Sarkadi Kriszta
Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.
Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.
Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!
E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.
Apró lépésekkel, de mindig a szerelem felé
Lehet, hogy épp boldog párkapcsolatban élsz, és csodálkozva olvasod a gondolatokat, amiket ezekben az írásokban felvetek. Kívánom, maradjon így.
De az is lehet, hogy már egy ideje egyedül vagy és nem érzed így jól magad – változást szeretnél, szerelemre vágysz.
És az is lehet, hogy ott van melletted a társad, de kapcsolatotokban egyre kevesebb az öröm és egyre több a bánat, ami elgondolkodtat, és arra késztet, hogy megkeresd a módját annak, hogy a helyzet átalakulhasson.
Előfordul, hogy a változás, amire vágyunk, olyan hatalmasnak tűnik, hogy feladjuk az álmainkat, anélkül, hogy megvalósításukba belevágnánk. De ha képes vagy emlékeztetni magad arra, hogy életed megváltoztatása felé pusztán egy apró lépést kell megtenned minden nap – és ezeket meg is teszed -, megdöbbenve és csodálkozva veszed észre, ahogy az életed a szemed láttára átalakul.
Hadd idézzem most neked, hogy mit ír erről Karen Casey, a Change Your Mind and Your Life Will Follow (Változtasd meg az elméd, és megváltozik az életed) című könyv szerzője.
„Soha nem felejtem el a pillanatot, amikor először megláttam egy plakátot, amely nagy, vastag betűkkel ezt hirdette: Csak ma. Fel sem tudtam fogni, hogy mit jelent. Ám egy kedves ember elmagyarázta nekem – és én megnyugodtam. Gyakorlatilag megbéníthat, amikor megpróbáljuk elképzelni, hogy életünk végéig gyakorolnunk kell valamit, különösen, ha egy összetett feladatról van szó. Azt viszont el tudjuk fogadni, hogy egyszerre csak egy napig csináljuk. Másra pedig nincs is szükség. Tudom, teljesen elképzelhetetlennek tartottam az ötletet, hogy életem hátralévő részére megváltoztassam alkohol- és drogfogyasztási szokásaimat, de úgy éreztem, egyszerre egy napig el tudok tekinteni tőlük. Ez pedig bátorságot adott, hogy kipróbáljam.
Azt javaslom, ugyanezt a módszert alkalmazzuk elménk és életünk megváltoztatására. Kevesen ígérhetjük meg, hogy életünk során soha többé nem térünk vissza egy régi gondolkodási vagy viselkedési mintához. De ha élünk a lehetőséggel, hogy egy napra – és csak arra a napra – teszünk ígéretet, sokkal kezelhetőbbé válik egy előnyünkre már nem szolgáló hozzáállás vagy vélemény megváltoztatása.
Általában nem lelkesedünk a változásért, függetlenül attól, mennyire fontos lenne, hogy megtörténjen. A változás mindig az ismeretlent jelenti, legalábbis egy rövid időre mindenképpen. A megszokottól eltérő helyzetekben pedig nem érezzük jól magunkat, ezért néhány napig ellenállunk. És ez jól van így.
Régi gondolkodási és viselkedési mintáink ösvényén továbbhaladni olyan, mint kényelmes, meleg papucsba bújni. Talán lábbelink egy kicsit viseltes, ám amíg a talpa egyben van, nem akarunk megválni tőle. Nem is szükséges ezt tennünk. És nem is kell minden egyes napon tennünk valamit. Rajtunk kívül senki más nem rendelkezhet a dolgok megtételére vonatkozó hajlandóságunkkal.
Épp ezért a célunk annyi, hogy csak egyetlen napra változunk meg, és azt is csak akkor, amikor jónak látjuk. A legtöbb ember számára ez kezelhetőnek tűnik. Úgy is dönthetsz, hogy egyszerre csak egy élményen változtatsz – lehet, hogy ettől még könnyebbé válik hajlandóságodat összesűríteni.
Szabadságodban áll épp csak annyit megváltoztatni, amennyit akarsz, és csak akkor, amikor akarod. Senki sem leskelődik a vállad fölött. Valójában senkit nem érdekel, hogy mikor és hogyan alakítod át a viselkedésedet, a hozzáállásodat vagy a véleményedet. Sőt, az sem, hogy egyáltalán megteszed-e. Változásaink előnyeit leginkább mi magunk élvezzük.
Egyszerre csak egy napig – micsoda gondolat! Bármire képesek vagyunk, ha kellően kis lépésekben tesszük. Csak abban lehetünk biztosak, hogy ebben a pillanatban életben vagyunk – tápláljuk hát magunkban a tudatot, hogy most újrakezdhetjük a napunkat egy új gondolattal, egy új hozzáállással, és a hozzájuk tartozó megfelelő viselkedéssel. Bármikor is kezdesz bele, az lesz a megfelelő időpont. Haladj lassan, kis lépésekben, és átalakul az életed.”
Szánj most 30 percet önmagadra, és vizsgáld meg, hogy állsz a szerelemmel; hogy állsz a boldog párkapcsolattal éppen most? Vedd elő a naplódat (vagy papírt) és írószerszámot (billentyűzet is jó), majd írd le a válaszaidat az alábbi kérdésekre!
- Ha aktuális szerelmi életedre vagy a kedveseddel, a társaddal, a hitveseddel való kapcsolatra gondolsz, milyen érzéseket kelt benned?
- Ha pontosan olyanná alakíthatnád, amilyenné szeretnéd, milyen lenne? Képzeld el, a számodra ideális helyzetet! Mi történne? Hogyan éreznéd magad? Figyelj egy kicsit befelé, éld át, és élvezd ki az érzést, amit az okoz, hogy olyan, mintha már mindez meg is történt volna!
- Most kérdezd meg magadtól: Milyen apró lépést tehetnék ma annak érdekében, hogy ez tényleg így legyen?
- Írd le a választ, majd cselekedj!
- Ismételd meg ezt a folyamatot holnap, majd minden nap, egészen addig, amíg el nem éred, amire vágysz!
Kíváncsi vagyok mit tapasztalsz, kérlek, írd meg a hozzászólások között!
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Tetszik?
Kategóriák: Gyorssegély
Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!
Hozzászólások
Edina’10 máj 12 - 20:25
Sarkadi Kriszta’10 máj 12 - 20:25
Kedves Edina!
Amikor az egyik fél úgy érzi, hogy ő "többet tesz" egy kapcsolatért, annak a jele, hogy valamit meg kell oldani, új megállapodásokat kell kötni. Érdemes lenne erről beszélnetek. Az a legjobb, ha mindketten külön végiggondoljátok, mit vártok a kapcsolattól, és mit tudtok benne nyújtani. Majd ezt beszéljétek meg egymással. Itt kiderülhet, hogy mennyi a közös pont, ami továbbra is összetarthat benneteket.
Az, hogy egy hete nem beszéltek, szerintem nem baj, ez alatt sok minden tisztázódik mindkettőtökben.
Ha netán annak jött el az ideje, hogy elengedjétek egymást, tudd, hogy mindig valami jobb következik. Minden kapcsolatunkból tanulunk, feljebb lépünk saját életutunk spirálján, és alkalmasabbá válunk egy még kielégítőbb kapcsolatra.
Engem két éve (43 évesen) kólintott fejbe ismét egy mindent felforgató szerelem, és biztos vagyok benne, hogy - bár szívesen töltök még hosszú éveket a kedvesemmel -, ha netán elsodródnánk egymás mellől, újra érkezik majd valaki, akivel átélhetem a szerelmet, a boldog, örömteli összekapcsolódást.
Szeretettel,
Kriszta
Tommy’10 máj 17 - 13:04
Kedves Kriszta!
Szerintem egy kapcsolat csak akkor érhet véget, ha mindkettőnél elmúlt. Ekkor nem sérül senki. És ez nem csak nekik jó, hanem mindenkinek. Ahogy a Kishercegben is írva van, az az emberre is igaznak kellene lenni. Ha megszelídítettél valakit, akkor már felelősséggel tartozol iránta.
Edina segítséget kért tőled és te meg azt írod, hogy nem baj, ha elsodródnak egymás mellől? Dehogy nem baj. Nagyon is baj.
Tommy
Tommy’10 máj 17 - 13:08
Persze más a helyzet, ha csak az egyik szeretné menteni a kapcsolatot és hajlandó kompromisszumra. De ha csak a kommunikáció nem működik akkor nem szabad hagyni, hogy vége legyen a kapcsolatnak.
Tommy
Sarkadi Kriszta’10 máj 17 - 13:58
Tommynak
Kedves Tommy!
Teljesen egyet értek veled; egy kapcsolatnak akkor van vége, ha mindkét félben megszületett ez a belső döntés. Ám ez nem mindig tudatos, így leggyakrabban azt éljük át, hogy az egyik fél "elhagyja" a másikat. Emiatt átmenetileg szinte mindig megsérül valaki, ám, ha mindketten ténylegesen elengedték a másikat, akkor a sebzettség gyorsan gyógyul, és megmarad a barátság.
Edinának azt írtam, hogy mit tehet ő és mit tehetnek mindketten annak érdekében, hogy újra visszataláljanak egymáshoz. Remélem, sikerült megbeszélniük mindent, ami fontos, és újra nagy boldogságban élnek.
Ugyanakkor fontosnak tartottam abban is a segítségére lenni, hogyan fogadja, ha netán az, ami történik, annak a jele, hogy esetleg szétválnak az útjaik.
Továbbra is azt vallom, hogy nagyon fontos minden tőlünk telhetőt megtennünk annak érdekében, hogy tisztán tartsuk magunkat az elvárásoktól és a félelmektől, mert ezek azok, amik elválasztanak minket. Ha nem félünk az érzéseinkről beszélni, és nincsenek elvárásaink sem magunkra, sem a társunkra vonatkozóan, akkor megmarad a kapcsolat, és benne a szerelem is.
Szeretettel,
Kriszta
Évi’10 jún 07 - 03:27
Kedves Kriszta! Egyetemista vagyok és teljesen belehabarodtam egy nálam 8 évvel idősebb tanáromba. Engem tanítani már nem fog, de mégsem tudok mit kezdeni a helyzettel. Relatíve gyakran találkozunk, jót elbeszélgetünk; nincs barátnője... Ha van valami ötleted, szívesen venném. Előre is köszönöm!
Évi
Sarkadi Kriszta’10 jún 07 - 15:36
Kedves Évi!
Mivel tanítani már nem fog, a tanár-diák viszonyt nem zavarhatja meg, ha esetleg elmélyül a kapcsolatotok. Az, hogy 8 év van köztetek, még előnyös is lehet - vannak olyan tanítások, amelyek egyenesen azt mondják, hogy 5-10 év korkülönbség az optimális.
Ő valószínűleg tiszteletben tartja, hogy eredetileg a tanárodként ismert meg, így, ha szeretnél szabad utat engedni a szerelemnek, talán érdemes ezt valamilyen módon a tudomására hoznod.
Szóval, szerintem hallgass a szívedre ...
Szeretettel,
Kriszta
Erzsi’10 jún 12 - 20:29
Szia Kriszta! Én most találtam meg az oldaladat. Nagyon örülök neki, mert nagyon sok olyan dologról olvashatok, ami érdekel. Hiszek abban, hogy a sorsunk megvan írva. Írsz olyan dolgokat, amik elősegíthetik a vágyaink beteljesülését. Ami meglep, hogy ezt nem pénzért teszed, hisz sok oldalon csak úgy lehet beszélgetni ilyen dolgokról. Úgy érzem, hogy te szívből, és igazán segíteni akarsz a hozzád fordulóknak. Rendszeres látogatód leszek, és nagyon-nagyon sok sikert kívánok. Ha a vágyam teljesül, megírom neked.
Üdv. Erzsi
Sarkadi Kriszta’10 jún 13 - 22:01
Kedves Erzsi!
Nagyon jólesnek kedves, megerősítő szavaid, különösen az, hogy szerinted már az is segíthet, ha valaki pusztán az írásokat olvassa - ugyanis épp ez a cél. Tényleg szívesen és nagy örömmel nyújtok útmutatást a hozzám fordulóknak.
A blogbejegyzések olvasásának lehetősége mindig is ingyenes lesz, számomra ez a természetes. Ugyanakkor hamarosan olvashatsz majd olyan anyagokról és programokról, amelyeknek ára, illetve részvételi díja lesz - hiszen nekem ez a mesterségem, ebből élek.
Szívből kívánom, hogy teljesüljön a vágyad, és izgatottan várom a beszámolót.
Szeretettel,
Kriszta
Szia Kriszta!’10 jún 21 - 18:32
Ígértem, ha a vágyam teljesül megírom neked.Érdekes, mert néha úgy érzem, hogy igen menni fog, néha viszont nem. Ez olyan, mintha lenne valami, ami folyamatosan ellenem dolgozna. Nem tudom pontosan leírni, hogy mi ez, de valami visszatartja a pozitív változást. "Még az időjárás is ellenem dolgozik". Ezt belül nagyon erősen érzem. Mik ezek az érzelmek? De NEM ADOM FEL!! Akkor is én leszek az erősebb. Ha megengeded, máskor is megosztom veled a gondolataim. És naponta kérem a csodát.
Üdv.: Erzsi
Sarkadi Kriszta’10 jún 22 - 16:11
Kedves Erzsi!
Nagyon örülök, hogy megírtad, hol tartasz éppen! És máskor is oszd meg velünk, amiket átélsz, mert nem csak én vagyok rá kíváncsi, hanem fontos információval szolgálhat a blog többi olvasójának is.
Fontos, hogy ne add fel. Ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk, néha nagy belső változáson kell keresztülmennünk. Amikor lebontani készülünk egy évek, évtizedek alatt kialakult belső korlátot, akkor az nem megy egyik napról a másikra - lassan, fokozatosan történik. Időt kell adnunk a folyamatnak. Persze gyakran türelmetlenek vagyunk, és azonnal várjuk az eredményt, de ezzel csak csalódást okozunk magunknak.
Tarts ki, és tudd, a folyamat zajlik, még akkor is, ha a jelei még nem láthatók.
Szeretettel,
Kriszta
Erzsi’10 júl 09 - 17:15
Szia Kriszta!
Hétfőn történni fog valami, amit már nagyon vártam. Találkozom a szerelmemmel, aki sajnos 250 km-re lakik tőlem. Talán egy lépéssel közelebb kerülök az álmomhoz. Amióta kérem a csodát, azóta olyan is történt velem, amire nem számítottam Ezt pozitívan értsd. Kaptam apró jeleket, és tudom már, hogy tényleg kitartóan kell hinni és bízni. Légyszi szoríts nekem, hogy a hétfő tényleg úgy teljen el, ahogy szeretném. Majd megírom hogy milyen volt. Teljesen felvagyok dobva, és remélem ez az érzés nem változik.
Szia Kriszta! És kérlek szoríts!
Üdv.: Erzsi
Sarkadi Kriszta’10 júl 14 - 21:18
Kedves Erzsi!
Gondoltam rád hétfőn, és remélem, minden a terveid szerint alakult. Most már nagyon kíváncsi vagyok a csodáidra ...
Szeretettel,
Kriszta
Erzsi’10 júl 19 - 16:09
Kedves Kriszta! Az a hétfő gyönyörűen telt. Azóta már több csodálatos napot is átéltünk. Sajnos vannak akadályok, ami a boldogságunk útjába áll. Nem tudom, hogy ezek mennyire súlyosak, de jó lenne leküzdeni őket. Ez nem rám vár, hanem a páromra. Nem akarom döntés elé állítani, mert úgy gondolom, hogy ezt önszántából kell megtennie. /talán elindult az úton/ Én SZERETEM. Ő ezt tudja, és remélem fontos neki, hogy van valaki, aki önmagáért szereti, és nem a számlára jövő dolgokért. Ha átgondolja az életét, talán rájön, hogy mást is tartogat az élet. Ebben én is segítem, de csak nagyon finoman. Talán a sorsom könyvében jól végződik ez a fejezet, és még lehetőséget kapunk a boldogságra. 7 év rossz már volt. Jöhetne a jó. Köszönöm, hogy veled megoszthatom az életem e szakaszát. Ha írok neked, utána egy kicsit könnyebb. Szia Kriszta!
Üdv. Erzsi
Zsófi’10 júl 31 - 15:34
Kedves Kriszta! Találkoztunk már a szerelem-ébresztő műhelyben, de akkor még nagyon félénken tudtam megfogalmazni a gondolataimat. Tettem ezt bárhogyan is, felkavart mindent bennem, és olyannyira inspirálóan hatott, hogy bekövetkezett (most azt mondanám), hogy a "majdnem" csoda. Akartam nagyon a szerelmet, az egymásratalálást. Megkaptam. Szenvedély nélkül. Mintha blokkolná az energiáinkat valami. Nagyon sok (anyagi, munkahelyi, családi) problémába ütközünk amióta ismerjük egymást, rendszeresen valamilyen külső probléma megoldásán kell küzdenünk, ezért kevés idő és energia és türelem marad a másikra, az igazi lényegre. Néha úgy érzem, hogy ezek apró jelek, amelyekből azt kellene felismernem, hogy ez a kapcsolat a nehéz helyzeteket multiplikálta az életünkben, és nem a közös dolgaink építését. Vagy rosszul közelítem meg? Vagy lehet, hogy ezt kell ebből megtanulnom? vagy nem lennék elég nyitott, ezért a negatív dolgokat vonzom be? Annyira szeretnék derűs, odaadó és önzeltelnül elfogadó lenni. Úgy érzem, hogy nem vagyok eléggé az. De gondolatban tudom, hogy ez lenne a megoldás. Miért nem jön ki? Talán tudatatallat érzem, hogy nem az én utam? hogy csak egy kitérő? Hogy nem vallom be még, de tovább kell lépnem? Nagyon megérintett ez a találkozás, nagyon sokat kaptam ettől a kapcsolattól, nem szeretném elveszíteni. Tehetek valamit, lehetek jobb? Szerethetek úgy, ahogyan szeretnék?
Válaszodat bizakodva várom :-)
Zsófi
Sarkadi Kriszta’10 aug 03 - 18:28
Kedves Zsófi!
Előfordul, hogy azért akadályozzuk magunkat a teljes boldogság megélésében, mert úgy érezzük, nem érdemeljük meg. A küzdelem általában mindannyiunk számára ismerősebb helyzet, mint az, hogy akkora szeretetben éljünk, amekkorára vágyunk.
Leveledből azt veszem ki, hogy fontosak vagytok egymásnak, ami azt jelenti, hogy hajlandóak vagytok tenni azért, hogy túljussatok ezen a furcsa helyzeten. Kipróbálhatnátok azt, amit egyszer Popper Péter ajánlott az őt felkereső fiatal párnak.
A problémájuk az volt, hogy bármennyire is szeretik egymást, nem működik közöttük a szex. Hol az egyik, hol a másik nem kívánja a másikat, így nem tudják egymást boldoggá tenni ezen a téren. Azt a feladatot kapták, hogy utazzanak el kettesben egy hosszú hétvégére egy romantikus helyre, amit mindketten szeretnek. A hétvége alatt mindent lehet, egyvalamit tilos: szerelmeskedni. Popper Péter megígérte nekik, ha képesek ezt az egy szabályt betartani, és egymáshoz sem nyúlni az alatt a néhány nap alatt, garantálja, hogy rendbejön a kapcsolatuk. Boldogan megígérték, hogy így tesznek.
Szerinted mi lett a végeredmény? Szerintem próbáljátok ki.
Addig is kezdd el mondogatni magadnak, amilyen gyakran csak lehet: "Szeretem magam. Megérdemlem, és elfogadom a teljes boldogságot".
Szeretettel,
Kriszta
Zsófi’10 aug 06 - 02:25
Köszönöm, elfogadom. :-)
Zsófi
Erzsi’10 aug 16 - 15:13
Szia Kriszta! Már egy ideje nem írtam. De most megtapasztaltam, hogy igenis történik csoda, ha akarjuk. Velem megtörtént!!!!!!!!!! Nagyon boldog vagyok. Nagyon nagyon köszönöm neked ezt az oldalt, és a kedves bíztató szavaid. Remélem e csodám nem száll el, vigyázni fogok rá nagyon, és mégjobban hiszek benne, hogy vannak segítőink. Az álmom még nem teljes, de már nem olyan hosszú az út. Mégegyszer KÖSZÖNÖM NEKED.
Erzsi
Timi’10 szept 22 - 15:59
Kedves Kriszta!
A párommal 9 hónapig voltunk együtt,tudtunk "működni"együtt.Számomra ez a 9 hónap tartalmasabb volt a 3 éves kapcsolatomnál is.Azt hittem ő a másik felem.Aztán a munkahelyi dolgai miatt, önmaga miatt szakított.Kicsúszott lába körül a talaj, bizonytalanná vált számára minden és nem akart ebbe belerángatni.Azt mondta ebbe az állapotába nem fér bele egy kapcsolat.
Kérdésem az lenne,hogy szerinted van esélye a folytatásra ennek a kapcsolatnak?Az idő vissza hozza őt?Teljesen szétesett, mintha nem is ő lenne az!Vannak nálam cuccai, amire szakításkor azt mondta,minél hamarabb elfog jönni értük, ez lesz még egy kellemetlen része..., de nem jelentkezett értük.2hét után felhívtam, hogy mikor akar jönni, de hárított, hogy majd valamikor.Majd később azt mondta, csituljanak le a munkahelyi dolgai és eljön értük.Amíg dolgai itt vannak, én nem tudom lezárni.Nem tudom, hogy azért nem jön, mert nem tudja lezárni még, szembe nézni velem,vagy csak áltatom a szívemet a reményel?
Nagyon padlón vagyok,állandóan agyalgatok.Közben tudom, nem teszek jót magammal ezzel.Mit csináljak?
Köszönöm válaszod!
Timi
Sarkadi Kriszta’10 szept 24 - 10:09
Kedves Timi!
A folytatásra valószínűleg tényleg akkor van esély, ha ő képes újra összerakni magát és az életét. Jól érzi ő is, hogy nem tud teljes emberként fordulni feléd addig, amíg nem érzi jól magát a bőrében. És neked sem dolgod, hogy helyette cipeld a terheit.
Talán szívesen ott lennél mellette, hogy támogasd a nehéz időkben, de vannak olyanok, akik ilyenkor inkább "elbújnak", és csak akkor jönnek újra elő, ha minden rendbejött.
Ettől függetlenül lehet, hogy az így kialakuló távolság a kapcsolat végleges lezárását is magával hozza. Mégsem tudod őt siettetni, ezt tényleg neki kell megoldania.
A dolgaival pedig tedd azt, hogy pakold őket el egy helyre: egy fiókba, egy dobozba, egy zsákba úgy, hogy ne legyenek szem előtt, és ne is kelljen arra várnod, hogy ő eljöjjön értük. Amikor megérkezik, egyszerűen a kezébe nyomod az egészet és kész.
Amikor valakit ténylegesen elengedünk, akkor megvan az esélye annak, hogy visszatérjen. Ebben, és a - tényleg terhessé váló - agyalás abbahagyásában lehet segítségedre az Elengedlek, továbblépek című online kurzusom, melyet megrendelhetsz az oldal alján a vásárlás menüpontra kattintva.
Szeretettel,
Kriszta
Hozzászólás
Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!
Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.
Ennek is örülni fogsz
Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed! Tovább »
Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet! Tovább »
A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja! Tovább »
A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak. Tovább »
Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok! Tovább »
Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat. Tovább »
Kedves Kriszta!
Köszönöm a leveled, elgondolkodtató volt és IGAZ!!!
Én egy 41 éves, elvált, 2 gyerekét /nagyszülői segítséggel/ egyedül nevelő , vállalkozó nő vagyok.
Második éve van egy kapcsolatom, ahol a partnerem 60 éves. Elmondhatom, hogy eddigi legjobb, egymáshoz leginkább passzoló társra találtam. A problémám pedig az, hogy mivel ő már idősebb nem "kényszeríthetem" olyan élethelyzethez, ami számára már fárasztó és megerőltető lenne. Jelenleg én hozom az "áldozatot", utazok minden 2. hétvégén vidékről Budapestre, mosok, főzök, takarítok, amit nagyon szívesen csinálok, e mellett természetesen sokat járunk szórakozni, mozi, színház stb. Nagyon jó kapcsolatban vagyok két /23-25 éves/ gyermekével, szinte anya-gyerek-barát kapcsolat. Ő már nehezebben viseli az én két, nem éppen egyszerű /6-12 éves/ gyermekemet.
A problémám, hogy én miért érzem azt, hogy többet teszek ezért a kapcsolatért, tudom azt is, hogy egy idő után természetessé válik egy férfi számára minden, de nyomaszt az érzés, hogy kihasználnak, csak "haszna" van belőlem! Ugyanakkor azt is tudom és félek, hogy nem találok az életben számomra ennyire "tökéletes partnert"!!! Kérlek segíts! .....Ja! és legutóbb nagyon csúnyán megbántottam, azt mondtam Neki: Nem érdemelsz meg engem!..Én pedig sokkal jobbat érdemlek nálad!
Ez 1 hete volt és egyikünk sem keresi a másikat! Mit tegyek?
Előre is köszönöm és várom leveleidet!
Üdvözlettel:
Edina