Sarkadi Kriszta

Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.

Ajándék, neked!Ariadné fonalaAriadné fonala

 Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.

Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!


E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.

Programajánló

2024 október
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

Ki kell-e fejezni, amit érzünk?

’10júl16
8 hozzászólás
Ki kell-e fejezni, amit érzünk?

"Kezdetben a leánygyermek még képes arra, hogy érezzen, és az emberi érzelmek teljes skáláját kifejezze. Az elsődleges érzelmek különböző érzeteket és energia lenyomatokat hoznak létre a testében. A testén keresztül ismeri fel az érzéseit. A hangján és a mozgáson keresztül szabadítja fel az energiát, amely minden egyes érzését kíséri.

A teste és az érzései nem különülnek el egymástól – egységet alkotnak benne. Amikor szomorú, fájdalmat érez a szívében, és könnyeket az arcán. Amikor magasra csap benne a harag, hangosan és erőteljes mozgással reagál. Rövidülő lélegzetvételéből, és a gyomrában megjelenő remegő érzésről ismeri fel a félelmet. Az ágyékában növekvő, bizsergető forróság jelzi számára az erotikus energiát. Örömét leli bőrének puhaságában, mosolygó szemeiben, és kikívánkozó kacagásában. Az érzései föl–le hullámzanak, olyan természetesen, mint minden egyes lélegzetvétel.

Toporzékol és kiabál, amikor haragszik, ám mielőtt észbe kapnál, már mosolyog, és szalad, hogy a barátjával játsszon. Fizikai és pszichológiai egészségének alapvető eleme, hogy az emberi érzelmek teljes skáláját kifejezi. Érzéseinek állandó áramlása az immunrendszerét erősíti. Az univerzum érzései pulzálnak benne - szerelmes önmagába.

Ezen érző képességet azonban idővel bizonytalannak, túl intenzívnek, és rossznak bélyegezték a szüleink. Bár számunkra még mindig több érzést engedélyeztek, mint a fivéreinknek, mégis, érző képességünket mindig is valamiféle eredendő bírálat övezte. Az érzések nem voltak olyan fontosak, mint a gondolatok. A fiúk gondolkodnak – a lányok éreznek.

Az érzéseinket legjobb esetben is csak eltűrték, legrosszabb esetben pedig elutasították, mint alsóbbrendűségünk ékes bizonyítékát. Történeteket hallottunk olyan nőkről, akik megengedték, hogy az érzéseik elvonják őket egy feladat elvégzésétől, ellentétben a férfiakkal, akik uralkodtak magukon, ezért kiváló munkát végeztek. Más nők túl érzékenynek bizonyultak, ezért nem voltak jók semmire (különösen azokon a bizonyos napokon), ellentétben a férfiakkal, akikre mindig lehet számítani. Mások szeszélyessé, kiszámíthatatlanná és bizonytalanná váltak, mivel hagyták, hogy az érzéseik eluralkodjanak rajtuk, ellentétben a férfiakkal, akik mindig megbízhatóak és összeszedettek.

Elkezdtük megkülönböztetni a jó érzéseket és a rossz érzéseket aszerint, hogy milyen reakciót váltanak ki másokból. A rossz érzéseket elfojtani és uralni kellett, mivel kényelmetlen helyzetbe hoztak másokat. A jó érzéseket ki lehetett fejezni, de nem túl intenzíven. A hevesség láttán ugyanis mindenki kényelmetlenül érezte magát.

Tudatosodott bennünk, hogy vannak lányos és fiús érzések. A lányok megsértődtek és sokat sírtak. A fiúk dühössé váltak és sokat kiabáltak. Ha egy fiú megbántódott, puhánynak csúfolták. Ha egy lány dühöngött, nőietlennek és csúnyának nevezték. Alázatosan, diszkréten és tapintatosan hozzászoktunk, hogy sírjunk, amikor dühösek vagyunk, és mosolyogjunk, amikor igazából ordítani szeretnénk.

A testi, lelki és szellemi egészség szempontjából elengedhetetlen az emberi érzelmek teljes skálájának felderítése és kifejezése. Immunrendszerünket az erősíti, ha napi szinten különböző érzelmeket megfelelő mértékben átélünk. Sokan vagyunk, akik összekeverjük a gondolatainkat az érzéseinkkel. Sokkal inkább készen állunk arra, hogy racionalizáljuk az érzelmeinket – „Azt hiszem, félek a főnökömtől” -, mint arra, hogy észrevegyük, majd kifejezzük azokat a testi érzeteket, amelyek rámutatnak az érzelmeinkre: „Valahányszor a főnököm közelében vagyok, összeszorul a gyomrom.” Ám a testünk hűségesen szolgál, és amint visszatérünk hozzá, és figyelmet fordítunk az érzetekre és a sugallatokra, visszaszerezzük képességünket, mely életünk legelején még a birtokunkban volt. Akkor, amikor az érzések egy lélegzetvétel kecsességével táncoltak bennünk."

Eddig tart az idézet, melyet Patricia Lynn Reilly: Imagine a Woman in Love with Herself (Képzelj el egy nőt, aki szerelmes önmagába) című könyvéből fordítottam.

Amikor először került a kezembe a könyv, döbbenten olvastam a fenti sorokat, mert végletesen magamra ismertem. Olyan családban nőttem ugyanis fel, ahol az érzelmeket teljes mértékben el kellett fojtani; nem hogy kifejezni őket nem volt szabad, de még beszélni sem róluk. Már nem hibáztatok ezért senkit, mert tisztában vagyok vele, hogy az én szüleim is a tőlük telhető legtöbbet és legjobbat nyújtották a felnevelésem során. Mégis, mindez azt eredményezte, hogy felnőtt életem hosszú éveit kellett arra szánnom, hogy

  • feltérképezzem az érzéseimet,
  • megtanuljam kifejezni őket, majd
  • ne használjam őket arra, hogy másokat irányítani próbáljak.

Élénken él bennem a jelenet, amikor kislányként a megalázottságtól zokogva ezt vágták a fejemhez:
- Ne gondold, hogy meghatsz a sírásoddal! – mintha bizony szándékosan törtek volna elő belőlem a könnyek …..

Mindenesetre akkor és ott elhatároztam, hogy engem többet nem fog sírni látni senki. Annyira meg akartam felelni az elvárásoknak, hogy inkább magamba fojtottam a könnyeket, csak nehogy azt higgye valaki, hogy ezzel manipulálni akarom. Csak sokkal később ismertem fel, hogy az érzelmi zsarolás ténylegesen létezik, és könnyű beleesni abba a hibába, hogy érzelmeink kimutatásával valaki másnak a viselkedését próbáljuk befolyásolni. (Erről részletesebben írok a Legyünk társak a teremtésben! és A boldog párkapcsolat 8 összetevője című bejegyzésekben.)

Párkapcsolataim többsége megsínylette, hogy nem voltam tisztában a saját érzéseimmel – sőt, még büszke is voltam arra, hogy ugyanolyan összeszedett és határozott vagyok, mint egy férfi. Évtizedek óta tanulom, mit jelent nőnek, mint jelent sebezhetőnek, mint jelent odaadónak, mit jelent nyíltnak és őszintének lenni.

Persze, a férfiak sincsenek sokkal jobb helyzetben: más okokból ugyan, de ők is azt tanulták, hogy az érzések és az érzelmek kifejezése nem helyénvaló.

Pedig hát mi más a szerelem, mint érzelmek erőteljes áramlása? Hogyan érhetjük el, hogy megszülessen bennünk és velünk maradjon a szerelem, ha bezárulunk az érzelmek előtt? Ha kényelmetlenül érezzük magunkat, amikor a sajátunkat észleljük, és ugyancsak feszengünk, amikor valaki más érzéseinek vagyunk a tanúi?

Egy alkalommal még levegőt is elfelejtettem venni, amikor a férfi, akivel kapcsolatunk elején tartottunk, így szólt:
- Nem bírom, amikor ilyen hevesen gesztikulálsz! – Mélységesen megdöbbentett a tény, hogy a lelkesedésem, a szenvedélyességem (amit végre megtaláltam és elkezdtem kifejezni) ennyire riasztóan hat valaki másra.

Benned hogy alakult mindez? Melyik „oldalhoz” tartozol? Azokhoz, akikkel az a „baj”, hogy nem fejezik ki az érzéseiket, vagy azokhoz, akikkel az a „baj”, hogy túlságosan hevesen adnak hangot érzéseiknek? És hogy látod, mindez milyen hatással van a szerelmi kapcsolataidra? Milyen felismerést fogalmaztál meg magadnak erre vonatkozóan, amit szívesen megosztasz velünk is?

Átadom a szót neked …

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Találtál benne számodra fontosat?

Iratkozz fel, és azonnal értesítelek róla, ha egy új írásom itt megjelenik!

Kattints ide: 

Ariadné fonala >>>

 

Kategóriák: Kommunikáció


Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

Borosnyay Péter’10 nov 26 - 16:41

Szia Kriszta !

Megnyugtató megelégedettséggel töltött el ez az írásod. A második csoportba tartozom - ami a szívemen, az a számon (és az arcomon, stb.). Bennem valahogy megmaradt - nem is tudom hogyan - és ha valaha szóba került bármelyik kedvesemmel, mindig azt mondták, ezért (is) szeretnek. Az őszinteséggel van ez szoros összefüggésben szerintem.

Egyszer kezembe került egy kétsoros aforizma :
"Kétféle ember van :
- az egyik mindig megmondja amit gondol
- a másiknak vannak barátai"
Megkérdeztem azt a kollégámat, akit legnagyobbra becsülök, mit gondol erről. Azt mondta, nehezebb dolgom lesz, de maradjak csak az első csoportban. Kevesebb barátom lesz, de azok mélyebb barátságok lesznek.

Hallottál már a Könnyek Kútjáról ?

Üdv :

Peti

Sarkadi Kriszta’10 nov 30 - 17:34

Szia Peti!

Igen, ahogy haladok a saját változásommal, én is egyre több olyan emberrel találkozom, aki szívesen és jól ki tudja fejezni az érzéseit. Azóta tudom, mennyivel egyszerűbb így az élet: nem kell találgatni, hogy a másik vajon mit érezhet; sőt, azonnal kiderül, ha a viselkedésünk esetleg bántó, így hamarabb lehet bocsánatot kérni, és változtatni, ha akarunk.

A Könnyek Kútja kifejezés ismerős, mintha valóban hallottam volna róla, de nem emlékszem, hogy mikor és mit.

Szeretettel,

Kriszta

LANTOS FERENCNÉ’14 aug 22 - 15:33

Mintha magam sorsát olvastam volna.
Vénségemre rájöttem és felvállalom magam és az öregséget, de fiatalnak érzem magam úgy 40 -nek

Veronika Lantos

Anita’14 aug 23 - 09:33

Kedves Kriszta!

20 évvel ezelőtt, amikor férjhez mentem, a férjem azt mondta, ő nem szereti kimutatni az érzéseit és ezt fogadjam el. Fülig szerelmesen persze, hogy mindent elfogadtam (még nagyon "kislány" voltam akkor), de ahogy teltek az évek és felnőtté váltam igazán, nagyon hiányoztak az őszinte szavak, a közösen átélt érzelmek. Rájöttem, hogy enélkül nem leszek boldog a párkapcsolatomban. Most már kb. két éve próbálunk túljutni a házasságunk válságán, és sok mindent másként látok már. Most már azt gondolom, hogy nem lehet megváltoztatni senkit, hagyni kell, hogy önmaga legyen. Nem lehet elvárni, hogy az én kedvemért máshogyan viselkedjen. Már nem követelek semmit, kedves és türelmes vagyok (legalábbis igyekszem), de úgy tűnik így a kapcsolatunk lassan barátsággá szelídül. Valahogy úgy érzem, ő egyszerűen nem elég bátor ahhoz, hogy felvállalja az érzelmeit, biztonságosabbnak találja, ha egy kicsit "felszínes" érzelmi életet él. Szerinted meddig érdemes várni, reménykedni, hogy ő is képes lesz a változásra?

Anita

Pálfi Éva’14 aug 23 - 10:03

Teljesen igazad van Kriszta. Nekem is azt tanították, hogy ne mutassam ki az érzéseimet. Ha mégis megtettem, akkor megbüntettek érte. Ma már felismerem és felvállalom azt, amit éppen érzek. A jelenlegi barátom éppen azért szeret, mert mindig kimondom és ki is mutatom. A legjobb benne, hogy könnyebbnek, felszabadultnak érzem magam ettől. Ráadásul, megtanultam bocsánatot is kérni. Szerintem fontosak az érzések, mert azok a szívből jönnek. Legyenek bármilyenek is.

Évi

Sarkadi Kriszta’14 aug 27 - 17:02

Kedves Anita!

Nagyon jól látod: a kapcsolataink akkor maradnak izgalmasak, ha vállaljuk érzéseink kifejezésének kockázatát.

Az elmúlt 20 évben a férjednek lett volna lehetősége változtatni azon, hogy mennyire tudja kifejezni az érzéseit. Erőltetni valóban nem lehet. Ha ő nem látja be ennek a szükségességét, akkor sajnos nem érdemes abban reménykedned, hogy bármi is máshogyan lesz.

Szeretettel,

Kriszta

Boér Tamás’17 jan 21 - 07:42

Egy Jézusnak tulajdonított szöveg szerint: "Ha kiadod magadból, ami benned van, életet ad. Ha magadban tartod, megöl."

Erős hitem, hogy a boldogság, a minőségi élet nagyon fontos feltétele a "bentről ki" áramlás, az, hogy ezt fenntartsuk. Értem ez alatt azt, hogy mindazt, ami bennem van - gondolatok, érzések - ki tudjam fejezni, és fejezzem is ki. (A megfelelő módon, a megfelelő időben, a megfelelő helyen...)

Én is felnőtt életemben tanultam meg, hogy mennyire fontos kifejezni, amit érzek, és azt is, hogy ezt a környezetem számára elfogadható módon tegyem.

Nagyon rossz érzés, amikor - annak érdekében, hogy másokat meg ne bántsak - elfojtok valamit, ami bennem van. De tudomásul veszem, hogy nem mindenki tart ott, ahol én.

A magam részéről nagyon magasan fenntartom a "bentről ki" áramlást, mert csak ezzel tudok minőségi életet élni, ugyanakkor igyekszem megtalálni az erre alkalmas "legjobb" időt, módot, és körülményeket (azaz zsonglőrködöm, hogy másokat se bántsak meg).

A lényeg, hogy ami bennem van, az előbb-utóbb, de kifejezésre kerüljön.

Köszönöm Kriszta, nagyon fontos írás.

Tamás

Sarkadi Kriszta’17 jan 21 - 20:48

Kedves Tamás!

Köszönöm, hogy a férfiak oldaláról is megerősítetted, mennyire fontos érezni, elfogadni és kifejezni, amit érzünk. Sőt, nem csak fontos, hanem lehetséges is.

Szeretettel,

Kriszta

Hozzászólás

Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!

Fontos: a rendszer 30 perc után automatikusan kiléptet; ezért ha a hozzászólásod megírása meghaladta a fél órát, akkor javasoljuk, hogy jelöld ki az üzenet teljes szövegét, másold (CTRL + C), majd végezz el egy frissítést (F5), illeszd be (CTRL+V), és csak ezután kattints az Elküld gombra!

A blogomról

A blogomról

Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.

Ennek is örülni fogsz

Mesés életem könyve - Váltsd valóra az álmaidat!

Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed!  Tovább »

Szerelmeskönyv - Se testben, se lélekben ne légy egyedül

Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet!  Tovább »

Szerelemteremtő online kurzusok

A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja!  Tovább »

Szerelemteremtő meditációk

A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak.  Tovább »

Ajándék: 1 könyv + 4 hanganyag!

Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok!  Tovább »

Találkozzunk az Instagramon is!

Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat.  Tovább »

Legolvasottabb
írásaim


Blog kategóriák

Korábbi írásaim