Te is érezted már értéktelennek magad?

Ironikus, nem? Több milliárdnyi ember él a világon, és a rohamosan fejlődő technológiánk segítségével könnyebb összekapcsolódnunk, mint eddig bármikor, mégis sokan egyedül érezzük magunkat – ha nem is fizikailag, de érzelmileg mindenképpen.

Az online világban úgy gyűjtjük a barátokat, mint a forintokat a perselyben, és amennyire ezt, úgy azt sem érezzük igazán értékesnek. Igaz, időnként kapsz egy-egy „tetszik”-et, és talán több is jut neked, mint néhány hozzászólás, amikor a reggelidről, a születésnapodról, vagy a kisbabádról posztolsz. Sőt, valójában könnyen lehet, hogy hihetetlenül mély és jelentőségteljes kapcsolatokkal rendelkezel mind az online világban, mind a valóságban, és csak azért vásároltad meg ezt a könyvet, hogy ezeket tovább erősítsd. De sokan vagyunk, akiknek csak egyre nő az ismeretségi köre, amely azonban nem szükségszerűen jelenti azt, hogy ezzel együtt növekedne a közelség és a valahová tartozás érzése.

Nem csak a kapcsolódásra van mindannyiunknak szükségünk, hanem arra is, hogy valóban lássanak, és ténylegesen elfogadjanak minket. Muszáj éreznünk, hogy az emberek megértenek, értékelnek és szeretnek minket – az összes hibánkkal együtt. Ahhoz, hogy ezek a szükségleteink kielégüljenek – és hogy másokét is kielégíthessük -,

• meg kell nyílnunk,
• ki kell lépnünk a megszokottból, és
• a fontossági listánk elejére kell tennünk a kapcsolatainkat.

Ám ezt nem mindig tesszük meg, talán azért, mert elsodor mindannak a hajszolása, amiről úgy érezzük, hogy hiányzik az életünkből; vagy, ha inkább olyan vagy, amilyen én voltam, akkor talán azért nincsenek kielégítő kapcsolataid, mert még nem hiszel benne, hogy méltó vagy rájuk.

Az életem legnagyobb részében minden energiámmal azon voltam, hogy javítsak magamon és a körülményeimen, mert azt hittem, mások csak akkor tartanak értékesnek, ha valaki jobbá válok. Csak miután évekig hajszoltam magam – sőt, kiközösítettem magam, mivel attól tartottam, ha meglátnak, alkalmatlannak ítélnek –, ismertem fel még egy ironikus dolgot: nem kell sem másnak lennem, sem máshol lennem ahhoz, hogy megkapjam, amit szeretnék.

Csak el kell fogadnom, aki vagyok, és jelen kell lennem, ott ahol vagyok. Mivel a jelenemben

• ott voltak a szeretteim, akikről nem vettem tudomást, amíg önmagammal voltam elfoglalva, és
• ott voltak a barátok, akikkel a találkozás még előttem állt, és akikkel sohasem találkozom, ha nem lépek ki a fejemből és nem nézek körül, és
• ott volt a rengeteg szeretet, amit adhatnék, ha abbahagynám az aggódást afölött, hogy engem szeret-e valaki.

Ha jártál már a tinybuddha.com weboldalon, amit 2009-ben indítottam, akkor a blogbejegyzéseket és a hozzászólásokat olvasva észrevehetted, hogy sokkal inkább hasonlóak vagyunk, és sokkal kevésbé különbözőek.

• Mindannyian szeretnénk megtalálni a helyünket a világban, és szeretnénk valami nálunk hatalmasabb részévé válni.
• Mindannyian azt szeretnénk érezni, hogy mások törődnek velünk, és ott lesznek, amikor szükségünk van rájuk.
• Mindannyian közeli, szeretetteljes kapcsolatokat akarunk kialakítani, és fenntartani.
• És mindannyian képesek vagyunk arra, hogy most azonnal tegyünk valamit – mindegy, milyen apróságot – annak érdekében, hogy megteremtsük ezeket a kapcsolatokat.

Ez az első rész, amit lefordítottam neked Lori Deschene: Tiny Buddha’s 365 Tiny Love Challenges című könyvéből, és hamarosan követi a többi részlet. Két oka van annak, hogy ebbe most belefogok.

Az egyiket talán már tudod: izgalommal tölt el minden, ami 365 napra lebontott kis írásból áll, annyira, hogy a saját könyvem, a Szerelmeskönyv is így épül fel.

A másik pedig épp most, fordítás közben tudatosodott bennem. Vagyis inkább kérdések sorozata vetődött fel. Ez a mondat indította el a lavinát: „Az életem legnagyobb részében minden energiámmal azon voltam, hogy javítsak magamon és a körülményeimen, mert azt hittem, mások csak akkor tartanak értékesnek, ha valaki jobbá válok.”

• Lehet, hogy mélyen belül ez munkál bennem is?
• Lehet, hogy azért kiolthatatlan bennem a vágy arra, hogy újabb és újabb módszereket ismerjek meg és találjak fel, mert azt hiszem, ezek nélkül nem vagyok értékes?
• Lehet, hogy azért van szükségem rájuk, hogy sohase maradjak eszközök nélkül, amikor valamin változtatni akarok?

Nos, lehet, hogy így van, ezért érdemes ezzel foglalkoznom egy kicsit, például azon a módon, hogy a fordításon keresztül elmélyülök Lori könyvében.

Közben persze nem felejtem el, hogy mindez a hivatásomhoz vezetett (ahogy Lorit is):

• a több száz blogbejegyzéshez ezen az oldalon;
• a Szerelmeskönyvhöz;
• a több ezer személyes találkozáshoz csoportban és egyénileg; és
• a rengeteg hálálkodó levélhez, amit az évek során kaptam.

Emellett kíváncsi vagyok arra is, hogy benned mit indított el, amit az imént olvastál. Magadra ismertél valamelyik mondatnál? Írd meg a hozzászólások között, hogy mire jutottál!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta
szeretetterapeuta, life coach
a Szerelmeskönyv írója

P.S. Szeptember 4-én itt várlak:

Mesés szeptembert teremtő est >>>

Kriszta

♦ Párkapcsolati alapozó - AJÁNDÉK! ♦

► Egy hasznos és szórakoztató könyv,

► négy inspiráló hanganyag, valamint

► egy hatrészes online kurzus

lesz a segítségedre abban, hogy a párkapcsolati boldogságot minél hamarabb megtapasztalhasd.

Ha szívesen veszed ezt az ajándékot tőlem, akkor a Párkapcsolati alapozót

(a könyvet, az online kurzust és a hanganyagokat)

ide kattintva töltheted le:

Kérem a Párkapcsolati alapozót! >>>