Karen Casey: Változtasd meg az elméd ... és az életed vele változik

Az író előszavából és bevezetőjéből idézek:

"Azon a sok évvel ezelőtti, tavaszi estén az életem drámai fordulatot vett. Akkor hallottam először, hogy csak egyetlen dologgal kell törődnöm: azzal, hogy minek adok helyet az elmémben, és hogy ezt milyen tettek követik. Közel harminc éve gyakorolom az elmémre való odafigyelést, és az eredmények lélegzetelállítóak. Reményeim szerint ez a könyv lehetővé teszi, hogy felfedezd, valójában mennyire könnyű percről percre az irányításod alá vonni elméd tartalmát, és ezzel megváltoztatni az egész életedet. Az elmúlt hatvan év alatt még nem találkoztam senkivel, aki ne vágyott volna teljesebb békére, több örömre, nagyobb elégedettségre. Mindannyiunkat felkavarnak a nehezen kezelhető főnökök, a zátonyra futott házasságok, a függőséggel vívott személyes küzdelmek, valamint a gyerekeinkért és a világunkért való aggódás. Remélem, ez a könyv elegendő érvet sorakoztat fel amellett, hogy elhidd: ha van benned hajlandóság, vagyis ha egy kicsit is hajlandó vagy arra, hogy megváltoztasd az elméd, holnap már valóban egy szebb napra ébredsz.

Életem egy pontján tudatosult bennem, hogy nincsenek véletlenek. Ahol vagyunk, ahol ebben a pillanatban vagyok, szándékos. Természetesen ugyanez igaz rád is.

Ez a nézőpont hosszú évek alatt alakult ki bennem, melyeket nem csak számos spirituális ösvény bejárásával, hanem annak a felderítésével is töltöttem, hogyan lehet valóban odafigyelni a belső hangra. Szerintem ugyanis ez minden tudás forrása. Életem összes aspektusát megmagyarázta és megkönnyítette a felismerés, hogy minden, amit tudnunk kell, ott van bennünk. Ebből születtek a döntéseim. Ez vezetett oda, hogy húsz év alatt megírjak és kiadjak tizenhat könyvet.

Az írás, amit most a kezedben tartasz, a nézőpontunk hatalmába vetett hit egy másik, mélyebb rétegét is felfedi. Állítólag Abe Lincoln mondta egyszer: „Mi döntjük el, mennyire vagyunk boldogok.” Tetszik nekem ez a gondolat. Leegyszerűsíti a feladatunkat. Jobb életet élhetünk, ha emellett döntünk – miénk a választás. Bárhová is megyünk, ott vagyunk; olyan emberekként, amilyenné döntésünk szerint váltunk.

Mi döntünk – ez a nagy felismerés. Mi határozzuk meg, hogy életünk keserűvé vagy édessé válik. Minden pillanatban eldöntjük, hogy válaszunkat a béke vagy a félelem irányítja. Miénk a választás.

Az igazság az, hogy valójában nem is kell olyan nagy erőfeszítés ahhoz, hogy az életünket „édesebbé” tegyük. Hajlandóságra azonban szükség van – hajlandóságra ahhoz, hogy apró átalakításokat végezzünk abban, ahogyan tapasztalatainkat és útitársainkat szemléljük. Ahelyett, hogy mindent és mindenkit potenciális fenyegetésnek vagy akadálynak látunk, dönthetünk úgy is, hogy minden pillanatot egy olyan lehetőségnek tekintünk, amelyben megteremthetjük a békét. Valahányszor a békés válaszadás mellett tesszük le a voksot, nem csak a saját boldogságunk, hanem egy békés világ megteremtése felé is kikövezzük az utat. Ebben a könyvben megtanítom neked azt a tizenkét alapelvet, amely segíthet egy békés világ létrehozásában. Csak tizenkét, egyszerű, gyakorolni való alapelv. Ez minden. Velem tartasz?"

A tizenkét alapelv a következő:

• A saját földedet műveld!
• Hagyj fel a problémákra való összpontosítással – csak így jelenhetnek meg a megoldások!
• Engedd el a végkifejletet!
• Változtasd meg az elméd!
• Reagálás helyett cselekedj tudatosan!
• Szabadulj meg az ítéleteidtől!
• Emlékezz rá, hogy nem te irányítasz!
• Vedd észre a neked szóló leckéket!
• Ne árts!
• Csendesítsd le az elméd!
• Minden találkozás egy megszentelt találkozás – határozza meg ez a válaszaidat!
• Elmédben ketten beszélnek – az egyiknek sosincs igaza.

Amikor 2010 tavaszán ezt a könyvet elkezdtem lefordítani az Édesvíz Kiadó számára, arra lettem figyelmes, hogy bosszant, amit olvasok. Rettenetesen zavart, hogy oldalakon keresztül ugyanaz ismétlődik: Miért kell egyvalamit ennyiszer elmondani?! – tettem fel a kérdést dühösen. – Azt hiszi az író, hogy egyszeri elolvasásra nem bírjuk felfogni, amit mondani akar?!

Bizony beletelt néhány hónap, mire rájöttem, mitől lettem olyan ideges: azok az oldalak akkor éppen kőkeményen nekem szóltak; nekem kellett volna „meghallanom” az üzenetet, amely így is csak hónapok múlva sikerült … Erről a felismerésről, és az általa megérkező párkapcsolati boldogságról írok A te kedvesednek miben kellene változnia? című blogbejegyzésemben. Ide kattintva olvass bele, ha érdekel!