Szafari - keddi szerelmes útravaló

Valószínűleg épp előre néztem, amikor a kisbusz felborult, így a pillanat törtrésze alatt megkapaszkodhattam. Éreztem, hogy megpördül, majd az oldalára dől: még élek, gondoltam. Aztán a feje tetejére állt, és azt is túléltem. Végül a másik oldalára gördülve megállt, és újra megállapítottam, hogy még mindig élek. Fájdalmat nem éreztem, így reméltem, nem sérültem meg komolyabban. Ám mozdulni mégsem tudtam, mert ahogy ide-oda csapódtunk a busz belsejében, a végén alulra kerültem, és feküdtek rajtam néhányan.

- Valaki vérzik! - hallottam a kiabálást hátulról, aztán arra figyeltem fel, hogy kívülről elkezdik letépni a tetőablakot. Mire ez a nagy rombolás? - gondoltam -, hiszen biztosan kimászhatunk az ajtón is, nem? De akkor már az ablakokat is elkezdték betörni, és lassan lehúzkodták rólam a többieket. Segítő kezek nyúltak értem, és kiemeltek a kisbuszból. Megkérdezték, hogy jól vagyok-e, fáj-e valamim, szükségem van-e bármire. Amikor mindenre csak azt válaszoltam, hogy nem tudom, akkor leültettek, kezembe nyomtak egy üveg vizet, és indultak a többiekért.

A sokktól kábán néztem körül, és megnyugodva láttam, hogy a kedvesem annyira jól van, hogy már a többiek kimenekítésében segít. Később ő magyarázta el nekem azt is, hogy ilyenkor azért kell a lehető leggyorsabban kihozni mindenkit, mert a kisbusz ki is gyulladhatott, vagy fel is robbanhatott volna. Nem lehetett arra várni, hogy a beragadt ajtóval próbálkozzanak. Szerencsére egy komolyabb sérültünk volt csak: valaki az ablaknak csapódott, mire az kitört, és több helyen, mélyen felsebezte a karját. A saját zúzódásainkat csak másnap vettük észre, amikor kék, és zöld, és lila foltok kezdtek el megjelenni a testünk legkülönbözőbb pontjain. De más bajunk nem esett.

Azon a télen két hetet töltöttünk Kenyában, és nagyon szerettünk volna elmenni egy vadrezervátumba. Arra a helyre, amit kinéztünk magunknak, nem indítottak csoportot, magunkban pedig nem mertünk nekivágni. Attól féltünk, nem lennénk kellő biztonságban, ha a csoportot magunk mögött hagyva, csak ketten bérelnénk autót, és indulnánk neki az ismeretlen tájaknak. Ezért a járt utat választottuk: csatlakoztunk a szervezett szafarihoz, és beültünk nyolcadmagunkkal a kisbuszba. És ekkor ért minket a baleset.

Két nap múlva már tudtuk, mire akart tanítani minket mindez: a biztonság nem az ismerős, külső körülményekből fakad, hanem egészen máshonnan. Így a harmadik napon béreltünk egy rozoga terepjárót, és kettesben nekiindultunk, hogy átéljük közös életünk egyik legcsodálatosabb kalandját.

Gyógyító kérdésed mára:

• Mi az, amit csak azért nem teszek meg, mert magam mögött kellene hagynom, ami ismerős, és megszokott?
  

Mai szerelemteremtő mantrád:

• Kitárom a szívem az eddig ismeretlen élmények előtt.
  

Legyen csodálatos a mai napod is!

Szeretettel: Sarkadi Kriszta szeretetterapeuta

Ha szeretnéd megtudni, mi most a legfontosabb teendőd annak érdekében, hogy a szívedet a szerelem előtt is kitárd, akkor gyere el december 4-én Párkapcsolati Gyorsszervizre! >>>

Olvasója vagy már az Ariadné fonalának? Ez a neve a hírlevelemnek, amelyben olyasmiről írok, amit nem találsz meg itt, a weboldalon. Kattins ide >>>, és iratkozz fel, ha szeretnél elsőként értesülni mindenről, és szívesen letöltöd az ajándékokat is, amiket küldök. 

Ha szeretnél velem találkozni, akkor kattints ide: Programok és egyéni konzultáció >>>

Ha pedig ahhoz érzel kedvet, hogy meditációs cd-t vagy online kurzust vásárolj, akkor kattints ide: Vásárlás >>>