Sarkadi Kriszta

Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.

Ajándék, neked!Ariadné fonalaAriadné fonala

 Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.

Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!


E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.

Programajánló

2024 március
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Vállalkozol-e a nagy kalandra?

’10szept17
6 hozzászólás
Vállalkozol-e a nagy kalandra?

„Most először a történelem során a párok magukra vannak utalva: maguknak kell kitalálniuk, miért és milyen módon akarnak együtt élni, miként alakítsanak ki egészséges, jól működő kapcsolatot.

Fontos felismernünk, mennyire új ez a helyzet. Mindannyian járatlan utakat taposunk egy javarészt felderítetlen vidéken. Ez egyben komoly kihívást is jelent, hiszen nem kevesebbet kíván tőlünk, mint hogy útra keljünk felkutatni valódi önmagunkat. Egy szerelmi kapcsolat talán a legjobb lehetőség az efféle kalandos utazásra.

Amikor a szerelmet hívjuk segítségül, hogy az élet őserőit felébressze bennünk, az ezzel járó próbatételt nagy kalandként élhetjük meg. Ily módon az intimitás ösvénnyé válik, melyen haladva számos felfedezésben és felismerésben lehet részünk. Párkapcsolataink most először tudatossá válnak.” (John Welwood)

A fenti sorok néhány nappal ezelőtt jutottak eszembe, amikor a telefonom memóriájában ráakadtam egy réges-régi üzenetre. Hadd meséljem el, hogy történt.

Amikor 2010 elején elkezdtük megtervezni a honlapunk arculatát és tartalmát, a weblapkészítők megkértek arra, hogy fogalmazzuk meg azt is: mi az, amiben különbözni fogunk azoktól, akik hasonló témával foglalkoznak. Amellett, hogy leírtam a saját gondolataimat, megkérdeztem néhány barátomat és ügyfelemet is, akik jól ismernek, hogy szerintük mi a válasz erre a kérdésre. Az egyiküktől az alábbi üzenetet kaptam sms-ben:

Bocs a lassú válaszért, külföldön vagyok tréningen. Nem tudom, miben különbözik, mert nem ismerek mást, aki hasonlót csinál, mint te. Autentikusnak, hitelesnek tartalak. Csodálom az elkötelezettségedet és a kitartásodat szerelem ügyben. Azt gondolom, hálátlan téma.

Természetesen jólestek az elismerő szavak, de el is gondolkodtam a megfogalmazáson: tényleg, vajon mi okozza az elkötelezettségemet és a kitartásomat? És vajon mitől tűnhet úgy, hogy ez egy hálátlan téma?

A válasz hamar megérkezett, és rögtön eszembe jutott az is, hogy mindezt korábban már gyönyörűen megfogalmazta valaki, aki klinikai pszichológusként, pszichoterapeutaként, valamint a keleti-nyugati pszichológia úttörőjeként évtizedek óta kutatja ezt a témát. John Welwood: A szív ösvényén című könyvéből idézek:

"Intim kapcsolatainkban manapság minden korábbinál fontosabb, hogy képesek legyünk őszinte és tudatos odafigyeléssel fordulni önmagunk és a párunk felé. Egy tartós, életteli, bensőséges viszony valamennyiünket kihívás elé állít: készek vagyunk-e

  • megszabadulni régi szokásainktól,
  • felszámolni személyiségünk hiányosságait és
  • felébreszteni legmélyebb erőinket, illetve érzékenységünket?

Ha valaki a korábbi időkben meg akarta ismerni az élet mélyebb rejtelmeit, gyakran egy kolostor vagy remetelak elzártságát választotta. Manapság ezzel szemben sokunk számára az intim kapcsolatok szférája jelenti azt a vadont, ahol szembetalálkozhatunk önnön istenségeinkkel és démonainkkal.

Párkapcsolatainkra nem számíthatunk többé a kényelem és biztonság kiapadhatatlan forrásaként; ez pedig mindannyiunkat fontos döntés elé állít. Megpróbálhatunk továbbra is romantikus ábrándokra építve, régmúlt korok „kőbe vésett” receptjei szerint boldogulni – melyek azonban mostanra igencsak elavultak, és nem sok használható útmutatással szolgálnak.

Vagy pedig megtanulhatjuk felismerni és megragadni a lehetőséget, hogy párkapcsolatunk rögös talajából kiműveljük legnemesebb emberi tulajdonságainkat:

  • a tudatosságot,
  • az együttérzést,
  • a humort,
  • a bölcsességet és
  • az igazság iránti rendíthetetlen elkötelezettséget.

Ha az utóbbi megközelítést választjuk, akkor párkapcsolatunk ösvénnyé válik, melyen járva elmélyíthetjük az önmagunkhoz, illetve szeretteinkhez fűződő viszonyunkat, és tágabb képet alkothatunk magunkról.

Régebbi korokban a férfi-nő kapcsolat formáját és szerepét a család és a társadalom írta elő. A szülők választottak házastársat gyermekük számára, és ez a választás sokkal inkább családi érdekeken, mint a gyermek személyes vágyain alapult. Mivel a házasság elsődlegesen a család és a társadalom céljait volt hivatott szolgálni, a férj és feleség közötti személyes kapcsolat minősége háttérbe szorult. Még ha egy házaspár boldogtalanul élt is együtt, a közösség nyomása egyben tartotta őket.

Ez az állapot mindössze az elmúlt néhány emberöltő alatt változott meg. Manapság, mikor a párok egyre kevésbé kötődnek a családhoz, a közösséghez és a közös erkölcsi értékekhez, nem sok meggyőző külső érv szól amellett, hogy egy férfi és egy nő egymás mellett élje le az életét. Ami mégis összetarthatja őket, az az egymáshoz való viszonyuk lényegi, belső minősége.

Most először a történelem során a párok magukra vannak utalva: maguknak kell kitalálniuk,

  • miért és milyen módon akarnak együtt élni, 
  • miként alakítsanak ki egészséges, jól működő kapcsolatot.

Fontos felismernünk, mennyire új ez a helyzet. Mindannyian járatlan utakat taposunk egy javarészt felderítetlen vidéken.

Ne csüggedjünk hát, hanem tartsuk szem előtt, hogy olyan rendkívüli dolgot kísérlünk meg véghezvinni, amellyel korábbi társadalmak elvétve, ha – és végképp nem sok sikerrel – próbálkoztak: szerelmet, szenvedélyt, és házastársi viszonyt egyetlen tartós, egyenrangú felek közötti párkapcsolatban ötvözni.

Férfiak és nők ez idáig ritkán voltak képesek szerepeket, sztereotípiákat, múltból öröklött útmutatásokat félretéve, teljes emberként egymás szemébe nézni; ezért a legtöbb házaspár anélkül élt együtt, hogy igazán személyes, közeli viszonyba kerültek volna. Manapság viszont sokan egy teljesebb – szellemi, érzelmi, szexuális, sőt spirituális – összetartozás élményét keresik a társukkal. Ez az intimitás merőben új szintjét jelenti, melyet oly módon hívhatunk életre, hogy szerelmi kapcsolatunkból ösztönzést merítve felkutatjuk és művelés alá vonjuk énünk elhanyagolt területeit.

Egyéni és társadalmi szinten is alapvető fontosságú, hogy kapcsolatainkban megteremtsük ezt a mélyebb bensőségességet: ezáltal jelentős lépést tehetünk a férfiakat és nőket elválasztó ősrégi ellentét felszámolása, emberi természetünk két felének egyesítése felé.

A férfi- és női létmódok több évszázados kiegyensúlyozatlansága mély sebet ejtett az emberi pszichén. E sérülés következményei valamilyen mértékben mindannyiunk külső és belső életére kihatnak. Bensőnkben

  • a szív és az elme,
  • az érzelmek és a gondolatok,
  • a sebezhetőség és az erő közötti

megosztottságként tapasztaljuk meg ezt az ellentétet; kívül pedig a nemek közötti ellenségeskedésben, valamint a bolygónk egészét veszélyeztető könyörtelen természetrombolásban mutatkozik meg a hatása. Az emberi faj: egyének, párok, társadalmak mindaddig nem élhetnek békében önmagukkal és egymással, míg a férfi és női oldal közötti ősi ellentétet a józan tudatosság erejével alkotó szövetséggé nem leszünk képesek alakítani.

A társadalmi kötelességen alapuló hagyományos házasság, valamint az örök szerelem és boldogság ígéretéből táplálkozó romantikus párkapcsolat bizonyos tekintetben egyaránt zsákutcának bizonyult. A kötelességtudaton és a vak reményen túl miféle új értékekre alapulhat egy mélyebb, tartósabb és kielégítőbb szerelmi kapcsolat férfi és nő között?

A nemek közötti újfajta elköteleződés szellemét hívhatjuk életre, ha felismerjük és szívünkbe fogadjuk az intim kapcsolatainkban rejlő hatalmas lehetőséget – a lehetőséget arra, hogy legbensőbb természetünket megismerjük.

Ez egyben komoly kihívást is jelent, hiszen nem kevesebbet kíván tőlünk, mint hogy útra keljünk felkutatni valódi önmagunkat. Egy szerelmi kapcsolat talán a legjobb lehetőség az efféle kalandos utazásra. Amikor a szerelmet hívjuk segítségül, hogy az élet őserőit felébressze bennünk, az ezzel járó próbatételt nagy kalandként élhetjük meg. Ily módon az intimitás ösvénnyé válik, melyen haladva számos felfedezésben és felismerésben lehet részünk. Párkapcsolataink most először tudatossá válnak.

Ha elég sokan felvesszük a kesztyűt, és – kihasználva a férfi-nő kapcsolat kihívásaiban rejlő lehetőségeket – képesek vagyunk

  • eloszlatni a hamis illúziókat,
  • utat találni legbensőbb erőinkhez és
  • kiszélesíteni az önmagunkról alkotott képünket, akkor

közösen felkutathatjuk a jelenkorból kiveszett bölcsességet. Lehetőségünk nyílik megalkotni a szeretet és a közösség új felfogását, melynek segítségével teljesebb emberré válhatunk és idővel új világot teremthetünk."

Nos, én felvettem a kesztyűt. Én azt választottam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataimat teljessé tegyem, és a szellemi, érzelmi, szexuális és spirituális összetartozás élményét is megélhessem a társammal.

És mivel tanító vagyok, szívesen mutatom az utat azoknak, akik szintén vállalkoznak a nagy kalandra, melynek révén nem csak mi magunk élünk teljesebb, örömtelibb életet, hanem a világ pozitív átalakulásához is hozzájárulunk.

Többféle útjelzőt is elhelyezek az ösvényen, hogy mindenki maga dönthesse el, merre kíván haladni. (A részletekről az Ariadné fonalából értesülhetsz.)

Neked mi a véleményed a fentiekről? Szerinted mit tehetünk annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolatainkon keresztül egy jobb világot teremtsünk? Hol kellene kezdenünk? Te is érzed a késztetést arra, hogy végre tegyél valamit önmagadért, a beteljesült szerelemért, a harmonikus kapcsolatokért, és – végső soron – az egész világért?

Átadom a szót neked …

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Kategóriák: Együtt


Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

Kriszta.’10 szept 22 - 08:16

Megint szépek az írásaid, de mért van az.Mikor már azt hiszed mindennek vége , nincs vissza út,a házasságod menthetetlen, és akkor teljesen a végén,mikor már mindketten elfordultatok egymástól.Még is van megoldás,a ki nem mondott szavak,azok a szavak , amit a másik addig nem tud míg el nem mondod neki, és nyitott fülekre talál,ez az igazság.Mi a tanúság belőle,elmondani amit gondolsz, és meg beszélni dolgokat.És nem nem lesz baj probléma,ez a bizalom alapja.Én is tanultam a hibákból, nem is keveset.De most kell rádöbbenem , hány évet elveszítettem, a ki nem mondott szavak végett, de így megtanultam , lehet jobb is ha én akarom, de ehhez kell a másik fél is. És én megtaláltam a boldogságot, amit majd nem elveszítettem.

Krisztina.

Sarkadi Kriszta’10 szept 22 - 09:57

Kedves Krisztina!

Talán azért van az, amiről írsz, mert amikor végre tudatosodik bennünk, hogy elérkeztünk arra a pontra, ahol TÉNYLEG elveszíthetjük egymást, akkor hirtelen felismerjük: ahhoz, hogy együtt maradhassunk, változnunk kell. Meg kell tennünk, ki kell próbálnunk olyan dolgokat, amiket eddig nem mertünk, vagy nem akartunk. Mivel ezen a ponton már nincs mit veszítenünk - hiszen, ha nem teszünk semmit másként mint eddig, a kapcsolatunk nyilvánvalóan véget ér -, végre hajlandóak vagyunk másként gondolkodni és másként cselekedni. És ettől persze minden megváltozik.

Nagyon örülök, hogy ti felismertétek - és te meg is osztottad velünk -, hogy a kapcsolatokban az egyik legfontosabb összetartó erő a nyílt, őszinte kommunikáció. Sok félelem van bennünk azzal kapcsolatban, hogy mit miért "nem szabad" kimondanunk. Hamarosan egy egész blogbejegyzést szentelek ennek a fontos témának.

Szeretettel,

Kriszta

Blacha Ági’10 szept 23 - 18:41

"szerelmet, szenvedélyt, és házastársi viszonyt egyetlen tartós, egyenrangú felek közötti párkapcsolatban ötvözni"
Csak egyetérteni tudok!
A hozám fordulók (holisztikus masszázsterápiával foglalkozom) is mind ezt igazolták/ják vissza.
- Kell az érzelem,
- teljes odaadással
- egyetlen ember felé
ami csak akkor müködik,
ha egyenrangúakként
vehetünk benne részt.
ÉS! elérkezett az idő, amikor különbözőségünket megőrizve-megbecsülve szállhatunk be a "közös csónakba", ahol együtt kell evezni!:)
Lelkünk szabadsága vész el, ha alább adjuk.
Szerencsére, egyre több emberben ébred fel az igény - elkezd keresni. Öröm nekik segíteni, mert közben rengeteget tanulok én is magamról!
Kedves Kriszta, Neked is kívánok hozzá sok sikert!

Sarkadi Kriszta’10 szept 24 - 09:55

Kedves Ági,

nagyon örülök, hogy írtál! A múlt héten nagy lelkesedéssel állítottam össze ezt a bejegyzést, és bizony csalódást éreztem, amikor azt tapasztaltam, hogy napokig nem szólt hozzá senki. Arra gondoltam, talán népszerűbbek azok az írások, amikhez hozzászólva el lehet panaszolni, mennyi a baj, ám amikor arról lehetne dönteni, hogy tegyünk is valamit, az már nem érdekel senkit. Kételkedni kezdtem abban, hogy egyáltalán van-e bennünk hajlandóság arra, hogy ne csak keseregjünk, hanem meg is keressük a megoldásokat a problémáinkra, a válaszokat a kérdéseinkre.

Hozzászólásod megerősített abban, hogy bizony, egyre többen vagyunk olyanok, akik felismertük, hogy a boldogságunk kulcsa a saját kezünkben van és elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy megteremtsük magunknak azt az életet, amelyre szívünk legmélyéről vágyunk; amely megőrzi lelkünk szabadságát.

Szeretettel,

Kriszta

Színes’10 okt 10 - 23:52

Kedves Kriszta!

Még egy kérdés eszembe jutott: kevés szó esik az oldalon a család témáról.
Az új kapcsolati minták fényében érdemes lenne elgondolkodni együtt azon is, hogy végülis kivel nemz az ember gyermeket, kivel neveli fel ...valahol ez nekem egy kemény dió: akit szeretek, azzal folyton zűrök adódnak, mert még mindig a szerelem csodás világa elüt a hétköznapi menetektől.
Szóval: hogyan tovább a gyermekkel, ha a szülők közti kapcsolat szétszakadt. Nekem nincs gyermekem, de kérdezem: valóban szét lehet teljesen szakítani egy kapcsolatot, ha már van közös gyermek? Vagy szerinted a gyermek nevelkedését is át kell tenni az új minták fejezetbe s a belső, felső irányítás alá tenni? Lesz, ahogy lesz?

üdv

B

Sarkadi Kriszta’10 okt 11 - 19:50

Kedves Színes!

Igen; azért esik kevés szó a családról, mert az egy másik, hatalmas téma, és nem lehet belefogni anélkül, hogy fel ne vennénk a gyereknevelés témájának fonalát is. Ezért tudatos döntés eredménye az, hogy egyelőre "csak" a párkapcsolatok témáját feszegetjük.

Meggyőződésem ugyanakkor, hogy azért érdemes a szülők (a pár) kapcsolatára fókuszálni, mert az természetesen kihat arra is, hogyan oldják meg a családban felmerülő krízishelyzeteket.

Saját példával tudok szolgálni: az én gyerekeim most 12 és 13 évesek. Két éve költöztünk külön akkori párommal, az apjukkal. Biztos vagyok benne, hogy épp azért sikerült a lehető legkevesebb sérülést okoznunk a gyerekeinknek ezzel, mert a kapcsolatunk alapvetően jó: mindent meg tudtunk beszélni, és mindenre kitaláltuk a legjobb megoldást. Soha nem használtuk a gyerekeinket arra, hogy saját hatalmi harcainkat rajtuk keresztül vívjuk meg.

Épp ezért, ha valaki kifejezetten a családdal kapcsolatban keres meg, akkor a szerelem coaching keretében ebben a témában is el tudunk indulni, mert szakmai és személyes tapasztalatom is van erre vonatkozóan.

Szóval a kérdésedre a válasz: ha van közös gyermek, az bizony örökre összefűz. De el lehet jutni oda (legalábbis nekünk sikerült, és másokat is ismerek, akiknek igen), hogy szinte csak annyi változott, hogy már nem lakunk együtt, már nem vagyunk egy pár. A gyerekekkel egyformán sokat vagyunk mindketten, és mindent, amihez közös döntés szükséges, meg tudunk beszélni.

Ebből a szempontból nézve is azt gondolom, hogy ha a pár mindkét tagja erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy saját sebzettségét begyógyítsa, és a másiknak (meg önmagának) megbocsásson, akkor a gyerekekkel is rendben lesz minden.

Szeretettel,

Kriszta

Hozzászólás

Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!

Fontos: a rendszer 30 perc után automatikusan kiléptet; ezért ha a hozzászólásod megírása meghaladta a fél órát, akkor javasoljuk, hogy jelöld ki az üzenet teljes szövegét, másold (CTRL + C), majd végezz el egy frissítést (F5), illeszd be (CTRL+V), és csak ezután kattints az Elküld gombra!

A blogomról

A blogomról

Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.

Ennek is örülni fogsz

Mesés életem könyve - Váltsd valóra az álmaidat!

Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed!  Tovább »

Szerelmeskönyv - Se testben, se lélekben ne légy egyedül

Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet!  Tovább »

Szerelemteremtő online kurzusok

A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja!  Tovább »

Szerelemteremtő meditációk

A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak.  Tovább »

Ajándék: 1 könyv + 4 hanganyag!

Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok!  Tovább »

Találkozzunk az Instagramon is!

Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat.  Tovább »

Legolvasottabb
írásaim


Blog kategóriák

Korábbi írásaim