Sarkadi Kriszta

Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.

Ajándék, neked!Ariadné fonalaAriadné fonala

Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.

Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!

Ariadné fonala

E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.

Programajánló

2017 március
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Szereted-e magad? És egyáltalán – miért fontos ez?

’10szept24
1 hozzászólás
Szereted-e magad? És egyáltalán – miért fontos ez?

- Tényleg elmentél ahhoz a pszichoterapeutához? – kérdeztem Nórát. – És milyen volt?

- Fantasztikus! Nagyon jól éreztem magam! Jó dolgokat mondott, teljesen feldobva jöttem el tőle. Jövő héten megint megyek!

Ez a beszélgetés 1995 januárjában zajlott, néhány héttel az után, hogy rá kellett döbbennem: a házasságom valószínűleg véget ért. (Erről már írtam egyszer a Mikor ér véget egy kapcsolat? című blogbejegyzésemben.)

Nóra pozitív véleménye bátorított arra, hogy életemben először én is segítséget kérjek lelki ügyekben egy szakembertől. Akkor még (tudtommal) nem léteztek önismereti csoportok, sem párkapcsolati szemináriumok, sem kineziológusok, sem coachok, sem pedig más gyógyítók, így nem volt más választásom, mint egyenest fejest ugrani egy pszichoterápiás folyamatba. Nagyon jót tett, mindenkinek ajánlom.

Akkor döbbentem rá arra, hogy mennyire igaz, amit John Welwood ír A szív ösvényén című könyvében: „Ortega y Gasset spanyol filozófus egykoron azt írta: ’Az emberi lélek térképén nincs még egy annyira kevéssé ismert vidék, mint a szerelemé’. Ha ez így van, akkor társadalmunk közkeletű ábrándja a szerelemről – miszerint elég megtalálnunk a megfelelő társat, egymásba szeretnünk, majd családot alapítunk, és ezzel megváltottuk jegyünket az örök üdvösség és biztonság birodalmába – nem sokkal ér többet, mintha turistáknak szóló útikönyvet lapozgatnánk egy idegen országban. Bedőlve ennek az illúziónak, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy párkapcsolatunk magától, különösebb odafigyelés és erőfeszítés nélkül, előre kiszámítható módon kibontakozik majd”.

Te is jártál már így? Te is megtapasztaltad, hogy mindaz, ami olyan csodálatosan indult, egyszer csak végérvényesen elromlott? Benned is felmerült a kérdés, hogy vajon miért? És találtál rá választ? Képes voltál legközelebb jobban csinálni?

A szerelem és a kialakuló párkapcsolat számtalan ismeretlen helyzetbe sodor bennünket, melyek arra késztetnek – hacsak meg nem futamodunk idejekorán - , hogy bátran, sebezhetőségünket vállalva álljunk helyt bennük. Ám „arra vonatkozó kérdéseink, hogy miként szeressünk, és hogyan tegyük működőképessé a párkapcsolatunkat, csak akkor bántóak, ha azt gondoljuk, hogy ezekre a kérdésekre már ismernünk kellene a válaszokat. Márpedig intim kapcsolataink szembesítenek bennünket az emberi lét összes nagy kihívásával – családtörténetünkkel, személyiségünk formálódásával, azzal, hogy kik vagyunk valójában, és számos további kérdéssel. Ha a párkapcsolataink nem könnyűek, az azért van, mert embernek lenni nehéz. Honnan is tudhatnánk előre, hogyan kell jól működő kapcsolatot kialakítani? A kérdés, hogy miként éljünk párkapcsolatban, voltaképpen az a kérdés, hogy miként éljük az életünket” – írja ismét John Welwood.

Szerdán este, a Mesterkurzus által szervezett Párkapcsolati Klinika előadásán Müller Péter író arról beszélt, ahhoz, hogy boldogan élhessünk választottunkkal, a megoldást saját magunkban kell megtalálni. Magammal kell jó viszonyban lennem. Kell, hogy legyen középpontom, egyensúlyom – nem társat kell keresni, hanem önmagamat kell megtalálni.

Rögtön utána dr. Almási Kitti pszichológus ugyanezt hangsúlyozta: minden párkapcsolati problémánk abból fakad, hogy nem ismerjük, nem vállaljuk, nem értékeljük, nem szeretjük magunkat eléggé. Nem tudjuk elhinni, hogy úgy vagyunk jók, ahogyan vagyunk, és ahhoz, hogy a másik belénk szeressen, majd mellettünk maradjon, nem szükséges az ő elvárásainak megfelelnünk, és a mártír szerepét magunkra vennünk.

Vagyis, ha arra vágyunk, hogy megszülessen bennünk, és velünk maradjon a szerelem, az első és legfontosabb dolgunk, hogy felépítsük – majd szinten is tartsuk – az önbecsülésünket. Mindez gyakorlatilag folyamatos erőfeszítést igényel, aminek két oka van.

Az egyiket a szaknyelv entrópiának nevezi, ami azt a törvényszerűséget jelenti, hogy minden, ami már létrejött egyszer, automatikusan a szétesés irányába indul el – hacsak nem teszünk valamit a fennmaradásáért rendszeresen. Olyan ez, mintha a célod az lenne, hogy felfelé evezz a folyón: mindaddig, amíg evezel, abba az irányba haladsz, amibe szeretnél. Ám mihelyt – akár csak egy pillanatra is – abbahagyod az evezést, a csónakod elindul visszafelé.

Tehát, ha szeretnéd értékesnek és fontosnak tartani magad, és így olyan párkapcsolatban élni, amely örömet, boldogságot, kiteljesedést hoz, akkor ezért erőfeszítéseket kell tenned. (Ne hagyd csapdába csalni magad – az erőfeszítés kellemes, örömteli, sőt szórakoztató is lehet! Attól függ, mit választasz, és hogyan állsz hozzá.)

A másik ok az, hogy sokszor az önbecsülésünket a másokkal való összehasonlításból vezetjük le, és úgy érezzük, akkor leszünk elég jók, ha olyanná válunk, mint akiket látunk, akikről hallunk, vagy akikről olvasunk. Pedig összehasonlítás helyett a saját életünket kellene élnünk, és nagyra becsülnünk magunkat épp azért a csodás, egyedi életért, amit kialakítottunk magunknak.

Most talán felmerül benned a kérdés: De én nem szeretem az életemet olyannak, amilyen! És magamat sem! Ha elkezdem mindezt elfogadni és megszeretni, akkor majd jól így marad?! Nem, nem marad így. A változás paradoxonja épp ez: ahhoz, hogy valamit a kívánt irányba változtass, először el kell azt fogadnod.

Kedden este is ugyanerről beszélgettünk nők egy kis csoportjában. Egyik társunkat arra bátorítottuk, hogy többé ne próbáljon meg egy olyan szerepet játszani, ami nem az övé, hanem legyen végre önmaga. Tartsa értékesnek és fontosnak saját magát annyira, hogy elmondja a párjának, amit gondol. Másnap a következő levelet kaptuk tőle:

Helló Lányok!

Képzeljétek, tegnap este még hívott a kedvesem, és elmondtam neki jó pár dolgot, amiket tegnap beszéltünk, és igen, hatott! Az őszinteség és az önmagam felvállalása bejött, elkezdett másként reagálni, és sikerült a sértett kisfiúból felnőtt gondolkodású férfivá válnia! Elmondtam a kétségeimet a kapcsolatunkról, és hogy rájöttem: kettős módon működöm, ami azt jelenti, hogy én magam is bizonytalan vagyok néha. Elmeséltem, hogy néha szükségem van egyedüllétre. Arra is megkértem, hogy kritikus megjegyzéseivel ne erősítse bennem a kételyeket, hanem segítsen, hogy a felmerülő problémákat együtt megoldjuk. Képzeljétek, azt is el mertem mondani, hogy néha szeretem, néha meg utálom, és valószínűleg legközelebb is meg fogom mondani, amit gondolok, mert a felesleges áldozatvállalástól már kész vagyok. Arra kértem, ha érzi, hogy probléma van, inkább kérdezze meg mi a baj, ahelyett hogy elkezd aggódni és kétkedő kérdéseket nekem szegezni. Felvállaltam, hogy én nem tudom, hogy kell együtt élni valakivel, még sose próbáltam, és hogy segítsen, hogy ez kialakuljon köztünk.

A végére ő is megnyugodott, és elcsodálkozott, hogy most sok minden értelmet nyert, és hogy más színben látja a dolgokat. Azt mondta, hogy ez a fél óra beszélgetés többet ért, mint bármi más …

Drukkoljatok!! :) Nagyon köszi a beszélgetést!!


Vajon van fogalmad arról, hányan vannak körülötted, akik neked is szeretnének segíteni; adni; ajándékokkal és bátorítással elhalmozni téged, hogy könnyebben járd az utadat? Szükségtelenül küzdesz. Keményen próbálsz mindent egyedül megoldani, mintha egy kisgyerek lennél, aki - miközben elutasítja a szülői segítséget - így kiabál: Egyedül is meg tudom csinálni!


 

A kérés nem a gyengeség jele, hanem a bölcsességé és a hajlandóságé. Szeretnénk segíteni neked a lehető legtöbb módon anélkül, hogy elvennénk az örömét annak, hogy mindezt te magad éred el és teremted meg. Gyere el október 29-én a szemináriumra, ahol visszahódítjuk a szerelmet! (Ha október 8-ig jelentkezel, rendkívüli kedvezményben részesülsz!) Légy részese a csodának, ami annak mentén bontakozik ki, hogy a szemináriumon átéljük: milyen az, amikor valóban értékeljük, becsüljük és szeretjük magunkat. Mutasd meg magadnak, hogy értékes vagy; hogy fontos neked a szerelem és a párkapcsolatod annyira, hogy egy egész napot arra szánj, hogy önmagaddal törődj, és arra fókuszálj, hogyan szeretnél élni.

Lehet, hogy konkrét megoldandóra keresed a választ; lehet, hogy tanulni akarsz és jobbá válni – mindenképpen köztünk a helyed. Legyen ez egy különleges nap! Sokkal többet érdemelsz annál, mint amit eddig megengedtél magadnak, ám mostantól megkezdődhet életedben a jó dolgok áramlása, ha hajlandó vagy tenni érte azzal, hogy elkezdesz másként gondolni önmagadra!

Tudd, hogy mindazzal, ami az elmédben és a szívedben újra és újra felbukkan, nem vagy egyedül! A kérdőívünk – amit oly sokan kitöltöttetek – megmutatta, hogy rengeteg embert foglalkoztatnak ugyanazok a kérdések. A szerelem visszahódítása szemináriumon találkozhatsz ezekkel az emberekkel – olyan férfiakkal és nőkkel, akiknek a tiédhez hasonló az értékrendje, a világnézete. Gyere el, érezzük jól magunkat együtt, és tanuljunk egymástól!

Addig pedig gondold végig: miért olyan fontos az egészséges önbecsülés? Milyen párkapcsolati példákat láttál - a saját életedben vagy a környezetedben - arra, hogy ennek mekkora jelentősége van? Te mennyire tartod magad értékesnek és fontosnak? Hogyan igazolja ezt vissza a környezeted? Szerinted hogyan lehet az önbecsülésünket megfelelő szinten tartani? Neked már sikerült? Hogy csináltad?

Átadom a szót neked …

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Kategóriák: Szerelem


Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

KIM’10 okt 24 - 07:46

...így van. Ha nem tudjuk elfogadni önmagunkat, akkor csak a másikhoz való alkalmazkodás adja a "vázunkat", formánkat és nem a saját tartalom.
Önismeret-önelfogadás...társas, ill. társkapcsolat...
Ebben a megfelelő zene hallgatása is segít, bekúszik a hangulat, az érzelmek "csatornáján".

Dr. Konta Ildikó

Hozzászólás

Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!

Fontos: a rendszer 30 perc után automatikusan kiléptet; ezért ha a hozzászólásod megírása meghaladta a fél órát, akkor javasoljuk, hogy jelöld ki az üzenet teljes szövegét, másold (CTRL + C), majd végezz el egy frissítést (F5), illeszd be (CTRL+V), és csak ezután kattints az Elküld gombra!

A blogomról

A blogomról

Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.

Ennek is örülni fogsz

Nyitott szívvel: SZERETEM MAGAM elvonulás március 25-én Debrecenben

Akarod úgy igazán, mélyről szeretni magad? A szenvedés helyett végre az örömöt választani? Akkor gyere el!  Tovább »

Szeretetterápia - egyéni konzultáció Krisztával: április 6.

Eltakarítjuk belső akadályaidat, és ezzel szabad utat adsz a szeretet és a szerelem áram- lásának.  Tovább »

Nyárünneplő szerelem tábor az Adrián: július 9-16.

Tengerpart, napsütés, szerelem, remek társak, izgalmas beszélgetések, teljes feltöltődés! Gyere te is!  Tovább »

Ajándék: 1 könyv + 4 hanganyag!

Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok!  Tovább »

Találkozzunk az Instagramon is!

Itt minden nap egy új boldogságteremtő mantrát találsz, és pillanatképeket arról, mivel foglalkozom éppen.  Tovább »

Legolvasottabb
írásaim


Blog kategóriák

Korábbi írásaim