Sarkadi Kriszta
Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.
Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.
Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!
E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.
Programajánló
Ők is olvasóink
Így teremts boldog párkapcsolatot!
A kedvenc padomon ültem éppen a napsütésben, amikor a szomszédos padra letelepedett egy idős férfi. Néhány percig szemlélte a tó, a fű, a virágok, a járókelők, az épületek, a gyerekek látványát, majd elővett egy rajztömböt, színes krétákat, és gyors mozdulatokkal rajzolni és színezni kezdett. Lopva, mégis csodálattal bámultam, ahogy pillanatok alatt megelevenedett az ujjai alatt a papír, és minden, amit a valóságban láttam, élethűen megjelent a képen.
Aztán egy fiatal fiú terelte el a figyelmemet: kényelmesen sétálva érkezett, az egyik kezében a telefonját tartotta a füléhez, a másikban egy szál vörös rózsát lóbált. Ő a másik oldalamon lévő padra ült le, így már jól hallottam, amint megbeszéli a randevú részleteit:
- Inkább te gyere ide, itt várlak a padon!
Érdeklődve néztem körül, kíváncsi voltam, kitalálom-e, ki érkezik meg a fiú szíve hölgyeként. Hamarosan meg is láttam két lányt: egy alacsonyabb, hosszú, fekete hajút, és egy magasabb, szőke, rövid hajút. Arra gondoltam, talán a „kisebb” lány lesz az, mivel a fiú sem volt sem testes, sem magas. Ám tévedtem: közeledtükre a fiú felállt, és a rózsát a magas, szőke lánynak nyújtotta:
- Ezt neked hoztam.
- Hülye vagy?! – volt a válasz – Mit kezdjek most ezzel a rózsával? Még egy csomó helyre megyünk, azt akarod, hogy végig cipeljem?!
- Jó, akkor máskor nem hozok – lehelte csalódottan a fiú, miközben mindhárman továbbindultak.
Ahogy a rajzolót figyelve a csodálattól, úgy e jelenetet átélve most a döbbenettől esett le az állam – hogy lehet ilyen durván visszautasítani egy ennyire kedves gesztust? Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez csak egy kiragadott pillanat kettőjük közös életének folyamatából, és sok előzménye lehetett ennek, ami esetleg megmagyarázhatja a lány viselkedését. Mégis, azon kezdtem el gondolkodni, vajon nem viselkedünk-e néha mindannyian így? Vajon képesek vagyunk-e észrevenni az örömet és a kedvességet abban, ahogy mások hozzánk fordulnak? Vagy annyira tele van a fejünk az elvárásainkkal, hogy inkább rágódunk azok nem teljesültén, mint hogy észrevegyük a körülöttünk megszülető apró csodákat?
Nyilván te is sokszor kijelentetted már, hogy a kedveseddel való kapcsolatodban boldogságra, békére, és harmóniára vágysz, és nem akarsz több drámát, veszekedést, csalódottságot. Észrevetted, hogy (szabotálva a saját vágyaidat) hányszor választod mégis a drámát előidéző gondolatokat olyankor, amikor épp ilyen könnyedén érezhetnéd magad boldognak is? Hajlamosak vagyunk ugyanis kényelmetlenül érezni magunkat, amikor a dolgok jól sikerülnek, és az életünk könnyedén áramlik …
Nézzünk egy példát. Gondolkodhatnál azon, milyen csodálatos délutánt töltöttél el annak a frissen megismert férfinak/nőnek a társaságában a múlt hétvégén. Milyen finom volt az ebéd, és milyen jót beszélgettetek közben! Ám belső szabotőröd úgy dönt, hogy e helyett inkább újra és újra arra összpontosít, hogy az illető nem telefonált, és soha többé nem hallottál felőle. Vajon ettől az együtt töltött idő nem volt ugyanolyan élvezetes és szórakoztató? DE IGEN! Neked azonban szabadságodban áll félrelökni az örömteli pillanatokban való lubickolást, és azon elmélkedni, mennyi minden van, ami megzavarhatja a boldogságodat …
Vagy tegyük fel, hogy együtt autózol a pároddal valahová, így van egy kis időtök kettesben. Ez alatt választhatnál olyan gondolatokat, amelyek arról szólnak, mennyire szép helyen jártok épp; milyen szerencsés vagy, hogy pont ő a társad; mennyi kalandot éltetek már át együtt; milyen sok lehetőség áll még előttetek közös életetekben. Közben megsimogathatnád a kedvesed arcát, megérinthetnéd a kezét, elmondhatnád neki, mennyire szereted. Ehelyett az elménk hajlamos egy egészen más irányba terelni minket, valahogy így: Nos, lássuk. Nézzük végig szép sorban, mi az, amit az én párom nem úgy csinál, ahogy én szeretném? Mi az, ami még nem működik tökéletesen a kapcsolatunkban? Mi az, amit még nem teremtettünk meg? Mi az, amit még nem kaptam meg tőle? Miért volt olyan pocsék a tegnap, és olyan rettenetes a múlt hét? Miért nem tud végre úgy viselkedni, ahogy szerintem kellene?
Persze, most kicsit eltúloztam, ám a helyzet az, hogy néha épp ennyire túlzásokba esünk. Személyiségünk egy része mindig a negatívumokat fogja szemmel tartani, épp azért, hogy a vágyott harmóniát és békét egyre távolabb tudja tőlünk. Ám emlékezz: saját magadat csak TE tudod boldoggá tenni, és ennek a módja az, hogy elhatározod: olyan dolgokra összpontosítod a figyelmedet, amelyek örömöt okoznak neked.
Az öröm és a boldogság már most is ott toporog párkapcsolatod küszöbén. Csak rajtad múlik, hogy ajtót nyitsz-e nekik, vagy még a lakatot is ráteszed, hogy örökre kint maradjanak. Nézz körbe, és mint egy profi detektív, kutass fel minden apró részletet, amely bebizonyítja neked, hogy már ma minden okod megvan a boldogságra!
Néhány ötlet arra vonatkozóan, hogyan csináld:
- Válj tudatosabbá a párkapcsolatodat illetően. Kezdd el megfigyelni, milyen gondolataid vannak kettőtökre vonatkozóan, és hogy ezek azt a valóságot tükrözik-e, amit megteremteni szeretnél. Vajon pozitív, támogató, és szeretetteli módon viszonyulsz a kedvesedhez?
- Kezdj el egy listát írni arról, hogy mi az, amit szeretsz és nagyra becsülsz a társadban. Ha van kedved, mondd is el neki ezeket, és figyeld a hatást!
- Amikor kritizálod őt valamiért, tedd fel magadnak a kérdést: Az, amit a másikban bírálok, hogyan vonatkozik rám is?
- Vállald fel sebezhetőségedet, és kérdezd meg a párodat: Hogyan szerethetlek olyan módon, hogy az neked ténylegesen örömet okozzon? Kérlek, mondd el nekem, hogyan lehetnék ügyesebb abban, hogy kifejezzem az irántad érzett szeretetemet!
- Gyere el az október 10-én (pontosan 10 nap múlva) induló, Vissza-Hozzánk című találkozó-sorozatra, és egy támogató, szeretetteli csapat részeként változtasd örömmel, boldogsággal és könnyedséggel telivé a párkapcsolatodat!
Összesen 30 órát töltünk együtt, és ez alatt részletesen körbejárjuk az összes fent említett témát, az új szokásokat alaposan begyakoroljuk, és mindennapi életed részévé tesszük. Így mindössze 10 hét alatt pont olyanná alakíthatod a pároddal való kapcsolatodat, amilyenné szeretnéd!
Addig pedig írd meg a hozzászólások között: A te párkapcsolatodnak milyen kríziseket és hullámvölgyeket sikerült már túlélnie? Mi segített ilyenkor? Mit figyeltél meg: mi az, ami közelebb visz, és mi az, ami eltávolít egymástól? És mi az, amit a hétköznapok színesítésére kitaláltatok?
Átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: Szeretlek. De elfogadlak-e olyannak, amilyen vagy? Arról szól, milyen kihívások elé állít, amikor úgy döntünk, valóban a teljes elfogadásra törekszünk valakivel, akit szeretünk …
Kategóriák: Együtt
Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!
Hozzászólások
Kata’11 szept 30 - 21:11
zsu’11 okt 01 - 08:20
A párkapcsolatomban érdekes és számomra nehéz dilemma elé kerültem.
Nagyon szeretem őt, tisztelem és valóban szerelmes vagyok úgy érzem. kérdezem is tőle, mi az ami számára örömet okoz, hozhat tőlem. Igyekszem tökéletessé tenni a közös időt, együtt fejlődünk az életünk és feladataink által.
A nehézségnek tűnő dolog az, hogy nem érzem egyensúlyban az általam ,,öntött" szerelmet az ő érzelmeivel. Szeretetnek érzem, mintha bárki más lehetne a helyemben, időnként.
Arra a kérdésre, hogy mivel okozhatok neki örömet az a válasz, azzal, ha engem boldognak, elégedettnek lát. Valahogy ez kicsit ,,ördögi kör" számomra. Hogy oldhatnám föl ezt az ellentmondást? Kriszta kedves ,mindig beletalálsz a leveleiddel az aktualitásba. Zseniális!
Várom válaszotokat, véleményeteket!
Zsu
Sarkadi Kriszta’11 okt 04 - 20:38
Kedves Zsu!
Mi emberek különbözőek vagyunk, ezért különböző módon fejezzük ki a szeretetünket is. Ő egy másik ember, ezért nem várhatod tőle, hogy a szeretete olyan formában nyilvánuljon meg, mint, mondjuk a tiéd. Segítségedre lehet ebben Gary Chapman: Egymásra hangolva - öt szeretetnyelv a házasságban című könyve.
Másrészről pedig lehet, hogy érdemes lenne egy kicsit levenned a figyelmedet őróla, és arról, hogy vajon minden jól működik- e a kapcsolatotokban. Kezdj el többet magaddal törődni. Végezz több olyan tevékenységet, ami örömet okoz neked, amitől feltöltődsz. Ez mindenkit energiával tölt majd fel: téged, őt, és kapcsolatotokat is.
Szeretettel,
Kriszta
Hozzászólás
Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!
A blogomról
Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.
Ennek is örülni fogsz
Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed! Tovább »
Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet! Tovább »
A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja! Tovább »
A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak. Tovább »
Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok! Tovább »
Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat. Tovább »
"Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket."
/Kun Erzsébet/
A szerelem egy csoda, egy ajándék. Az ajándékot kapjuk. Az ajándék csak akkor ér valamit, ha valóban tudjuk értékelni, ha önmagáért fogadjuk el, olyannak, amilyen. A párkapcsolatban szükség van egymásra, de magunknak is magunkra. Szabadságra, de ugyanakor odaadásra. Odafigyelésre, de elvonulásra. Tiszteletre, de nem önfeláldozásra.
A hétköznapok okoznak nehézséget, a munka, a fáradtság, a pénzhiány, a ritkább találkozás. A türelem formál. A kedvesség és a megértés továbblendít. A párom próbálja a karrierje és köztem megtalálni a helyes egyensúlyt. Nekem ezt kell megtanulni kezelni.
Amiért megéri, hogy odabújhatunk egymáshoz és csak mi létezünk. Elvonulunk a szürkeségből és magunkkal töltjük meg a teret. Tudni kell lemondani is ahhoz, hogy működjön. Amikor minden természetes, de mégis tenned is kell érte. Bonyolult és mégis egyszerű. Ezért értehetelen az, amikor a boldogság megtalál, csak úgy, mert jönni akar.
Szeretettel, Cs. Kata