolatnak, pedig tudom, hogy igazat adott nekem. Most talán olyan nő áll mellette, aki lemond a családjáról és a barátairól, mert az úrnak et kell. Én pedig nem tudtam megtenni...
Hegedűs Zsóka
Marika’10 okt 01 - 15:35
Elfogadás, nehéz kérdés, így éltem közel 26 évig házasságban, de ez a dolog csak részemről volt igaz, pedig én viszonzást is vártam volna, és úgy gondolom, jogosan. Elváltunk, mert már részemről nem működött, hogy csak én adok, adok, de viszont nem kapok semmit, csak az elégetlenséget, lekicsinylést, megváltoztatni akarást a részéről.
Hiába volt a két közös gyerekünk, őket is csak megváltoztatni akarta a "párom",
nem pedig nevelni és helyes irányt mutatni nekik. Borítottam, mindent, nagyon sokat veszítettem érzelmileg, anyagilag, de már nem bánom. A gyerekeim maximálisan mellettem álltak és állnak, és nekem köszönik azt, hogy sokszor erőmön felűl is segítettem őket, a tanácsaimmal, a megértésemmel, felelőséggel.
Temesi Mária
Sarkadi Kriszta’10 okt 01 - 16:18
Kedves Ilona!
Általában épp azt a legnehezebb elfogadni, aki a legközelebb áll hozzánk. Éppen azért, mert nagyon közel van, nagyon jól látjuk, és ismerjük minden apró részletét. Előlünk nem tudja eltakarni azt, amit mások elől igen, hiszen mások nem élnek vele, legalábbis nem töltenek vele annyi időt. Ezért nem szokott másokkal problémánk lenni, csak a kedvesünkkel.
Október 29-én, A szerelem visszahódítása című szemináriumon sok szó lesz majd arról, hogy mit lehet ilyen esetekben tenni.
Másrészről pedig a valódi elfogadás és szeretet nem törődik azzal, hogy van-e viszonzás vagy nincs. Elfogadom és szeretem ezt az embert, mert így döntök. De minden intim kapcsolatban szükség van arra, hogy kiegyensúlyozottan adjunk egymásnak és kapjunk is egymástól. Ha a kapcsolat jó, akkor ez megtörténik magától. Nagyon fontos, hogy ne szülessen belőle elvárás, ne jussunk el odáig, hogy én már adtam eleget, most kapni szeretnék. Ha ezt érezzük, akkor valószínűleg beleestünk az áldozat szerepének csapdájába, ami pedig megnehezíti, hogy kapjunk.
Amire vágyunk, azt érdemes kérések formájában megfogalmazni, hogy a másik is tudjon róla, ám ha ő erre nemet mond, azt el kell fogadnunk. Ám - ahogy Marika írja a hozzászólásában - eljöhet egy pont, amikor véget kell vetnünk egy olyan kapcsolatnak, amely árt nekünk.
Szeretettel,
Kriszta
Kudlik Ildikó’10 okt 01 - 16:43
Elfogadás
Ezt most anélkül írom, hogy elolvastam volna az írásodat. Bár elfogom, szeretném most azt megírni, ami rögtön eszem bejutott az elfogadásról.
Nem hiszek az elfogadásban, a szónak a legszorosabb értelmében. Nem ’ítélek’ (találok) elfogadhatónak egy viselkedést, kijelentést, ha azzal nem értek egyet, vagy úgy érzem bántó az. De arra sincsen igényem, hogy valaki megváltoztassa a viselkedését, vagy a gondolkodását, azért mert az nekem nem tetszik.
Szeretném jelezni, hogy ez alatt is van egy szint, a nem-elfogadás, hogy legyen úgy, ahogy én akarom. És bár küzdök ezzel az érzéssel és igénnyel, azért tudom, hogy nem az lenne az üdvözítő – mert honnan tudom én hogy mi a’jó’?
Bár lehet, nem találok elfogadhatónak valamit, nem igénylem, hogy az megváltozzon – viszont én nem szeretnék a közelében lenni annak az embernek, vagy dolognak, akivel vagy amivel nem értek egyet. Hát arrébb megyek.
Az elfogadásnak van számomra egy tágabb jelentése is, amit csak ritkán használok, mert még nehezemre esik emlékezni rá. Ez egy ítélet mentes, nem reaktív, csak ’válaszoló’ jelenlét mindenben és mindenhol. Ez az elfogadás nem ítéli meg, hogy valami jó, avagy sem úgy ahogyan van, csak elfogadja, hogy az van és elismeri az adott dolog/viselkedés, stb létezéshez való jogát.
Az, hogy engem elfogadtak-e gyerekkoromban olyannak, amilyen voltam, vagy sem, mindenképpen meghatározó abban, hogy én hogyan állok az elfogadással. De a hozzáállásom, szerintem, ’változtaható’ önismerettel, önszeretettel, mélyítéssel, gyakorlással stb.
Nos, ez jutott eszembe az elfogadásról.
ild
Domján Mónika’10 okt 01 - 20:08
Azon gondolkodom, miért olyan nehéz megérteni az elfogadás fogalmát, amikor Te is annyira világosan leírtad, és rajtad kívül nagyon sokan mások is? Miért gondoljuk, hogy az elfogadás egyenlő az egyetértéssel, a passzív beletörődéssel, az önvédelem és saját határaink feladásával? Számtalan "könnyű" válasz ötlik eszembe, de egyiket sincs kedvem leírni. Többen használták azt a kifejezést, hogy "megpróbáltam elfogadni, de nem sikerült". Szerintem ilyen nincs. Az elfogadás vagy alapállapotunk, vagyis abból indulunk ki, ami van, és ehhez képest hozunk döntéseket a saját cselekedeteinkről, vagy nem vagyunk az elfogadás állapotában, és akkor olyan dolgokat próbálunk befolyásolni, amelyekre nincs ráhatásunk. Az elfogadás szerintem azt jelenti: látni, ami van.
Domján Móni monikaesatarot.blog.hu
Edit’10 okt 01 - 20:51
18 éve már,hogy elváltam,de 32 éve hogy feltétel nélkül szeretem a gyermekem apját.Nem akartam sosem megváltoztatni,de csak nem régen döbbentem rá,hogy azért szeretem mert ilyen.Feltétel nélkül szeretni a legnagyobb dolog,csak későn döbbenünk rá.
Júlia’10 okt 03 - 11:00
Igen, ez a kulcs szerintem is, a szeretet. 12 évig éltem együtt a volt párommal, de a 2 év különválásunk óta is, ha a volt kapcsolatom kerül szóba, csak azt tudom elmondani, őt örökké szeretni fogom olyannak amilyen, nála jobb embert nem is tudok elképzelni egyszerűen azért, mert szeretem. Pedig neki is vannak hibái, de ez mit sem számít, mert ő volt az, aki feltétel nélkül elfogadott.
Árvaine Marika’10 okt 04 - 20:28
Itt olvastam ,Igen az én esetem is azminta másik Marikájéknál nálunk az alkohol is szerepet játszott .Én is 25 év után váltam el ,de akkora már az egésségem majd nem rá ment .Agyermekeim vittek az ügyvédhez,azóta mindenkinek azt mondom ,ha el romlott legyen vége szakitani kell. Mert Éna válásunk, után le százalékoltak
Judit’10 okt 08 - 11:41
Kriszta
Mindig azt gondoltam, hogy a feltétel nélküli szeretet és az elfogadás maradjon meg a Buddhának, Jézusnak, Teréz anyának - én hétköznapi ember vagyok, máshogy élem az életem. Vannak érzéseim és indulataim, amiket átélek.
Amikor egy feszült helyzetben vagyok a párommal, nekem nem mindegy, mi történik. Azt szeretném, amit jónak tartok magamnak, és dühít, ha nem úgy lesz. Olyankor úgy érzem, hogy beszorultam, és nem tudom a kiutat.
J.
Sarkadi Kriszta’10 okt 08 - 12:46
Kedves Judit!
Nagyon fontos, amit felvetsz, mert bizony sokan így vagyunk vele. Jó ideig nekem is nagyon fontos volt, hogy a legtöbb helyzetben igazam legyen, és úgy véltem, a feltétel nélküli szeretet és elfogadás nem is lehetséges, így meg sem próbálkoztam vele. Ám az utóbbi évek történései az életemben, valamint a különféle tanítások, amik eljutnak hozzám, egyértelműen az értésemre adják: itt az ideje, hogy másként döntsek, mert létezik másik út.
Mostanra megjártam mind a két szélsőséget: azt is, hogy a kapcolatomban minden úgy történik, ahogy én akarom, és azt is, hogy teljesen feladom magam, és így válok boldogtalanná. Természetesen a kettő között van a megoldás: megtartani az önmagamba vetett hitet, figyelni arra, hogy mi a jó nekem és mi nem, de közben nem átgázolni a másikon csak azért, hogy nekem legyen igazam.
OKtber 29-én, A szerelem visszahódítása szemináriumon pont arról fogunk beszélgetni, mindez hogyan lehetséges: hogyan tudok úgy kommunikálni a kedvesemmel, hogy abban szeretet és elfogadás legyen, még akkor is, ha nem egyezik a véleményünk.
Hatalmas változás zajlik a világban, amelynek része az is, hogy megtisztítjuk magunkat azoktól a régi sérelmektől, félelmektől és elvárásoktól, amelyek megakadályozzák a szeretet szabad áramlását. Mindez az intim kapcsolatainkban jelenik meg a legerősebben, ezért érezzük úgy, hogy valami "baj" van velünk vagy a másikkal. De nincs baj. Átalakulás zajlik, amiben a feladatunk az, hogy együtt haladjunk vele, hagyjuk, hogy hasson ránk, és megtegyük azokat a lépéseket, amelyek elősegítik saját változásunkat.
Szeretettel,
Kriszta
Judit’10 okt 08 - 21:57
Köszi a hírt a másik útról! Ha másnak sikerül, hátha nekem is menni fog... :)
J.
Barna Henriett’10 okt 12 - 16:00
Fél éves új kapcsolatom önmagam számára is meglepő fordulat. 20 évet zártam le. Jelenlegi kapcsolatom a teljes elfogadásra épül. A kedvesem nevében nem beszélhetek, hogy hogyan képes erre. De mindig azt mondja, hogy ne változz meg soha... mindig maradj önmagad! Csak a saját nevemben tudom biztosan mondani, hogy hogyan lehet elfogadni a másikat. Csakis úgy, ha elfogadjuk ÖNMAGUNKAT! Ahogy lezártam a házasságomat mindent újraértékeltem és rájöttem, hogy értékes vagyok és szerethető. És most olyan férfi mellett vagyok, aki az exem teljes ellentéte. Nincsenek véletlenek:)
Heni
Sarkadi Kriszta’10 okt 14 - 12:58
Kedves Heni!
Nagyon örülök a boldogságodnak, és köszönöm, hogy ezt leírtad. Remélem, a példád másokat is arra ösztönöz, hogy legyen bátorságuk ránézni az életükre, és megtenni azokat a lépéseket, amelyeknek a végén ott várja őket a valódi öröm és boldogság.
Szeretettel,
Kriszta
Lilla’10 nov 02 - 20:39
Lehet, h én vagyok akkor rossz ember, mert ahogy olvasgatom az üzeneteket, levagyok döbbenve. Én 6 éve vagyok párkapcsolatban 1 fiúval, akivel már rengeteg mindent átéltünk, hol jókat, hol rosszakat, és nagyon sokszor éreztem, h nem bírom már vele tovább. 2-szer szét is mentünk, de nem bírtam nélküle sokáig, mert eszembe jutottak a vele történt szép dolgok. Viszont vannak olyan tulajdonságai, amiket egyszerűen nem tudok elviselni. Pedig amúgy nagyon jó ember, szeret engem, kedves, aranyos, de máskor pedig, ha ideges lesz valamitől, akkor nem lehet vele kibírni. Olyan mint ha skizofrén lenne, két személyisége van. Szeretem őt, kötődöm hozzá, de sokszor úgy érzem, h nem fogom vele kibírni életem végéig. Sokszor nehezemre esik puszit is adni neki, ha aranyos is, de otthagyni sem vagyok képes őt.
Kérlek Kriszta, adj tanácsot, hogy mit csináljak! Tanácstalan vagyok...
Lilla
Sarkadi Kriszta’10 nov 11 - 11:26
Kedves Lilla!
Nem, nem vagy rossz ember. Jó vagy, mint mindannyian. Épp ezért nagyon fontos, hogy ne érezz bűntudatot a saját érzéseid miatt. Fogadd el, hogy ezek időről időre megjelennek benned. Bocsásd meg magadnak, hogy néha így érzel. Az is természetes, hogy amikor a párod a viselkedésével megbánt, akkor nem tudsz úgy közeledni hozá, ahogy szeretnél. Ezt akár ki is mondhatod neki, mondjuk így: "Tegnap, amikor veszekedtünk, nagyon megbántódtam, és most egy kicsit eltávolodtam tőled. Kérlek, adj időt, hogy ezt elrendezzem magamban."
A másik fontos teendő, hogy megbocsásd neki: ő ilyen. A tőle telhető legjobbat nyújtja minden pillanatban, és éppen most ez ennyi. Teljesen felesleges emiatt sérelmeket és haragot táplálnod magadban. Ebben a folyamatban a segítségedre lehet a MEGBOCSÁTÁS című meditációs cd, amit a lap alján lévő Vásárlás menüpontra kattintva megrendelhetsz.
Végül pedig emlékezz rá, hogy amire a figyelmünket fordítjuk, az megnő. Így azt javaslom, hogy tudatosan helyezd át a figyelmedet mindarra, amit szeretsz benne, és amennyire csak lehet, hagyd figyelmen kívül a nehezen elviselhető tulajdonságait. Így létrehozhatod azt a csodát, amelyben fokozatosan még az ő viselkedése is megváltozik.
Szeretettel,
Kriszta
Andi’11 jan 07 - 14:29
Kedves Kriszta!
Én röviden csak annyit kérdeznék, hogy hol van a határ az elfpgadás és a bólogató kiskutya között? Ha ez szívből jön és nem teher attól még nem lehet, hogy valamit nem jól látunk? Mi van ha az eldogadásomnak köszönhetően nem azt veszem le a jelekből ami a valóság? Van egy velem ellentétes, remete típusú férfim, akinél néha azt érzem sok vagyok neki. Miből veszem azt észre, hogy nem visszautasításról van-e szó, miközben én nem teszek mást, mint a szeretet nevében elfogadom őt ilyennek. Majd az idő megmondja? És azáltal, hogy elfogadom, alkalmazkodom, nem leszek idővel értéktelen a szemében? Hiszen a férfiak azt szeretik ha megharcolnak egy Nőért. Nem hiszi azt, hogy nincs önálló akaratom pusztán azért, mert bár megmondom a véleményem, mégis az Ő akarata érvényesül? Vagy ez már csak egó kérdése? Én megbékéltem a természetével, hogy eltérő a prioritási és az érzelmi szintjeink, kimutatásaink és már nem is akarom megvátoztatni, de bennem van a kétség, hogy ez így működhet-e hosszú távon, mert nekem is szükségem van a visszajelzésekre. Vagy csak meg kell tanulnom az Ő jeleit? 1.5 éves a kapcsolatunk, lehet tényleg idő kell?
Kiváncsi lennék a véleményedre:)
Andi
Hozzászólás
Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!
A blogomról
Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.
Ennek is örülni fogsz
Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed! Tovább »
Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet! Tovább »
A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja! Tovább »
A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak. Tovább »
Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok! Tovább »
Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat. Tovább »
Minden embert úgy kell elfogadnunk amilyen,legalábbis én megpróbálom,de nem kell úgy élnem ahogy ő. Sok fajta szeretet van,El kell döntenünk,hogy letudunk-e élni egy életet,a hibákkal együtt.Mindig van választásunk.
Éva Hajnal