Tudod-e, mi a különbség férfi és nő között?

Az alábbi történeten remekül lehet mulatni, hiszen találó módon, finom humorral írja le, mi is zajlik olyankor, amikor férfiak és nők kommunikálni próbálunk egymással. Kérlek, semmiképpen se vedd túl komolyan, és olvasd élvezettel, hiszen a szórakoztatás a célja. (Dave Berry – humorista, újságíró – írását a Peers Network oldalon találtam, és gyorsan lefordítottam neked.)

Tegyük fel, hogy adott egy férfi – Roger -, aki vonzódik egy nőhöz, akit úgy hívnak, Elaine. Roger elhívja Elaine-t moziba – a lány elfogadja, és egész jól érzik magukat. Néhány nappal később a férfi vacsorázni hívja a nőt, és megint jól mulatnak együtt. Elkezdenek rendszeresen találkozni, és egy idő után már egyikük sem randizik mással.

Majd egy este, amint hazafelé autóznak, egy gondolat fut át Elaine elméjén, ő pedig – szinte gondolkodás nélkül – hangosan ki is mondja azt:

- Észrevetted, hogy ma este már pontosan hat hónapja járunk együtt?

Ekkor csend üli meg az autót. Elaine számára ez nagyon is hangos csend. Így gondolkodik: A fenébe, ezt lehet, hogy nem kellett volna mondanom. Talán túl szorosnak érzi a kapcsolatunkat; lehet, attól tart, hogy megpróbálom belerángatni valamiféle elköteleződésbe, amit nem akar, vagy amivel kapcsolatban még bizonytalan.

Roger közben ezen morfondírozik: Hű! Hat hónap?

Elaine pedig erre gondol: Végül is, én magam sem vagyok biztos benne, hogy egy ilyen kapcsolatot szeretnék-e. Néha úgy érzem, jó lenne, ha egy kicsit több szabadsággal rendelkeznék, hogy végiggondolhassam, vajon, tényleg azt akarom-e hogy ebben az irányban folytassuk, hogy ilyen nagy lépésekkel haladjunk … tulajdonképpen hová is? Továbbra is úgy fogunk találkozni, mint eddig? Vagy a házasság felé tartunk? Gyerekeink lesznek? Együtt éljük majd le az életünket? Készen állok vajon egy ilyen szintű elköteleződésre? Ismerem egyáltalán ezt az embert?

És Roger is gondolkodik: Akkor ez azt jelenti, hogy … lássuk csak … februárban kezdtünk el találkozgatni, közvetlenül az után, hogy megvettem az autót, ami azt jelenti, hogy … nézzük csak, mit mutat a kilométer-számláló? Te jó ég! Már rég olajcserére kellett volna vinnem a kocsit!

Közben Elaine: Hát igen, ez felzaklatta. Látom az arcán. Talán teljesen félreértem az egészet. Talán többet akar a kapcsolatunktól, több intimitást, több elköteleződést; talán megérezte – mielőtt még én magam megéreztem volna -, hogy fenntartásaim vannak. Igen, biztosan erről van szó. Ezért nem hajlandó semmit sem mondani a saját érzéseiről. A visszautasítástól tart.

Roger pedig: És újra meg kell velük nézetnem a sebességváltót is. Nem érdekel, mit mondanak azok az idióták, de még mindig nem működik tökéletesen. És jobban teszik, ha ez alkalommal nem próbálják meg a hideg időre kenni az egészet. Hol van itt hideg? Harminc fok van árnyékban, ez pedig úgy vált, mint egy istenverte kukásautó! Én meg háromszázötvenezret fizettem azoknak a mindenre alkalmatlan tolvajoknak!

Ezalatt Elaine: Most haragszik. És én nem is hibáztatom ezért. Én is haragudnék. Ó, istenem, annyira bánt, hogy kiteszem őt mindennek, de nem tehetek róla, hogy így érzek. Egyszerűen csak nem vagyok biztos magamban.

Roger pedig: Nyilván arra hivatkoznak majd, hogy a garancia csak három hónapra vonatkozott. Pontosan ezt fogják mondani, azok a szemétládák!

Elaine: Talán csak túl idealista vagyok, és még mindig a fehér lovon érkező hercegre várok, miközben itt ülök egy tökéletes és kedves ember mellett, akivel szeretek együtt lenni, aki valóban fontos nekem, és akinek úgy tűnik, én is tényleg fontos vagyok. Egy olyan ember, akinek önző, kislányos, romantikus képzelgéseimmel most fájdalmat okoztam.

Roger: Garancia? Garanciát akarnak? Hát majd adok én nekik garanciát! Megfogom a rohadt garanciájukat, és feldugom …

- Roger – mondja ekkor Elaine hangosan.
- Mi van? – néz rá riadtan Roger.
- Kérlek, ne kínozd magad ezzel – rebegi Elaine, és a szemét ellepik a könnyek. – Talán sohasem kellett volna … ó, istenem, én annyira … - de a zokogástól nem tudja folytatni.
- Mi van? – kérdezi Roger.
- Tiszta bolond vagyok – zokogja Elaine. – Úgy értem, tudom, hogy nincs semmiféle herceg. Tényleg tudom. Ez merő ostobaság. Se herceg, se ló.
- Nincs ló? – kérdezi Roger.
- Azt hiszed, őrült vagyok, ugye? – kérdezi Elaine.
- Nem! – mondja Roger, aki örül, hogy végre tudja a helyes választ.
- Csak arról van szó …, az a helyzet, hogy …. szükségem van egy kis időre – mondja Elaine. Aztán 15 másodperces szünet következik, miközben Roger a lehető leggyorsabb gondolkodásra késztetve agysejtjeit, megpróbál előállni egy biztonságos válasszal.
- Igen – mondja végül. Elaine ettől mélyen meghatódik, és Roger kezéért nyúl.
- Ó, Roger, tényleg így érzed? – kérdezi.
- Így? Hogy? – kérdi Roger.
- Hát az idővel kapcsolatban – mondja Elaine.
- Ó – mondja Roger – igen.
Elaine ekkor teljesen feléje fordul, és mélyen a szemébe néz, amitől Roger kissé ideges lesz, mert nem tudja, mit fog most mondani, különösen, ha megint szóba hozza a lovat.
- Köszönöm, Roger – szólal meg végül Elaine.
- Köszönöm – mondja Roger.  

Majd hazaviszi a lányt, Elaine pedig ráborul az ágyra, és ez a megtört, megkínzott lélek hajnalig zokog, megállíthatatlanul. Amikor Roger hazaér, fog egy zacskó chips-et, bekapcsolja a tévét, és azonnal elmerül egy teniszmeccs újrajátszásában, ami két cseh játékos között zajlik, akikről korábban sohasem hallott. Elméje leghátsó zugából egy halk hang arról próbálja meggyőzni, hogy valami nagyon fontos dolog történt ott a kocsiban, ám Roger szinte teljesen biztos benne, hogy sohasem fogja megérteni mi is az, ezért úgy dönt, jobb, ha nem is gondolkodik rajta. (Egyébként ez a hozzáállása az éhínséggel kapcsolatban is.)

Másnap Elaine felhívja a legjobb barátnőjét, talán még egy másodikat is, és hat teljes órán keresztül tárgyalják a történteket. Részletekbe menően, alaposan kielemeznek mindent, amit Elaine mondott, és mindent, amit Roger mondott. Újra és újra górcső alá vesznek minden egyes szót, minden egyes mondatot, és minden egyes mozdulatot, azt kutatva, lehet-e valaminek esetleg más jelentése, mint amire eredetileg gondoltak.

Hosszasan tárgyalják a történteket: hetekig, vagy talán hónapokig is, anélkül, hogy végső következtetésre jutnának, és anélkül, hogy beleunnának.

Ezalatt Roger egy napon egy Elaine-nel közös ismerősükkel teniszezik. Az egyik szerva előtt megáll, elgondolkodva összevonja a szemöldökét, és megkérdezi:
- Figyelj, Norman, volt valamikor Elaine-nek egy lova?

Ha most nem érted, hogy ez a fotó mit keres itt, nézd meg jobban: ez is azt ábrázolja, mi a különbség férfi és nő között: a kapcsolótábla fenti része a férfiak, az alsó pedig a nők működését szimbolizálja …

Meggyőződésem, hogy akkor tudunk igazán jól mulatni ezen a történeten, ha elfogadjuk: igen, bizonyos helyzetekben ilyenek vagyunk. Megfigyelheted, hogy amint képes vagy önmagadban, vagy valaki másban elfogadni valamit, ami korábban zavart, az a dolog elkezd megváltozni, átalakulni, és egyszer csak teljesen eltűnik.

Most pedig írd meg a hozzászólások között: hogy tetszett ez az írás? Észrevetted már magadon is, hogy időnként úgy viselkedsz, mint Elaine vagy Roger? Sikerült-e rajta nevetned, vagy inkább kritikának, gúnyolódásnak érzékelted? A sztori és a kép alapján hogyan fogalmaznád meg a különbséget férfi és nő között?

Átadom a szót neked …

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

♦ Párkapcsolati alapozó - AJÁNDÉK! ♦

► Egy hasznos és szórakoztató könyv,

► négy inspiráló hanganyag, valamint

► egy hatrészes online kurzus

lesz a segítségedre abban, hogy a párkapcsolati boldogságot minél hamarabb megtapasztalhasd.

Ha szívesen veszed ezt az ajándékot tőlem, akkor a Párkapcsolati alapozót

(a könyvet, az online kurzust és a hanganyagokat)

ide kattintva töltheted le:

Kérem a Párkapcsolati alapozót! >>>