Sarkadi Kriszta

Az új kapcsolati minták hírnöke-
ként abban támogatlak, hogy megszülessen benned és veled maradjon a szerelem.

Ajándék, neked!Ariadné fonalaAriadné fonala

 Írásaim - blogértesítőm és egyéb fontos híreim - útmutatásait követve könnyedén kitalálsz a félelmek, az elvárások és a régi minták útvesztőjéből, hogy meg- érkezz a szerelem varázslatos birodalmába.

Vedd a kezedbe Ariadné fonalát, és fogadd el ajándékba letölthető gyakorlati útmutatónkat!


E könyvet elolvasva képessé válsz arra, hogy kialakítsd saját "boldogságreceptedet", és megtudd, vajon hogyan, mitől leszel boldog és kiegyensúlyozott a párkapcsolataidban.

Programajánló

2024 november
H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30

Válás. És a gyerekek?

’13márc01
10 hozzászólás
Válás. És a gyerekek?

Fájdalmas és félelmetes érzés volt felismerni, hogy a kapcsolatunk véget ért. Döbbenten figyeltem, milyen sebességgel távolodom a férfitól, akit annyira szerettem, és aki a gyermekeim apja lett.

Rémülten próbáltam választ találni a sorjázó kérdésekre: Mi lesz most? Mi a teendő? Hogyan beszéljek erről? Mit mondjak neki? Mit mondjak a gyerekeknek? Hogyan lesz ezután? Mit fog szólni? Hogyan fogadja majd?

Rettenetesen bántott, hogy fájdalmat okozok azoknak, akiket szeretek, akik fontosak nekem. Hosszan kerestem a módját, hogyan kerülhetném ezt el, de nem találtam rá megoldást. Csak annyit tehetek, hogy a lehető legkisebbre csökkentem a fájdalmat, aminek az átélése – úgy tűnik – elkerülhetetlen.

Ehhez pedig egyetlen ösvényt láttam: az őszinteséget. Tudtam, hogy nyíltan fel akarom vállalni, amit érzek, el akarom mondani, amit szeretnék, vállalni akarom a döntést, amit hosszas vívódás után meghoztam, és vállalni akarom annak következményeit is.

Tudtam, hogy nem akarok hatalmi harcokat, nem akarok ítélkezést és egymásra mutogatást, mert tisztán láttam, hogyan vezetett ide mindkettőnk hozzáállása és viselkedése. Nem állt szándékomban hibáztatni sem őt, sem magamat – arra törekedtem, hogy a lehető legnagyobb mértékben elfogadjam, ami van; elfogadjam, ami megváltozott; és elfogadjam, hogy tovább kell lépnünk. Abban is biztos voltam, hogy mindez nem történne így, ha nem ez lenne mindannyiunk számára a lehető legjobb – még akkor is, ha éppen most ez még nem teljesen egyértelmű.

Azt is tudtam, hogy amíg nem vagyok biztos benne, mit szeretnék, addig nem kell döntést hoznom. Tudtam – mert már sokszor megtapasztaltam -, hogy amikor készen állok rá, a döntés egyszer csak megszületik bennem, és nyilvánvalóvá válik számomra, hogy mi a következő lépés.

Nem kellett mást tennem, csak figyelnem arra, hogy mi zajlik bennem, és figyelnem arra, mi történik körülöttem. Így amikor egyre erősödött bennem az érzés, hogy lassan itt az ideje beszélnem arról, amit a kapcsolatunkról mostanában gondolok, tudtam, hogy hamarosan megérkezik hozzá az alkalom is. Nem lesz szükség arra, hogy „gyere, beszélnünk kell” felkiáltással nekiüljünk, mert ha figyelek, észreveszem az alkalmas pillanatot. Ami akkor van, amikor eljött az idő.

(Erről eszembe jutott Janikovszky Éva egyik írásából a részlet:
- Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél.)

A számomra alkalmas pillanat egy kérdés formájában érkezett:
- Másmilyen vagy mostanában. Egy csomó helyzetben nem úgy viselkedsz, ahogy szoktál. Van ennek valami oka?

Mivel akkor már egy ideje éreztem, hogy a mondanivaló készen áll bennem, és már jóval korábban az őszinteséget választottam, ez volt az a pillanat, amikor belekezdtünk abba a beszélgetés-sorozatba, amely végül a szétköltözésünkhöz vezetett.

Szerettem volna, de azt tapasztaltam, hogy a fájdalmas pillanatokat nem lehet megúszni. Mindkettőnk tudatossága viszont határozottan segített abban, hogy ragaszkodásunkkal ne termeljünk fölösleges szenvedést. Természetesen voltak indulatos időszakaink is, amikor mégiscsak kígyót-békát vágtunk egymás fejéhez, de ezek nem tartottak sokáig.

Egyvalamiben azonban maximálisan egyetértettünk mind a ketten: a gyerekeink életében a lehető legkisebb sérülést akartuk okozni.

Tudtuk, hogy a gyerekek valójában mindent érzékelnek, és mindent tudnak. Így a legnagyobb baklövés, amit elkövethetünk az, ha nem mondunk nekik igazat. Ha egy gyereknek következetesen azt próbáljuk meg bemagyarázni, hogy minden rendben, miközben az egész család majd szétrobban a feszültségtől, akkor csak azt érjük el vele, hogy nem fogja tudni miben, vagy kiben bízzon. Hol lakik az igazság? Abban, amit minden porcikájában érez? Vagy abban, amit a szülei (akikre mindenekfelett felnéz, és akiktől a túlélése függ) mondanak? Ezért az első megállapodás, amihez tartottuk magunkat, ez volt:

  • Ha a gyerekeink kérdeznek, válaszolunk. Mindig az igazat mondjuk.

Arról is tudtunk, hogy ilyenkor a gyerekek hajlamosak magukat hibáztatni mindazért, ami a szüleikkel, a családdal történik. Úgy vélik, ha jól viselkedtek volna, akkor apa/anya most nem menne el. Visszaemlékeznek egy-egy haragos, megbántott pillanatukra, amikor azt kívánták, bárcsak tűnne el valamelyik szülő, és lám, most megtörténik. Ezért a gyerekeinknek nagyon sokszor, újra és újra elmondtuk az alábbiakat:

  • Mindaz, ami történik, kizárólag apa és anya között zajlik, róluk szól. Ti továbbra is a mi csodálatos, szeretnivaló, tökéletes gyerekeink vagytok. Apa mindig apa, és anya mindig anya marad, akkor is, ha éppen nem élünk egy fedél alatt.

És volt egy harmadik megállapodás, amihez tartottuk (és azóta is tartjuk) magunkat, bár időnként, amikor felbukkan egy-egy régi sérelem, bizony nagy tudatosságot igényel. Ez pedig az volt, hogy nem állt szándékunkban a gyerekeinken keresztül hatalmi harcba bocsátkozni egymással, mert tudtuk, hogy ezzel is csak nekik ártunk – bármennyire is jogosnak érezzük abban a pillanatban, amikor éppen elkezdődik. Így hangzik:

  • A gyerekeinknek mindig csak a saját érzéseinkről beszélünk, és nem engedünk a csábításnak, amely arra sarkall, hogy a másikat bírálni kezdjük a jelenlétükben. A megbocsátásra, az elfogadásra, és a szeretetteli odafordulásra törekszünk.

Az azóta eltelt néhány év azt mutatja, hogy mindez jól működik, és nekünk segített abban, hogy az elkerülhetetlen érzelmi veszteséget a minimálisra csökkentsük.

Ugyanakkor kíváncsi vagyok a te véleményedre is. Ha átéltél már ilyet, te milyen elgondolásokat követtél? Mi az, ami támogatott, és mi az, ami nehézséget okozott? Vagy, ha te magad nem kerültél ilyen helyzetbe, akkor mit láttál a környezetben? Ott mi működött, és mi nem? Írd meg a hozzászólások között!

Akár egy ehhez hasonló helyzetben vagy most, akár éppen ellenkezőleg: még csak most keresed a párodat, vagy meglévő párkapcsolatodat szeretnéd még harmonikusabbá tenni, mindenképpen szükséged van arra, hogy szeresd és tápláld magad. Ebben tudlak támogatni, ha az alábbi programokon találkozunk:

 

Párkapcsolati Gyorsszerviz – egyéni konzultáció

március 6-án, szerdán

Ez egy különleges, izgalmas és erőteljesen gyógyító módszer. Segítségével mély felismeréseid születnek arra vonatkozóan, hogy milyen kölcsönhatások működnek a szerelmi életedben. Ha éppen nehézségeket tapasztalsz a párkapcsolatodban, itt megtudhatod, mi okozza azokat, és hogyan hagyhatod magad mögött őket. Felmérheted, hogy milyen lehetőségek rejlenek egy éppen alakuló kapcsolatban. És megtudod azt is, mit szükséges meggyógyítanod magadban ahhoz, hogy végre megérkezzen a hozzád méltó partner.

Olvass tovább, és válassz időpontot itt >>>!

 

Lélekmelengető Est

március 21-én csütörtökön, 18.00-21.00

Életed összes változását könnyedén fogadod, ha ismered és szereted magad. Többé nem félsz attól, hogy valami másként lesz, mint eddig, mert tudod, hogy ez a neked rendelt legmagasabb jót szolgálja. Nem érzed szükségét, hogy ragaszkodj olyan idejétmúlt mintákhoz, amelyek ismerősek ugyan, de megakadályozzák, hogy a saját, örömteli utadat járd. Így aztán ez az este neked szól, ha szeretnél valódi, szeretetteljes, belső erőre szert tenni. Neked szól, ha érzed: annál, ami most van, valójában sokkal több minden lehetséges a számodra – és szeretnéd felismerni az odavezető utat.

Olvass tovább és jelentkezz be itt >>>!

 

Ha pedig azért érintett meg a cikk, mert éppen egy szakítás kellős közepén vagy, akkor ezzel az online kurzussal tudok a segítségedre lenni:

 

Elengedlek, továbblépek - online kurzus

az otthonod kényelmében maradva, bármikor elkezdhető

Amikor valaki, akit szeretünk, kilép az életünkből, a veszteség gyakran rémültté és magányossá tesz bennünket. A teher akkora lehet, hogy úgy érezzük, nem bírjuk elviselni. A fájdalom ilyenkor törvényszerű, hiszen „meg kell gyászolnunk” a veszteséget. Ám az már nem feltétlenül szükséges, hogy ezt a terhet hosszú hónapokig, akár évekig cipeljük. Ha új kapcsolatra vágyunk, tudatos lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a régi teljes elengedésével teret teremtsünk az életünkben az újnak. A kurzusban található gyakorlatok hatására a friss fájdalom nem feltétlenül fog egyik napról a másikra elmúlni, de az elvégzésükkel létrehozhatsz magadnak egy olyan belső teret, amelyben szeretetteli módon viszonyulhatsz az érzéseidhez, és elkezdheted összetört szíved gyógyítását.

Olvass tovább, és rendeld meg itt >>>!

Várlak!

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta

Találtál benne számodra fontosat?

Iratkozz fel, és azonnal értesítelek róla, ha egy új írásom itt megjelenik!

Kattints ide: 

Ariadné fonala >>>

 

P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: Az élet szép!  Arról szól, mit jelent a valódi pozitív hozzáállás, illetve hogyan lehet megteremteni és fenntartani …

Kategóriák: Gyorssegély


Ha tetszett, kattints az alábbi linkekre, és oszd meg ismerőseiddel!

Hozzászólások

N’13 márc 03 - 10:16

Évek teltek el, mióta elváltunk, egy gyermekünk született, ex férjem új családot alapított, és később én is új életet kezdtem. Így nagyon könnyűnek tűnhet. Szinte mindennel egyet értettem a fentebb leírtakkal, és szerencsésnek mondhatom magam, úgy látom utólag (is) szépen, jól csináltunk végig a válást, és most is harmonikus az életünk így külön, a viszony jó maradt. Egyetlen dolog, amiről másképp vélekedek, mint a fentebb leírtakban. Exférjem is azt csinálta, amikor elhidegültünk, hogy magában hozta meg a döntést, és a végkifejlet elé állított. Szerintem ha már a vívódásaiba is őszintén beavatott volna, akkor én is esélyt kaphattam volna, hogy változtassak, hogy talán kialakulhatott volna a közös problémamegoldásra való törekvés, párbeszéd előbb, ami ugyanúgy végződhetett volna válással is, de nem éreztem volna azt, hogy a közös hajónkban én egyedül eveztem, azt hívén, hogy a társam is a nehézségek ellenére ezt teszi, pedig gondolatban ő már a saját útvonalán dolgozott. Én ekkor becsapva éreztem magam, úgy, mint akitől elvették az igazságot, és amikor már a kész tényeket kaptam, én ezt nem tartom az őszinteség netovábbjának... Lehetett volna előbb is őszintén beszélni a problémákról, mert így csak kapálóztam, mert tudtam, hogy baj van, csak azt nem mit tegyek, és azt sem, hogy a társamat már egy nem a közös problémamegoldás mozgatja....

N

Sarkadi Kriszta’13 márc 04 - 10:21

Kedves N!

Köszönöm, hogy leírtad a saját élményeidet, megerősítve ezzel, hogy valóban lehetséges így megélni egy kapcsolat befejezését is.

Ha az egész történetet a maga teljességében le akarnám írni, az egy regény lenne, nem pedig egy rövid blogbejegyzés. (Remélem, egyszer majd elkészülök a regénnyel is ...) Így természetesen ez csak egy összefoglaló, amiben csak azt a részletet hangsúlyozom, ami a konkrét szétválásról és a gyerekekről szól. (De csak erről is tudnék még sokkal többet is írni.)

Így nincsenek benne a három évvel azelőtti - egy krízisből fakadó - történések, amikor együtt kezdtünk el arról beszélgetni, hogyan újítsuk meg a kapcsolatunkat, és ki, mit szeretne másképp. Ebben a folyamatban idővel egyedül maradtam, és azzal szembesültem, hogy a valódi, mély kapcsolódás, a meghitt közelség már csak nekem fontos. Ekkor tettem még egy kísérletet arra, hogy belesimuljak egy olyan látszat-életbe, amely sokaknak megfelel. Nekem nem ment. Újra és újra, megfogalmaztam, mit szeretnék másképp, amit a párom akkor nem hallott meg (és utólag élesen visszaemlékezett mindegyikre, belátva, hogy valóban bezárta előttük a fülét). Így jött el az az időszak, amiről a fenti írásom szól.

A sokkot, amiről írsz, én is átéltem egy korábbi kapcsolatban. Valóban nehéz elfogadni, hogy nem vettünk észre semmit abból, ami a párunkban zajlik.

Szeretettel,

Kriszta

N’13 márc 08 - 21:20

Kedves Kriszta!
Igen, minden blogbejegyzés csak zanza lehet, de ha egyszer tényleg meglesz a regényed, nagyon szívesen elolvasom. Szeretem a mélységeket, amiket megpendítessz, nagyon inspiráló.
Szívből kívánom neked, hogy a legcsodálatosabban, legistenibben zajlódjanak le az események, és hogy mindvégig megőrizd ezt a csodás nyitottságot az élet áramára. Így minden jó úton fog haladni, a jókivánságaim nélkül is, azért mégis had kívánjak neked minden minden jót!
Szeretettel:
Nóri

N

Útkereső’13 márc 12 - 16:47

Kedves Kriszta,

Nagyon sokat jelentettek nekem a soraid, jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. Nagyjából szó szerint ugyanebben vagyok benne (beleértve a fenti megjegyzésedet is), csak nálam éppen most zajlik, most van folyamatban. Jött a "tiszta" pillanat, amikor megszületett a döntés, és nálam is megelőzte ezt pár évvel ezelőtt egy krízis, és az azt követő munka a párkapcsolatért, nagyjából ugyanúgy, ahogy Te is leírtad. Ennek ellenére, amikor a fájdalom jön fel, akkor elfognak a kétségek is, hogy tényleg mindent megtettem-e, hogy együtt maradjunk. Pedig _tudom_, hogy igen. És ami érdekes, hogy amikor a döntés megszületett, akkor szeretet volt bennem. És egyelőre nagyon nehezen megy felfogni vagy elfogadni, hogy ha szeretet van, hogy lehet, hogy mégis a "külön tovább" döntés jön!? Ezt valamiért annyira ellentmondásnak érzem. És még fáj is...

Szeretettel,

V

Sarkadi Kriszta’13 márc 24 - 11:28

Kedves Útkereső!

Köszönöm, hogy ezt megírtad. Nekem megerősítés, hogy érdemes volt erről a témáról is írnom, hiába sokkal kevésbé népszerű, mint a másik oldal: az, amikor még párkeresésben vagyunk.

A fájdalom hullámzó: időről időre visszatér, mert az elengedés folyamata ilyen. A döntés egyszer csak megszületik, de aztán egy hosszabb időszak az, ami alatt valóban, érzelmileg is lezárjuk a kapcsolatot.

Az nagyon jó, hogy szeretet van benned, valójában minden kapcsolatot így kellene befejezni. Legtöbbször azért zárul le ilyenkor mégis egy kapcsolat, mert megtanultátok egymástól, amit lehetett, és saját fejlődésetek érdekében tovább kell lépnetek.

Szeretettel,

Kriszta

Sarkadi Kriszta’13 márc 24 - 11:31

Kedves Nóri!

Igen, jól jön minden megerősítő jókívánság, köszönöm!

Szeretettel,

Kriszta

Szia Kriszta,’13 máj 14 - 21:40

Örülök, hogy megtaláltam ezt az oldalt és a blogodat, mert tanácsot szeretnék kérni valakitől szerelmi ügyben, de a dolog annyira bonyolult, hogy ismerőseim közül nem tudok senkit, aki segíthetne.
Én egy huszonéves fiatalember vagyok és szerelmes vagyok egy velem egykorú lányba. Legalábbis azt hiszem, hogy szeretem. Sokat beszélgetünk, sokat vagyunk együtt, bizalmas dolgokat is megoszt velem és láthatóan keresi a társaságomat. A hölgy a munkatársam és a munkahelyi környezet nem mindig teszi lehetővé, hogy egymással foglalkozzunk. A gond nem is ez, hanem, hogy kapcsolatban él és abból, amit az életkörülményeiről elmond, szerintem boldog is, hiszen a barátjának van egy vidéki háza, autója és szerintem az enyémnél jobb fizetése is. Lehet, hogy én kevés vagyok neki? Már hónapok óta együtt dolgozunk és én meg nem tudom eldönteni, hogy ő is vonzódik-e hozzám, vagy csak egyszerűen egy barátot lát bennem?
Nagyon megköszönném, ha te, mint nő ellátnál néhány ötlettel arról, hogy mit gondolhat és érezhet ilyenkor egy huszonéves lány és hogy szerinted van-e nála egyáltalán esélyem (ha nem is rendes kapcsolatra).
Ha lehet még egy kérdésem:
Sokszor gondot jelent számomra, hogy témát találjak. Ez nem csak nála van így. Ez megmételyezi a kapcsolatteremtéseimet, mert az elején mindig gördülékenyen megy a dolog, aztán egyszer csak kifogyok a témákból (leszámítva a tudományos tárgyakat, melyekről órákat tudnék beszélni, de ez nem az a szituáció). Ez nagyon feszélyező tud lenni, mert csak állok ott és látom rajta, hogy azt várja, hogy kezdeményezzek, hogy szólítsam meg, de nekem semmi sem jut eszembe. Nem akarom azt csinálni, mint mások, hogy a távoli terveikről kérdezik partnerüket és néhány mondatban megvitatják, hogy kinek mit kéne kezdenie magával; tudnál ebben segíteni?

Norbert

Sarkadi Kriszta’13 máj 29 - 14:17

Kedves Norbert!

A helyedben én nem bolygatnék egy boldog kapcsolatot. Ha azt tapasztalod, amit leírsz, akkor a lány inkább beszélgetőtársat keres benned, mint szeretőt. Ez persze semmilyen módon nem kapcsolódik ahhoz, hogy a barátjának mi mindene "van" - nem ettől lesz valaki vonzó a nők szemében. Ez a lány most egy jó kapcsolatban van valakivel, ezt fogadd el, és inkább keress egy független társat.

Választhatod azt is, hogy megpróbálod elcsábítani őt jelenlegi kedvesétől. Ezzel valószínűleg sok fájdalmat, csalódást, és hibavaló várakozást zúdítasz a nyakadba, de lehet, hogy pont erre vágysz, így ezt is lehet.

A másik kérdésedre -a téma megtalálására - szerencsére sokkal egyszerűbb a válasz. Szinte minden ember szeret beszélni, és legtöbben szeretnek magukról mesélni, vagy valamilyen kedvenc tevékenységükről. Így a te dolgod nem az, hogy beszédtémát találj, hanem az, hogy ösztönös kíváncsiságodból fakadóan jó kérdéseket tegyél fel. Akkor válsz a legvonzóbbá, ha képes vagy őszinte, valódi figyelemmel fordulni a másikhoz.

Ilyeneket kérdezhetsz: Milyen volt a napod? Mi okozta benne a legnagyobb örömet? Milyen sikerélményeid voltak? Mit szoktál csinálni a szabadidődben? Hogy töltötted a hétvégét? Hova jártál általános iskolába? Mik a kedvenc gyerekkori emlékeid? Mi a kedvenc állatod? És a kedvenc virágod? És a kedvenc ételed? Mihez kezdenél ha hirtelen kapnál egyhavi fizetett szabadságot? És ha megnyernéd a lottó ötöst? Stb.

Szeretettel,

Kriszta

Nagy Norbert’13 máj 30 - 21:42

Kedves Kriszta,

Először is köszönöm a válaszodat; a második kérdésben sokat segítettél, már kezdem érteni a lényeget.
Az első kérdésemre rátérve: Hidd el, szeretem őt annyira, hogy ha azt látnám, hogy boldog a barátjával és az életével, akkor ne állítsam ilyen döntés elé és ne akarjam a boldogtalanságát, csakhogy megkapjam őt. Azonban nem tudok napirendre térni a néha a barátjára tett negatív és a saját boldogtalanságára vonatkozó megjegyzései, meg a között, ahogyan a közös terveikről beszél nekem. Mindig ugyanahhoz a gondolathoz jutok: Ha biztosítani tudnám a megszokott életkörülményeit, otthagyná értem a barátját, holott ő alapvetően nem ilyen érdekember, csak nehéz családból jött, ahol kissé el is volt nyomva. Képzelem, milyen öröm lehetett számára, amikor saját házba költözhetett egy olyan emberhez, aki egyenrangú partnerként kezeli őt; Ez pedig egy olyan dolog, ami még mindig arra motiválja, hogy kitartson mellette, holott a beszélgetéseink során kiderült, hogy a kapcsolatuk jelentősen ellaposodott és már nem kap sok figyelmet a barátjától (már több éve együtt vannak). Lehet, hogy e miatt keresi a társaságomat, mert én figyelmes vagyok vele, meg tudom nevettetni és nem félek közel hajolni hozzá és beengedni őt a privát szférámba.
Hozzászólásodat előre is köszönöm. Ha figyelmességedért cserébe tanáccsal szolgálhatok számodra bármely -érthető okokból nem idevágó- témában, azt szívesen megteszem.

Ui: Ha megengedsz egy bókot: Gyönyörű a mosolyod; A nyári napfényt és az élet teljességét juttatja eszembe.

Norbert

Sarkadi Kriszta’13 jún 17 - 17:24

Kedves Norbert!

Köszönöm a bókot. Mindig jólesik az ilyesmit hallani (olvasni is).

Mivel nem ismerlek, nem tudom, melyek azok a területek, amelyekkel kapcsolatban tanáccsal szolgálhatnál, mindenesetre a felajánlást köszönöm.

A kérdésedre visszatérve: amikor valaki egy kapcsolatban nem érzi jól magát, akkor rendkívüli módon felerősödik az a néhány terület, ahol kifejezetten hiányt tapasztal. Amikor találkozik valakivel, aki éppen ezeken a hiányterületeken nyújtja azt, amire szüksége van, akkor úgy érzi, most végre megtalálta az igazit. Ilyen "hiánypótló" vagy most te is.

Egészségesebb kapcsolatot alakíthatsz ki olyasvalakivel, aki már meggyászolta és elengedte a korábbi kapcsolatát, és begyógyította az abból fakadó sebzettséget.

Nem akarlak sem lebeszélni, sem rábeszélni. Van olyan, hogy egy ilyen felállásból jó kapcsolat születik. És van olyan is, hogy az új kapcsolat csak addig tart, amíg a régi felbomlik. És van olyan, hogy az, aki kapcsolatban van, hosszan ígérgeti, hogy mindjárt szakít, de aztán mégsem teszi.

Persze, hogy arról beszél neked, hogy mennyire rosszul érzi magát ott, mert végre van valaki, aki meghallgatja. De ha tényleg rosszul érezné magát, akkor kilépne a kapcsolatból - függetlenül attól, hogy ott toporog-e az ajtóban az új partner, vagy sem.

Az a helyzet, hogy ez neki most így jó - azzal együtt, hogy panaszkodik róla. Neked biztosan nem lenne jó úgy élni, ahogyan ő él, mert te egy másik ember vagy, más értékrenddel. Ettől ő még jól van.

De azt is fontos tudnod, hogy az anyagiak valóban nem számítanak, ha két ember valóban szereti egymást. Nem azért, mert a szeretet fontosabb lenne. Hanem azért, mert az igazi szeretet felemel, és olyan magas rezgést bocsát ki, amely elkezdni rendbe rakni a körülményeket.

Szeretettel,

Kriszta

Hozzászólás

Kérünk, a kiemelt mezőket mindenképpen töltsd ki!

Fontos: a rendszer 30 perc után automatikusan kiléptet; ezért ha a hozzászólásod megírása meghaladta a fél órát, akkor javasoljuk, hogy jelöld ki az üzenet teljes szövegét, másold (CTRL + C), majd végezz el egy frissítést (F5), illeszd be (CTRL+V), és csak ezután kattints az Elküld gombra!

A blogomról

A blogomról

Neked szól ez az oldal, ha vannak kérdéseid, és tenni akarsz annak érdekében, hogy szerelmi kapcsolataidban (is) olyan életet élj, amilyenre szíved legmélyéről vágysz. Számtalan izgalmas, egyben elgondolkodtató nézőpontot fogok eléd tárni, hogy saját megoldásod kialakítására inspiráljalak.

Ennek is örülni fogsz

Mesés életem könyve - Váltsd valóra az álmaidat!

Merj nagyot álmodni! Majd indulj el, váltsd valóra az álmaidat, és legyen neked is mesébe illő életed!  Tovább »

Szerelmeskönyv - Se testben, se lélekben ne légy egyedül

Ha szeretnéd mélységesen megszeretni önmagad és örömtelivé tenni az életed, akkor feltétlenül szerezz be egyet!  Tovább »

Szerelemteremtő online kurzusok

A gyakorlatok elvégzése olyan változást indíthat el az életedben, amely legmerészebb álmaidat is felülmúlja!  Tovább »

Szerelemteremtő meditációk

A rendszeres meditációval könnyedén szerelmes, boldog, harmonikus életet teremthetsz magadnak.  Tovább »

Ajándék: 1 könyv + 4 hanganyag!

Kattints, iratkozz fel most, és töltsd le a könyvet azonnal! Másnap pedig érkeznek a hang- anyagok!  Tovább »

Találkozzunk az Instagramon is!

Itt minden nap egy új, inspiráló haikut találsz, és pillanatképeket arról, hogy mi az, ami mostanában foglalkoztat.  Tovább »

Legolvasottabb
írásaim


Blog kategóriák

Korábbi írásaim