Sarkadi Kriszta
Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.
Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.
Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!
E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.
Programajánló
Ők is olvasóink
Miért fontos, hogy felismerd és kifejezd, amit érzel?
Talán veled másképp történt, de én (és tudom, hogy sokan mások is) olyan környezetben nőttem fel, ahol az érzelmeket teljes mértékben el kellett fojtani; nem hogy kifejezni őket nem volt szabad, de még beszélni sem róluk. Nem hibáztatok ezért senkit, mert tisztában vagyok vele, hogy az én családom is a tőle telhető legtöbbet és legjobbat nyújtotta a felnevelésem során. Mégis, mindez azt eredményezte, hogy felnőtt életem hosszú éveit kellett arra szánnom, hogy
- feltérképezzem az érzéseimet,
- megtanuljam kifejezni őket, majd
- ne használjam őket arra, hogy másokat irányítani próbáljak.
Élénken él bennem a jelenet, amikor kislányként a megalázottságtól zokogva ezt vágták a fejemhez:
- Ne gondold, hogy meghatsz a sírásoddal! – mintha bizony szándékosan törtek volna elő belőlem a könnyek …..
Mindenesetre akkor és ott elhatároztam, hogy engem többet nem fog sírni látni senki. Annyira meg akartam felelni az elvárásoknak, hogy inkább magamba fojtottam a könnyeket, csak nehogy azt higgye valaki, hogy ezzel manipulálni akarom. Csak sokkal később ismertem fel, hogy az érzelmi zsarolás ténylegesen létezik, és könnyű beleesni abba a hibába, hogy érzelmeink kimutatásával valaki másnak a viselkedését próbáljuk befolyásolni.
Párkapcsolataim többsége megsínylette, hogy nem voltam tisztában a saját érzéseimmel – sőt, még büszke is voltam arra, hogy ugyanolyan összeszedett és határozott vagyok, mint egy férfi. Évtizedek óta tanulom,
- mit jelent nőnek,
- mit jelent sebezhetőnek,
- mint jelent odaadónak,
- mit jelent nyíltnak és őszintének lenni.
Persze, a férfiak sincsenek sokkal jobb helyzetben: más okokból ugyan, de ők is azt tanulták, hogy az érzések és az érzelmek kifejezése nem helyénvaló.
Pedig hát mi más a szerelem, mint érzelmek erőteljes áramlása? Hogyan érhetjük el, hogy megszülessen bennünk és velünk maradjon a szerelem, ha bezárulunk az érzelmek előtt? Ha kényelmetlenül érezzük magunkat, amikor a sajátunkat észleljük, és ugyancsak feszengünk, amikor valaki más érzéseinek vagyunk a tanúi?
Egy alkalommal még levegőt is elfelejtettem venni, amikor a férfi, akivel kapcsolatunk elején tartottunk, így szólt:
- Nem bírom, amikor ilyen hevesen gesztikulálsz! – Mélységesen megdöbbentett a tény, hogy a lelkesedésem, a szenvedélyességem (amit végre megtaláltam és elkezdtem kifejezni) ennyire riasztóan hat valaki másra.
Találkoztál mostanában 3-4 éves kisgyerekkel? Volt lehetőséged megfigyelni, hogyan „működik”? Az én emlékem a saját gyerekeimről ebből az időszakból az, hogy hihetetlen módon lelkesültek és energikusak: ez abban nyilvánul meg leginkább, hogy rohanva közlekednek, és kiabálva beszélnek. Bármilyen érzelem is jelenik meg bennük, azt azonnal és teljes mértékben kifejezik – a hangjukon és a mozgásukon keresztül szabadítják fel azt az energiát, amely minden egyes érzésüket kíséri.
Számukra még természetes, hogy az érzéseik föl-le hullámzanak, és az is természetes, hogy mindez jól látszik rajtuk. Az összes lehetséges módon a világ tudtára adják, hogy mi zajlik bennük.
Így aztán mi, a környezetükben lévők (szülők, nagyszülők, óvó nénik, rokonok) hamar tudomást szerzünk erről, és módunkban áll ezekre az érzelmekre reagálni. Tiszta, és őszinte egy ilyen kapcsolat – ő megmutatja, mi zajlik benne, én pedig eldönthetem, mit kezdek ezzel az információval. (Próbáld ki! Rendezd az arcodat és a kezeidet ugyanabba a pózba, mint amit a képen a kislány mimikáján és mozdulatain látsz, és figyeld meg, benned milyen érzések tükröződése lehetne mindez!)
Ám már ekkor előfordulhat, hogy ezen érző képességünket ugyanezek a – minket egyébként szerető – emberek túl intenzívnek és rossznak bélyegzik. Elkezdjük megtanulni, hogy bizonyos (pozitívnak címkézett) érzelmek kimutatásáért dicséretet kapunk, más (negatívnak címkézett) érzelmek kimutatásáért pedig szidalmat vagy büntetést.
Növekedésünk során egyszer csak elkezdtük megkülönböztetni a jó érzéseket és a rossz érzéseket aszerint, hogy milyen reakciót váltanak ki másokból. A rossz érzéseket elfojtani és uralni kellett, mivel kellemetlen helyzetbe hoztak másokat. A jó érzéseket ki lehetett fejezni, de nem túl intenzíven. A hevesség láttán ugyanis mindenki kényelmetlenül érezte magát. Így lassan leszoktunk arról, hogy érezzük, megfigyeljük, beazonosítsuk és kifejezzük az érzéseinket, mert úgy tűnt, a környezetünk ezt várja el tőlünk.
Pedig az érzelmeink kiváló iránytűként szolgálnak – egyrészt önmagunk számára abban, hogy az életünket hogyan szeretnénk élni, másrészt mások (leginkább a kedvesünk, a szerelmünk, a párunk, a társunk) számára abban, hogy kapcsolatunk a lehető legtöbb örömöt és boldogságot hozza mindkettőnk számára. Ahhoz azonban, hogy ez lehetségessé váljon, úgy tűnik, újra kell tanulnunk érzelmeink kifejezésének a módját.
Írd meg a hozzászólások között: benned hogyan alakult az érzelmekhez való viszony? Melyik „oldalhoz” tartozol? Azokhoz, akikkel az a „baj”, hogy nem fejezik ki az érzéseiket, vagy azokhoz, akikkel az a „baj”, hogy túlságosan hevesen adnak hangot érzéseiknek? És hogy látod, mindez milyen hatással van a szerelmi kapcsolataidra? Milyen felismerést fogalmaztál meg magadnak erre vonatkozóan, amit szívesen megosztasz velünk is?
Átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
♦ Párkapcsolati alapozó - AJÁNDÉK! ♦
► Egy hasznos és szórakoztató könyv,
► négy inspiráló hanganyag, valamint
► egy hatrészes online kurzus
lesz a segítségedre abban, hogy a párkapcsolati boldogságot minél hamarabb megtapasztalhahd.
Ha szívesen veszed ezt az ajándékot tőlem, akkor a Párkapcsolati alapozót
(a könyvet, az online kurzust és a hanganyagokat)
ide kattintva töltheted le:
Kérem a Párkapcsolati alapozót! >>>
Kategóriák: Kommunikáció
Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!
Hozzászólások
Zsuzsanna ’11 ápr 27 - 17:39
Dia’11 ápr 27 - 22:01
Szia!
Csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy volt egy nagy szerelmem, akit azért veszítettem el, mert kimutattam, hogy mennyire szeretem, és bármit megtennék érte, így már könnyű préda lettem, akiért nem kell dolgozni. Azóta (1 éve), nem tudtam mást megszeretni, valami megszakadt bennem, megváltoztam, elég nagy tanulság volt.
Dia
Zsóka’11 ápr 27 - 22:36
Sajnos én is kimutatom az érzelmeimet nagyon szerintem ki kell mutatni az érzéseket pláne ha szerelmes az ember mosz jó vagy nem nem tudom én ijen vagyok
Zsóka
AnnaMária’11 ápr 28 - 15:06
Bizony, évtuzedek óta tudom mit jelent
nőnek lenni és nem mindig örömteljes a tapasztalatom.Igazán nem vagyok autentikus abban, hogy milyen jó az érzelmek mindenkori kimutatása.Én, ugyanis ebből kifolyólag már pofára estem, hogy csunyán fejezzem ki magam.Csak, akkor igazi, ha egyenrangúak a partnerek.nem folyik mindig egy kimondatlan vetélkedés közöttük, hogy melyik az erősebb karakter.Én személyem úgy érzi, hogy nem feltétlenül kell kimutatniaz igazi érzéseket.Nagyobb értéke van annak,ha küzdeni kell azért,hogy biztos legyek a dolgomban.Gondolom ez nem tünik szimpatikusnak egyértelműen, de az élettapasztalatom eddig engem igazolt.Kivánok, ettől jobb ,kényezetetőbb megélhetöbb,széppárkapcsolatot mindenkinek.
anna
Lili’11 ápr 29 - 10:48
Jó magam egy nyílt, érzelmeit felvállaló és kimutató Nő vagyok. Kapcsolatok minden formáját megjártam már, de utólag visszanézve, mindezek csakis önismeretemet és fejlődésemet segítették elő. Volt példa rá, hogy megfeleltem, majd rejtőzködtem és legutóbb kirobbantam. Az első esetben megcsalás (engem csaltak meg), a második esetben kihasználás és elhagyás (engem hagytak el), a harmadik esetben pedig pofon lett a vége (engem ütöttek meg). Tudatában vagyok annak, hogy ezen esetekben ki voltam én, milyen szerepeket játszottam illetve probáltam ki. Egy biztos, egyik sem Én voltam. Hisz hogyan lehettem volna, nem is ismertem, éreztem természetes valóm, így képviselni sem tudtam azt. Blokkok, hamis hitek, elvárások irányították érzéseimet, amik szélsőséges formákban nyilvánultak meg. Visszafolytott érzelmek via Túlzó érzelmek (mindezek ugyan úgy lehetnek pozitív érzelmi aspektusok, mint diszharmónikusak).
Két hete egy új Társat kaptam az élettől, méghozzá egy kiskutya formájában. Most már tudom, hogy érkezése nem volt véletlen. Valamilyen vezettetés által elkezdtem tanulmányozni egy módszert, amellyel harmónikus kapcsolatot alakíthatunk ki négylábú Társunkkal („kutyasuttogó”). A felismerések pedig , amiket ennek a módszernek a gyakorlásával nyerek, teljes mértékben megváltoztatják érzéseimet a Társas (Páros) léttel kapcsolatban.
Az alaptézis a következő: A kutyák az energiák segítségével kommunikálnak. Az Anyatermészet/Föld energiájának szabad áralmlásával élik az életüket. Ha ennek az energiának a természete valamilyen tényező által megváltozik, az ebek viselkedési zavarához vezet. Mivel Társas kapcsolatról beszélünk, mi magunk, mint gazdák/társak is blokkolhatjuk-e szabad energia áramlását. Mit is jelent ez? Egyszerűen elveszítjük a kapcsolatot saját belső lényünkkel, és a tudatunk által kezdjük irányítani/átalakítani az energiát, ezzel blokkolva szabad, tiszta áramlását kettőnk között. Ez túlzó érzelmi megnyilvánulásokat eredményez részünkről, ami lehet negatív (túlzó harag) vagy éppen pozitív (túlzó öröm). Egyik esetben kiabálunk, szidkozódunk, esetleg ütünk...a másik esetben gügyögünk, sikongatunk, ajnározunk.... A kutya viselkedése abban a pillanatban megváltozik és sok esetben kezelhetetlenné válik. Mit teszünk mi ekkor? Még inkább ráerősítünk érzelmi kitörésünkre, ezzel abszolult elveszítve a kapcsolatot a Társunkkal.
Mi a megoldás? Elsősorban az, hogy tudatosítsuk magunkban, ő kutya nem pedig ember. És ne próbáljuk emberként kezelni, ráerőltetni olyan viselkedési/érzelmi mintákat, ami nem az ő természetes valója. Itt most nem számít az, hogy milyen normáknak akarunk megfelelni, milyen ruhát hordunk, mi a hivatásunk, milyen autóval járunk. „Csupaszak” vagyunk. Itt egy kapcsolat, amit csakis természetes, igaz, való személyiségünk (energiáink) képes fentartani, táplálni. Az számít, képesek vagyunk e a „fentről” lenyomni az energiát, megtalálni a középpontunkat, és természetes valónkban hagyni áramolni érzéseinket (mindennemű túlzás nélkül). Amint killibennünk középpontunkból, a Társunk jelez. Ha megállunk, és tudatosan újra visszatérünk középpontunkba, a kutya újra elkezd figyelni ránk és ismét együttműködő lesz. Természetes valójában éli meg velünk a feltétel nélküli szeretetet, anélkül hogy ezt hangsúlyoznánk. Ugyan úgy tudja mikor neheztelünk rá, anélkül hogy ordítanánk. Együttműködése jeléül, önmaga korrigálja viselkedését. És ami a megdöbbentő, ehhez egy szót sem kell szólnunk, csak őszintén élni az érzéseinket!
Még egy gondolat: A társaskapcsolatnak nem az az elsődleges célja, hogy kielégítsük saját igényeinket (szeretet hiány, magány...stb). Bármiféle manipuláció ebben az esetben hiábavaló.
Miközben napról napra kezdtem elsajátítani e technikát, akaratom ellenére eszembe jutottak szituációk, amiket párkapcsolataim során éltem meg és hát igen, csakis mosolyogni tudok a történteken...
Mindezeket az elveket elkezdtem gyakorolni a mindennapokban is, hihetetlen változásokat élve meg ezzel a párkapcsolatom és az emberi kapcsolataim terén. De amiért kifejezetten hálás vagyok, hogy újra érzem önmagam, tisztába kerültem érzéseimmel, és mint egy gyermek meg is élem ezeket a maguk természetes valójában, anélkül, hogy túlzásokkal próbálnám ezeket bizonygatni a környezetem vagy éppen a Társam felé. És ha „killibennék” ... van mellettem egy Társ, aki jelez számomra.
Szeretettel,
Lili
Sarkadi Kriszta’11 máj 24 - 15:33
Kedves Lili!
Köszönöm, hogy élményeid megosztásával kiegészítetted az írásomat. Remélem, mások is elolvassák, amit írtál, mert nagyon sok fontos felismerést tartalmaz, amit mindannyiunknak érdemes megszívlelnünk.
Szeretettel,
Kriszta
lászló’15 jan 01 - 14:35
Lányok! Ez fordítva is igaz.
Ha a fiú mutatja ki érzelmeit akkor a lány csinál vele azt amit ő akar.
lászló
Hozzászólás
Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!
A blogomról
Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.
Ennek is örülni fogsz
Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed! Tovább »
Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet! Tovább »
A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja! Tovább »
A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak. Tovább »
Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok! Tovább »
Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat. Tovább »
Magamban tartom az érzéseimet, mert emberekkel dolgoztam, akiket gátolt volna , ha ezt közlöm. Természetesen családommal kevésbé voltam visszafogott. Férjem elég hirtelen természetű, és a békesség kedvéért mindig nyeltem , mondván neki az kell a lelki egészségéhez, hogy kiadja nekem pedig , hogy ne vegyem fel. Ez félig sikerült is, de a sok visszafogott negaíiv reakció most robbant több mint 4 évtized után . Azt javaslom fiatalabb nőtársaimnak, akkor és ott mondják el véleményüket természetesen diszkréten , ne gyűjtsék. Társunk azt hiszi , minden rendben van és csodálkozik, ha robbanunk.j
Zsuzsanna