Sarkadi Kriszta

Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.

Ajándék, neked!Ariadné fonalaAriadné fonala

Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.

Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!

Ariadné fonala

E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.

Programajánló

2017 augusztus
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Hiszel a szerelemben?

’10ápr30
8 hozzászólás
Hiszel a szerelemben?

"Sokan így fogalmaznak: Olyan mélyen megsérültem. Hogyan is bízhatnék meg ezután bárkiben is? Ám a szeretetbe helyezett bizalmunk nem valakinek a személyiségébe vetett bizalomról szól, hanem azt jelenti, a szeretet megváltoztathatatlan természetében hiszünk. Amikor hiszünk a szeretetben, akkor nem egy másik emberben hiszünk, hanem önmagunkban. Hiszünk benne, hogy képesek vagyunk különbséget tenni és megbocsátani. Hiszünk benne, hogy képesek vagyunk hevesen szeretni még annak tudatában is, hogy amit, vagy akit szeretünk, holnap talán már nem lesz mellettünk.

Ebben az értelemben a valódi szerelem mindig kockázatos. Ám az univerzum nem csak azt adja meg nekünk, amire vágyunk, hanem azt is, ami által megtanulunk szeretni. Ha pedig megáldunk másokat, amikor velünk vannak, ám visszavonjuk az áldásunkat, amikor elmennek, akkor mi magunk sem rendelkezünk az áldással, illetve nem váltunk azzá. Az olyan áldás, ami nem folyamatos, nem áldás.

Az univerzum tudatalattinkon keresztül működve olyan emberekkel hoz össze minket, akiknek társaságában a legnagyobb a fejlődési lehetőség a lelkünk számára. Ám ez nem jelenti azt, hogy a leckét megtanulni mindig könnyű lesz. Sőt, van, aki azért bukkan fel az életünkben, hogy megtanuljunk különbséget tenni – vagyis, hogy felismerjük, mitől kell elfordulnunk.

Megtörténik, hogy előbb át kell élned, mi az, amit egyáltalán nem akarsz – ahhoz, hogy észrevedd, mi az, amit akarsz. Esetleg az vezet el igazi szerelmedhez, aki darabokra törte a szíved. Valami nem úgy alakult, ahogy remélted, de talán épp ez volt benne a lényeg. Egy olyan kapcsolat volt, amely felszabadított, hogy megérkezz önmagadhoz, és így magasabb szinten folytathasd. Az igazi szerelem nem érkezhet meg addig, amíg nem ismered önmagad; addig pedig nem ismerheted önmagad, amíg bizonyos vágyaktól meg nem szabadulsz.

Talán olyanokra vágytál, akik nem akartak elköteleződni, mert te magad nem álltál készen az elköteleződésre. Most, hogy elmenekültek tőled, készen állsz rá, hogy abbahagyd a menekülést. Most, hogy megszúrtak, készen állsz rá, hogy abbahagyd a szurkálódást. Ekkor igaz szerelmed – olyasvalaki, aki nem szúr, nem szalad el, és nem vágyik a fájdalomra – már úton van, hogy találkozzon veled. A perzsa költő, Rumi szavaival:

„Az összetört, s így kinyílt szívből megszentelt tüzű szenvedély fakad, mely soha ki nem apad”.

Ne állj le. Díszítsd fel a lelkedet. Álljon készen a házad. Készítsd fel a szívedet
.”


(Részlet Marianne Williamson: A csodák kora című könyvéből.)

Azért szeretek Marianne Williamson-tól idézni, mert nagyon „egy húron pendülünk” - csodálatos módon önti szavakba (és könyvekbe) mindazt, amit a szerelemről, és az élet más területeiről én is gondolok.

Ennek kapcsán sokan kérdezik tőlem, mit értek azon, hogy „régi minta”, és mit azon, hogy „új”. Ezt nyilván sokféleképpen lehet értelmezni, most megosztom veled az én elképzelésemet.

Nyilván te is érzékeled, hogy mindannyian nagyon erőteljes átalakuláson megyünk keresztül. Változunk mi magunk, és változik a világunk is. Dolgok és emberek, amik és akik eddig életünk fontos részét képezték, egyszer csak eltűnnek, más utat választanak. Olyan, mintha többé nem élhetnénk a régi módon. Már nem söpörhetjük a szőnyeg alá a problémákat. Már nem végezhetünk olyan munkát, amiben nem leljük örömünket. Már nem élhetünk olyan kapcsolatokban, amelyekben nincs szeretet. Egyre nagyobb a kényszerítő erő, hogy ránézzünk életünk minden olyan szeletére, ahol nem vagyunk maradéktalanul boldogok. Mintha valahol mélyen, mindenkiben egyre hangosabban szólna egy csengő: ÉBRESZTŐ!

A régi kapcsolati minta szerint a társunkat úgy választottuk, hogy lehetőség szerint megfeleljen minden elvárásunknak, és kielégítse különböző szükségleteinket. Ha választottunk nem volt teljesen ilyen, akkor kialakuló kapcsolatunk során megpróbáltuk őt átalakítani, hogy olyan emberré váljon, akire nekünk szükségünk van. Nagyon sokáig ez működött is – ha mindketten hajlandóak voltunk bizonyos kompromisszumokat megkötni, akkor évekig jól eléldegéltünk egymással vagy egymás mellett. És sokan vannak olyanok, akiknek ez továbbra is megfelel, és ez rendben van így.

Ám sokan vannak olyanok is, akik szívük legmélyéről másra vágynak. Szeretnének teljes odaadással, feltétel nélkül szeretni. Nem akarnak kompromisszumokat kötni. Teljesnek akarják érezni magukat, mert tudják, a teljesség csak túlcsordulni tud: nincsenek elvárásai, nem kapni, csak adni akar.

Ezért az ebbe az irányba mutató, új kapcsolati mintát meghatározó alapfogalmak a következők:

  • önmagam feltétlen szeretete,
  • a társam teljes elfogadása,
  • a megbocsátás képessége és gyakorlata,
  • érzelmi kockázatvállalás,
  • elengedés.

Amikor először rádöbbentem, hogy mindezek megvalósítását tűztem ki magam elé célul, megrémültem: nincs egy kicsit túl magasan a mérce?! De ahogy telt-múlt az idő, és jöttek sorban az élethelyzetek, megtapasztaltam, hogy eszerint élni igenis lehetséges.

Te mit tapasztaltál? A te életedben – és az ismerőseid körében – milyen minták működnek? Sikerült-e már beépítened a fenti öt fogalom közül valamelyiket az életedbe? Ha igen, milyen változásokat hozott? Ha nem, hol akadtál el? Kíváncsian várom a hozzászólásodat!

A jó hír az, hogy május 15-én, szombaton, a Pozitív Gondolkodók Napján lehetőségem nyílik minderről beszélni is! Az emberi kapcsolatokról szóló, rendkívül színvonalasnak ígérkező négy előadás közül az egyiket én tartom, melyben arról fogunk beszélgetni, hogyan szükséges átalakítanunk a kommunikációnkat ahhoz, hogy szerelmi kapcsolatainkban ténylegesen megértsük egymást.

Bízom benne, hogy a közönség sorait olyan emberek fogják megtölteni, akik hisznek a szeretetben, hisznek önmagukban. Akik vállalják a kockázatot, ami a szerelemmel jár: hajlandóak a szerelem tüzével járó átalakulásra, melynek eredménye az örömteli, boldog párkapcsolat.

Gyere, tarts velünk te is! A részletekért kattints ide:

 

igazából Szerelem - Pozitív Gondolkodók Napja


Ott találkozunk!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Tetszik?


Kategóriák: Együtt


Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

Kriszti’10 máj 12 - 20:29

Szia!

Nekem ez most nagyon aktuális, amiről írtál- a kedvesem egy teljesen filmbe illő, banális dolog miatt szakított velem.

Gyorsan vázolom, hogy is volt ez: Az édesanyja közölte vele, hogy ha nem szakít velem, akkor kidobja őt otthonról. A szakításnak végül is nem ez a lényege, hanem az, hogy Ő úgy DÖNTÖTT, hogy én nem férek most bele az életébe (persze az édesanyjának is nagy része volt ebben, de a végső döntés az övé volt, én ezt tudom).

A lényeg, ami miatt írok, hogy én most pontosan ezt érzem: Hogyan bízhatnék valaha is újra, ha egyszer ennyire bántottak?! Értem és érzem amit írsz, hogy az áldásnak mindig meg kellene lennie, de egyelőre olyan haragot és csalódottságot érzek, hogy nem tudom a kapcsolatot úgy szemlélni, mintha áldás lenne. Nem látom, hogy ez hova vezetne és mit tanítana nekem - csak úgy érzem, hogy egyedül maradtam, holott én mindent odaadtam. Tudom, hogy a szeretet arról szól, hogy egyszerűen szeretünk, viszonzást nem várva/akarva, de én nem tudok most ebbe az állapotba eljutni... Úgy érzem becsaptak és elvettek tőlem valamit...

Borzasztó, hogy ilyen érzéseim vannak, de úgy érzem, hogy képtelen vagyok ezen túljutni.

Szeretnék tanulni belőle, szeretnék megbocsátani- de nem megy.

Azért is írtam, hátha tudsz nekem segíteni benne...

Előre s köszönöm- bármit is kezdesz az üzenettel. :)

Kriszti

Sarkadi Kriszta’10 máj 12 - 20:30

Kedves Kriszti!

A legfontosabb, hogy tudd, amit most érzel, az természetes, semmiképpen ne bántsd magad érte. Csak engedd kitisztulni. Persze, hogy fáj, amikor elhagynak, amikor csalódunk, amikor elveszítünk valakit, aki fontos nekünk.

Engedd meg magadnak a harag, a gyász és a bánat érzését; ha teheted, tombolj és sírj, amennyit bírsz. Csak ez után leszel képes arra, hogy elindulj a megbocsátás felé.

Idővel megbocsátod majd neki, hogy ez volt a tőle telhető legtöbb. A kedvesed ennyire volt most képes, nem tudott többet adni magából neked. (Valószínűleg felnőtté kell válnia és le kell szakadnia az édesanyjáról, mielőtt valódi kapcsolatot tud kialakítani egy felnőtt nővel.)

Amikor a megbocsátás megszületett benned, rá tudsz majd nézni arra is, hogyan szól rólad ez az egész, vajon éned melyik része lehetett az, aki még szintén nem állt készen erre a kapcsolatra.

De csak az után, hogy "meggyászoltad" és ténylegesen elengedted a kedvesedet. Adj ennek annyi időt, amennyit szükséges.

Szeretettel,

Kriszta

PP’10 máj 12 - 20:31

Üdv!

Nekem nagyon rossz tapasztalataim vannak... manapság nem az igazi, benső értékeket szeretik, keresik az emberek, hanem a felületes dolgokat. Például: mackós alkat vagyok, pénz és saját lakás nélkül.... Önök szerint volna esélyem egy csinos, kedves, őszinte hölgynél/lánynál? Kizárt! Az egyik ok, hogy nagyon kevés ilyen lány/hölgy létezik....

Aki pedig ebbe a a kategóriába belefér,az már férjnél van,"barátja" van,vagy csak egyszerűen "csak barátnak” akarja a magamfajta embert...s ez utóbbi szindrómán még akkor sem hajlandó változtatni, ha egyáltalán nem is szereti, tiszteli a kedves párja, férje, stb...
Az is csak egy pocsék duma, hogy "nem a külső számít"! DEHOGYNEM!!! Ki áll szóba egy külsőre nem igazán vonzó valakivel, ha az első pillantásra (vagy esetleg a többire) taszítja a másikat? Senki nem akar megismerni egy olyan valakit,akinek a külseje "nem fogja" meg a másikat!

Röviden: Az életben SOHA nem fogja az "ellentét" vonzani a másikat! A nem jóképű fickó hiába álmodozik egy helyes, csinos, kedves lányról! Azokat a bunkók csábítják el és bánhatnak velük akármilyen mocsok módon, a lány úgyis vele marad, mint a buta kiskutya!!!! A benső értékkel bíró (viszonzatlanul) szerelmes fickó meg lesz a "csak barát"! Meg a lelki szemetes!!!!

Sajnos ez így van!!! Akárki,akármit mond,de így van!!!!

Köszönöm!

PP

Ja... és NEM HISZEK A SZERELEMBEN!!!!!

Nem hiszek az univerzum és a tudatalatti "vonzó hatalmában" sem ... próbálkozhattam, akarhattam én, de mégis egyre rosszabb az életem, a pénzügyi helyzetem.... szenvedés maradt az életem, bármennyire is hittem, hogy jobbra fordul!!!! S nincs kiút belőle!!! Pénz nélkül nincs!

Köszönettel:

PP

Sarkadi Kriszta’10 máj 12 - 20:31

Kedves PP!

Megértem felháborodottságodat és elkeseredésedet. A tudatalatti vonzó hatalma – amiről írsz – pontosan ezt jelenti, amit a szavak: nagyon sok mindent tudattalanul vonzunk az életünkbe, vagyis úgy, hogy nem is tudunk róla, hogy ezt tesszük.

Így, amikor azt éled át, hogy pontosan az ellenkezője történik annak, amire vágysz, azt jelenti, hogy sok olyan feldolgozni valód van, amelyek egyelőre a tudattalanodban „üldögélnek”, és észrevétlenül befolyásolják az életedet. Ezek – főleg a gyermekkorunkban keletkező – olyan sebzettségek, amelyek megtörténtekor akkora fájdalmat okoztak, hogy a tudatalattinkba száműztük őket, és talán nem is emlékszünk rájuk.

Ahhoz, hogy úgy élj, ahogy szeretnél, ezeket egyenként fel kell tárnod és begyógyítanod. Ezt megteheted szakember (pszichoterapeuta, kineziológus) segítségével, vagy önismereti csoportokban.

Ha anyagi helyzeted miatt ezt most nem engedheted meg magadnak, figyelmedbe ajánlom a budapesti Istennő Templom honlapját (www.istennotemplom.com), ahol sok színvonalas, ugyanakkor díjmentes programot találsz.

Szeretettel,

Kriszta

Domján Móni’10 máj 15 - 23:59

Én hiszek, egyre inkább! Annak ellenére vagy éppen azért, mert sokszor csalódtam és sok fájdalmat éltem át szerelem kapcsán. Elkezdtem megérteni, hogy mindez miért történt, nekem milyen szerepem volt benne, és ezáltal annyit tanultam magamról, hogy csak na! Rájöttem például, hogy nem a másik volt a Fantomember, hanem én voltam a Fantomlány! Ez máshogy nem derült volna ki. Egyúttal esélyt kaptam arra, hogy ezentúl másképp csináljam. És én élni akarok ezzel az eséllyel.

Domján Móni

szandy001’10 júl 12 - 21:45

Nekem nagyon tetszik ez az egész oldal.Szerintem a szerelem az egyik legszebb dolog a világon.Én hiszek benne.

Üdv:Szandi

Borosnyay Péter’10 okt 26 - 19:40

'addig pedig nem ismerheted önmagad, amíg bizonyos vágyaktól meg nem szabadulsz.'

Pontosan milyen vágyak is ezek ?

Peti

Sarkadi Kriszta’10 nov 04 - 21:52

Kedves Peti!

Szerintem azokról a vágyakról van szó, amelyek az általad idézett sor után következő bekezdésben vannak: "Talán olyanokra vágytál, akik nem akartak elköteleződni, mert te magad nem álltál készen az elköteleződésre. Most, hogy elmenekültek tőled, készen állsz rá, hogy abbahagyd a menekülést. Most, hogy megszúrtak, készen állsz rá, hogy abbahagyd a szurkálódást. Ekkor igaz szerelmed – olyasvalaki, aki nem szúr, nem szalad el, és nem vágyik a fájdalomra – már úton van, hogy találkozzon veled."

Olyan - félelemből fakadó - tudattalan vágyak lehetnek ezek, amelyek megakadályoznak abban, hogy úgy éljünk, ahogy szeretnénk. Ha félünk az elköteleződéstől, akkor arra vágyunk, olyannal találkozzunk, akivel nem is kell elköteleződnünk. Ha félünk a boldogságtól, mert akkora bűntudatunk van, hogy nem engedjük meg magunknak, akkor olyan emberre vágyunk, aki bánt minket, ezzel újra és újra bebizonyítva, mennyire értéktelenek vagyunk.

De nem folytatom, tudom, már érted is.

Szeretettel,

Kriszta

Hozzászólás

Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!

Fontos: a rendszer 30 perc után automatikusan kiléptet; ezért ha a hozzászólásod megírása meghaladta a fél órát, akkor javasoljuk, hogy jelöld ki az üzenet teljes szövegét, másold (CTRL + C), majd végezz el egy frissítést (F5), illeszd be (CTRL+V), és csak ezután kattints az Elküld gombra!

A blogomról

A blogomról

Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.

Ennek is örülni fogsz

Szerelmes Zarándoklat: szept. 21-24.

Természet, csend, gyaloglás, szerelem, remek társak, izgalmas beszél- getések, teljes feltöltődés! Gyere te is!  Tovább »

Tárt karokkal - ELFOGADÁS elvonulás Debrecenben: szeptember 30.

Itt a helyed, ha szeretnél elvárások helyett teljes elfogadással fordulni azok felé, akik fontosak neked!  Tovább »

Itt vagyok, kedvesem! - szerelemteremtő online kurzus

Vess véget az egyedüllétnek! Készülj fel a szerelemre, és teremts helyet az életedben a társadnak!   Tovább »

A múzsa csókja - ideális életedet megteremtő online kurzus

A heti levelek ötletekkel és energiával töltenek fel, hogy az életed pont olyan legyen, amilyennek sze- retnéd!  Tovább »

Ajándék: 1 könyv + 4 hanganyag!

Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok!  Tovább »

Találkozzunk az Instagramon is!

Itt minden nap egy új boldogságteremtő mantrát találsz, és pillanatképeket arról, mivel foglalkozom éppen.  Tovább »

Legolvasottabb
írásaim


Blog kategóriák

Korábbi írásaim